Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-14 / 12. szám
1967. január 14, szombat 3. oldal A falu útja Férőhelyhiány és üres istállók Különös helyzetkép — tanulságokkal Szakad a hó. Homokmégy ig valahogy elvergődünk. De a Kinizsi Tsz központja innen még négy kilométerre van, Al- sómégyen. Mivel a kövesút csak odáig vezet, számottevő forgalom máskor sincs arrafelé. Hát még most!... Így aztán maradunk a községben, és betérek a Hunyadi Tsz köny- nyen elérhető központjába. Arról érdeklődöm, milyen az állatállomány elhelyezkedése. Ágoston József főagronómus felnéz á zárszámadási iratokból. — A főmajorban van egy 108 férőhelyes tehénistálló. Ebben van 56 tehén. A többi növendékmarha és két ló. — Mikor készült el az istálló? — Néhány hónapja. De már 1965. augusztusára megígérték. Akkor még volt 80 tehenünk. Szanaszéjjel, régi parasztistállókban. Leromlottak, selejtezni kellett. Miért nem az ősszel! Kiderül hát, hogy az tállót korántsem a rendeltetése szerint használják. S vonatkozik ez az egyéb férőhelyekre is. Néhány éve még csibeneveléssel is foglalkoztak, most a baromfiólakban — és a sertós- kutricák egy részében is — juhot tartanak. Összesen 420-at. És egyetlen hodályuk sincs! Hogy milyen körülmények között tartják az állományt, a személyes megtekintés helyett egyetlen adat is következtetni enged: tavaly az egy holdra jutó gazdálkodási eredmény a 700 forintot sem érte el. Most már nem hagy nyugodni a Kinizsi Tsz hasonló gondja. A tanácsháza telefonján hívom fel a gazdaságot. Romsics Géza főkönyvelő jelentkezik: — Igen, a kétszer 120-as szerfás hizlaldánk üresen áll. Még a nyáron megszüntettük a hizlalást. Rájöttünk, hogy a baromfi gazdaságosabb. Majd átalakítjuk az ólakat.«. — Ezt miért nem az ősszel végezték el? Már most adhatnák él a csibéket. — Nem tudtunk anyagot szerezni. Különben sem volt rá kapacitásunk — válaszol Gyenge Gábor főmezőgazdász, aki közben átvette a kagylót. Abrak a piacon Értem. Csak éppen az átgondoltság nélkül való állományfejlesztést, változtatást és építkezést nem tudom megérteni. S itt is mi a helyzet? Három éve kész van a százférőhelyes tehénistálló, s még mindig csak 50 tehenük van! A többi növendékmarha — ez a válasz ismerős. Arról már Kovács Mátyás tanácselnöktől értesülök, hogy a hülyéi Dózisa növendékmarháit szerfás sertésódakban tartják. Érdemes Bátyára is elmenni. A Piros Arany Tsz augusztusban adta át az utolsó hízott sertéseket. Azóta a 600 sertésférőhely üresen áll. Dr. Nyári Pál főkönyvelőtől is azt kérdezem: miért nem végezték el az átalakítást, hiszen saját építőbrigádjuk is van. És ugyancsak baromfitartásra akarnak átáüni. — Télire már nem akartunk csibéket vásárolni — feléli. — Későn lett volna ... De, mint kiderül, 30 vagon abraktakarmányt csak eladtak a szabadpiacon. Ezzel nem késlekedtek. írott malaszt Íme a helyzetkép: egyik oldalon égető hiány a férőhelyekben, a másik oldalon üres istállók. Emitt a kevésbé abrakigényes marha- és juhtar1961-től a mezőgazdasági szakmunkásképzés bevezetésétől 1964. végéig az iskolák és tanfolyamok több mint 50 000 szakmunkást bocsátottak ki. Többségük felnőtt korban kezdte meg a nagyüzemi követélményeknek megfelelő, új mezőgazdasági szakmák elsajátítását, s csak alig négyezren voltak „tanulókorúak”. tást szorgalmazzák (a sertéssel szemben a baromfit is Uyen okok miatt pártfogolják), amott szemestakarmányt adnak el. Mi történt itt? És főleg mit lehetne tenni? Válaszért Molnár Józsefhez, a Kalocsai Járási Tanács főál- lattenyésztőjéhez fordulok. — A nagyobb építkezések nálunk később kezdődtek, mint a többi járásban — feledi. — S ezt a hátrányt jelenleg is érezzük. Az összpontosított beruházásokban csak pár éve részesülnek a szövetkezetek, s jórészt azok, amelyek az öntözőfürt területén gazdálkodnak. Az évenkénti húszmilliós beruházási keretből tehát elsősorban a bátyai, miskei, fajszi és dusnoki tsz-ek gyarapodtak, közel 800 tehén- és majdnem 300 borjúférőheüyel. Az öntözőfürtön kívüliek többnyire csak egy-egy létesítmény erejéig részesedtek a beruházásokból. Való igaz, ezekre is ráférne koncentrált építkezés, ám a most is kihasználatlan férőhelyek léte ellene szól az igényeknek. Sokkal inkább a gazdasági ésszerűség és a lehetőségek jobb összehangolására van szükség. Félig, vagy alig „benépesített” istállók építésére a jövőben nem kerülhet sor, mivel elsődleges szemponttá válik a beruházások hatékonysága, gyors megtérülése, E követelmény azonban mindaddig írott malaszt, amíg télire üresen maradnak a férőhelyek, s ugyanakkor piacra hordják a takarmányt. Hatvani Dániel A legutóbbi két év alatt újabb 21 ezer szakmunkás végzett. Megnőtt a fiatalok számaránya: 14 ezer volt a felnőtt ha'lgató és 7000 a fiatal. A betanított mezőgazdasági munkások száma az utóbbi két év alatt 11 ezerrel nőtt, 1966. őszén megkezdődött a mező- gazdasági szakmunkás-továbbképzés is. A MEZOG A7D * e * r; szocialista átszervezése új korszakot nyitott a magyar falu történetében. Azóta a termelőszövetkezeti mozgalom átesett a gyermekéveken. S most, az MSZMP IX. kongresszusa elénk vetítette a magyar falu szocialista jövendőjének vonzó, biztató ké- 'pét. Falvaikban nagy visszhangra találtak a kongresszus elhatározásai, és országszerte vitatják a megvalósításra váró teendőket. A kongresszus kimondta, hogy a munkás-paraszt szövetség további erősítése érdekében két alapvető dolgozó osztály érdekeit, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését az eddigieknél is hatékonyabban össze kell hangolni. Állást foglalt amellett, hogy a szövetkezeti földtulajdont következetesen szocialista formának keü tekinteni. Ennek az állásfoglalásnak igen nagy a jelentősége, hiszen a múlt gyakorlatában nem egyszer abból a meggondolásból szorították háttérbe a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek hatékonyabb segítségét szolgáló intézkedéseket, hogy a szövetkezet nem következetesen szocialista tulajdon- forma. A IX. kongresszus ebben a megítélésben fordulatot jelent. A GAZDASÁGI mechanizmus reformja rendkívül fontos változásokat indít él a mezőgazdaságban is. Már a reform bevezetése előtt rendezik a szövetkezetek hiteltartozásait. A fennmaradó tartozások törlesztésének rendjét pedig a termelőszövetkezetek tényleges teherbíró képességéhez igazítják. Ez óriási könnyebbséget hoz termelőszövetkezeteinknek. A kongresszusi döntések megfelelő szociális és jogi alapot teremtettek a földtulajdon rendezéséhez. Ennek gyakorlati jelentőségét úgy is summázhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink végérvényesen a magukéban fognak gazdálkodni. További nagyhorderejű lépés lesz az üzemvitel egész menetét me°ha*ározó ár-, adó- és pénzügyi rendszer tökéletesítése. Ü’onnan szabályozzák a szövetkezetek működését, úgv. hogy a termelőszövetkezetek többsége önálló, vállalati jellegű gazdálkodást folytathasson. Ehhez képest átalakítják az állami irányítás rendszerét is: sokrétűbb és hatékonyabb lesz a közgazdasági eszközökkel történő irányítás, és mind szőkébb körre korlátozódik az adminisztratív jellegű beavatkozás. Az ár- és pénzügyi rendszer továbbfejlesztésével a harmadik ötéves terv folyamán olyan mezőgazdasági árszínvonalat igyekeznek kialakítani, amely ezt az önálló, vállalati jeüeeű gazdálkodást előmozdítja. Ennek megfelelően a szövetkezetek saját bevételekből tudják majd fedezni kiadásaikat, az elhasználódott állóeszközök pótlását, és a termelés bővítéséhez szükséges felhalmozást. Szintúgy ezen a módon érik el a szövetkezesek, hogy tagjaiknak a bérből élők életszínvonalához közelítő személyi jövedelmet adhassanak, és hogy az évi részesedés nagyobbik részét már év közben garantált munkadíjazásként — végzett munkájuk alapján — kifizethessék a tagoknak. P»pac7Tt<nTiVK joggal tulajdonít különleges fontosságot annak, hogy néhány hónapon belül — áprilisban — összehívják a termelőszövetkezetek országos kongresszusát, azon megalakítják az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot, megtárgyalják az új termelőszövetkezeti törvény gyakorlati kérdé-, seit, megvitatiák az életre hívandó termelőszövetkezeti szövetségek működési szabályzatát. Ezek a szövetségek sajátos gazdasági központok és érdekvédelmi szervezetek lesznek, amelyeknek befolyása lesz a szövetkezetek éledére, gazdálkodására. A vezető állami, kormányzati irányító szerveknek mindén tervezett intézkedésüket meg kell beszélniük maid az Országos Termelőszövetkezeti Tanácscsal. hogy azok egyaránt megfeleljenek a népgazdaság és a szövetkezetek érdekeinek. A fontos változások fokozatosan érvényesítik majd hatásukat, döntő mértékben segítik majd elő, hogy mezőgazdaságunk teljesítse a harmadik ötéves tervben előirányzott fő feladatát, termelésének 13—15 százalékos növelését. Több mint 70000 szakmunkás a mezőgazriaságban A pártbizottság tagja Nők között számos megbeszélésen találkoztam már vele, de felszólalni először olyan helyen hallottam, ahol nők szám szerint kisebbségben vettek részt: egy városi pártbizottsági ülésen. \ Kötetlen témájú tanácskozás volt ez, egymással, a munkával való őszinte hangulatú ismerkedés. Nem sokkal azután, hogy Kiskunhalason is újjáválasztotta a város vezető politikai testületét a pártértekezlet. Többe^ magával Novák Adél, a városi nőtanács elnöke is ekkor lett először tagja a pártbizottságnak. Ezt nem tőle tudom, hanem asztalszomszédaimtól. ö ugyanis rögtön Sípos János gondolatébresztő, vitaindító szavai után, minden elfogódottság nélkül, az igaz ügyet képviselő emberek biztonságával elsőnek kért szót. A gyermeknevelésről, az ifi/ic-CTvádelemről beszélt, ami napjainkban a dolgozó asszonyok leg- többiének személyes, de ugyanakkor közérdekű gondja is. S bár nem a teremben ülőknek címezve, de találóan jeovezte meg, ho'ty társadalmi méretekben a két szülő — az anya és apa — közötti felelősség a gyermekek sorsáért, neveléséért nem egyenlő arányban oszlik meg. Nem magyarázhatta agyon a dolgot clo tudtuk jól valamennyien: mire u+M. Arra a társadalmi, gazdasági fejlődéstől elmaradt szerrdé’etre. amely a megváltozott családi viszonyok között is elvedül az anyára hárít minden, a gyermekek nevelésével kapcsolatos szellemi, fizikai fáradozást. Holott az asszony már régen nemcsak a családi tűzhely őrzője, hanem felelős munkát is végző, kenyérkereső társa férjének. Viszonzásul ezért megérdemelné — s a gyermek érdeke is ezt kívánja —, hogy a kicsikkel való törődésben, gondoskodásban osztozzon vele a családfő. Anélkül, hogy tagadnánk: e tekintetben is szén számmal vannak példamutató családi életek, közösségek, szólni kell erről. De hol, miként—lehet változtatni az elmaradt szemléleten , azt már nehéz meghatározni. Novak Adél felszólalásában erre is mondott egy ötletet: A városban százak gyarapítják politikai tudásukat a pártoktatás különböző formáin, köztük az időszerű kérdések tanfolyamán. Párttagok és nártonkívüliek. Miért ne lehetne velük őszintén szólni e fórumokon családról, gyermekről — mégpedig amikor a kommunista embertípus és a kommunista erkölcs kérdéseihez érkeznek a tananyagban? A felszólalás nem maradt vissz- hanetalan. Mácsai János, a népfront- bizottság elnöke. Mac^kási József nártrviigdfias Demeter Béla alezredes. Szalai József, a Vízmű Vállalat iíaz.eotóla, Forczek Gvörev. az maritan,uő-iskn’a igazgatója. Pzeitz Ad«m, a Vörös Szikra Tsz elnöke fn"!átkozott még a tíz hozzászóló közül — c°véb gazdasági, társadalmi téma mellett — a gyermek- és ifiúságneve- léssel. Nem azt ismételték, s nem csupán azt bővítették, amit Novák Adél elmondott Más oldalról, más szemmel világítottak rá a tennivalókra. gondokra... Mint amikor eev kavicsot a tóba dobnak. ú«v gyűrűzött tovább, egyre szélesebb köröket befo°va az e’ső gondolat. R nemesek a hallhatókban, a felszólaló fejében is. Hetekkel később, amikor ismét találkoztam Novák Adéllal, immár a munkahelyén, a szociális otthon főkönyvelői íróasztala mellett, újra a gyerekek, meg mindenféle asz- szonygondok szolgáltatták a beszédtémát. — Azon a pártbizottsági ülésen az késztetett szólásra, hogy különösen a parasztasszon vök körében még ma is élesen vetődik fel az anyaság megbe- csü'éséuek, s a női egyenjogúságnak a kérdése. S ha nemcsak kötelességekről, hanem jogokról is szó esik, bizony naevon gyakran elhangzik: ......mi szívesen tennénk, ezt vagy azt, d e a férjünknek más a véleménye, s ki pvőzí meg őket. hogv az nem helyes?” Bizony ehhez több segítség IfíOtonp. mindenféle poszton. CsaVhocrv nem könnyű megszerezni, mert sokan már a kérésre is begombolkoznak, esetleg tréfával fu- tamítják meg a komoly szándékot, vagy egyszerűen nem vesznek észre dolgokat... _ Tavaly például, különböző fórumokon szót emeltek az asszonyok az alkoholizmus elterjedése miatt, tizenhárom vállalatnál végeztünk felmérést. A 13 munkahelyen 31 olvan dolgozóról szóltak, aki .rabiává vált az italnak. Én tudom, hogv 31 is énoen elég gondot okoz. de az r»m létezik, hogv csupán ennvi van. Ezek csak azok, akikről mindenki tud ... K ic°’t eltűnődik, aztán felvidul: _ Azért akármennyi gondunk van, m indig érezhettük azt is, hogv van előrehaladás, például a család, az anvák társadalmi megbecsülése, a gyermekek neveiéce érdekében csodálatos és nagv jelentőségű volt az. ami pártunk kongresszusán piviopc^p+t. Tjgy érzem, erről még nagyon so^at kell, s lehet beszélgetnünk. Azért is, hogy megvalósuljanak a határozatok, s azért is, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy ami jó, afelett gyorsan napirendre térünk ... — szól. s én eltűnődöm: Vajon milyen tettek állhatnak amö- gött, aki egyforma melegséggel, okos józansággal tud szólni mindenről, ami a gyermekneveléstől a napi politikáig terjed. Néhány kérdés — és a tettek sokszínű mozaikja is kirajzolódik: Kézi- munkázás ürügyén — a „csali” most a horgolt harisnya — korábban havonta, a tél kezdete óta kéthetenként megtelik a művelődési házban az asz- szonyok klubja. A legkülönbözőbb foglalkozású klubtagok a város üzemeiből, termelőszövetkezeteiből verbuválódtak, s kézimunkázás közben mindig került embert nemesítő, szellemi csemegéül szolgáló téma. Gondjuk van a fiatalokra is. mert olyan ifjúsági klubdélutánokat szerveztek, amire gyerekek, s rendezők egyforma örömmel gondolnak vissza. És Adél mindenütt ott van. Személyes öröme — valószínűleg azért, mert része van benne —, ha egy-egy, a városhatárban működő termelőszövetkezet nőbizottsága mutat fel eredményt az asszonyok mozgósításában, nevelésében. És szinte a hivatásos pedagógus lelkesedésével beszél a pártoktatásról. Négy évig volt propagandista, s vezette évenként a városban az eeyjtr időszerű kérdések tanfolyamát. most pedig a városi pártbizottság oktatási bizottságában dolgozik. Személyes vágya, terve? — A marxista esti egyetem után szeretném elvégezni a szakosítót. — utána mindazt amit tudok, átadni, elmondani az embereknek. Eszik Éva
