Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
Úthálózat-bSvftés —* A közvilágítás korszerűsítite Gimnázium, sütőüzem, sportpálya — Elképzelések a földgáz bevezetésére Mennyit kerestünk, Kiskunmajsa fejlesztésének tervei, reményei Egyre több olyan nagyközség van megyénkben, amely közel áll ahhoz, hogy néhány év múlva elérje a városi rangot. Ennek legfontosabb biztosítéka a tervszerű, ütemes fejlődés, a községfejlesztési alap és az állami támogatásként kapott ösz- szegek ésszerű felhasználása. Nagyon sok minden dől el a szervezésen, a fontossági sorrend megállapításán, a kivitelezés gyorsaságán, gazdaságosságán, a saját munkaerő és anyag felhasználásán és a társadalmi munka arányán. Ezeket természetesen m'nden községi vezető tudja. A kérdés azon fordul meg, ki hogyan képes alkalmazni az említett „alapelveket” a gyakorlatban. Háromszáz higanygőzlámpa Kiskunmajsa azon községek közé tartozik, amelynek vezetői nemcsak a jelen gondjaival törődnek, hanem előre látva, már a jövő évek problémái is foglalkoztatják őket. Papp Istvánnal. a községi tanács vb-elnö- kével, és Horváth István műszaki előadóval beszélgettünk arról, hogy milyen feladatok megvalósítása előtt állnak a kiskunmajsaiak 1967-ben. Természetesen ezt az egy évet nem lehet teljes mértékben kiragadni a fejlődési folyamatból, hiszen vannak áthúzódó beruházások és olyan létesítmények, amelyeknek az építése, tervezéA község fejlesztéséből a lakosság is kiveszi a részét. Az elmúlt évben összesen 1 millió 649 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, ami azt jelenti, hogy egy főre 141 forint jut. Nagy lehetőség nyílt erre a sportpályaépítésnél, ahol sok földmunkát kell elvégezni. Előreláthatólag a jövő tavaszra elkészülő létesítmény futballpá- lyából, öltözőből áll, de létesülnek atlétikai pályák is. Az egész beruházás, körülbelül egymillió forintba kerül. — IJgyancsak most kezdjük meg a Kálvária úti új lakótelep építését. A tervek szerint több, mint száz új lakás épül itt, de az igény jóval nagyobb. Az olajkutató vállalat dolgozói is ide szeretnének építeni egy kétemeletes, szolgálati lakásokból álló házat. A tárgyalások most folynak, s van remény a megvalósításra — mondja Papp István elvtárs. — Egyelőre még bizonytalan, de reménykedünk, hogy az idén elkezdhetjük egy nyolctantermes gimnázium építését. A község ezt nem bírná fedezni, állami költségből valósulna meg. Mintegy 6 millió forintba fog kerülni — veszi át a szót a tanács műszaki előadója. — Nekünk az a feladatunk, hogy rendezzük a terepet. Ez sem csekély munka, hiszen egyméteres töltést kell csinálni a kijelölt helyen. — A régi gimnázium épületét — kapcsolódik a beszélgetésbe a vb-elnök — szeretnénk orvosi rendelővé átalakítani, mert erre is nagy szükségünk van. Egyelőre annak a vizsgálata folyik, hogy műszaki szempontból ez lehetséges-e. Sütőüzem, gázvezeték Folyamatban van Kiskunmaj- sán egy új, korszerű sütőüzem építése, illetve a létesítmény tervezése. A beruházás munkálatait ebben az évben megkezdik. Az olajtüzelésű kemencékkel ellátott üzem hárommillió forintba kerül, s megoldja a környező kisebb községek, települések kenyérellátási gondját. Egészen távoli az az elképzelés, hogy Kiskunmajsára bevezetik a gázt. A tanácselnök elvtárs szerint ez olyan ábránd, remény, amiből két, három év múlva azért mégis lehet valami. Vannak ugyanis olyan elgondolások, hogy összekötik a szanki és az üllési (Csomgrád megye) földgázkutakat, s így a vezeték Majsán haladna keresztül. Ezzel a lehetőséggel elérhetnék a község vezetői, hogy egyelőre a középületek fűtését az ohsó és tiszta gázzal oldják meg. Az elnök elvtárssal együtt azonban hangsúlyozzuk, hogy ez még a „jövő zenéje”. Gál Sándor mit vásároltunk? Négy év a statisztikusok mérlegén A Központi Statisztikai Hivatal legújabb összesítése szerint hazánkban az elmúlt négy évben mintegy 150 ezerrel nőtt a keresők száma és jelenleg több mint 4 780 000 embert foglalkoztatnak a népgazdaság különböző területein. A legtöbben — körülbelül 1 900 000-en — az iparban dolgoznak, 181 000-rel többen, mint négy évvel ezelőtt. A mezőgazdaságban dolgozók száma körülbelül 200 ezerrel csökkent. A munkások és alkalmazotffiánifcikk left a kun kalap A kun kalap készítése ma már a ritka foglalkozások közé tartozik. Néhány mestere a kiskunsági pásztoremberek. juhászok, csikósok részére gyártja a feltörekvést, szabadságot szimbolizáló magas tornyú kalapokat, az öltözék egyik rangos díszét. Szabadszálláson táMán hirdetik, hogy itt dolgozik Herpai Gyula utóda, egy kunkalapos mester. A 250 éves kalapfcészítő dinasztiának már nem volt férfi tagja. ezért Herpai Éva tanulta és örökölte apjától a mesterséget. Kis műhelyében évtizedek óta készíti rokonával. Berencsi Sándorral ezen a vidéken utolsóként az alföldi pásztoremberek csúcsos „süvegét”, a kunka- Berencsi Sándor formázza lapot. a kun kalapot. Id. Balázs György szabadszállási nyugdíjas pásztor alaposan szemrevételezi az új kalapot a Herpai kun-kalaposnál. tak havi átlagkeresete 1962-ben 1638 forint volt, a múlt év végén pedig elérte az 1894 forintot. Ezen belül természetesen vannak eltérések: az építőiparban például 1947, a kereskedelemben 1702, a mezőgazdaságban 1667 forint az átlagkereset. A foglalkoztatottság és a kereset növekedése lényegesen javította a családok helyzetét. A munkás- és alkalmazotti családok a négy évvel ezelőtti 46.2 helyett most jövedelmük 45.3 százalékát költik élelmi- szene, míg ruházkodásra 15.5 helyett 14,8 százalékot. Pénzben kifejezve, személyenként és havonta 513 forint jut élelemre, italra, dohányra, 140 forint ruhára, cipőre. öltözködésre. A lakbér vidéken alacsonyabb, ezért a paraszti lakosság keresetének csak 6,1 százalékát költi lakbérre, fűtésre, és világításra, míg a munkások, alkalmazottak fizetésének 7,6 százaléka fedezi ezeket a kiadásokat. Tartás fogyasztási cikkeket a városi lakosság jövedelmének több mint 10, a falusiak 8 százalékért vásárolnak. A városiak kétszer annyit költenek művelődésre, tanulásra és szórakozásra, háromszor any- nyit közlekedésre, de alig fele annyit lakásépítésre, és telek- vásárlásra mint a paraszti családok. A munkások és alkalmazottak 40, a paraszti családok több mint 50 százalékkal nagyobb összeget fordítanak lakásépítésre és telekvásárlásra, mint négy évvel korábban. (MTI) PETŐFI NÉPE A Magyar Bzodalista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanáestiáz Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 35-16. Szerkesztő bizottság 16-31 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér lfa Telefon: 17-06. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj l hónapra U forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: u-OS Index: IS MS se az idén kezdődik. A beszélgetés során azonban mégis az útépítés és az ezzel összefüggő közvilágítási hálózat korszerűsítése került előtérbe. mint az 1967-es esztendő legfontosabb feladata. A munkát a községgazdálkodási vállalat dolgozói végzik. Az idén teljesen elkészülnek a Vorosilov utca korszerűsítésével és megkezdik a Rákóczi utca kiépítését. — Ezzel azt akarjuk elérni — mondja a vb elnöke —, hogy eitere'jük a község központján jelenleg még keresztülmenő forga'mat. Űtíejlesztési programunkban azonban a fentieknél több is szerenel. — A Közlekedés- és Posta- ügvi Minisztérium az idén községünk területén körülbelül két kilométeres útszakaszt épít 4,5 millió forintos beruházással — folytatja Horváth elvtárs —, s az útépítéssel együtt vállalta a szakasz csatornázását is. Ez az út. Kiskunmajsa központjától a kömpöci elágazásig terjed. Lakótelep, sportpálya Az út- és járdaépítéssel egy- időben végzik el a közvilágítás korszerűsítését. A község területén ebben az évben mintegy 250—300 higanygőzlámpát szerelnek fel. Füldugó Egy panaszlevélből: Miért nincs az üzletekben füldugó? Szakács: — Á, jónapot Takácskám! Jó színben van, a ripityomát neki! Takács: — Igen, eltalálta. Tíz perccel vagyok — próbareggeli után ... Hát magának, mitől van olyan jó kedve? Szakács: — Részvétem, a próbareggeli miatt.. s Tudja, minek örülök annyira? Takács: — Gondolom, elárulja. Szakács: — Képzelje. Felfedeztem 1967. első hiánycikkét Takács: — Mi az, magának ez a perverzitása? Év végén majd kiugrott a bőréből, hogy nincs narancs, holott nem szereti. A tél elején arról lamentált, hogy nincs téli gyerekkesztyű. Pedig, tudtommal, már házasember a fia. Mit fedezett fel, na? Szakács: — Előbb kérdezek, Takikám. Mondja, nem bántja magát zajártalom ebben a városi bábelben? Takács: — Elviselem. Jók az idegeim. Szakács: — Maga csak azt hiszi. Mit gondol, miért kellett magának a próbareggeli? Majd nagyot néz, ha egy szépen kifejlett fekélyről kap röntgenfotót. Én nem áltatom magam. Engem zseníroz ez a modern lárma. Mindenütt körül vagyok véve. Kezdődik otthon. Vékonyak a falak. Fiatal házasok a szomszédok. Minden áthallatszik. A feleségem még Angyalt-t is elzárja a tv-ben, ha a falon túlról kifüleli a jelzéseket. Aztán legyen jó az ember, tizenöt évi házasság után... De ott a táskarádió. Az harsog a fülébe a vonaton, a buszon, a „magányos” folyóparti füzesben, a büfében ..; Autók csikorognak, kukák dörömbölnek, gyárak szirénáznak ... Akar még többet? Takács: — Hagyja csak, én is ebben a világban élek. Azt azon-; ban tudom már, hogy nem a zaj hiányzik magának. Szakács: — Tűz, tűz, majdnem eltalálta. A zaj csak ok, ami a hiánycikk-érzetemet kiváltotta, Szabad a gazda? Takács: — Szabad. Szakács: — A füldugó napjaink legégetőbb hiánycikke, kedves Takácsom. A földugó! Mert, ha lenne, ha gyártanának, egyszerű mozdulattal betenném a fülembe, és már ki is rekesztettem volna eddig is az idegzetemet romboló zaj-inváziót. Mást mondok. Nyáron az úszósport szerelmeseinek is éppúgy a felszereléséhez tartozna, mint a fürdőgatya. Kiszámította már valaha is, mennyi vizet kell az embernek kiráznia a füléből egyetlen strandoláson? Többé nem lenne erre gond, ha nem lenne hiány füldugóellátásban. Takács: — Ügy bepör- gött Szakikám ebbe a hiánycikkügybe, hogy már látom az ez évi forradalmi újítást, amit maga fog benyújtani a találmányi hivatalba. Rájön, hogy a füldugó méretekben is lesznek aránytalanságok: előfordul nagy fül, de csak kis dugót lehet hozzá kapni. Vagy fordítva. Egy szűk keresztmetszetű fülbe beszorulhat a vastag füldugó. Ekkor jön a maga találmánya: a füldugóhúzó! Szakács: — Na ne hülyéskedjen, Takács úr. Maga nem látja ennek a kis használati cikknek a kolosszális perspektíváit. Például közéleti szerepét. Azt hiszi, olyan könnyű az embereket rábiztatni, hogy bátorítsák bírálatra társaikat? Szavakban igen. De míg a szózatok gyakorlattá válnak egyeseknél. Nos, meg kell könnyíteni az átmeneti időszakot, míg némelyek füle rááll a kritikára. Emberbaráti misszió vár itt a füldugóra. Aki úgy érzi, hogy no most mindjárt önkritikám kényszerül, ha továbbra is odafigyel a bírálatra, egyszerű, véletlen vakarózásnak tetsző mozdulattal egy pillanat alatt fülébe iktathatná a dugót Megnyugodna, csend honolna lelkében, még mosolyogni is képes volna a legkeményebb ostorozás alatt is. Takács: — Mit gondok nem olvasná le az arcokról, mit mondanak neki? Az emberek nagyon megtanulták, hogy nézzék le mások képéről, szeméről — mit gondolnak igazán róluk. Akkor már füldugóhoz valami sötét szemüveget is találjon fel. Olyat, ami sötét, de ez nem látszik, viszont a megbírált elől eltakarja a külvilágot Szakács: — Tiki-Taki- kám, ne Izgassa magát. Nincs a füldugó mellett más védőszerre szükség; Sötét szemüvegre sem. Nem tudja, Takácskám, hogy aki a fülét bedugja a bírálat elől, az már régen szemellenzőt is hord? $óth István
