Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
8. oldal 1WJ. Január 11. szerda Cifcrckek a könyvtárban A Kalocsai Nagy Lajos járási könyvtár hosszú idő óta otthona a fiatalságnak. A földszinti teremben sok ezer kötet könyv várja az általános, közép- és szakmunkástanuló iskolák növendékeit. ízléses bútorok, kellemes időtöltést biztosító társasjátékok; a részleg- vezető Kákonyi Antalnénak igazán nem sok gondja van a fiatalokkal. Azazhogy... talán mégis. Több mint 700 állandó olvasót szolgál ki, méghozzá buzgó, szorgalmas olvasókat. Különösen a téli szünet id^sjen adott neki sok munkát, á sok betűre szomjas iskolás. De ő szívesen csinálja. Annál is inkább, mert a fiatalok igazán magukénak érirfk, megbecsülik és szeretik a könyvtárt. Jobbra: Ez a kislány annyira belemerült az olvasásba a könyvespolc előtt, hogy teljesen elfeledkezett a székről, asztalról. Talán egyfolytában végigolvasott egy mesekönyvet... így művelődik, erősödik a kisdiák gondolkodása. Ez a könyvtár valóságos csatamezé, a sakkcsaták porondja, (j, Kommunista A kecskeméti városi pártbizottság tegnap délutánra kommunista aktívaülésre hívta ösz- sze a város déli részén működőd üzemek, intézmények, s vállalatok vezetőit, pártalapszerveze- tének titkárait, valamint a KISZ és szakszervezeti bizottsági titkárokat. A városi tanács dísztermében megtartott aktívaértekezleten Erdélyi Ignác, a aktívaülések városi pártbizottság első titkára az MSZMP IX. kongresz- szusának munkájáról, dr. Greiner József, a pártbizottság titkára pedig a választási előkészületekről tájékoztatta a résztvevőket. Ma és holnap még két hasonló aktívaülésre kerül sor a megyeszékhelyen: Kívül maradt fiatalok? „Akkor az első napokban nagyon elkeseredtem. Ügy éreztem, hogy egyszeriben elérhetetlen távolságba került mindaz, amire vágytam/’ így kezdte a beszélgetést az egyik fiatal, amikor az érettségi óta eltelt időről kérdeztem. Sok szó esik mostanában a pályaválasztásról. A gimnáziumból kikerülő fiatalok kevés kivétellel kialakult tervekkel, álmokkal jelentkeznek egyetemre, munkára. Akinek pedig kudarccal végződik az első próbálkozása, szembe kell néznie önmagával: hogyan tovább? Olyanokkal beszélgettem, akik valamikor „kívül maradtak” az egyetem kapuján. Már kiheverték az akkori csalódást, munkába álltak másfajta területen. nem azon. amelyet diákkorukban megálmodtak. A Kecskeméti Rádiótechnikai Gyárban csupa fiatal dolgozik. Sokan közülük nyelvtanárnak, jogásznak, mezőgazdásznak készültek. Ma elektroműszerészek. Nem veszett kárba a tehetség Kerekes Borbála 1962-ben érettségizett. Tanítóképzőbe kérte a felvételét. — Nem sikerült a felvételim. Pedig el sem tudtam képzelni, mi mást tudnék csinálni, ha nem taníthatok. Szerencsém volt: a Rádiótechnikai Gyár iparitanuló-felvételt hirdetett. Matematikából—fizikából volt a vizsga. Azért jelentkeztem, mert mindkét tantárgyat szerettem a gimnáziumban is. Felvettek. — Milyennek találta a munkát? — Érdekesnek. Még ipari tanuló korunkban megismerkedtünk az összes munkafolyamattal, az üzemrészekkel. — Azóta műszerész lett. Mi a munkája? — A gyár magnetofonokat készít. A gyártáshoz szükséges műszereket vizsgálom, javítom, ha. hibás. Jó érzés ha elmondhatom: én javítottam meg. Most a Kandó Kálmán felsőfokú technikumba szeretne jelentkezni. — Mi maradt a „tanítónőből”, a régi vágyból, hogy gyerekeket oktasson? Gondolkozik. — Az ember nem tudja, mi lett volna ha ... Ha úgy és nem így. Szeretem a mostani munkámat. Ö az üzem KlSZ-szervezeté- nek propaganda titkára. Mindenki dicséri, milyen ügyesei; bánik az emberekkel. Talán mégsem veszett kárba a pedagógiai tehetsége... A „nyelvszakos“ műszerészek Kaposvári Emma angol— orosz szakra készült, .Tarjáni László német—oroszra. Nem kerültek be az egyetemre. —• Mindig a humán tárgyakat szerettem — mondja Emma. — Hogyan tudott „átváltani erre a pályára?” — Megszerettem a gépeket. Olyan precízek, mint egy nyelvi szótár. Lehet, hogy furcsa, de azt hiszem, ezt a közös vonást szeretem. A nyelvtanulást különben sem hagytam abba. Tarjáni László is hasonló véleményen van. — Én egyébként is szerettem elektromos gépekkel foglalkozni— teszi hozzá. — így nem volt nehéz átváltani a nyelvszakról. — Akkor nyilván szereti Is a munkáját? — A mostani érdekes. Előzőleg szalagon voltam. Mechanikus volt a munkám. Most a kész magnetofonokat vizsgálom elektromosan. Minden magnetofon új élmény. Az elektromosság akusztikai lehetőségei érdeklik különösen. A nyelvtanulást ő sem hagyta abba. Csak úgy .szórakozásból” fordít angol regényeket, a fordítást leírja füzetbe. Négy fal között Koncsik Róbert a szó igaz értelmében a „szabad ég alól” jött. Mezőgazdasági technikumot végzett, nem vették fel az akadémiára. Nem sikerült közeli tsz-ben elhelyezkedni, úgy gondolta, később majd próbálkozik. A gyárba került. Megszerette a szakmát, elektroműszerész lett. — Nem kívánkozik vissza a földekre? — Nehezein tudom megszokni, hogy „négy fal között” vagyok — mondja. — Szüleim is tsz-ben dolgoznak. A föld valóban hiányzik. De hazüdnék, ha azt mondanám, nem szeretem a munkámat. * Valaha nem sikerült bejut- niok az egyetemre. Az első kudarcot kiheverték, dolguk után néztek. Elég erősek voltak ahhoz, hogy a „szükség választotta” munka szépségeit megtalálják. Optimista fiatalok. Természettől optimisták. R. N. gént, hogy hol kell maid le- szállni. ha a Vörös Csillagba akar menni. Az is kiderül, hogy ők valamennyien ott dolgoznak. de ma szabadságot vettek ki. — Kaptunk egy kis eltávozást az elnöktől, aztán úgy gondoltuk, beszaladunk a Jóskához. — Hát az meg kicsoda? — Az? Neki a fia — bők a sarokban ülő felé az előbbi figyelmeztető, majd kihúzza magát és hozzáteszi: ügyész a gyerek. nekem meg keresztfiam. — Akkor nem is olyan gyerek már az! — Nono, de nekünk még hetvenéves korában is az marad. Néha küön a tsz-bs előadásokat tartani. De most nem várakozunk rá. Mink utazunk be hozzá eev ügyben. — Ne gondoljon ám valami rosszra — veszi át a szót a sarokban ülő — csak itt van ez a nyugdíj. Szeretnénk, ha ő magyarázná meg a törvényt, ö már csak érti nem igaz? —• teszi fel a kérdést és körültekint a töb- b-'éken. vajon mit szóinak hozzá, hogy egyszerihen ilyen fecsegő lett. De azok nem szólnak semmit. Arcukon enyhe mosoly fut át és váriák a választ, de az ille*ő már öltözködik, s nemigen var >doie hosszabb fepesetésre csak annyit mond: Hát igen... — s már köszön is, mert a vonat iszonyú csikorgással fékez. Az öregek tovább utaznak. — Ez sem lehet valami nagy ész! — mondja ki róla az ítéletet az eddig csak a kucsmával babráló töpörödött kis kopasz ember, majd enyhítőleg hozzáteszi: — De ilyennek is lenni kell. így kerek a világ. — Hát ha azt nézzük, mink se vagyunk valami nagy talentumok. Mert akkor nem utaznánk a Jóskához, ha értenénk a törvényt. — Az más eset — berzenkedik az előbbi — mink nem úgy vagyunk, hanem hogy itten éveket kell kiszámolni, kereseteket nézni. — Az évekkel nem lesz itt bai. kornál — szól a sarokban ülő apa. — Mink mán az évek után annyi nyugdíjat is kaphatnánk, mint egy miniszter. — Ne öregítse magát Józsi bátyám. Itt csak az számít, amióta a tsz-ben dolgozik. Aszerint pedig maga fiatalember. Az uradalmi dolog nem számít Azzal tartoztunk az ördögnek. — Hát nem soft differencia volt az ördög meg a nagyságos úr között, annyi bizonyos. Tán csak annyi, ho^v neki nem volt szarva. Bár lehet, hogv agancsokat hordott, mert az asszonya igen tüzes né*7em.óiy volt. Ezen mindannyian jót nevetnek. s felidéződik bennük az elmúlt ifjúság, az izzó nyarak, búzakeresztek, csendes nyári esték és éjszakák, a legénvkedé- sék korszaka, s az emlékezet keskeny gyalogútján látják ellibegni a jóvérű lányokat, ajcik már nagymamává öregedtek, s talán csak szoknyájukon van több fodor, mint ránc az arcukon, — Gondoltad-e Sándor, hogy te még nvugdíias paraszt leszel — fordul évődve az ügyész apja hallgatag társához, akinek arcán még mindig ott játszik a széles mosoly. — Én komám arra se számítottam, hogy megérem a hetven évet. Az meg, hogy nyugdíj...? Azt is kinevetem, aki tíz évvel ezelőtt ezzel állít elém. Csak sejteném, hogy mennyi lesz ez forintban kivetítve. — Hát az újság azt írja, hogy 400-nál kevesebb semmi esetre se lesz. De lehet, hogy ötszáz, vagy hatszáz. Kinek, hogy. Ki hogyan dolgozott a csoportban. Persze, megélni meg lehet belőle. ha hozzáteszed a háztájit... — No. nem is akarok én vén- bégemre Pató Pál lenni, hogv üljek a karszéken, pipázva, 'szokatva. Gondolom, dolgozni azért még lehet egy-egy kicsit a kertészedben, jószágok körül. Mert a magunkfajta mán úgy van. mint a lő: addig húz, amíg él. — Ne féljetek, jut még egy- egy sor tengeri nekünk is. vagy palántázás, meg ilyen könnyebb munka. Megleszünk ott az öregasszonyok között. * A vonat prüszkölve zakatol át a téli tájon. A közeli faágakról rebbenve szállnak el a didergő verebek a zaj közeledtére. A vadgalamb is elrúgja magát a süraönydróttól, s az sokáig rezeg még utána. Az öregék a maguk gondjával elfoglalva hallgatnak egy sort a fülkében. A kis kopasz, miután kemen- cényi kucsmáját végleg a polcra tette, idegenül nézegeti hatalmas kezeit. Talál egy parányi szálkát a kérges tenyérben, ajrt kezdi piszkálgatni. Mikor kivette. akkurátusán eldobja, me anyomogatja a helyit és .gondolkozva megszólal: — Azért, ha arra gondolok, hogy velünk, öreg parasztokkal is ennyire törődik a kormány, nagy melegség vesz erőt rajtam. .. — folytatni akarta, de hangja már ennyitől is kissé elvékonyodott. Nincs ő hozzászokva, hogy ilyen belső dolgokról is beszélien. A töobiek észrevették zavarát, s bár még nem volt itt az ideje, felálltak. — Öltözzünk emberek, mert már idelátszik a torony... Gál Sándor I II kétkezi munka becsülete Amikor a fizikai mimika becsületéről beszélünk, nem azért tesszük, mintha az hiányoznék nálunk. Inkább azokra a jelenségekre, tünetekre szeremen ic a figyelmet ráirányítani, melyek azt jelzik, hogy azért a kétkezi munka tisztelete nem mindenki számára magától értetődő. Hányszor hallunk cinikus kiszólásokat: „Melózni az állat is tud, de élni csak az, aki dörzsölt, apuskám!” — „Szerencsétlen hülye; érettségi után szakmunkástanulónak ment. Pedig adminisztrátor, bérelszámoló, felíró, számlázó lehetett volna. Ez mégis csak más, mint a meló.” Ilyen és hasonló kijelentések nem kevésszer ütik még meg a fülünket Látjuk a lekicsinylő legyintéseket is, melyek az efféle torz ítéleteket kísérik. Igen sok vonatkozást említhetnénk még. Most csupán egyre utalunk. Megnyilvánulhat a termelőmunka aláértékelése a kétkeziek részéről is. Gondoljunk csupán azokra a tsz-ekre, üzemekre, ahol iskolások segítségét veszik igénybe, illetve politechnikai foglalkozásokra fogadnak gyerekeket. Nem mindegyik várja a fiatalokat megfelelően előkészített feltételekkel. De nemcsak a munka, művelődés, sport, szórakozás jó lehetőségeinek megteremtésére gondolunk itt. Arra is, hogy a munkások egy-egy üzemben, a tsz-gazdák egy-egy közös gazdaságban a maguk példájával hogyan hirdetik a saját munkájuk megbecsülését. A KISZ megyebizottiság pályaválasztási jelentésében olvashatunk arról, hogy milyen jő alkalmat jelentenek például a mezőgazdaság megismertetése céljából a nyári építőtáborok, és az őszi betakarításban, az élelmiszeripari üzemekben végzett munkák. A középiskolások jó véleménnyel vannak az építőtáborokról, általában szívesen vesznek részt az ottani mező- gazdasági munkákban. Ebben jelentős része van annak, hogy jól szervezettek a KlSZ-építő- táborok, az állami gazdaságok lelkiismeretesen gondoskodnak jó előfeltételekről. Ugyancsak vannak jó tapasztalatok — s ezek száma azért, ha néha lassan Is, évről évre nő —, hogy a tsz-ekben is nagyüzemi szervezettség, munkamenet, szakirányítás fogadja a besegítő általános iskolásokat Sorolhatnánk — szerencsére — az olyan tsz-eket, mint mondjuk a kiskunmajsai Jonatán, a kiskunfélegyházi —- szakmunkásképzésre társult — szövetkezetek, a kecskeméti Boldogulás Tsz és sok más gazdaság a megye minden járásában —, ahol a mezőgazdaság jövőjének letéteményeseit az utánpótlást látják az általános vagy középiskolás fiatalokban. Felnőttekhez illő komolysággal, nagyüzemi szervezettséggel, színvonalas oktató, irányító munkával, gondoskodással keltik fel az ifjúságban a pozitív érzelmeket a fizikai munka iránt. Ezeken a területeken, ilyen gazdaságok vonzáskörében meg is van az ifjúság természetes orientációja a modern nagyüzemi gazdálkodás felé. Leszerződnek, tovább ‘anulnak. s szeretettel maradnak a szövetkezetben, mert annak jelenót, jövőjét magukénak tekintik. Élethivatásnak választották a mezőgazdaságot. Jó példát tehát, felnőttek: saját tettekben, de szavakban is. Tóth István
