Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Beszédhibás gyermekek „orvosa 99 Egy kis A gyerekek összecsoma- goliált holmijukat és csendben kivonulnak az osz­tályból. Vége a tanításnak a Kiskunfélegyházi Gyógypeda­gógiai Iskolában. A tanító né­ni egy ideig még marad. A katedrán rendezgeti a naplót, füzeteket, bezárja a szekrényt. Nehéz délelőtt a mai. De Bi- kás Éva ezzel fogad: — Ezzel még nem fejező­dött be a napom. Délután a beszédhibás gyerekekkel fog­lalkozom, hiszen ez is a hiva­tásomhoz tartozik és nagyon szép feladat — szól mosolyog­va, amikor rövid beszélgetés­re leülünk az üres tanterem­ben. — Hogyan választotta ezt a pályát? — Családi hagyomány a pe­dagógia, én is vonzalmat érez­tem iránta. 1694-ben végeztem a Gyógypedagógiai Tanárkép­ző Főiskolát Budapesten. Nem volt könnyű. Őszintén- szólva a második évben arra gondol­tam, hogy más pályát válasz­tok, de mégis maradtam. S ennek ma már örülök. Akkor befolyásolt sokaknak az elma­rasztaló véleménye a gyógy­pedagógiáról. Azóta tudom, hogy nincs igazuk. Ezek a gye­rekek nagyon hálásak, ha le tudnak írni egy „i” betűt, le­rajzolni egy cifrább írásjelet stb. JJ éti 22 órája van az isko­lában, s ugyancsak he­tenként négy órában foglalko­zik beszédhibásokkal, összesen 24-gyel. — Kik tekinthetők beszéd­hibásnak, és miért, hogyan kell foglalkozni velük. — A beszédhibának külön­féle megnyilvánulásai vannak. Dadogósok, pöszélc, akik egy HÉTFŐ: Rizsleves, székelykáposz­ta, alma. KEDD: Orjaleves, főtt húshoz tor­ma, vagy paradicsommártás. SZERDA: Tojásleves, hájas túrós lepény. CSÜTÖRTÖK: Almaleves, hurka, kolbász sülve, krumplipüré, vágott savanyúság. PÉNTEK: Gombaleves, hűsosdere- lye, cékla. SZOMBAT: Csontleves, sertéspör­költ tarhonyával, uborka. VASÁRNAP: Meggyleves, egyben- sült sertéskaraj, sült burgonya, sa­vanyúság, tepertős pogácsa. HÜSOS DEBELYE. Bármilyen hús- maradékból, sültből vagy levesben főtt marhahúsból készíthetjük. A húst megdaráljuk, majd sok vágott petrezselyem zöldjével, sóval, bors­sal, egész tojással, tejföllel és egy kevés pirított morzsával összekever­jük. Utána tésztát készítünk a kö­vetkező módon: 3 főtt burgonyát, 30 deka lisztet, egy tojással összegyú­runk, kinyújtjuk. A húsból diónagy- ságú halmokat rakunk a felére, má­sik felével betakarjuk, és derelye- vágóval eldaraboljuk. Forró zsírban rántjuk ki. Savanyúsággal tálaljuk. SZÉKELYKAPOSZTA. Hozzávalók személyenként: 1 szelet sertéskarajv 10 deka káposzta, tejföl, 1 kávéska­nál liszt. A sertéskarajból hirtelensült sze­leteket készítünk. A visszamaradt zsírban finomra vagdalt hagymát párolunk, megszórjuk pirospapriká­val, beleforgatjuk a savanyúkáposz­tát, s annyi vízzel engedjük fel, hogy ellepje. Ha a káposzta már majd­nem megpuhult, rakjuk hozzá a ki­sütött szeleteket, hogy a hús is át­párolódjék benne. Tejfölből és liszt­ből készült habarással a kész ká­posztát még egyszer főzzük fel. A kitálalt káposzta tetején rendezzük el a hússzeleteket. Ugyanígy készíthetünk székelygu­lyást is, azzal a különbséggel, hogy a nagyobb kockára vágott sertés­húst, melyet kocsonyahússal is ve­gyíthetünk, úgy kezeljük, mint a pörköltet, és vízben főzzük a ká­posztát puhára, végül ezt Is teiföl- lel habarjuk be. Egészen pici hszt kell hozzá. A káposztát lapos tálra rakjuk. A pörköltet a tetejére önt- iük. 1 hangot nem ejtenek, vagy mással helyettesítik, aztán az úgynevezett „r”-resek, akik „Fiel, vagy „j”-vel pótolják a szükséges hangot. Ha nem fog­lalkoznánk ezekkel a gyere­kekkel, kialakulna bennük egy kisebbségi érzés, gátlásos fel­nőttek lennének. Állandóan attól rettegnének, hogy kine­vetik, csúfolják őket Sajnos, ez a gyerekeknél iskolában, óvodában szinte elkerülhetet­len. Gyakran még a család­ban, a szülők is azt hiszik, hogy fenyegetéssel, nevetséges helyzeteket teremtve helyes irányba befolyásolhatják a be­szédhibás kisfiút, kislányt. Ez tévedés és éppen az ellenkező hatást érik el. — Nekünk az a feladatunk — folytatta Bikás Éva —, hogy megkeressük az okot, ami a beszédzavart kiváltotta, s ezt a gátlást feloldjuk, a beszédet és a gondolkodást szinkroni­záljuk. Legjobb, ha a szülők még az iskolai életkor előtt gyógypedagógushoz viszik be­szédhibás gyermeküket. A dol­gunk így sem könnyű. Itt kü­lönösen gondot okoz az iskola és az otthoni környezet kettős hatása. Előfordul, hogy a da- dogós az iskolában már alig botlik, de odahaza, testvérei, rokonai előtt zavarba jön és „visszaesik”. Ezért legyenek tapintatosak, elnézők és jóin­dulatúak az ilyen kicsikkel szemben. Eredményt csak így­érhetünk el. A dadogásra való hajlamot általában öröklik, s magát a beszédhibát különböző körül­mények válthatják ki. A hoz­záértő gyógypedagógusnak ál­talában egy évre van szük­sége ahhoz, hogy eredményt érjen el, s a gyerek gátlások nélkül, hibátlan beszédkész­séggel mehessen iskolába, ahol nem is tudják róla, hogy va­lamikor dadogott stb. II ikás Éva lelkiismeretes­M9 ségére azonban nemcsak á fentiek jellemzők. Munka­köre ellátásában nem volna kötelessége túlórákat adni a beszédhibásoknak. De szereti hivatását, a legnagyobb öröme, ha sikerül egy-egy mondat az ijedt kislánynak, az „r” betű­vel küszködő kisfiúnak. Ha­sonlóan nagy öröm az is, ha a siketeknél — ahol szintén inni, olvasni, számolni tanít néhány 20—23 éves felnőttet — érdeklődéssel várják, s ő meggyőződhet arról, hogy nem hiábavaló a munkája. Ez ta­lán még nehezebb, hiszen han­gokkal semmit sem lehet meg­oldani: írással, szájról olva­sással értik meg egymást. Heti öt órában Éva ott ül felnőtt tanítványai között. Gál Sándor Gyöngyözött ruha Farsang küszöbén öltözködé­si gondjaink is megsokasodnak. Ezért azoknak, akik nem köl­tenek új ruhára, két. gyorsan megvalósítható átalakítási öt­letet javasolunk. Egyszínű tavalyi estélyi ru­hánkat például felfrissíthetjük szalaggal, s gyönggyel díszített virágokkal. Fél cm széles se­lyem, vagy bórsonyszalagot egyenlő részekre osztjuk és behajtva harmat-hármat úgy varrjuk a ruhánkra, hogy azok hatszirmú virágot alkossanak. Középre egy nagyobb gyöngyöt öltünk, és körben apró kis tű- gyönggyel varrjuk ki. A kis gyöngyszemeket hármasával öltsük a tűre, majd az anyag­nylon szálat használjunk. Kü­lön kapható, gyöngyfűző-tüvel dolgozzunk. báli kozmetika JANUÁR, február- a vidám mulatságok, farsangi mókák, bálák ideje. Ezeken az estéken nagyon szépnek kell lennie minden lánynak, mert azt tart­ja a régi mondás, hogy ame­lyik hajadon nem talál vőle­gényt a farsang végéig, az pár­tában marad jövő ilyenkorig. Persze, a bálba készülő lá­nyok egy másik mondást is ismernek, miszerint: a szépség nem boszorkányság. Ha bo­szorkánykonyhára nincs is szükség, azért nem árt egy kis frissítő arcpakolás, — kü­lönösen, ha egy végig dolgo­zott munkanap estéjén készü­lünk valahova — néhány jó márkájú kozmetikai szer a ki­készítéshez és mindjárt bizto­sabb a siker. INDULÁS előtt másfél órá­val kenjük be arcbőrünket az állandóan használt zsíros, vagy vitaminos krémmel. Két darab vastagabb, zsebkendő nagyságú flanelanyagot. két kis tálkában forró és hideg tiszta vizet készítsünk a he­verő mellé és kényelmesen helyezkedjünk el. A vízzel át­itatott és gyengén kinyomko­dott anyaggal borítsuk be az arcunkat, percenként váltogat­va a forrót a hideggel, de utoljára kétszer egymásután hideg borogatást tegyünk felL hogy a kitágult pórusok össze­húzódjanak. Ez a művelet fel­frissíti, kisimítja az arcbőrt és fokozza a krém felszívódá­sát. A tíz- tizenöt percig tartó borogatás után a bőrön maradt krémet gyengéden belemasszí­rozzuk, majd egy fél órára sö­tét szobában, csukott szemmel úgy pihenjünk, hogy a lábun­kat párnákkal magasabbra emeljük a fejünknél. A pihe­nés idején semmivel nem sza­bad foglalkozni, általános ki- kapcsolódás szükséges, így tel­jesen felfrissülünk a félóra alatt. Ezután következik. a ki­készítés. Két szempontra nagyon ügyeljünk. Először: a kikészí­tés mindig addig terjedjen, amennyit a ruha megmutat. Tehát nem csak az arcon, ha­nem a nyakon, vállon is. Má­sodszor: diszkrét legyen, ter­mészetesnek hasson. Az erős kikészítés öregít! BŐRÜNKET Opera folyé­kony púderral vékonyan von­juk be. de vigyázzunk a szín- árnyalatra, ne legyen se söté- tebb, se világosabb eredeti bőrszínünknél. Tetejére halvá­nyain arcrúzst rakunk, mégpe­dig úgy, hogy a mosolygásnál az arcunkon megjelenő három­szöget — a sízáj—, a belső és a külső szemzug között — ken­jük á t lehellet finoman, a szé­lek felé elhalványítva, Szerhhéjifestékíből barnásáé­in űek zöldes árnyalatot, kék és szürke szemhez szürke, vagy kék árnyalatot válassza­nak. Szintén Opera márkájú az ideiglenes szempillahosszabító festék — vízzel le lehet mos­ni — melyet kis kefével ke­nünk a palákra, és pór percig száradni hagyjuk. Ezután a szemhéjon a pillák tövét vé­konyan hegyes szemceruzával kihúzzuk, a sarkokon kissé meghosszabbítva. Az alsó szemhéj kihúzása már nem di­vatos. A SZÁJRA pasztellszínű — a körömlakkal azonos ár­nyalatú — rúzs kerül, a kon­túr vonalakat egészen a száj­szögletig meghúzva. A tánc hevében megizzadhatunk, ezért nagyon hasznos, ha a kölnivíz mellett — vagy helyett — iz­zad sággáQó szert, például De- sodor süf-et is használunk. Nem szép látvány, ha a festék vagy a rúzs. elkenődik, megla­zul. Vigyük magunkkal a ki­készítéshez használt kozmeti­kai szereket, hogy szükség ese­tén felfrissíthessük az arcun­kat. Elmondta: Horváth Györgyné kozmetikus Lejegyezte: D. Zs. ra. Kétrészes kis fekete ruhán­kat újjá varázsolhatjuk, ha le­szedjük az ujját, s a blúz al­ját gyöngyrojttal díszítjük. A derék felett 6—8 cm-re egy sor fekete tűgyöngyöt varrjunk a blúzra. Majd a rajzon látha­tó módon, minden 3, vagy 4. gyöngyszem fölé hármas hosz- szúkás gyöngyszemet varrjunk. Ezután fércelő öltéssel egy-egy teklagyöngyszem következik, s végül a rojt 20 cm-es szálára felfűzzük a tűgyöngyöt, majd visszaöltünk az anyagon a gyöngyhímzett sor alá, másfél cm távolságra. Hosszú cérna­szálat vegyünk, hogv legalább három rojtot készíthessünk él egymás után. A ruha gyönsyözéséhez erős cérnát, ha nylon az anyag, A hideg idő beálltá­val megkezdődtek a disznóvágások. Minde­nütt vannak ennek szakavatott mesterei, de néhány jótanács azért nem árt erre az alkalomra. A legtöbb helyen egy nap alatt igyekeznek végezni ezzel a nagy munkával, pedig ez helytelen. A húsok ki­hűléséhez idő kell, s javítja a kolbász mi­nőségét, ha csak más­nap készítik' el. Ha lehet, akkor a vágás napján csak a hurka­féléket és a disznó­sajtot készítsük el. Sokat jelent a gon­dos előkészület is. Le­gyen kéznél a só, bors, kömény, paprika, tisz- tiszta fokhagyma és edények. A 150 —200 kilós sertés­hez 3 kiló rizst, köles­ből valamivel keveseb­bet számíthatunk. Ve­gyük meg előre a só­zott belet, vágás előtt tisztítsuk meg és sóz­zuk be újra, haszná­latkor átöblítjük. Mivel a legtöbb he­lyen böllér végzi a disznóölést, aki a leg­fontosabb munkákhoz jól ért, nem tartjuk szükségesnek a részle­Sertésvágás tesebb ismertetést.. E helyett néhány érde­kesebb receptet írunk le, melyet ízlésük sze­rint felhasználhatnak: HIDEGMÁJAS: A disz­nómájat egy és fél őrá- ig hideg vízben áztat­juk (nem főzzük) az­után ledaráljuk. Egy fej vöröshagymát megreszel­ve hozzáadunk, hozzáda­rálunk még 15 deka nyers, sovány combhúst. Ízlés szerint sózzuk. Elő­re megabálunk egy kiló szalonnát. Ha meghűlt, egy cm-es kockákra vág­juk, a májjal és a hús­sal összekeverjük. Friss marhabélbe (szalámihúr) egészen lazán beletölt- jük, mert főzés közben megduzzad. Egy órán át lassan, állandóan főzzük. Villával többször óvatosan megszurkáljuk, vigyázva, hogy ki ne szakadjon. Ha letelt az egy óra, kivesz- szük, hideg vízbe márt­juk, azután két deszka között lepréseljük, mint a sajtot. Fogyaszthatjuk frissen is de ha gyen­gén megfüstöljük, na­gyon sokáig eláll. Igen finom étel. CSABAI KOLBÁSZ: 3 kiló kolbászhús, 80 deka hátaszalonna kell hozzá. A húst 3—4 cm-es koc­kákra daraboljuk, desz­kára szétterítve 2 napig hideg helyen szikkadni hagyjuk, hogy a nedves­ség elpárologjon belőle. Akkor nem túl apróra daráljuk a középnagysá­gú tárcsán. Fűszerezzük: 1 kg húshoz 3 deka édes­paprika, féldeka erőspap­rika, féldeka darált fe­ketebors. féldeka darált köménymag és 3 kilón­ként féldeka salétromsó szükséges. Ezekkel jól összegyúrjuk. Nagyon jól ki kell dolgozni. Azután hozzákeverjük az apró kockára vágott szalonnát. Nem túl vastag bélbe (marhabéi) töltjük. Na­gyon szorosan, kemény­re hell tölteni. A vége­ket spárgával jól beköt­jük, végig spárgával be­fonjuk. Kétnapi szikka- dás után hideg füstön megfüstöljük, azután hi­deg száraz helyen rúdra aggatjuk. Pár hónap múlva fogyasztható. Ha van száraz fahamunk, szi­táljuk át, és ha elég szikkadt már a kolbász, soronként ládába rakva jó bőven takargassuk ha­muba, így nem szárad tovább. A ládát száraz helyen, polcon, vagy asz­talon helyezzük el a kamrában, időnként néz­zük meg, nehogy a kol­bász penészedben. SZALÁMI KÉSZÍTÉSE: 8 kiló kövér sertéshúsból és 2 kiló marha színhús­ból készítsük. A húsokat apró kockára vágjuk és deszkára kiterítve 2 nap­ig szikkadni hagyjuk. A legkisebb tárcsával leda­ráljuk. Teszünk hozzá 25 deka sót, 4 deka fe­kete, 1 deka fehér darált bawsot, 3 deka salétrom­sót, 3 deka péppé zúzott fokhagymát és 2 deci valódi konyakot. Jól ösz- szekeverjük, majd vas­tag marhabélbe töltjük, nagyon szorosan. Végül elkötözzük, végig bespár­gázzuk 2 napig felaggat­va szikkadni hagyjuk. Utána hideg füstön füs­töljük. Füstölés után szellős, hűvös helyen* felaggatva tartjuk. TOROSKÁPOSZTA DUNSZTBAN ÉLTÉVÉ: Egy kiló darált húshoz 20 deka zsírt teszünk, ugyanúgy készítjük, mint a töltöttkáposztát, de bő­vebb lében. Csak fel- használás előtt rántjuk be kissé. Ha megfőtt, 1 vagy 2 literes üvegbe rakjuk. Annyi levet ön­tünk rá, amennyi ellepi és szalicilt teszünk a te­tejére. Az üvegeket ce­lofánnal lekötjük, ki- dunsztoljuk (3 hónapig ig eláll). így tehetünk el sült húsokat is. Megsütjük, mint a lacipecsenyét és ráöntjük a forró zsírt, hogy egészen ellepje. Ce­lofánnal lekötve tesszük el. (Nem kell kigőzölni.) Fogyasztás előtt az üve­geket hideg vízzel töltött fazékban feltesszük me­legedni. Mire a víz meg­forrósodik, a zsír is fel­olvad. Ekkor a zsírt le­öntjük, és így már köny- nyű kivenni a húst. Eze­ket a húsokat remekül használhatjuk Vagdalt­nak töltött paprikához, kolozsvári káposztához, de mint pecsenye is fi­nom. Ugyanígy tehetünk el friss kolbászt is, de ne süssük mee mert a ráöntött forró zsírban még tovább sülj

Next

/
Thumbnails
Contents