Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-10 / 8. szám

1961. január 10, kedd 3. oldal Süveges Péter és Pekker István évente 1—500 hektó seprőből préseli ki a bort Az idén már exportálnak is: kétezer hektót tartalmazó pa­lackozón viszi majd külföldre a kunbajai bor nektáros zama- tát. A pincészetnek laboratóriu­ma is Van. Dimitrievics Miklós pincemester szerint az itt folyó technikus szakmai szótárában ilyen kifejezések szerepelnek: próbaderítés, kék-derítés,' tit- rálás, sav-fok-tartalom. Ki gondolná, hogy a bor oldott fémeket is tartalmaz? A tartalomtól függően kell ada­golni a nagyobb meny- nyiségben mérgező derítő anya­got: a sárgavérlúgsót. Hektón­Lanovka a Badacsonyra Kereken 2 milliárd forint ér­tékű létesítmény terveit készí­tik el az idén az Űt- és Vasút­tervező Vállalat mérnökei. Dol­goznak a miskolci repülőtér, a debreceni és a nagykanizsai autóbusz-pályaudvar tervein. Automatikus betonalj-gyárakat terveznek Budanestre, Szolnok­ra, Debrecenbe, Pécsre és Győr­be, postaépületet Pécsre és 300 méteres vasúti felüljárót Deb­recenbe. Terveket készítenek 580 kilométernyi ételkészítésé­re. illetve korszer r<:ílésére, ezek közül a legfontosabb, az M—7-es autópálya Székesfehérvár és Siófok közötti szakasza. Legér­dekesebb hazai feladatuk a ba­dacsonyi kötélpálya tervezése. A négyszemélyes kabinok a ba­latoni kikötőtől eleinte 1200 mé­teres távolságra, a Kisfaludy- házig közlekednek, később a pályát meghosszabbítják, egé­szen a hegy keleti csúcsáig. Fz ’esz az ország első lanovkája”. Exportfeladataik listáján ta­lálható többek között öt vas­beton alj gyár tervezése a Szov­jetunió részére. Évről évre emelkednek a termésátlagok cukorrépából Több segítséget a gépesítéshez! A Petőfi Népe az elmúlt évi december 18-i számában hírt adott a bácskai körzetben elért kendertermesztési eredmé­nyekről. Ezekre büszkék a já­rás termelőszövetkezetei: Jó ér­zés eredményes munkáról be­számolni és éppen ezért szóvá tenném azt is, hogy nemcsak rostkenderben, hanem cukor­répában is kiváló eredményeket értek el a bácskai körzet ter­melőszövetkezetei. E rendkívül fontos ipari növény termésátla­gai évről évre emelkednek. 1960-ban 180,8 mázsa volt a holdankénti termés. Az átlag 65-ben már 212, az elmúlt év­ben pedig 220,1 mázsa volt. A város termelőszövetkezetei is; mindinkább növelték mind a termőterületet, mind a holdan­kénti átlagtermést. Tavaly 209,3 mázsa volt az átlag a városi közös gazdaságokban is. Kiemelkedő eredményt ért el a b^c^bokodi Szalvai Mihály rr‘-..rn^'«^7QVpHfo7et) 337.1 má­ssá volt az egy katasztrális holdra jutó átlag. Nem sokkal kevesebb a felsőszentiváni Vö­rös Október és az Űj Élet Ter­melőszövetkezet eredménye sem. A növekvő termésátlagok bizonyítják, hogy a termelőszö­vetkezetek egyre jobban alkal­mazzák a fejlett agrotechnikát, a tagság anyagi érdekeltségét is fokozzák különböző ösztönző munkadíjazásokikal. Döntően ezeknek köszönhető az elért eredmény. Mindamellett szólni kell né­hány gondról is, amely sürgő­sen megoldásra vár a jövőt il­letően. A cukorgyárnak több segítséget kellene nyújtani a korszerű vető-, 'művelő- és elsősorban szedőgépek beszerzé­sében, munkába állításában. A cukorrépa betakarítási idejének lerövidítése — a gépek alkal­mazásából eredően —, a ter­melési kedv növekedésével is iárna, valamint az egyéb mun­kákat is jobb minőségben és időben lehetne elvégezni. A cu­korrépa betakarításával ugyan­is egybeesik az őszi talajmun- ica, vetés, és egyéb betakarítás* Külön gond a szállítás. Nem kis feladat a vasúti rakodóval rendelkező községek tsz-einek sem a szállítás, de sokkal ne­hezebb ez a MÁV-rak odótól távoli közös gazdaságok eseté­ben. A tataházi Petőfi Termelő­szövetkezet például 471 vagon cukorrépát szállított a 7 kilo­méterre levő bácsalmási MÁV- állomásra. Jól összehanaofta a munkát a Kaposvári Cukor­gyár körzeti felügyelője, Aradi Sándor a termelőszövetkezetek­kel. Ennek köszönhetően idő­ben sikerült csaknem 4500 va­gon termés átadása, átvétele. Most már az a fontos, hogy az elkövetkezendő napokban a Prizmában levő cukorrépa mi­nél előbb elszállításra kerüljön. Nagy Mátyás, Bajai Járási Tanács V. B., felvásárlási csoport Bársonyos borok birodalma Mi történik a borral, miután vizsgálatok nélkülözhetetlenek ként grammnyi pontossággal, a hordóba — és mielőtt az asz- a palackozáshoz. Hogy miért? Csak annyit, hogy a fémet le- talra kerül? A belföldi forgalmazású palac- kösse. Így lesz bársonyos a bor Természetesen nagyüzemben, kok szavatossági ideje hat hó- színe, zamata. jelen esetben a Kunbajai Álla- nap, a külföldre menőké pedig Tízféle borra terjednek ki a mi Gazdaságban termesztett és tárolt nedűről van szó. , .............................................................-mniiiinin-mi■ íiiminiiiiiif-irimnii- mr N os, a borral sokminden tör- t |p||P|| ténik. Felsorolására nem vál- * ' * < ** ||lPf * i '■ ‘ 1 'j, lalkozunk — a szakemberek lg által jól ismert a téma. a bor- í * "‘x' jj ivókat pedig más dolgok ér- MmStx- * deklik. 18 ***B™*9*™ y ^ .. X': 'íM; A paiackozást mindenképpen 0 8 az érdeklődésre számot tartó ylpy%\V -r JI mozzanatnak véljük. Kunbaján 7 « már két éve végzik ezt a mun- S&pMjÉ-;. & -fe fi kát. Sajnos, személyesen ezút- * ^ SSk ß* Sx m tál sem láttuk, decemberben m V Jplllgte* már befejezték, s csak március »/<. XSlH' / r, * elején keztfik el újból. Balotai Sándor főkönyvelőtől megtudtuk, hogy eddig hatezer hektót töltöttek üvegekbe: ezer­jót, olaszrizlinget, kadarkát, veltelinit. Az idén kékfrankos­sal is bővül a választék, a tel­jesítmény pedig a kétszeresé­re növekszik. Az Élelmiszer- ipari Gépgyártó Vállalat szak­emberei most szerelik fel az új gépet, amely óránként ezer palackot tölt meg (700 liter borral), illetve lát el dugóval és címkével. — Eddig egy ócska, kiselej­tezett, azelőtt bambigyártásra egy év. Nem mindegy, hogy a vizsgálatok. S nem szóltunk használt gépünk volt — jegy- bor milyen állapotban kerül az még a palackpróbákról. A ben- zi meg. — Ezt most már vég- üvegekbe. nük levő borokat hideg-meleg leg nyugalomba küldhetjük. Kancsár Ferencné borász- „tortúráknak” vetik alá, meg­tudni, hogyan viselik el a klí­Kancsár Ferencné a „kék-derítést” azaz a fémek kicsapatását végzi. maváltozásokat. És még mi minden van itt! Például — a seprőpréselés. A seprő fele ugyanis bor. Felja­vítva jó pezsgőanyag, sőt fo­gyasztható is. A seprőtésztát pedig a borkősavgyárnak ad­ják el. Lesz belőle borkősav, festőanyag és szesz. Ha széttekintünk az udva­ron, szemünkbe tűnik az épülő pince. Százhúszezer hektós lesz, a megyében a legnagyobb. Súlyosak a tárolási gondok, a mostani férőhely csak 13 ezer hektós. De két év múlva már lesz hová tenni a csaknem há­romezer hold szőlő termését. És még telepítenek is: éven­ként 70 holdat. Leánykát, hárs­levelűt, szürkebarátot. A 88 és fél millió forintba kerülő létesítmény jó helyre kerül. A kunbajai borok egyi- ke-másika országos, sőt nem­zetközi versenyeken szerzett aranyérmet. H. D. Bz üzemi demokrácia pillérei L ázas tevékenység folyik ezek­ben a napokban mind a vál­lalati szakszervezeti bizott­ságokon. mind a szakmai köz­pontokban. Választásra készül­nek a szakszervezetek — nem hat rutinfordulatnak, ha azt mondjuk, hogy a mozgalom a kiemelkedő eseménye sajátos körülmények között zajlik le. Mint ismeretes, ebben az esz­tendőben készülünk fel 1968-ra, a gazdaságirányítási reform el­ső évére. A szakszervezetek nö­vekedő társadalmi-politikai sze­repe csak aláhúzza a választá­sok jelentőségét. A véleménye­zési egyetértési, önálló döntési és vétó jog megsokszorozza majd a vezetőtestületek, a szakszer­vezeti tisztségviselők iránti igé­nyeket és felelősségüket is. A vállalati önállóság növekedésé­vel megteremtődik a valódi szakszervezeti önállóság is, pon­tosabban fogalmazva: a na­gyobb önállóság lehetősége. Azért fogalmazunk feltételes módban, mert a lehetőség még nem egyenlő a megvalósulással. A gazdasági, társadalmi élet bo­nyolultsága, összetettsége nem tűri a sablonokat, esetenként „eredeti” válaszokat, állásfogla­lásokat kell produkálnia annak, aki meg akar felelni a ma kö­vetelményeinek. Napjainkban csak az képes a gazdasági-termelő munkában, a dolgozók élet- és munkakörül­ményeit jelentősen befolyásoló intézkedéseknél helyesen dönte­ni, cselekedni, aki önállóan gon­dolkodik. van érzéke a számta­lan jelenség között felismerni a legfontosabb vonásokat, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy megfelelő szintű elemző munka során a lehető legponto­sabban kifejezze a társadalmi és egyéni igényeket, érdekeket. A szakszervezeteknek pedig egyszerre „kettős lelkűk” van. Egyszerre kell az egész munkásosztály és az egyes csoportok, vállalati kollektívák, az egyének érdekeit képvisel­nek, illetve a kettőt közös neve­zőre segíteniük. Esetenként nem könnyű elvágniok a gordiusi csomót, talpraesettség, lelemé­nyesség, hozzáértés kell hozzá. A szakszervezeteknek módjuk van — és méginkább lesz — hallatni hangjukat a gazdasági, termelési kérdésekben, amely ehetővé teszi a nagyobb jöve­delmezőség. a nagyobb nyereség elérését. Ugyanakkor a dolgo­zók élet- és munkakörülményeit meghatározó ügyekben nem le­het majd dönteni megkérdezé­sük nélkül. Sőt. már jóelőre ér­demes szólni arról a várható veszélyről, hogy a nagyobb nye­reség oltárán egyes vezetők „fel­áldozzák” a munkakörülmények javítására, a szociális ellátottság fejlesztésére szánt összegeket. A szakszervezeti mozgalomnak ezért jól fel kell készülnie az előrelátható teendőkre. A szak- szervezeti mozgalom reneszán­sza előtt állunk, amelynek po­litikai-emberi feltételeit a le­hető legjobban kell megterem­teni. A választás jó alkalom ar­ra, hogy ezek a feltételek létre­jöjjenek. A társadalmi-politikai feltéte­leket a gazdasági mechanizmus reformja hozza létre, miután társadalmi vonatkozásokban is új helyzetet teremt. Az emberi feltételek pedig aszerint való­sulnak meg, hogy milyen embe­reket választanak meg a szak- szervezeti testületekbe, vagy ép­pen bizalminak. A választás lebonyolításában is kifejezésre jut, hogy kor­szerűbb utakon keli jár­nunk. A jelölőbizottságokat már a választás előtt megválasztod ták, hogy azoknak módjuk le­gyen jóelőre tájékozódniok: ki­ket látánának legszívesebben a dolgozók szakszervezeti tisztség­viselőknek. Még az így összeállí­tott listák sem kötelezőek, a választás során megváltoztatha­tók. A titkárt és az elnököt nem a műhely, illetve szakszervezeti bizottságok jelölik ki. hanem közvetlenül a tagság választja meg, titkos szavazással. Ez a körülmény a szervezett dolgozók felelősségét hangsúlyozza, hogy józanul, tárgyilagosan adják le „voksuka-t” azokra a társaikra, akiket legalkalmasabbnak tarta­nak a társadalmi vezető funk­cióra. Űj vonása lesz” a mostani vá­lasztásoknak az is. hogy első ízben választanak szakszerve­zeti tanácsokat, amelyek a meg­szűnt üzemi tanácsok jogköré­vel, illetve a megnövekedett szakszervezeti jogkörökkel él­hetnek. Az idei választás tehát megteremti a feltételeit annak, hogy a dolgozók a korábbinál jobban, hatékonyabban vehesse­nek részt a vállalatok irányítá­sában. vezetésében. K i mint vet. úgy arat”: nem túlzás az az állítás. * • hogy az idei szakszerve­zeti választások sorsdöntőén a mozgalom továbbfejlődése szem­pontjából. Ha a műhelyi, üze­mi. vállalati kollektívák jól él­nek a választás lehetőségeivel, az egész szakszervezeti mozga­lom, a szocialista demokratiz­mus megerősödését segítik elő. K. T.

Next

/
Thumbnails
Contents