Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-24 / 20. szám

1961 Január 24, kedd 5, oldal így sokkal könnyebb... Bravó Laci, bravó Marika! Hartán szép új épülettel bő­vült tavaly az iskola. Négy tan­teremmel és két előadóval gaz­dagabbak lettek. Megszűnt az addigi agyonzsúfoltság, köny­vi y ebben is. eredményesebben is lehet ezután dolgozni. zépiskolában. Mert a mezőgaz­dasági termelésben is egyre képzettebb és műveltebb szak­munkásokra lesz szükség. Énei­kül a terméseredmények — és a jólét — növelése elképzelhe­tetlen. ról ismerkednének legjobb fes­tőink műveivel. Az igazgató, mintha a ki nem mondott szavakra felelne, meg­szólal: — Igazán nem panaszkodha­tunk, kellőképpen el vagyunk Művészettörténet óra a VIlI, a-ban. — Mindig jobb lesz egy ki­csit — mcmdja derűsen Müller Ferenc igazgató, s csak annyit told hozzá, hogy: — Az építők azért lelkiismeretesebb munkát is végezhetnének. Ügy hírlik — mondjuk —•, hogy ez a „kényelem” csak ideiglenes; jövőre idecsatolnak néhány kisebb iskolát a kör­nyékről. — Nem félünk tőle — moso­lyog az igazgató — készülünk rá. Jól tudjuk, hogy ez mit je­lent a tanyai gyermekeknek. Csak akkor kelhetnek verseny­re képességeik szerint a községi és városi iskolásokkal, ha óik is osztott rendszerben tanulnak majd. Hány jó fejű gyerek van elzárva most még a továbbta­nulástól! Szakrendszerű okta­tás. szemléltetés, nyelvtanulás lűiján alig remélhetik a tanyai iskolások, hogy meg tudják majd állni a helyüket a közép­iskolában. .. Bár a szülők is mindnyájan megértenék ezt!... Mert amikor tavaly nyáron szóba került a körzetesítés, többfelé is tiltakoztak a szülők. Dunateté (lenen a legtöbben he­vesen ellenezték. Aláírásokat is gyűjtöttek, követet menesztet­tek. .. Az ellenkezésnek végered­ményben gazdasági okai van­nak. A parasztcsaládokban még mai is sokat segít otthon, a háztáji gazdaságban a gyerek. Ezt a szülők nagy része fonto­sabbnak tartja, mint azt, hogy tanul-e a fia, lánya: Ha pedig meglesz a körzetesítés, a gyere­keket reggel viszi, s csak későn dé’mán hozza az iskolából az autóbusz. Amikorra már elmúlt a legeltetés, etetés ideje. Tizen ugyan talán még lehet­ne segíteni. Az autóközlekedési vállalat esetleg úgy állíthatná össze a menetrendet, hogy ko­rábban indulna a járat vissza. — Igen, igen — tűnődik Mül­ler elvtárs. — Csakhogy én úgy gondolom, ha már megvan rá a lehetőség, egész munkát vé­gezzünk. A bejárók úgyis itt kannak ebédet. Ha itt maradnak ebéd után is méa néhány órát, akkor sok­kal többet tudunk segíteni ne­kik a tanulásban. A tanyáról .iáró tanulóinkat már most is heh hat órában korrepetáljuk. A múlt ősszel még elmaradt a körzetesítés, mert nem kap­tak autóbuszjáratot. , Jövőre azonban megesz. Jó volna, ha addig a helybeli pedagógusok és tanácstagok igyekeznének meggyőzni a makacskodó szülő­ket arról, hogy a körzetesítés a gyerekek érdéke. Még akkor is, ha nem tamijjid^ tovább köj Az Igazgató arról beszél, ho­gyan is fogják majd elhelyezni az új osztályokat és a napközi­seket jövőre. Büszkélkedve mondja, hogy tornatermük is lesz hamarosan a terményfor­galmi vállalat jóvoltából; átad­ták az iskolának a 100 négyzet- méteres raktárukat. Az új épület tágas földszinti csarnokában pedig valóságos kis múzeumot rendeztek he. Hímzések, népművészeti tár­gyak. használati eszközök. A helytörténeti szakkör gyűjtése. Benyitunk az egyik osztályba. Modem diavetítő a katedrán. Komoly képpel kezeli egy kis legény, nyilván ő a tanárnő „asszisztense”. Bajzórát tart a VIII/a-ban Pálfi Tiborné. Művészettörténe­ti előadás; a XX. századi ma­gyar festészet a téma. A gyerekek érdeklődve hall­gatják és gyönyörködnek a ki­tűnő minőségű képekben. Meny­nyivel könnyebb így, mintha csak hallomásból, vagy a tan­(Pásztor Zoltán felvétele.) látva a szükséges felszereléssel. A dia-, és a keskenyfilmvetítő mindig munkában. Korszerű kísérleti és szemléltető eszkö­zeink . is vannak. Ezt a segít­séget a tanuláshoz egyetlen ta­nyai iskolában se kaphatják meg a gyerekek... M. L. Lám. mire jó az iskolatele­vízió! Erről megyénk két általá­nos iskolása, Magyar László, a Kecskeméti Zrínyi Ilona Álta­lános Iskola VIII. osztályos ta­nulója és Csőke Mária, a dunavecsei II. számú ál­talános iskola ugyancsak VIII. osztályos tanulója te­het legjobban tanúságot. Mind­ketten részt vettek ugyanis a televízió vasárnap délelőtti ve­télkedőjén, amikor az ország ál­talános iskolás tanulói kémiából mérték össze tudásulcat. Öröm volt hallani a kisdiákok nagyszerű felkészültségéről ta­núskodó feleleteket, amelyek alapján végeredményként Ma­gyar László kecskeméti tanuló 24 ponttal a harmadik helyet szerezte meg és a tekintélyes értékű ajándékon kívül jogot nyert arra. hogy felvételi vizsga nélkül beiratkozzék az ország bármelyik vegyipari techniku­mába. Csőké Mária dunavecsei kislány 20 pontos eredményével a negyedik helyre került és ér­tékes ajándékot kapott. Hogy az iskolatelevízió mi­képpen kapcsolódik ebbe a ve­télkedőbe? A kérdésanyag nagy részét az iskolatelevízió kémiai adásának anyaga képezte, tehát aki szorgalmasan végigtanulta ezeket az adásokat, annak esé­lye volt a vetélkedőn. Mint azt Csiky Gergelyné játékvezető el­mondotta, 5000 kisdiákkal in­dult a mezőny. Ebből a harma­dik, illetve negyedik helyre fel­kerülni: nagyon előkelő, nagyon megtisztelő helyezés. Gratulálunk Magyar Lacinak és Csőke Marikának. És ké­mia tanáraiknak is, akik ugyan­csak részesei a sikernek. B. J. JANUAR 24, KE.DD Verdi utolsó operája a Falstaff. A nagy olasz mester nyolcvan éves korában tért vissza — eisó, megbu­kott kísérlete után ötven évi szü­nettel — a vígopera műfajához. A kései visszatérésből remekmű szü­letett, méltó a választott szerzőtárs, Shakespeare nagyságához. Az ope­rát most a Magyar Állami Opera­ház előadásáról közvetíti a tv. A 60. születésnapját ünneplő Ferencsik János vezényel, a halhatatlan kor­hely, Sir John Falstaff szerepét Me­lis György énekli. (19.05.) JANUAR 25, SZERDA A rosszul értelmezett tettvágy. a romantikus hajlam vezeti a „Sheriff” a rács mögött című csehszlovák film Tessék válasz fúrni! Akárhogyan is bővül a könyv­tár állománya Brsekcsanádon, ma már alig-alig tud lépést tartani az olvasókedv növeke­désével. S most további, még gyorsabb fejlődés várható, ami­óta a zsúfolt szekrényekből könnyen hozzáférhető polcokra kerültek a könyvek. A változás a községi tanács áldozatkészsé- nek köszönhető. A szabadpol­cos kölcsönzés jobb, vonzóbb, mert az olvasó zavartalanul ke­resgélhet, válogathat a könyvek között, míg rá nem bukkan könyvek fekete-fehér nyomatai- arra, ami legjobban érdekli, Sok jó könyv kerül így véletlenül az emberek kezébe, olyanok, amiket — nem tudván róluk — maguk sohasem kértek volna. De még az olvasóknál is job­ban lelkesedik a könyvtáros, Rückert Erzsébet. A könyvtár ugyan most még zsúfoltabb lett, de mellette a kultúrház klub­szobája, mint olvasóterem vár­ja a látogatókat. Könnyebb és eredményesebb is lett a könyv­táros munkája, gyakrabban cse­rélnek gazdát a könyvek és több az olvasó. S. J. fiatal főszereplőjét. Jákobot egy ké- teshíru galeribe. Hírük nem soká marad kétes. Bűncselekményeikre fény derül, és a fiú, ahogy a „ha­verok” hívják: Sheriff, a javítóin­tézet rácsa mögött töprengve döb­ben csak rá, hogy az általa oly sok­ra tartott zsiványbecsület tulajdon­képpen nem is becsület. (20.2«) JANUAR 26, CSÜTÖRTÖK Sokszor szidjuk a televíziót, hosz- sZú előadások és epés megjegyzések formájában gyakran kifejtjük, ho­gyan is kellett volna jobban meg­csinálni egyik-másik jelenetet. Ta­lán ' kritikus szemléletünk szaksze­rűségét hasznosan segíti, ha meg­nézzük A kamera túlsó oldalán cí­mű műsort, amelyben Wiedermann Károly rendező és Mátray Mihály operatőr a televíziós munka prob­lémáiról beszél. JANUAR 28, SZOMBAT Tabi László fordulatos, ötletekben és csattanókban bővelkedő viyjáté- kalnak valóságos hagyománya van már a Madách Színházban. Az élet királyát is itt mutatták be, ezt a könnyű alapötlete ellenére is ka­cagtató, irőnikus komédiát. Cselek­ménye egy „külföldre szakadt ha­zánkfiának” látogatása az „óhazá­ban”. A gúny nyilaiból alaposan jut az óhazán innenre és túlra Is. Fő­szereplők: Lázár Mária, Greguss Zoltán, Mensáros László, Pécsi Sán­dor. (20.00) JANUÁR 29, VASÁRNAP Két teanénike „rémisztőén” mulat­ságos kalandjairól szól a Teababa című nyugatnémet film. Persze, nem akármilyen nénikék, igazi talp­raesett angol „old lady-k”, a tele­vízió bűnügyi filmjeinek bűvköré­ben. Egyetlen vágyuk, bárcsak tör­ténne valami „rendkívüli” teaházuk csöndes, polgári életében... (20.30) A.ZtIBOV — L. P» ET Ú O V — A-SICRáESCV 8. Éjszaka azok, akik behozták, el is vitték Puzanovot. Egy nap múlva Kosztvát megint ki­hallgatták, ütötték, verték, kér­dezték társai nevét. Kosztya egyre azt mondta: „Nem isme­rek senkit. Nincs kapcsolatom a földalatti mozgalommal.” — Majd mi segítünk neked. Behozták a vörös hajú Mihail Puzanovot és megkezdődött a játék. Puzanov megesküdött ar­ra. hogy Kosztya javasolta ne­ki, lépjenek kapcsolatba a Ges- tapóval, és adják ki társaikat. Ő, Puzanov, először ellenkezett, de aztán rájött, hiába, úgyis el­veszett. Kosztya nem szólt. — Miért hallgatsz? Meggon­doltad magad? — gúnyolódott Puzanov. — A társaidat már lefogták, hiába minden. Valóban, rövidesen behoztak három bátor fiút Kosztya bri­gádjából. Már fel voltak „de­korálva” és alig álltak a lábu­kon. — No, disznóik, hallgatni fog­tok, vagy beszéltek? Beismeri- teji az egészet? A fiúk hallgattak. A gestapós Kosztyára mutatott. Íme, aki bizonyít. Mindent tud, mindent elmondott. Kosztya a dührohamtól el­gyengülve kiáltotta: „Ne higy- jenek neki! Ne adják meg ma­gukat!” összeverve, megcsúfolva állt, de nem alkudott. A fizikai fáj­dalom elhalványult a szív érzé­sétől, a gondolattól: és ha el­hiszik azt, és ha nem jönnek rá, hogy mindez csapda? .. ■ A letartóztatottakat elvitték. Egyedül maradt. „Nincs szá­modra más megoldás — hoz­zánk állsz.” Nem így történt. A vonat, amely valamelyik német tábor felé vitte, bombatámadásba ke­rült, Kosztya és csoportja meg­szökött. Ukrajnában csatlakoz­tak a szovjet csapatokhoz. Kosz­tya is velük ment — Berlinig. A leszerelés után nem tért vissza szülővárosába, egy haj­társa hívta magával Szibériába. Hatalmas gépgyárba került, majd az egyetem levelezősza­kán tanult. Ezután a tudomá­nyos kutatóintézetbe kapott meghívást. Könnyedén megvéd­te a kandidátusi disszertációt, a tudományok doktora címet pe­dig már e nélkül érdemelte ki. Megnősült, felesége ugyanannak az Intézetnek a munkatársa. SEBHELY A NYAKON Néhány héttel ezelőtt a pro­fesszort külföldi tanulmányútra küldték. Jól tudott németül, s viszonylag angolul is. A nem nagy, nyugat-európai ország fő­városában Konsztantyin Petro- vics kollégái munkájával ismer­kedett.. Jó hangulatban készült a hazatérésre, amikor a baj történt A legkisebb részletekig em­lékszik arra a júliusi napra: a sok évtizedes hársfákkal díszí­tett körútra, az ott álló zöld padra. Oda ült, hogy pihenjen, összeszedje gondolatait. Ekkor lépett hozzá egy már nem fia­tal ember, udvariasan meghajolt és tökéletes oroszsággal szólt: — Köszöntlek, kedves bará­tom. — Bocsánat, kihez van sze­rencsém? — Nem ismer meg? 20 éve már. De jó az arcmemóriám. És a vendégről is informálód­tam. Ez a sebhely az Ön nya­kán. Nagyon megütötte az a ... A professzor szíve megszorult, a szemealja karikás lett. Né­hány percig beszélni sem tu­dott. A Gestapón töltött éjszaka jutott az eszébe. Ezt az embert Szerzsnek hívták, Ö is jelen volt akkor a verésnél. — Látja, újból találkoztunk, ürülök öipek. Akkor kisebb sérülésekkel megúszta. Nem tu­dom, a verzióról hallott-e? — Milyen verzióról? — Arról, amit a városban Kosztya provokátorról beszél­tek. Ne izguljon, rég volt, én csak úgy említettem, önből tu­dós lett. A helyi újságban ol­vastam önről, láttam a fény­képét is. — Mit csinál itt? — Amíg élek, remélek. Bí­zom a jobb időkben. Most meg kereskedem. Ahogy a németek mondják: a kívánság a gondo­lat apja. Talán benézünk az étterembe, megünnepeljük a földiek találkozását? A professzor meglepetéssel mondta: — Bocsánat, de nem érek rá. Meg aztán, hogy udvariasan mondjam, érdemes-e? — Ne sértse meg a földit. Jó lenne hazatérni, de engedné­nek-e? A professzor felállt. — Elnézést kérek::. —■ s anélkül, hogy kezet nyújtott volna, távozott. Késő este, mikor a szálloda éttermébe ment vacsorázni, is­mét Szerzs fogadta: — Üljön az asztalunkhoz, na­gyon kérem. Megígértem egy hölgynek, hogy bemutatom önt. Ö is beszél oroszul. El sem tudja képzelni, milyen nehéz idegenben, örülünk minden föl­dinek... A mi asztalunknál ü az ön kollégája. Találkozott ír vele. Kérem.;, (Folytatása következikt

Next

/
Thumbnails
Contents