Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-24 / 20. szám

196T Jstmú’ 34, kedd

3. oldal

Munkaverseny és anyagi érdekeltség

Mennyit keres egy szocialista brigád?

Több mint 3 millió forint tissta nyereség

Földmüvesszövetkeagetl tagértekezlet Kecskeméten

— Szocialista módon dolgozni az nem jelent mást, mint jól dolgozni. Aki pedig jól dolgozik, az indokoltan vár vastagabb borítékot, mint kevésbé szorgalmas munkatársai — így fogalmazta meg véleményét a Kecskeméti Fémmunkás egyik kiváló kollektívájának a dolgozója. És hasonlóan vélekedtek a többi brigádtagok is.

Beszélgetésünk ezzel a kérdéssel indult: vajon belefér-e a „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” — jelszóba a pró- zaian hangzó anyagi érdekeltség?

Magasan as átlag fölött

Mielőtt tovább idéznénk a munkások véleményét, hadd álljon itt bizonyságul néhány béradat:

A „Fémmunkás’ legjobbak között emlegetett kollektívájának, Szappanos Mihály ötszörös szocialista brigádjának a dolgozói átlagosan 2300 forintot kerestek tavaly, pedig a vasszerkezeti műhelyben kétezer forint körűi mozgott az átlagkereset. Ezenfelül több száz forint pénzjutalom is ütötte a markukat.

Maga a brigádvezető — nem számítva a kivaló dolgozó jelvénnyel kapott két heti fizetést es a már említett jutalmakat — 2800 forintos átlagkeresetet ért el. De a kollektívában dolgozó segédmunkás is kétezer forint körüli fizetést vitt haza minden hónapban és ez igen nagy szó, hiszen sok olyan szakmunkás van a vállalatnál, aki kénytelen megelégedni 400—500 forinttal kevesebbel is.

A Kecskeméti Konzervgyár édesüzemében a Felszabadulás nevű szocialista brigád dolgozói átlagosan 1500—1600 forintot kerestek 1966-ban. Ugyanakkor az edesüzem havi átlaga 1300 forint volt. A brigádon belül a legjobban keresők közé tartozott Holló Mátyásné, aki rendszerint 1800 forintot vitt haza minden hónapban.

ISern különleges képesség

A „Fémműn kas'’-ban, csak úgy, mint a konzervgyár Il-es telepén, szigorú normához szabják a dolgozók teljesítményét és keresetét. Ha tehát egy kollektíva messze maga mögött hagyja az átlagot keresetben, akkor nyilván teljesítménye is kiugró.

Hogyan hangzik a megbecsülést és jó keresetet hozó „recept”?

Szappanos Mihály, a „Fémmunkás” immár megyei hírű vasszerkezeti szocialista brigádjának vezetője szerint, az a legfontosabb, hogy munkaidejének minden percét hasznosítsa a kollektíva. De a „hajtás’1 önmagában még nem elég. Körültekintően meg kell szervezni a munkát a brigádon belül, számításba véve, hogy a munkatársak egymástól eltérő szaktudással, teljesítőképességgel, emberi tulaj donságokkal ren delkeznek, Van. aki a „méricskélős”, finomabb munkákat tudja utolérhetetlen precizitással elvégezni, mások viszont a több fizikai erőt igénylő „fogd meg”-felada- tokra alkalmasabbak.

Nem különleges képességgel megáldott lakatosok dolgoznak a Szappanos-brigádban. Többen közülük csak az utóbbi érőkben végezték el a szakmunkas-tan- folyamot. De nem elégedtek meg az átlagos szakértelemmel. Jól ismerik a műszaki rajzot és járatosak a technológiában is.

— Ezért nem kell időt vesztegetnünk a begyakorlásra, a- feladat megértésére akkor sem, ha egy számunkra újszerű feladatot bíznak ránk. Legfeljebb azon tűnődünk, milyen ésszerűsítéssel könnyíthetjük meg a dolgunkat — mondta — a brigádvezető. Hasonlókat hallottuk a Felszabadulás-brigádban dolgozó asszonyoktól is.

Egymást segítve

Túri Lászlóné és társai azt magyarázták, hogy a munkateljesítmény olyan — látszólag jelentéktelen — apróságon is múlik, hogyan áll a szalag, vagy a gép mellé a munkás. Kezük mozgását, sőt minden lépésüket ki kell számítaniuk, majdnem olyan pontosan, mint a balleri- náknak a színpadon. Minden tétova, felesleges mozdulat idő- veszteség.

— Van, aki úgy vélekedik, hogy brigádban dolgozni semmivel sem jobb, mint egyénileg. Ez nagy tévedés. Két olyan fiatalasszony is van közöttünk, akit az idősebb, tapasztaltabb munkatársak tanítottak meg a gép kezelésére. Ha ki-ki csak a saját érdekével törődne, akkor még máig is a gyengébb teljesítményű és keresetű dolgozók közé tartoznának. Egymást segítve, ösztönözve végeztük el a szakmunkás-tanfolya- mot is, és a kereset szempontjából korántsem mindegy, hogy 4,90, vagy 6,50 az alapórabére az embernek — mondta Túriné.

A brigádokkal folytatott beszélgetés során szándékosan olyan kérdéseket tett fel a riporter, hogy a jó munka — jó kereset összefüggés domborodjék ki. Helytelen lenne azonban ha ennek alapján azt a következtetést vonná le bárki is. hogy a versenyvállalások kizárólag a vastagabb boríték érdekében születnek. Mindkét brigád tetemes mennyiségű társadalmi munkát is végzett tavaly — a konzervgyári asszonyok például vállalták az egészségvédelmi őrszolgálatot — ezért pedig nem fizet senki. De ugyanilyen hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a munkaversenyben a dolgozók önzetlen áldozatvállalása mellett az anyagi ösztönzésnek is igen nagy szerepe van.

Békés Dezső

„A, AZ csak egy m as z e k!”

Hányszor hallottuk már ezt az értékítélkezést olyan emberekről. akik — jobbára ipari, egész elenyésző részben kereskedelmi szakmában dolgozókról van szó, mert hisz a parasztra más kifejezés van — semmilyen állami vállalathoz. szervhez nem tartoznak, hanem magán kisiparosok, egyéni kiskereskedők. Van ehhez engedélyük is, a szocialista állam hatóságától.

Ők alkotják a magánszektort (innen a rövidítés: maszek). szemben a szocialista szektorral. Nagyképű is talán ez a meghatározottságuk a népgazdaság mechanizmusában, hiszen ez a szektor Igazán még helységenként Is egyedi dolgozókból all, súlyuk a népgazdasági terv teljesítésének sorsát jelentősen nem. sőt — amennyiben igen — csak közvetve befolyásolja. Munkájuk jobbára szoláltatás jellege révén. így esetleg éppen a hiányuk lehet kedvezőtlen hatáMínt már hírül adtuk, megkezdődtek a földművesszövetkezetek előkészületei a VI. SZÖVOSZ-kongresszusra. EnBordós I^ajos beszámolóját mondja.

nek első lépéseként, január első napjaitól február elejéig tagértekezleteken választ j ák

kémét és Vidéke Körzeti Földműves szövetkezet egyik tagértekezletén, amelyet a MESZÖV- székházban tartottak. A tanácskozáson jelen volt és felszólalt Brachna János, a MÉSZÖV elnöke.

A nagyszámú tagság élénk figyeiemimel kísérte Bordós Lajosnak, az igazgatóság elnökének beszámolóját. A földművessző vetkezet sokat fejlődött az elmúlt esztendőben. Az V. kongresszus óta 50 százalékkal nőtt a tagság száma. Érdemes néhány számot idézni a beszámolóból. A bolti kiskereskedelem forgalma 1965-ben 54 millió volt, tavaly viszont már 65 millió 800 ezer. Számottevő a piac melletti elárusítócsarnok forgalma, amely elérte a 20 millió forintot. A vendéglátó- egységek az 1965. évi 14 és fél millió helyett 1966-ban 16 millió 700 ezer forint forgalomról adnak számot.

Figyelemre méltó az ipari szolgáltatás. Az elmúlt évben kereskedelmi gépjavító részleg részesült, célja a megye északi részének kereskedelmi, valamint cg^éb intézménye kezelésében levő hűtőgépek, presszógépek, pénztárgépek javítása. Figyelmet érdemel a tartósító üzem. Külön érdemes megemlíteni, hogy a földmüvesszövet- kezct gyümölcsfalerakatából 1 millió 200 ezer forint értékű facsemetét szolgáltattak ki.

Nagyszabású terveik vannak a jövőre vonatkozóan, új, modem szikvízüzemet. vágóhidat építenek, tovább fejlesztik a tartósító üzemet. Szó esett arról is, hogy 1968. második felében megkezdik egy 20 millió forint beruházást igénylő iparcikk árucsarnok építését.

Végezetül az igazgatóság elnöke megemlítette, hogy az elmúlt évben a född mű vessző vetkezet tiszta nyeresége 3 millió 200 ezer forint volt, az 1965. évinél 1 millió forinttal több.

A beszámoló felett ólénk vita alakult ki. A felszólalók különösen a vagyonvédelem fontosságára, az ellenőrzés további fokozására hívták fel a figyelmet. 1

Ezután került sor a küldött- közgyűlés1 részvevőinek megválasztására. A tagértekezlet ötvenöt küldöttet választott a közgyűlésre.

K. S.

A tagertekezlcl részvevőinek egy csoportja.

meg a küldöttközgyűlések részvevőit. Sok helyen lezajlottak már ezek a tagértekezletek. A tapasztalatok szerint igen aktívak az összejövetelek, a tagság 70—80 százaléka részt vesz a gyűléseken. A tanácskozásokat felhasználják az elmúlt évi munka eredményeinek értékelésére és az idei feladatok megbeszélésére.

Vasárnap részt vettünk a megye egyik legnagyobb földművesszövetkezetének a KeesAz Agrártudományi Egyesület megyei elnökségénél! ülése

Hétfőn délután, az MTESZ- székházában, Kecskeméten ülést tartott az Agrártudományi Egyesület megyei elnöksége. Az ülésen részt vett dr. Matos László, az MSZMP megyei bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője, dr. Maár András, az MTESZ megyei elnöke. Az ülésen Oláh György, az Agrártudományi Egyesület megyei elnöke számolt be az elmúlt évi tevékenységről és vázolta az idei feladatokat. Elkészült a különböző tagozatok ez évi programja. Számos előadás, tapasztalatcsere szerepel a terveikben a mezőgazdaság minden termelési ágazatát. érintően.

A

„MASZEK"

sú. mondjuk egy falu, vagy városrész hangulatára.

Tehát szükség van rájuk is. Ma is és niég jó ideig. Mint ahogy mindenkire szükség van, aki hasznos munkát végez. És ezt nem puszta udvariasságból, praktikumból — napi politikai célok eléréséhez rokonszenv- keltő taktikából mondjuk. Hanem őszintén. Mint ahogy ugyanilyen nyíltsággal adjuk és adtuk tudtukra. hogy társadalmi rendszerünk gazdasági alapja a modern termelőeszközök állami tulajdonán alapuló kollektív munka. Az állami szektor.

TEHÁT nem „ideálként” ismerjük el a magánjellegű ipari tevékenység létjogosultságát, hanem annak tárgyilagos megértéséből, hogy bizonyos objektív okokból, ma még szükség van egyes területeken az ilyen munkára Is.

Ha ebben őszinték vagyunk, őszintéknek kell lennünk olyankor is. ha arról a magánkisiparosról, mint „konkrét” Sütő Péterről, a szomszédról, a helység egyik lakosáról beszélünk. Ne ragasszuk nevéhez elítélően. mintegy másodrangú dolgozó embernek minősítve őt — a „maszek” jelzőt. Amikor ezzel' mindenáron, szinte el- hagyhatatlan megbélyegzésként dobálóznak itt-ott —, felelős emberek, a párt nyíltságra törekvő politikájának ártanak. Szinte kacsintanak, mondván: „Hadd higyje ez a maszek, hogy fenékig tejfel... Holnap, holnapután úgy is...”

AZT, hogy „holnap, holnap után úgy is” — minden józanul gondolkodó magánkisiparos, magánkereskedő tudja. Amikor a nagyipar minden felmerülő szükségletet ki tud majd elégíteni. világos, hogy hasztalan erőlködik a magánember. Mint ahogyan fehér holló már az olyan cipészkisiparos, aki kész cipők előállításából próbál megélni, saját erejéből. Bármilyen kiváló szakember-, képtelen annyi pénzért. s annyi idő alatt lábbelit készíteni, mint a gyár.

De van és lesz javítanivaló cipő. csatorna, tető, vízvezeték, sezlon. ablak stb. éppen elegendő. Ennek ellátására az üzemek még hosszú ideig nem tudnak berendezkedni. Mindent a kisipari termelőszövetkezetek sem győznek, s mikor sürgős a munka, milyen jó a magáiíki5;- iparos. Különösen, ha lelkiismeretes, munkájára, becsületére sokat adó ember, akit erről az oldaláról ismertek azelőtt is.

Aztán meg. Mit csinálnának olyan kis falu lakói, ahol nincs annyi szabó, fodász. suszter, akikből ktsz-t lehetne alakítani, és a közeli központban levő kisipari termelőszövetkezet sem tud még eleget tenni a szolgáltatási igényeknek?

Ilyen helyeken — minden hátsó gondolatot mellőzve — aranyat ér az „aranykezű”, tisztességes kisiparos. Különös beképzeltségbe szédült, és népfrontpolitikánkat. s annak magvaként a párt politikáját sem értő ember az. aki gúnyos, sértő mellékzöngével, csupán mint boldogtalan, megátalkodott „ma- szek”-ről tud szólni a kisiparosról.

A MEGLEVŐ magánszektor létjogosultságát azért szavatoljuk őszintén, mert az alapvető termelőeszközök köztulajdonba- vételével a munkásosztály a vi- zsákmányolás men tes társadalmat hozta létre. A munkásosztály forradalma teremtette meg ahhoz Is a lehetőséget, hogy a mai kisiparos, saját munkájából, a „nagy halak” fenyegetésétől megszabadulva, biztonságosan élhessen. Minden becsületes „kollektív” dolgozóval egyenlő jogú államnolgárként.

Tóth István