Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

1967. január 81, nombat S. oldal Helyünk az országban Miről vallanak a KSH mezőgazdasági adatai \ Egyszemélyi felelősség és a vezetés decenlra izálása Érdekes szakmai összeállítást lapozgatok: a Statisztikai Idő­szaki Közlemények mezőgazda- sági adatainak III. kötetét. Ösz- szesen 272 lapon feltárul az ol­vasó előtt a második ötéves tervidőszak mezőgazdasági ter­melése és áruforgalma, a leg­utóbbi másfél évtized felvásár­lási adatai; jóformán egész je­lenlegi agrokultúránk kereszt- metszete. Nem regény — több annál. Az első tekintetre szá­raznak tűnő, rideg és megfel­lebbezhetetlen számadatok vég­ső soron arról árulkodnak, mennyit lépett előre parasztsá­gunk a termelésben az utóbbi néhány évben. Búza-átlagba n ux élen Talán érthető és megbocsát­ható elfogultság, lokálpatriotiz­mus, ha az újságíró elsősorban saját megyéje szemszögéből néz­ve veti egybe az adatokat, szűri le a számok tükrözte tapaszta­latokat. így a búza termésereményei- nél jólesően vehetjük tudomá­sul, hogy az alföldi megyék közül Bács-Kiskun megye 13,9 mázsás holdanként! termésát­lagával az első helyen áll, meg­előzve egyebek közt a csaknem mégegyszer akkora vetésterü­lettel rendelkező, de az átlagot illetően egy mázsával mögénk soroló Békést. Ha az átlagot vesszük figyelembe, árpából, rozsból és zabból tájegysékün- kön a sereghajtók közé tarto­zunk ugyan, takarmánybúzából (kétszeresből) viszont a 15,4 má­zsás átlagtermés országos vo­natkozásban is egyike a leg­jobbaknak. A vöröshagyma felvásárlását illetően az összesítés tanúsága szerint 1965-ben az alföldi me­gyek sorában Bács-Kiskun — az 57 ezer tonnás Csongrád és a 17 ezer tonnás Békés mögött — tíz és fél ezer tonnás ered­ményével a harmadik helyen áll. Leköröztük Hevest A paradicsom összes felvásár­lását teikntve 1965-ben 25 ezer tonnával, a konzervipari fel­vásárlás szempontjából pedig 19 ezer tonnát meghaladó meny- nyiséggel megyénk a harmadik helyet foglalja el. Érdekes, hogy dinnyéből harmadéve több ke­rült felvásárlásra nálunk, mint a nagymúltú Hevesben: kishíján 6 ezer tonna. A felvásárolt ösz- szes zöldség 70 ezer tonnát tett ki, s előttünk a rangsorban — meg kell jegyezni, a mienkénél jóval számottevőbb mennyi­séggel — Pest és Csongrád me­gye áll. Almából — Szabolcs-Szatmár megye 58 ezer tonnája után — Bács-Kiskunban vásárolták fel a legtöbbet: 11 <ás fél ezer ton­nát. Ugyancsak említésre méltó, hogy a körte felvásárlásában 1965-ben országosan miénk a pálma: 184.9 tonnánkkal szem­ben a rangsorban következő Szabolcs-Szatmár felvásárlási mérlege ennek mindössze a fele. Hasonló a helyzet a meggy, a cseresznye és a kajszi esetében. Ha e három gyümölcsnél szem­be állítjuk a „rangelső” Bács- Kiskun, illetve az utána követ­kező megye felvásárlási adatait, tonnában az alábbi számokat kapjuk: 2484' — 409 (Somogy), 1070 — 755 (Hevesi, 13 197 — 2291 (Pest). A szilvából felvá­sárolt 11 769 tonna is vezető helyet biztosít. Szőlőből 4 ezer tonnával, szamócából 900 ton­nával miénk a második legjobb felvásárlási arány. Az összes gyümölcsöt tekintve pedig Sza- boles-Szatmár megye mögött (67 ezer tonna) 48 ezer tonnás felvásárlási eredménnyel követ­kezünk. Nemzetközi adatuk Az összeállítás végén talál­ható nemzetközi adatok nem kisebb figyelmet érdemelnek az előbbieknél. Nem érdektelen ! például, hogy a 60,4 százalékos világátlaggal szemben hazánk­ban 90,1 százalékot tesz ki a | termőterület, vagy hogy a ke- j nyérgabonából egy főre jutó j 259 kilogramm termelés világ­viszonylatban is rangos helyet jelent. Cikkünk terjedelménél fogva, sajnos, nem idézhetünk több összehasonlító mutatószámot. De mindazok, akiknek kezébe kerül ez a szó jobbik értelmé­ben „izgalmas” — mert elgon­dolkoztató — kiadvány, bizo­nyára hasonló hosszasan és ha­szonnal lapozgatják majd. J. T, Csomagolás előtt Képünkön a Baromfifeldolgo­zó Országos Vállalat kiskunha­lasi egységének, a Zrínyi Ilona szocialista brigádja a pecsenye­csirkét feldolgozó szalagnál. Fel­vételünk az utolsó munkaműve­leteket örökíti meg, amikor a csirkét csomagolásra adjusz- tálva, minőségileg osztályozzák, s Németh Etelka műszakvezető a rrivősé'ret ellenőrzi. OSZTÁLYVEZETŐI értekez­lettel kezdte a napot az Igaz­gató. Percekkel azelőtt távoz* tajc tőle az üzem vezetői, mi­előtt bekopogtattam hozzá. Mindezt azért bocsátom előre, mert eszmecserénk ideje alatt — körülbelül másfél órát töltöt­tem nála — legalább 4—5 be­osztottja kereste fel ugyanazok­ról az osztásokról, amelyekkel reggel aprólékosan megbeszélte már a soron következő teendő­ket. Igaz, hogy nem is útbaigazí­tást kértek tőle. inkább jóvá­hagyást. Valahogy így: — meg­írtam azt a bizonyos levelet az X. vállalatnak, helyesnek ta­lálja-e igazgató elvtárs, hogy ezt meg ezt közöltem velük. Az igazgató szorgalmasan bólonga- tott — néha úgy éreztem, hogy szinte csak gépiesen —, de az előadóknak ennyi is elég volt. Megnyugodva távoztak, hogy le- diktáii^k az általuk fogalmazott és a főnöki bólintással szente­sített szöveget. A snv^iK látogató után nem tudtam tovább magamba fojtani a kérdést: utasította bér oszto ttjait, hogy a legkisebb ügyet se intézzék el önállóan? — Dehogy utasítottam! — til­takozott é1 énken. — Sokkal in­kább arról van szó. hogy néhá- nyan — mert korántsem min­denki iár ide unos unta!an — a legkisebb, saját hatáskörükbe tartozó dolgokért sem hajlan­dók vállalni a felelősséget. — Miért nem mondja ezt meg nekik? — Egyiket, másikat figyel­meztettem már. És aztán i’ye- neket kezdtek beszélni a hátam mögött: „Okos ember a mi igazgatónk, elhárítja magától a kényesebb ügyeket.” Nem vonom kétségbe a vál­lalatvezető őszinteségét, bár tu­dom, hogy sok igazgató jogai­nak megcsorbítását látja abban, ha bárki bármit elintéz az ő tudta nélkül. NEM BESZÉLEK most azok­ról, akik képzetlenségük, vagy gyakorlatlanságuk miatt állan­dó bizonytalanságban leledze- nek. Egyrészt azért, mert ma már — szerencsére — egyre ke­vesebb ilyen „szakemberrel” ta­lálkozhatunk. másrészt azért, mert az ő bizonytalanságukat nem lehet megszüntetni a veze­tési módszer tökéletesítésével sem. Őket egyszerűen képessé­güknek megfelelő munkakörbe kell helyezni. Vezetési módszert említettem az imént, és ezzel el is jutottam mondandóm lényegéhez. A kö­vetkező években, a gazdaság- irányítási rendszer reformjának a bevezetésével, esyre nagyobb önállóságot kannak a vállala­tok. A nagyobb önállóság nyil­vánvalóan több munkát és több teleiősséget jelent. Elképzelhe­tetlen hogy ez a munka- és fe­lelősségtöbb1 et effyedül az igaz­gató nvakába sza.kadion. AZ F/:vs7?uU,YI felelős­ség nem úgy értendő, hogy a vállalatvezetőnek az apró fel­adatok megoldáséból is ki kel! vennie a részét. Első hatásra ta’án furcsán hangzik, de így igaz: az egyszemélyi, felelősteg megvalóstásához elengedhetet­lenül szükséges a vezetés de­centralizálása a vállalaton be­lül. Munkakörét kinek-kmek önállóan és telies felelősségbe! kell ellátnia, hiszen ezért kanja a fizetését. Csak ily módén jut­hat ideie. energiáia az igazga­tónak az üzem e"ész munkájá­nak az áttekintésére. ísv dönt­het jól meefontoitan a valóban nagy kérdésekben. Tervük utá­na mindjárt: figyelembe véve természeteden az egész kollektí­va vé’eményét. minden hasz­nos javaslatot, akár fizikai munkástól, akár osztályvezető­től származik. • B. D. Kei í esi az uj választok kozni Mint általában a mai fiatalok, szé­pek, egészségesek, magabiztosak. Sok­mindenben azonos a sorsuk. Abban például, hogy mindketten paraszti családból származnak, s az általános iskola után elvégezték Kecskeméten a kétéves gép- és gyorsíró iskolát. Ab­ban is egyazon „sínen” halad életpá­lyájuk, hogy egyforma beosztásban, ugyanazon a munkahelyen dolgoznak. Adminisztrátorok a lajosmizsei közsé­gi tanácsnál. A differencia köztük egy év korkü­lönbség, s az is, hogy a fiatalabbik asszony már, nemkülönben az, hogy az államhatalom helyi szervének más­más részlegénél keresik meg a kenye­rüket. S nyilván számos más eltérés is van az életükben, a magatartásuk­ban érzelmeikben, gondolkodásmód­juk ban. Ami viszont ismét, egyenlőségjelet tesz közéjük: a közéletbe most szól­hatnak bele először, nemsokára sza­vazhatnak a tanácsválasztáson. Milyen érzés először élni ezzel a jóssal, lehetőséggel? Vál .szűk e’ámlja: nem közömbös számukra első közéleti szereplésük, kontrollálták már ezzel kapcsolatos érzéseiket. Megbecsülésük, az ifjúság érettsége, megfontoltsága iránti köz­bizalom tudatának az első öröme után már érlelődik bennük a felelősség; tudják, hogy a szavazólappal egyszer­smind belépőjegyet kapnak a felnőt­tek sorába. A szavazatukkal ők is vé­leményt nyilvánítanak arról, hogy ki közvetítse elgondolásaikat a közös tennivalókról, a jövőről. A húszéves Kali as Rozália, a hely­beli Egyetértés Tszcs egyik gazdájának gyermeke, az anyakönyvvezető mellett dolgozik. Távlati terve; tovább akar majd tanulni. Kevesli a gép- és gyors­író iskolát. — Különös, felemelő érzés, hogy már nekem is van jogom a szavazásra — mondja. — Én különben, mivel itt dolgozom a tanácsházán, az összes la­josmizsei tanácstagot ismerem. És nem ismeretlenek előttem a községpolitikai ügyek, problémák sem, hiszen a ta­nácsüléseken legtöbbször én vezetem a jegyzőkönyvet. Hogy milyen tanács­tag az ideálom? Az olyan, amelyik nem rejti véka alá a vélerrrr>vét. Aki sokrétűen hozzászól községünk fejlő­désének problémáihoz, s ésszerű javas­latokat tesz azok megoldására. Aki, ha kell, vitatkozik, s határozott állás­pontot képvisel egy-egy ügyben. — Jóllehet, tőlem, mint jegyzőkönyv­vezetőtől, az ilyen felszólalás mindig több munkát követel, hiszen előbb gyorsírással kell jegyeznem az elmon­dottakat, majd le kell gépelnem, de mindig izgalomba hoznak az okos, megfontolt szavak. A csak tessék-lás- sék hozzászólások untatnak. Az előb­biekből több hangzik el az üléseken. Különösen a veterán Tiszavölgvi Feri bácsi hozzászólását szeretem, ö járási tanácstag, de mindig aktívan részt vesz a községi tanácsüléseken is. Azt a tüzet, lelkesedést, ahogy lankadatla­nul harcol az újért! Az ilyen embert reggeltől estig elhallgatnám. — Az asszonyok között is akad, akinek tanácstagi szereplése nagyon tetszik. Például Kiss Gáboméé, aki az egyik külterületet képviseli. Nem zaj­lik le úgy tanácsülés, hogy ne vetné fel, milyen panaszok várnak orvos­lásra, milyen javaslatok megvalósí­tásra a választókerületében. No, az ilyen jelöltekre szavazok. A tizenkilenc éves Balis Mihályné (szülei a kecskeméti Alkotmány Tsz- ben dolgoznak, a férje pedig asztalos) az igazgatási ügyek előadója mellett adminisztrátor. Egyetért társa vélemé­nyével, s még hozzáteszi: — A tanácsülések lefolvását nem ismerem úgy, mint a kartársnőm, meri csak néha szoktam vezetni a jegyző­könyvet. Amikor ő a házasságkötések­nél segédkezik. De a néhány ülés alapján is tudom, milyen fontos tes­tület a községi tanács. Hiszen meg­beszélésein a sorsunkról, a jövőnkről van szó. Véleményem szerint azonban nemcsak az a tanácstag látja el jól a feladatát, aki a tanácsüléseken ak­tív, hanem az, aki állandó kapcsola­tot is tart a választóival. Éneikül egyébként csak üres szalmaeséplés minden tanácstagi felszólalás, bármi­lyen hangzatos is legyen. — Megoldásra váró problémák ugyanis nemcsak az utcákon, vagy a határban találhatók, hanem belül, az emberekben is. Orvoslásuk végett meg­ismerni ezeket csakis úgy lehet, ha a tanácstagok minél gyakrabban elbe­szélgetnek a választóikkal. ígv érté­kes javaslatokat is kapnak tőlük a tennivalókra vonatkozóan. Egyszóv : egy tudják megfelelően képviselni őket a tanácsban. Ez a tanácstagokkal szemben támasztott követelményeknek azonban csak az egyik oldala. A m - sik az, hogy családlátogatásaik ser t­és egyéb alkalmakkor számol isnak ; be az üléseiken történtekről. Én olvan emberre szavazok, akit alkalmasnak tartok minderre. Nem kétséges: bár még fiatalok s először szavaznak majd, mind a ket­ten nagyon jól tudják, kit bízzanak meg a képviseletükkel! párján István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents