Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-19 / 16. szám
19OT. január 19. csütörtök 3. oldal Sokat javultak a munkakörülmények Csökkent az üzemi balesetek száma a megyében Az SZMT munkavédelmi bizottságának a jelentése arra ad választ, hogyan fejlődött az elmúlt négy évben a dolgozók egészségének, testi épségének védelme a megye üzemeiben. Különös várakozással vettük kézbe a baleseti statisztikával is kiegészített beszámolót, hiszen az említett időszakban több olyan rendelet lépett életbe, amely a vállalatok és a dolgozók felelősségének a fokozásával, a kártérítéseik szabályozásával új alapokra helyezte a munkavédelmet. Am'röl a számok. beszélnek A statisztika szerint tavaly lényegesen kevesebb dolgozó szorult orvosi kezelésre üzemi baleset miatt, mint 1962-ben. Az ezer munkásra jutó sérülések száma 43,8-ról 35,1-re csökkent. Kevesebb volt a súlyos és a halálos kimenetelű üzemi baleset is, mint korábban: tavaly 12 halálos sérülés fordult elő az 1962, évi 20- szal szemben. (A termelőszövetkezetek adatait cikkünk nem tartalmazza.) Szimferopoli vendégünk látogatása a megyében Amint arról már hírt adtunk, az elmúlt héten — lapunk vendégeként — Kecskemétre érkezett szovjetunióbeli testvérmegyénk, a krími terület lapjának, a Krimszkaja ’ Pravdának a főszerkesztője, Vladimir Ale- xandrovics Bobasinszkij elvtárs. Vendégünk az elmúlt napokban megyénk gazdasági életével ismerkedett. Ellátogatott a Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász- \ telepi üzemegységébe, ahol a csemegeszőlőkutatás és szaporítóanyag termelési kérdései iránt érdeklődött. Kedden a Hosszúhegyi Állami Gazdaságot kereste fel, ahol Nagy Ödön, a gazdaság igazgatója fogadta és tájékoztatta a nagyüzem fejlődéséről. Szerdán délelőtt a Kecskeméti Konzervgyárba látogatott, ahol Végvári István igazgatónak átadta a szimfero- poli konzervgyár dolgozóinak levelét. Délután Kecelen, a Béke Szakszövetkezetben Herczeg Gábor elnök, az imrehegyi Űj Életben pedig Herczeg István, a szakszövetkezet elnöke adtak ismertetést a gazdaságok eredményeiről. Sajnos, nem minden szakmánál tapasztalhatunk egyértelmű fejlődést. Az építőiparban például eggyel csökkent ugyan a halálos balesetek száma, de a korábbinál több sérülés jutott minden ezer dolgozóra és emelkedett a betegség, baleset miatt kárbaveszett munkanapok száma is. A munkavédelemben elsőrendű fontosságú a műszaki és technológiai fejlesztés, a termelésszervezés. Éppen ezért néhány év óta úgynevezett komplex munkavédelmi tervet készítenek a vállalatok, amelyekben a műszaki fejlesztéssel párhuzamosan, kidolgozzák a balesetmegelőzést célzó tennivalókat is. A jelentés időszakában megvalósult 500 millió forint értékű beruházás sokat javított a dolgozóik munkakörülményein. Az anyagmozgatás gépesítése és a rakodólapok széles körű alkalmazása nyomán csökkent az üzemekben a balesetveszélyes, nehéz fizikai munka. Tágas munkatermek épültek, több száz elavult és állandóan sérüléssel fenyegető „masinát” korszerű gépre cseréltek ki. A faipari vállalatok zömében elszívóberendezéseket szereltek fel a poros levegőjű üzemekben és jelentős eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy 183 üzemben építettek — összesen tízezer dolgozó részére — öltözőt és fürdőt. Nem kis mértékben a munkakörülmények javulásának köszönhető, hogy például a Kecskeméti Konzervgyárban megszűnt a korábban gyakori bőrgombásodás és ma már a baromfifeldolgozó üzemben sem okoz tömeges megbetegedést az ornitózis. Nem élnek törvényes jogukkal Az eredmények mellett a munkavédelmi bizottság jelentése arról is szól, hogy számos vállalatnál még nincs meg a kívánt összhang a műszaki fejlesztés és a munkavédelmi célkitűzések között. Egyes gazdasági vezetők a beruházási tervek jóváhagyásakor csak a termelés, a gazdaságosság szempontjait mérlegelik, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a balesetmegelőzés kívánalmait. Nem ritkaság, hogy „objektív” körülményekre, anyagi nehézségekre hivatkozva elengedik a fülük mellett a szakszervezeti vezetők észrevételeit és nem javítják ki a műszaki átadás akalmával feltárt hibákat Itt kell megemlítenünk, hogy bár sokat javult az üzemi szakszervezeti bizottságok munkavédelmi tevékenysége az elmúlt években, még ma sem mindig élnek törvényes jogukkal. különösen akkor nem, ha e jog érvényesítéséért vitába kell szállni a gazdasági vezetőkkel. A következő években tovább növekszik az üzemi szakszervezetek önállósága és természetesen a tekintélye is. Kívánatos, hogy e tekintélynövekedés az egyik legfontosabb érdekvédelmi területen a munkavédelemben is kedvezően éreztesse a hatását. A társadalmi munkások megbecsü'ése Különösen a balesetek okainak feltárásánál hárul nagy felelősség nemcsak a vállalat vezetőire, hanem a szakszervezetekre is, hiszen a kártérítések odaítélésénél nagy súlyával esnek latba a jegyzőkönyvben foglalt észrevételek. A jelentés megemlíti, hogy amióta megjelent az ide vonatkozó rendelet, ötezer balesetet szenvedett megyei dolgozónak fizettek kártérítést, pótolva ezzel a sérülés miatt bekövetkezett anyagi veszteségét. Nem állíthatjuk azonban, hogy minden egyes vállalatnál kifogástalanul hajtják végre a dolgozók érdekvédelmében született humánus törvényt. Akadnak olyan gazdasági vezetők, akik igyekeznek elhárítani, a „költséges” kötelezettséget és nem ritkán úgy, hogy — figyelmen kívül hagyva a tényeket — a dolgozó nyakába varrják a felelősséget a balesetért Jelentős előrelépés tapasztalható a munkavédelem társadalmasítása terén. A megyei — és a szakmaközi bizottságok mellett közel kétszáz. — zömében jól képzett — aktivista tevékenykedik, az üzemi mun- Icavédelmi őrök száma pedig hat és fel ezerre tehető. Megnyugtató, hogy — mint a jelentés hangsúlyozza — egyre több üzemben fogadják örömmel észrevételeiket, javaslataikat, sőt egyes vállalatoknál, így például a Kecskeméti Konzervgyárban pénzjutalommal is honorálják fáradságukat. Impozáns adatokkal illusztrálja a beszámoló az oktatónevelő munka fejlődését is: 222 ezer dolgozó vett részt a bal- eset.megelőzési oktató filmek vetítésén és mintegy 8 és fél ezren tették le a biztonság- technikai vizsgát az elmúlt években. Szinte állandó témaként szerepel a termelési tanácskozásokon is a balesetelhárítás. És ez így helyes, hiszen minden védőeszköznél, rendszabálynál hatásosabb az elővigyázatosság} a szakértelem. B. D. A hartcriak automatái Leválasztott rész a hartai Lenin Tsz székházának üvegra- gyogású folyosóján. A nagyobbik szobából a gépek halk zümmögése szűrődik ki: itt dolgozik a gépkönyvelői csoport. A község három szövetkezeti gazdaságának — kis túlzással így is nevezhetjük — „elektronikus agya”. — Három hónapja kezdtük meg a működésünket — magyarázza a csoportvezető fiatal asz- szony. Kovács J ánosné. — A két gép 340 ezer forintba került; közösen vásárolta a három gazdaság. az üzemeltetés költsége is megoszlik. Mit tudnak a gépek? Szokványos kérdés, mégsem könnyű válaszolni rá. Egyaránt alkalmasak anyagkönyvelésre, főkönyvi könyvelés és kivonat készítésére, bérjeayzékkészítésre. bér- és költségfelvezetésre, termény, illetve termék könyvelésére. Egy-egy gép óránként 60— 100 tétel rögzítésére kénes. Ez azt is jelenti, hogy a sebessége csaknem a tízszerese a kézi könyvelésnek. Máris azt számítgatjuk. mit jelent ez a közös gazdaságok számára. Kétségtelen, egy-egy tsz-nek havonta 3—400 munkaórát takarítanak meg. Ez azonban nem okvetlenül vezet létszámcsökkentéshez. sokkal inkább ösztönöz a könyvelési munka olyanfaita áthangolására. amely döntően a közgazda- sági lehetőségek kiaknázásában nyilvánul meg. Röviden arról van szó. hogy az önköHsé<?szá- mításhoz az eddi iónéi jóval több friss és pontos adat áll Öt ifjú szakember _________ i HASZNOS és érdekes kísérletet végzett az egyik vállalatnál az alig egy esztendeje létrehozott üzemszervezési osztály. A két közgazdász mérnök, s három, technikus nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy kísérleti úton bebizonyítsa — mert jó néhányan voltak, akiknek bizonyítani kellett ezt — az üzemi demokrácia nagy jelentőségét és nélkülözhetetlen voltát. Nem politikai értelemben, hanem: gazdasági, mondhatni. termelési tényezőként! Az igazgató, aki maga ugyan idős ember, de örömmel fogad minden újat. s nem fél az esetleges buktatóktól, szabad kezet adott az öt ifjú szakembernek. Két üzemrészt választottak ki a „kísérleti laboratórium” szerepére: a gyártól távolfekvő, a város másik részén levő öntödét, s a központi telephely köszörűüzemét. Négy hónaora tervezett. s végül is hat hónapig tartó kísérleteik lénvege az volt. hogy míg az öntödében minden döntést, utasítást — természetesen kellő szinten — előzetes felmérés. táiékc>zódás, véleménykérés előzött mee. addig a köszörűüzeroben ment minden a maga útján, ahogy eddig. A H AT dó APÓS időtartam lehetővé tette, hogy minél kisebb szerepet játsszon a véletlen, az esetlegesség, így az eredmények alig igényeltek külön kommentárt. részletesebb magyarázatot. Az öntödében, hat hónap átlagában hét százalékkal nőtt az egy főre jutó termelés — és igen érdekes, hogy az első és második hónapban csak másfél, illetve két százalékkal! —, a korábbi negyedére!!) csökkent a selejt —, mert három olyan nagyszerű javaslatot is megvalósítottak, ami öreg, tapasztalt öntőktől származott, s valameny- nyi termelési feladatukat határidő előtt teljesítették. Érdemes lenne olyan részeredményeknél is elidőzni, hogy az általános légkör megváltozása folytán egyetlen ha'^et nem volt, senki nem késett. Nem töríént csoda, az öt üzemszervező nem vitt véghez semmiféle boszorkányságot, mindössze arról volt szó, hogy — az adott feltételek között — biztosították a „száz száza’ékos” üzemi demokráciát. Nem negyedévenként. hanem havonta tartottak termelési tanácskozást, az ott elhangzottakra nem harminc. hanem tizenöt napon belül és főként érdemben kellett válaszolni — addigra minden esetben az intézkedés is megtörtént! — s az üzemvezetőnek joga volt a központi osztályoktól érkező utasításokat is megvétózni — az igazgatónál —. ha úgy látta, hogy azok célszerűtlenek. AZ ESEMÉNYEK, a tények a legjobb agitátorok: a tamásko- dók, a hitetlenkedők frappáns választ kaptak arra. hogy „mi értelme bajlódni azzal, mit mondana^ az emberek”, s arra is, hogy „ugyan milyen segítséget tudnának adni azok, akik egész nap a gép mellett állnak, s nincs áttekintésük a dolgokról”. Az üzemi demokráciát szavakban helyeslő, de tettekben, gyakorlatban lebecsülő emberek — legyünk őszinték — nincsenek kevesen. Hajlamosak úgy felfogni a dolgot, hogy ez az egész „divat” csupán, ami most napirendre került s lényegében politikai kérdés, amelynek szerves köze van a termeléshez, A „dolgok” — ahogyan előszeretettel emlegetik és mitizái’ák az ilyen emberek az irányítást, vezetést — igen's elensedhetet- lenül megkövetelik a lehető legte1 tosebV üzemi demokráciát, az emberekkel való állandó és főként alapos tanácskozást, véleménykérést. Ha íey hozzák meg a döntéseket, akkor az emberek nem „munkavál1 áléként”, mechanikus végrehajtói annak, amit utasításként köte’esséeük- ké tettek, hanem alkotó kimunkálói döntéseknek, s alkotó végrehajtói is azoknak ! A ~ " ,>r • v érzik, mert hisz' maguk is közreműködtek elhatározásában, s a , balokat, fennakadásokat, az esetleges hibákat nem úgy fogiák fel. hosy „na, most legalább meglátták az okosok”, hanem saját, személyes ügyükként. M n Folyamatban az Üj Élet Tsz anyagkönyvelése, s ez min'egy kétezer adat rögzítésével jár. A felvételen: Kovács Jánosné és Mikóczy Ilona az automata mögött. rendelkezésre, s mód nyílik a készletgazdálkodás fokozottabb ellenőrzésére is. Négyen dolgoznak a gépteremben. Mielőtt beszerelték a két NDK gyártmányú. Ascota típusú — a maga nemében a legkorszerűbbek közé számító — automatát, két hétig Keszthelyen illetve Budapesten rendezett tanfolyamon vettek részt, a csoportvezetővel együtt. Az alapvető tudnivalókat itt sajátították el. Az időnkénti programozást pedig a SZÖVOSZ gépkönyve1 ői cso'portiának szakemberei véezik el. Közülük éppen itt találjuk a fiatal Gráf Istvánt. — Az ország közös gazdaságaiban jelenleg hat gépkönyvelő állomás működik — mondia. — Számuk az idén megduplázódik. tehát erőteljes fejlesztésre kerül sor. Szaporodnak a mezőgazdasági .számvitel automatái, ám a fejlesztésnek van egy másik iránya is. S ennek a meglevő gépek jobb kihasználásában kell megnyilvánulnia. Mi tagadás, a hartai állomás,is „elbírna” még jó néhány szövetkezetét. Remélhetőleg a könyvelő gépek mi előbb elnyerik a környékbeli közös gazdaságok rokonszen- vét is, H. D. *
