Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-18 / 15. szám
Hogy ne unatkoznánk••• Legyen valaki facér, bejáró, vagy helyben lakó dolgozó, elég gyakran beül egy-két órára presszóba, vendéglőbe. Málnát, fröcs- csötszopogatni, kávézni, süteményt csipegetni, no meg vacsorázni. De mi van, mikor végez a fogyasztással? Ül. Mélázik. Kiválaszt magának valami semleges pontot, aztán úgy tesz, mintha az nagyon érdekelné. Nézi. Azaz akkor kapja oda a szemét, ha már nem győzi úgy szemlélni a vendégeket, hogy azok észre ne vegyék. Mennyivel barát- sá gosabb,' otthonosabb is tudna lenni akár a resti, akár a Hírős, Be- retvás, vagy a Nefelejcs, ha egy-két napilap, képeslap heverne itt-ott az asztalokon, vagy lógna bizonyos megszokott fogasokon, azokban a hagyományos, világszerte ismert tartókeretekben. Hányszor előfordul, hogy nincs ideje valakinek — vagy elfelejtett — újságot venni. De akárhogy is, ismételjük, jobban otthon és vendégnek érezhetné magát a vendéglátó helyeken, ha olvashatna. Nem akarjuk a múltbeli példákat felhozni, hogy „ha az a valamikori vendéglős stb. kifizetőnek tartott any- nyi kedvességet, előzékenységet vendégei iránt, akkor igazán ma sem fizetne rá a vendéglátóipar ...” — Tudjuk, hogy nem a költségen múlik, hiszen napi tíz újságot, átlag 1 forintjával számolva, tehát 10 forint kiadást különösebb megrázkódtatás nélkül bírna el akár a Hírős, akár a Be- retvás. De ne legyen tíz, csak öt újság, már az is figyelmességet, vendégmegbecsülést fejezne ki. Azon múlhat a dolog, hogy még nem határozták el az újságok rendszeresítését. (Nem volt róla értekezlet.) Pedig aligha van rá jobb példa, mennyire szívesen veszik az emberék a lapokat, illetve az olvasás lehetőségét, a fodrászatoknál. Tessék megfigyelni, milyen élvezettel, türelemmel merülnék el a Népszabadság, Képes Sport, Ország-Világ, megyei lap, Népszava, külföldi — magyar nyelvű — képeslapok böngészgetésében. fis tessék azt is elképzelni! Egyetlen fodrászszalon sem ment tönkre ettől a költségtöbblettől. Nem mondjuk, szórványosan találkoztunk már vendéglátó egységekkel, pü. a bajai központi cukrászdában, izé... hát bizony elég szórványosan, mert több nem jut hirtelen eszünkbe — ahol a sző szoros értelmében 1—1 központi és megyei lapot látunk az asztalon. De azok is olyan diszkrétek ritkaságuk folytán, hogy az ember csak úgy sandán mer hozzájuk nyúlni. Hátha ezért a kezére ütnek?! Tóth István A „Phönix"-tői a „Delfin"-ig... Éppen 200 éve, hogy a magyar tenger közelében gróf Fes- tetich György fenékpusztai hajóarzenáljában elkészült az első hazad vitorláshajó. A „Phönix” híre messzeföldre eljutott és a keszthelyi kastélyba látogató idegenek számára mindig ünnepi esemény volt, ha az új hajó kifutott a Balatonra. A nagy lehetőséget a magyar tenger partján Young Richard angol hajóépítő fedezte fel a múlt század nyolcvanas éveiben Bala- tonfüreden, és megalapította hajógyárát. Azóta Európa-szerte megismerték és megkedvelték I a füredi vitorlásokat, amelyek sikerrel szerepelnek a nemzetközi versenyeiken is. A külföldi és hazai sportközönség számára a legkisebb finn-dingi típustól a nagy tengeri vitorlás-motoros vachtokig 17 féle változatban épülnek. Legkeresettebbek a 20 négyzetméteres vitorlázattál felszerelt tőkesúlyos hajók. Ezek a tengeri vitorlások — melyeket Delfin névre kereszteltek — hosszabb partmenti túrákra is alkalmasak és nagy előnyük, | hogy a kezdő vitorlázók is biz-1 ionságosan kezelhetik még viharos időben is. PETŐFI NßPE A Magyar Szó.tailsta Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telelonközpont: 26-19, 35-18. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/n Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési1 dij 1 hónapra t3 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-85 Indes: 25 oss Megközelítette az egymillió forintot az izsákiak társadalmi munkájának értéke Izsákon a. községi tanács végrehajtó bizottsága értékelte az óévben elvégzett társadalmi munkát, örvendetes eredmény: annak értéke 933 ezer 534 forint volt, mintegy 40 százalékkal több, mint az előző esztendőben. A nagy mértékű társadalmi munka a tanács szervezőképességét, s a négy termelőszövetkezet — az Aranyhomok, Kossuth. Petőfi és a Sárfehér —, valamint az állami gazdaság példás összefogását bizonyítja. Azt, hogy az izsákiak lelkesen kiveszik részüket az olyan megmozdulásokból, amelyek közös érdekeiket szogálják. Száz helyett háromszázan Az ellenszolgáltatás nélküli legnagyobb erőfeszi tósüket a belvíz elleni védekezés során tették. A tavasszal például a község külterületének védelmére az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kunszentmiklósi szakaszmérnöksége száz társadalmi munkás segítségét kérte, — s vasárnapi munkával háromszor annyian ásták a vízlevezető árkokat, illetve erősítették az áradást megfékező gátakat. A tez-elnökök és az állami gazdaság igazgatója a helyszínen segítettek a nagy munka irányításában. Nemcsak a határt mentették meg az elöntéstől, de a község alacsonyabban fekvő részein veszélybe került házakat, s ezek lakóit is. A felszámolásra kerülő Széchenyi-telepen (ahová egyébként építési engedélyt már nem ad a tanács) oly nagy volt a víz, hogy a védelmi munkákban résat vevő emberek derekáig ért. Egy tanácstag példám utalása A szánté hősies helytállásról számos példát még ma is emlegetnek. Közülük talán a legjellemzőbb a kommunista Da- másdi Lászlóé, az állami gazdaság javakorabeli dolgozójáé, aki e falurész tanácstagja, s nem mellékes ez sem: munkásőr is. A kötésig érő hideg vízben, nem törődve egészségének veszélyeztetésével, egyetlen gondja volt csak: minél előbb biztonságos helyre kerüljenek négy kilakoltatott család tagjai, vagyontárgyai, s épségben maradjanak a vályogházak, amelyek közül egy-kettő már ösz- szedőlt. Az összefogást jellemezve jegyezte meg akkoriban a vízügyi igazgatóság technikusa: „Az Izsákiaktól bármikor kérünk segítséget, az sohasem marad el. Mindig számíthatunk Táljuk.” És mit mond Gazsi Lajos, a tanács vb-elnökhelyette- se? „Nem fordult még elő, hogy a tanács hasztalan ment volna a termelőszövetkezetekhez és az állami gazdasághoz segítségért. A Széchenyi-telepi hirtelen támadt belvízveszélykor is halogatás nélkül adtak fogatokat, embereket” Ez az összefogás szorította vissza a felgyülemlett vizet a község és Orgovány között vezető 18-as csatornába, ahonnan a Kolontó-tóba, innen pedig a Dunavölgyi Főcsatornába folyt. (Később, nyáron, a vízügyi igazgatóság a község másik végében ásott 19-es számúval együtt kiszélesítette a csatornát, s ennek köszönhetően az ősszel már egy méterrel volt alacsonyabb bennük a víz, mint a korábbi hasonló időszakokban.) Kétnapos karácsonyi „műszak“ A község társadalmi munkásai nemcsak a belvízveszély elleni küzdelemben tűntek ki, — egyebek között ők hozták létre a tanácsháza melletti parkot is. Karácsony előtt pedig újból szembeszálltak a „régi ellenséggel”. Az árakban felgyülemlett víz elöntéssel fenyegette a Mátyási József utcát. A tanácsnak csak egy szavába került, s az ünnep előtti' két napon át a négy tsz húsz lovaskocsit, négy vontatót, • az állami gazdaság pedig egy-egy markolót és dömpert, valamint embereket adott, hogy segítsenek az utca lakóinak. Együttes erővel fél kilométer hosszan, hat méter szélesen, ötven centi vastagon feltöltöt- ték: az utcát. E társadalmi munkának az értéke kevés híján 60 ezer forint volt, — s ezzel érték el az írásunk elején szereplő összeget. Résen vannak az izsákiak most is, hogy ha netán szükség lenne rá, az útfenntartó vállalat motoros hóekéinek segítsenek a közutak megtisztításában, illetve gyors olvadás esetén idejében elvezessék a hó levét. Önmaguk példáját követik — önmagukért T. L A vizesbögre — Ez a három jó lesz... — simogatja végig, az eladó türelmét próbára téve a kiválasztott frottírtörülközőket. — De tessék még keresni egy nagyobb fajta, erős vászonból valót is. Az uramnak kéne, az övé piszkolódik a legjobban és azt köny- nyü mosni... Mert tetszik tudni, amióta a középső lányom itt van benn, a hétközi kollégiumban, egészen felfordult nálunk, odakinn a tanyán az élet. Mindenkinek külön törülköző kell, merthogy a kollégiumban is úgy van és azt mondják, úgy az egészséges. Egészen megbo- londitja az a lány a házat!... Babagyűjtemény Érdekes és ritka gyűjteményt mondhat magáénak Baján dr. Lantos Istvánné, a III. Béla Gimnázium igazgatónője. Lakása valóságos nemzetközi babamúzeum, ahol Tokiótól Salzburgig valamennyi változata megtalálható a világvárosok népi ■ viseletbe öltöztetett kedves ajándéktárgyainak, összesen 120 baba van a gyűjteményben, közülük némelyikből kettő is akad : és a gyűjtő most cserepartnere- j két keres. Fussuk át röviden a gyönyörű és értékes „múzeumot”: van itt francia udvarbölgy Párizsból. gárdatiszt Angliából, Mo- zart-baba Salzburgból, ferde | szemű kislány Tokióból, no és pitykés díszítésű érsekcsanádi ! új asszony, kalocsai népi viseletbe öltöztetett menyecske, bolgár fiú és lány, hosszú hajú cigányszépség stb. Képünkön az igazgató néni „családját” dédelgeti Az eladónő szorgoskodik, a vevő elé teszi a kívánt portékát, s a magyarázó kedvű, kockás-gyapjú kendős asszony fizet és távozik az üzletből. Ekkor még nem sejtettem, hogy úti- társak leszünk a buszon és a „téma” visszatér. — Messzire tetszik?... — kezdeményezte a beszélgetést. — Kecskemétre. — Én meg otthon voltam, a kollégiumos kislányomat látogattam meg. Nem mondom, nagyon jó helyük van ott a tanyai gyerekeknek. Külön tanítónő is foglalkozik velük! Meg is van a foganatja: az én Te. ruskámnak majdnem csupa ötöse volt félévkor... Csak tetszik tudni, olyan kisasszonyosan nevelik őket, aztán ezeket a szokásokat elhozzák haza is. Mert például az én Tarkámnak már nem jó a bögre, amiből vizet szoktunk inni. Neki már külön pohár kéll. Azt tanítják nekik* a kollégiumban, hogy az az egészséges. Mondtam is neki: elment a te jobbik eszed, gyerekem! Mink öten voltunk otthon., egy bögréből ittunk,mégis felnőttünk egészségesen ... Az lírám meg azt feleli erre: „Az akkor volt. Máma már más a divat.” És fogta a félliteres .vizesbögrét, hogy ezentúl kukoricát mér vele a hízónak! Most már csak azt várom, mikor mondja, hogy: „Te asszony, ha hazamegy a faluba, hozzál énnekem egy fogvucolókefét!” Jaj, én meg hogy elbeszélgettem az időt! A következő megállónál leszállók. Onnét még másfél kilométer gyalog a tanyáig ... % y— n—■
