Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-14 / 294. szám
I9«6. december 14. szerda I. «Idái Illóolaj a szántóföldről Kimondottan szántóföldi nagyüzem, gabona, és takarmánytermes z béss el, s ehhez kapcsolódó intenzív sertés és szarvasmarha-tartással — ez a benyomás alakult ki bennem a korábbi futó látogatások alkalmával a Kalocsai Állami Gazdaságról. Napjaink rohanó tempója azonban túllép a felületes megállapításokon, s az előítéletek felülvizsgálatára késztet. Bene Károly igazgatóval és Túri Károly főmezőgazdásszal folytatott beszélgetés arról győz meg. hogy az 5800 holdas nagyüzem olyan új kezdeményezéseknek ad teret, amelyek már jól beleillenek az elkövetkező évek gazdaságpolitikájának megreformált mechanizmusába. Bedolgozó asszonyok — Az idén 60 holdon csemegepaprikát és 50 holdon karfiolt termesztettünk — kezdi a fő- agronómus. — Mindegyik bevált, különösen az előbbi, a 112 mázsás átlagterméssel. Ennek egyharmadát exportáltuk. A többit a Kecskeméti Konzervgyárnak adtuk át, méghozzá félaprítva, félkész termékként. Hogy ezt miként csináltuk? Bevontuk a bér'házakban lakó, máshol nem dolgozó asszonyokat. Naponta házhoz szállítottuk azt a mennyiséget, amellyel meg tudtak birkózni odahaza, s délután érte küldtük a gépkocsit. Az áru még aznap este Kecskemétre ért. Bedolgozó rendszer a papri- kaaprításban — állami gazdaság részéről ez úttörő kezdeményezés. A karfiollal, amelyet másodnövényként termesztettek, nem ilyen szerencsések, mivel a győri hűtőházzal van szerződésük. s ez bizony jókora, 220 kilométer távolságra van Kalocsától. Ám jövőre már a bajai hűtöházzal kötnek megállapodást, s így megkétszerezhetik a karfioltermő területet is. Arról nem is szólva, hogy a levél zöldje a tehenekkel etetve a lucernával ér fel. Ez a tejhozamon jól lemérhető. Egy dollár-13 forint i!ll!lil!llllllllllll!l!lllllilll!lllllllllllllllllllll!lll!lllllllll De beszéljünk a gyógynövény- termesztésről, amely a_ gazdaságban a legtöbbet ígérő kezdeményezésnek tűnik. — Borsosmentát 17, római kamillát. két holdon termesztettünk az idén — mondja az igazgató. — Az utóbbiból az egész országban csak 22 hold van. Mindkettő éve'ő n ' betakarítható zöldtömegük képezik az illóolaj alapanyagát. A borsosmenta vegyszeres gyomirtással is művelhető, s ráadásul évente kétszer kaszálható. — Mi a haszon belőlük? A mentából 5800 forint átlagbevételünk volt az idén. s ez húszmázsás holdankénti búzatermés hozamának felel meg. Méghozzá az öregcsertői üzemrészünkben, amely a vizesebb években más kultúrák számára kevésbé alkalmas. Megjegyzem, hogy a bolgárok és az amerikaiak intenzíven foglalkoznak a borsosmentával, de az övéké a miénknél jóval szegényebb az illóanyagokiban. Most végezzük a telepítést, jövőre 200 hold lesz belőle. Két év múlva a római kamillából 50 holdunk lesz. Ebből mindössze 13 forint egy dollár kihozatala. Angelika és Lestyán lllllllllllllllllllllllllílll!llllll!l!lllllllllllllll!lllllll!lllllllli S az igazi haszon már jövőre mutatkozik meg, amikor a gazdaság dolgozza fel az illatos növényeket. kint a helyszínen. A cukorrépa-, vagy a kukoricatermesztéshez képest már maga az óriási előny, hogy a szállítási költség szinte a minimálisra csökken. A Háztartási Vegyipari Vállalat épít feldolgozót a gazdaság részére, a kazánt már ki is szállították. Az üzem napi tíz hold termésének a lepárlására lesz alkalmas. A főagronómus a szekrényhez lép. két félig telt papírzacskót vesz elő. — Két másik gyógynövény, az Angelika és a Lestyán magja — mutatja. — Az országban csak nálunk van belőlük. Ezekkel is kísérletezünk. Kísérlet és biztonságos termesztés — e kettő szorosan összefügg a Kalocsai Állami Gazdaságban. Az öntözhető területük ugyanis 3200 hold. A hosszú, száraz októberben még az őszi vetésekre is jutott mesterséges eső. Túri Károly azt tartja, hogy az intenzív kultúrák és a takarmánynövények termesztése öntözés nélkül ma már nehezen képzelhető el. De hozzáteszi: az öntözés fejlesztését csak ott szabad szorgalmazni, ahol csupán a víz hiánya akadályozza a hozamok növelését, A kényszerítő 33% A gazdaság állandó munkásainak száma 450 körül van. Valamelyest növekszik majd e létszám, de az elsőrendű tennivalók közé tartozik már most az itt dolgozók állandó foglalkoztatása. így merült fel a szárítóüzem építésének a szükségessége. Ehhez már jövőre hozzáfognak. — Ebben az évben 42 millió forint termelési értéket produkálunk — mondja végül az igazgató. — Ezt 1970-re 33 százalékkal növeljük. Az új törekvések kockázata nélkül ezt ba* jósán érhetnénk eL A nagyobb lehetőségek egyúttal kényszerítenek is a korszerűbb gazdálkodásra. H. D. Az Ipari Adattár — megyei szemmel A Központi Statisztikai Hivatal idén ismét megjelentette az Ipari Adattárat, amely 1964-ig — illetve egyes adatok vonatkozásában 1965-ig — nyújt áttekintést iparunk fejlődéséről. Ezt megelőzően legutóbb 1961-ben bocsátották közre hasonló gyűjteményt. Az új adattár megjelentetését az időközben végrehajtott átszervezések és egyéb lényeges változások indokolták. A két vaskos kötet — közel 1300 oldal — nyilvánvalóan a szakemberek számára szolgál elsősorban hasznos útmutatóul, de a számok nyelvén kevésbé értő is érdeklődéssel tallózhat a világosan csoportosított adatok között. Elég néhány címszót idézni a tartalomjegyzékből bizonyítékul: az adattár első kötetében az ipar egészéről kapunk átfogó képet, nyomon kísérhetjük a termelés, a létszám és a termelékenység alakulását tulajdonformák, megyék és iparágak szerinti bontásban. A második kötetben részletesebb tájékoztatót kapunk az egyes ágazatok főbb mutatóiból. A megyei érdeklődő nyilván azokat az adatokat böngészi ki elsősorban a sok ezer közül, amelyek az ország egész iparához viszonyítva mutatják szűkebb pátriája előrehaladását. Néhány szám meglepetést is okozhat azoknak, akik nem tudják, hogy a közismerten mezőgazdasági jellegű megyében milyen sokat izmosodott az ipar az utóbbi években. Kevesen vannak tisztában például azzal, hogy 1964. december 31-én 2916 iparteleppel dicsekedhetett a megye, az iparban foglalkoztatottak száma pedig meghaladta a 47 ezret. Összehasonlításul megemlítjük, hogy a korábbi évben a foglalkoztatottak száma még 43 és fél ezer volt. Figyelemre méltó, hogy Kecskemét az iparban foglalkoztatottak számát tekintve körülbelül Szolnokkal, Salgótarjánnal, Dunaújvárossal áll egyszinten és egyes iparágakban, így például az élelmiszeriparban a megye igen fontos szerepet játszik az ország gazdasági életében. A harmadik ötéves terv főbb célkitűzéseinek az ismeretében is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a néhány év múlva megjelenő újabb adattár még „szebb” számokkal illusztrálja majd az ország és ezen belül megyénk iparának a fejlődését. B. D. Férfimunka vár a barneyáli fiatalokra A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójára még várni kell; a városban van. Addig a KISZ-titkár tart szóval. Már amennyire ideje van rá. hiszen a műhelyiroda elég forgalmas. A földön átvételre — vagy szállításra — előkészítve fényes alkatrészek sorakoznak. Hárman is foglalatoskodnak körülöttük. Az állványos rajztáblán munkára kész a papír. A KISZ-ről ..csak úgy” beszélgetünk. Hogy például a legutóbbi klubdélutánon kellemesen szórakozott a fiatalság. Volt tánc is, és annak szüneteiben 13+1-es szellemi totó-l játszottak. — Az igazgató is ott volt — emeli ki Erdődi Ferenc, KISZ- titkár. — Megígérte, hogy a jövő I. negyedévben zenegépes magnót kapunk... — Munkájukról hogyan ismerik a fiatalokat? — Három ifjúsági brigádunk van. A forgácsolók és lakatosok például vállalati szinten is a legjobbak között szerepelnek. Újítók vannak a fiatalok között. Négyen vettek részt a Ki minek a mestere? szakmai vetélkedőben. Csertő Béla a városi döntőbe is bejutott. 400 Ft és aranyjelvény lett- a jutalma. Miko r a portáról szólnak, hogy megérkezett az igazgató, a KISZ-titkár hozzá is elkísér. Hárman ülünk a kis társalgp- asztal mellé. Csizmadia István elvtárs, az igazgató szobájában. Erdődi Ferenc hamarosan meggyőződhet róla, mi a gyár vezetőjének véleménye a KISZ- ről? Mindjárt ez az első kérdésem. — Pezsgőbb náluk az élet, mióta új vezetőséget választottak a fiatalok — kezdi Csizmadia István. — Eredményesebbek, kezdeményeznek... A KISZ-titkár rám pillant, majd egy-két kurta kérdéssel arra tereli a szót, amiről ő is beszélt. Halljam, az igazgató szavaival, úgy igaz, amint ő is mondotta. Ügy is van minden. elvamiM unkásörportrék Az egyik járási munkásőrparancsnok kérésemre elsorolta, hány órát volt szolgálatban és milyen gyakorlatokon vett rész az idén a század, majd így folytatta: — Nem könnyű becsülettel helytállni nálunk, különösen azoknak az idősebb elvtársaknak, akik életük javával a hátuk mögött fogtak fegyvert tíz évvel ezelőtt.'* Nem maga kérdezi elsőként tőlem: hogyan bírják például a harcászati kiképzés fáradalmait. A „titok” nyitja egyszerű: önként, meggyőződésből vállalták. És ha fizikailag talán nem is érnek fel a fiatalokkal, szívüket, lelkesedésüket sokan megirigyelhetnék. A kiskőrösi és a kiskunfélegyházi egység ünnepi gyűlésén sok olyan munkásőrrel ismerkedtem meg, akire ráillik a századparancsnoktól hallott jellemzés. Közülük szeretnék néhányat bemutatni most az olvasónak is. • Az első portré Rózsa Sándoré, vagy' ahogy a kiskőrösi században emlegetik: „Sanyi bácsi”-é. Arra sajnos, nem volt mód, hogy személyesen találkozzam vele. hiszen az idős munkásőr nem érte meg az ünnepi gyűlést, özvegye vette át helyette a kiválóknak járó kitüntetést, az ő szavaiból és elvtársainak az emlékeiből alakult ki előttem egy becsületes munkásember arca. — Fáradt volt már az én Sándorom, öt gyereket neveltünk, taníttattunk. Sokat dolgozott szegény egész életében. Mondtam is neki: add át már a helyed a fiataloknak a munkásőrségben. Jobban illik azoknak az egyenruha, mint a magadformájú nyugdíjasnak. Azt hiszi hallgatott rám? Mindig csak ezt mondta: amíg szükség lesz rám, megyek. És akár hiszi, akár nem, az egyenruhában a dereka sem fájt. Sándor bácsi szerdán még szolgálatba akart menni, de csak a halálának híre jutott el azokhoz, akik között mindvégig fiatalnak érezte magát. • A ti dokin" most is rosszul áll a mundér — súgta mosolyogva az egyik kiskunfélegyházi munkásőr a gyűlés szünetében, a közelükben cigarettázó őszhajú férfi felé intve. Nem érződött ebben a megjegyzésben sem gúny, sem elmarasztalás. Azok engedhetik meg maguknak az ilyen évödő hangot, akik hosszú idő óta ismerik és barátként szeretik egymást. A „doki”, dr. Fazekas Lajos, a kiskunfélegyházi kórház igazgató főorvosa. 1957. óta viselte a munkásőrség egyenruháját, ami — mitagadás — kissé lazán állt csontos, hajlott alakján. De ha ezért ki is járt neki néha egy-egy tréfás szó, azt mindenki jól tudta a században, hogy mindvégig becsülettel ellátta feladatát. Sőt, még többet is tett a századért, mint amennyire a szolgálat kötelezte: éberen őrködött elvtársai egészsége fölött. Mindig szívesen állt rendelkezésükre akár orvosi jótanácsra, akár kezelésre volt szükségük. Beszélgetésünk alkalmával megkérdeztem tőle, miért jelentkezett annak idején munkásőmek, hiszen felelős beosztása mellett rendkívül nehéz lehetett eleget tennie a szolgálati kötelezettségeknek is. — Orvos kellett az egységnek és én orvos vagyok — válaszolta olyan egyszerűen, szerényen, ahogy mindvégig viselkedett társai körében. * Pesif József egy évtizedes munkásőrszolgálata alatt csak egy alkalommal ejtette ki a száján: „Nem bírom...” — és éppen az egész század, az ünnepi gyűlés szépszámú vendégserege előtt. A félegyházi egységtől búcsúzó munkásőrök nevében neki kellett volna köszöntenie az újonnan felesketett fiatalokat, a fegyverátadás alkalmából. Kis cédulával a kezében lépett a feszes vigyázzban álló sor elé, mint aki előre sejti, hogy szüksége lesz ezekben a pillanatokban a jegyzet támogatására is. De most nem segített a papir sem. Az első mondat után egyszeriben elfogyott a hangja a keménykötésű, meglett férfinek. Többször újra akarta kezdeni rövid mon- dókáját, de néhány szónál tovább egyszer sem jutott. Végül a parancsnoka felé fordulva elnézést kért: — Nem birom folytatni ... Bizonyos vagyok benne, hogy ennél a beszédes hallgatásnál szebb indítást nem kaphattak volna a fegyver mellé a fiatalok. B. D. Most ránéz Csizmadia társ, szinte jelezve, hogy ről nekem beszél, a KlSZ-tit- kárnak is van címezve. — Ha ilyen ambícióval dolgoznak, s nemcsak a KISZ- tagokat, hanem a többi fiatalt is magukkal húzzák, — nagyon jó véleményünk lesz ... Láthatják, ami erőnkből telik, igyekszünk megtenni kedvükre... A KISZ-titkár mosolyog, szolidan közbeveti. — Említettem igazgató elvtárs ígéretét a magnóról..; Biztosan megkapjuk a jövő első... — Ott van. már a maguké — mutat a zenés gépre a vezető. Vettünk egy másikat, hogy maguknak adhassuk. Látja, egy hét alatt álltam a szavam. Az igazgató jS elmosolyodik. Látszik, jólesik visszaemlékezni arra, amit mond. — Mikor a klubdélutánt tartották a fiatalok, mi éppen egy fárasztó tárgyalás óráit emésztettük ott — int a szoba túlsó végére. Mondom az elvtársaknak a végén: Most már nekünk is kijár egy kis felüdülés. Gyerünk fiatalodni! Őszintén mondom, mindany- nyian úgy éreztük, jó volt ösz- szejönni velük... Hiszen nagy terveket, új elgondolásokat alakítottunk ki, — útban az új mechanizmus felé. Szép, még jobb szóval — férfias feladatokat bízunk az ifjúságra ... Úgyszólván slágvortokra, tőmondatokra futja a soron következő tennivalókról... KISZ: exportbrigád felfrissítése ... KISZ: ifjú mérnökök és technikusok tanácsa. Segítség a tervek, rajzok kidolgozásánál, prototípus gépek gyártásánál. KISZ: törzsgárda kialakítása, szilárdítása. Nevelni, munkafegyelemre, szakmaszeretetre, munkahely iránti hűségre... Ott lesznek a nagy teljesítményű új termelési vonalak. Kikre várnak, ha nem az ifjúságra is? Új berendezések, új technológia ... — Számunkra _ Vet fel új gondolatot az igazgató — az új mechanizmus a minőségi követelmények növekedését is jelenti. A fiatalok tudására, igényességére — önmagukkal szemben is — nagyon számítunk... Itt is a KISZ ... Igaz-e, hogy férfimunka, amit az ifjúságnak szánunk? ... Tóth István
