Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-07 / 288. szám
AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xxi. Évfolyam. 288. szAm Ára 60 filléx0idecember i. szerda 144 millió forint tönnletbevétel Tárható tsz-cinhhen űfe/vJwííÍ“ÍÍÍ A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése A megyei tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén elsőnek a kádermunkáról szóló jelentést vitatta meg. Ezután a mezőgazdasági termelőszövetkezetek idei zárszámadásának előkészítéséről, valamint a mezőgazdasági árutermelés, értékesítés ez évi tapasztalatairól és a jövő évi ^feladatokról szóló előterjesztéseket tárgyalta meg. A termelőszövetkezetek ez évi zárszámadásáról szóló előterjesztés megállapítja, hogy a közös gazdaság bevételei általában kedvezőnek mondhatók, azonban a megyét nem mindenütt egyforma arányban sújtó belvíz miatt elsősorban a Homokhátságon számottevő kiesés következett be. A belvízkárok ugyanis elsősorban ez utóbbit sújtották. Az előzetes felmérések szerint 144 millió forint többletbevételre lehet számolni. A növénytermesztésben 35 millióval, az állattenyésztésben 36 millió forinttal lesz magasabb a bevétel a tervezettnél. A zárszámadások előkészítéséért, megszervezéséért és ösz- szegezéséért felelősek a mező- gazdasági osztályok, a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek zárszámadásaiért a pénzügyi osztályok is. A zárszámadások előkészítését, végrehajtását számos rendelkezés befolyásolja. A termelőszövetkezeti hitelek rendezéséről szóló kormányhatározat már meg is jelent. Előkészületben van még több intézkedés. A mezőgazdasági árutermelés ez' évi tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos jövő évi feladatokról szóló jelentés megállapítja, hogy a felvásárlás mennyisége körülbelül 5—6 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. ' Ez a várható teljesítés valamivel jobb az országos átlagnál. A jelentés szerint számos tényezőnek köszönhető az, hogy az árutermelés számottevően növekedett. Jelentősen megnőtt a termelőszövetkezetek szerepe az állami felvásárlásban, az előző években a felvásárlásnak körülbelül 50 százaléka került ki a közös gazdaságokból. Az idén elérjük az 56—57 százalékot. Korszerűsödött a felvásárlás bonyolítása, a szerződtetés. Megjelentek a gazdasági irányítás reformjának előkészítését ■ célzó intézkedések, többek között a kétoldalú a kötelezettség a szerződéseknél és más ösztönző módszerek. Nagyobb önállóságot kaptak a termelő- szövetkezetek mind a termelésben, mind az értékesítésben. A jövő évi termeltetési és felvásárlási célkitűzések valamivel magasabbak az idei tervnél. A 8 legfőbb árucikk előirányzatai 5,3 százalékkal magasabbak. Jövőre jelentős változás nem lesz a .szerzodtetési feltételekben. Az eddigi eredmények, amelyek a jövő évi megállapodásokra vonatkoznak, biztatóak. Az eddigi szerződéskötési ösz- szesítések, elsősorban zöldségfélékből meghaladják az országos átlagot. A vállalatok újabb ösztönzőkkel támogatják szerződő partnereiket. További termelési és betakarítási bemutatókat terveznek, korszerű gépeket ismertetnek és adnak át a termelőszövetkezeteknek használatra. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése bejelentések tárgyalásával ért véget. Gazdagodott a műhely Mútatós kép? Hát még a műszálas pléd, az milyen tetszetős, amikor frissen bolyhozva lekerül a gépről! Egyébként a gépről, az angol gyártmányú „Tomlinsons” szövetbolyhozóról van most szó, hiszen egy másik „társával” együtt új és drága szerzeménye a Bajai Einomposztó Vállalatnak. — Mennyire drága masina, mi sem'bizonyítja jobban, minthogy öt vagy hat év alatt hozza be az árát! — magyarázták a műhely dolgozói. — De a világ számos tájára eljutó műszáltakaróink megérdemlik. S a szebbnél szebb termékeik láttán, jó hírnevük ismeretében hadd tegyük hozzá: rászolgáltak a vállalat, a bolyhozó üzemrész dolgozói is! Képünkön:,Kiss’János, a Petőfi Sándor nevét viselő, szocialista címért vetélkedő brigád vezetője „egyengeti” az egyelőre vége-hossza nincs pléd útját. (Pásztor Zoltán felvétele.) fitt * A A » • * v ÜNÉÜ A sajtó napjára Irta : Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője A sajtóról beszélve már •* jó ideje senki sem csupu.» az újságokra gonaol. Mindenki tudja, hogy amikor azt mondjuk, sajtó, a rádióra és a televízióra is, tehát az összes tömegkommunikációs eszközre gondolunk. A kifejezés maradt a régi, pedig sokan már nem is tudják, honnan származik és nem is fejezi ki mindazt, ami, akár szűkebb értelemben is a tömegkommunikáció eszközei közé sorolható. Jóllehet lapjaink példányszáma igen nagy, hetente sok-sok millió, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek száma jóval több, mint a lapok olvasóinak együttes száma. Igaz persze, hogy a rádióhallgatók és a televíziónézők tekintélyes része egyúttal lapot is olvas. Nagyon sok azonban az olyan ember, aki csak futólag, vagy egyáltalán nem olvas lapot és tájékozódása a rádió és a televízió adásaira korlátozódik. Maga az sem helyes, ha a kor- látozódásról beszélünk, mivel a rádió és a televízió műsorai ma már nem szűkebb, hanem lényegesen tágabb, változatosabb, gazdagabb és színesebb tájékozódási lehetőséget \kínálnak, mint az a két-három lap, vagy folyóirat, amit egy-egy ember elfoglaltságai mellett elolvas. Ami áll a sajtóra, áll az újságíróra is. TT alamikor az az ember " volt az újságíró, a hírlapíró, aki a nyomtatásban megjelenő lapokat írta. Ma már száz és száz olyan újságíró van, aki voltaképpen nem ír, hanem beszél a rádióban, nagy megjelenik a televízió képernyőjén. Ilyen a rádió és a televízió riportere, aki hanggal és képpel számol be az eseményekről. Nevezzük őket riportereknek is, de szakmájukat tekintve mégis újságírók, csrnk eszközük nem a toll, hailem q hang, vagy a kép. A rádió és a telvizió munkája nemcsak a közlés eszközeiben tér el a lapokétól. Különbözik abban is, hogy a politikai tájékoztatás mellett bőven nyújt tudományos ismereteket, irodalmat, színházat, filmet, muzsikát. Így tehát mind a rádiónak, mind a televíziónak fontos kulturális missziója van. Ha nem lennének, semmivel sem tudnánk pótolni azt, amit nyújtanák. Soha nem lesz és nem is lehet annyi könyvtár, színház, mozi, hangversenyterem és előadói pulpitus, amennyit ez a két intézmény kitesz, nincsenek más eszközök, amelyek segítségével a tudományt és a kultúrát ennyi emberhez lehetne elvinni. Amikor tehát december 7-én a sajtó napját ünnepeljük, nemcsak a nyomtatott sajtó újságíróira gondolunk, nemcsak a rádió és a televízió politikai munkatársaira, hanem azokra a szerkesztőkre, irodalmi dramaturgokra, rendezőkre, tudományos és zenei munkatársakra is, akik azon fáradoznak, hogy hanggal és képpel szolgálják a nép kulturális felemelkedését. Gondolunk természetesen i azokra a nyomdászokra, mérnökökre és technikusokra is, akik megteremtik a lapóik , előállításának, a rádió és te- • levízió munkájának műszaki feltételeit, és gondolunk azokra á postásokra, akik a legmodernebb technika korában is gyalog járják a házakat, hogy téten és nyáron, napsütésben, szélben, hóban es sárban eljuttassák az újságot az előfizetőkhöz. N em véletlenül jutói/ mindez eszünkbe lábú. december 7-én, a Magyar Hajtó Napján. Kszünkoe jutott azért, mert önkéntelenül is gondolnunk kellett arra, mekkora utat tett meg a sajtó, a hírközlés 1918, a Vörös Újság megjelenése óta. És eszünkbe jutott azért, mert jól esik arra gondolni, hogy az a nagy, jórészt korszerű technikával dolgozó sajtó, amely betűjével, hangjával és képével a magyar dolgozó nép millióihoz eljut, a nép sajtója, szocialista sajtó. Jólesik arra gondolni, hogy a sokmillió lap, a két és fél milliónyi rádiókészülék, az egymillió televíziókészülék jó ügyet szolgál, a békét, az emberek egyenlőségét, a boldogsághoz való jogát, a becsületet, az emberiséget hirdeti. Jólesik arra gondolni, hogy a magyar sajtó a' kizsákmányolástól már megszabadult, a szocialista építömunkában nemzeti egységbe tömörülő magyar nép sajtója. M agyar sajtó napja az újságírók ünnepe, de a sajtó munkásai nem gondolnak arra, hogy önmagukat ünnepeljék. Nem gonaomak arra sem, hogy maguk mondjanak ítéletet saját munkájukról, hiszen jól tudják, hogy erre az olvasó, a rádióhallgató, a televízió néző hivatott. Arra azonban szerénytelenség nélkül büszkék lehetnek, hogy munkájukkal népszerűvé tették a magyar sajtót, megszerezték a közönség bizalmát és szeretetét. Még inkább büszkék lehetnek arra, hogy ezt a bizalmat és ezt a szeretetet a párt politikájának, a marxizmus—leni- nizmus eszméinek hirdetésével vívták ki. Az újságírók a szocialista építés szellemi fegyverforgatóinak tartják magukat, akik tudják, hogy azért van becsületük, azért érhetnek el sikereket, mert tollúkkal jó ügyet, helyes, a népet szolgáló politikát szolgálnak. A mi sajtónk kormány- “* párti sajtó, és ezt soha, egyetlen percre sem titkolja. Érdem és büszneseg kormánypártinak lenni olt, ahol a dolgozó nép van kormányon. A kormánypártiság azonban nem azonos kritikátlansággal és ilyesmit nem is követel senki a sajtótól. Feladata, sőt ’kötelessége a sajtónak, hogy bíráljon, kritizáljon, hiszen ezzel segít, segíti a pártot és a kormányt abban, hogy meglássa a hibákat és a fogyatékosságokat, észrevegye a politikájától idegen jelenségeket. Ezért van az nálunk, hogy nemcsak a sajtó, hanem a bíráló, a hibákat ostorozó szó is kormánypárti. A világ sole országában még ma is üldözik, elhallgattatják, vagy pénzzel próbálják elkábítani a tiszta szó. a makulálatlan toll embereit az írókat, művészeket, újságírókat. Nálunk szabadon rója a sorokat a toll. szabadon szárnyal a szA. Nálunk nemcsak ki lehet, hanem ki is kell mondani az igazat, bátran, hangos szóval lehet hirdetni az igazságot, az emberiség legszebb, legtisztább csőméit. .
