Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

1966. december 31, szombat

S. oldal

Jubileumi látogatás a kecskeméti úttörőházban

Tizenöt esztendővel ezelőtt nyílt meg a kecskeméti Szalvai Mihály Úttörő ház. Tóth Emőné igazgató így emlékszik vissza az elmúlt évekre:

— Csak három éve dolgozom itt, de az intézmény történetét az írásos és egyéb dokumentumok alapján az „elődök” részletesen feldolgozták. E feljegyzések többek között elárulják:

miközben megismerik a különféle munkaterületeket és sokan ílymódon ismerik meg jövendő hivatásukat.

Kecskeméttől — Szimferopolig

A Szalvai Mihály Ottöixüház tevékenysége egész Bács megyére kiterjed. Több úttörőcsapat

\ tizenötéves jubileumát ünneplő úttörőházban nagy buzgalommal készítik a hajómodelleket a modeKező szakkör tagjai.

új iS-vezetőjét az itteni tanfolyamokon képezik, ezenkívül nyaranként sátortáborokat szerveznek a gyerekek részére.

Kezdetben — magyarázta Tóth Emőné — alig száz-százötven úttörőt táboroztattunk. Ma már több mint kétezret. A Kecskemét—fehértói táborban

a nyári szórakozásokat a sportolást a vezetőképzéssel kötjük össze.

— Az úttörőháznak úgy tudjuk. külföldi kapcsolatai is vannak.

Az első évben 17 pedagógus vezetésével 600 gyerekkel kezdőtök meg a szakköri foglalkozások.

Évente 17 ezer látogató

Ma? Mintegy 27 szakkör működik közel ezer résztvevővel. Évente átlag 16—17 ezer kisdobos keresi fel az úttörőházat, kiket irányítani, foglalkoztatni szép, de nem könnyű feladat. Hiszen igényeik évről évre differenciálódnak. ezért mi sem dolgozhatunk a régi módszerekkel. Keresnünk kell az újat.

Az utóbbi években az úttörőház a vezetőképzésben is szerepet vállal, és a pályaválasztási tanácsadásba is bekapcsolódott a „Ma játék, holnap munka” és a „Mi leszek, ha nagy leszek” klubjaink tevékenysége révén. A pajtások ipari üzemeket, tsz-eket keresnek fel, találkoznak dolgozókkal.

Igen, például Szimferopol pionírjaival oroszul leveleznek a kecskeméti úttörők. De felkeresnek bennünket bolgár, csehszlovák pedagógusok es más népi demokratikus országbeli úttörők is. Szorosak a kapcsolataink a fővárosiban és az ország

különböző területein működő testvér úttörőcsapatokkal is. S ha már a kapcsolatokról beszélünk, meg kell említeni a veterán kommunistákat, akik rendszeresen megjelennek klubdélutánjainkon, hogy gyermekeknek életükről, harcaikról meséljenek.

ünnepségsorozat az évfordulóra

— Hogyan készültek fel a másfélévtizedes jubileumra — kérdezték végezetül az igazgatónőtől.

— Szeptemberben Szalvai Mihány emlékpályázatot hirdettünk. amelyre sók érdekes pályamű érkezett s a legjobb pályázatok szerzőit jutalmaztuk.

Nyilvános szakköri foglalkozásokat is tartottunk, amelyeken — a pajtásokon kívül — a szülők, a csapatvezetők és más pedagógusok vettek részt. A december 22-i jubileumi záróünnepségre eljöttek a párt és a KISZ képviselőin kívül az úttörőház tíz-ti zenöit évvel ezelőtti tagjai, a régi úttörők is.

.., Dióhéjban ennyit tudtunk meg egy óra alatt a Szalvai Mihály Űttörőház másfélévtizedes történetéről, eddigi eredményeiről. sikereiről. A folyosóról beáramló gyermekzsivaj azonban a múlthoz kapcsolódó jelent és jövőt is szinbolizálta. Hiszen az úttörőházban a szakkörökben folyó elmélyült munka a bizonyság arra mint ahogy eddig, úgy ezután is munkát, otthont," szórakozást találnak a kecskeméti úttörőparadicsomban a piros nyakkendős lányaink és fiaink.

Pap Gáspár

Újévi gyerekek

Többször írtunk már az Állami Biztosítónak arról a jó szokásáról, hogy az újév első szülöttjét húszezer forintos életbiztosítási kötvénnyel ajándékozza meg. Az összeget a nyertesek 18. életévük betöltésekor, a nagykorúság határán vehetik fel. Megyénk ebben a „vetélkedőben” kétszer hozta el a győzelmi pálmát. Négy évvel ezelőtt, 1963. január elsején nulla óra 2 másodperckor a kiskun- halasi kórházban Ördögh Ildikó pirtói, majd két év múlva, 1965. január elsején nulla óra 1 másodperckor a bácsalmási szülőotthonban Rigó Andriska ma- darasi kisfiú szerezte meg a megyei elsőséget és a húszezer forintot.

Felkerestük a kis „bajnokokat”, hogy megnézzük, hogyan töltik hétköznapjaikat, milyen

/Via aif az új „Halasi csárda *

Több mint negyedmillió forintos költségvetésből, rendkívül rövid idő, 18 nap alatt, reprezentatív vendéglátóipari egységgé varázsolták Kiskunhalason a piactér melletti — kiváló minőségű ételeiről híres — kisvendéglőt.

Az új „Halasi csárda” a Vendéglátóipari Vállalat újévi ajándéka, ma, szombaton délben nyílik meg a város közönsége előtt. Impozáns halász, és magyaros termeiben kovácsoltvas berendezési tárgyak, kellemes

cigányzene és a kandallóból áiadó meleg teszi hangulatossá a város új kisvendéglőjét Az új kisvendéglő egyben kárpótlás a vállalat és az építők önhibáján kívül „ólomcsizmában” járó kiskunhalasi bisztró építése miatti, a sajtóban is napvilágot látott jogos hosszankodásókért.

A kedves újévi ajándékért köszönet illeti a vendéglátó- ipart, és dicséret a rendkívül gyors, és kiváló munkát végző építőipari dolgozóknak.

Czakó Ferenc

körülmények között élnek. Először Ördögh Ildiék tanyájába kopogtattunk. A tenyérnyi konyhában jó meleg. Anyuka az ebédet főzi, a nagylány, Ildi nővére negyedikes gimnazista, a téli szünetet kihasználva érettségire készül. Előtte matematikai képletekkel teli füzei; mellette szelíd ábrázattal, bűnbánó képpel ül hugocskája. ® parányi edényeket forgat a kezében: ajándékok.

— Télapó ünnepségre felmentünk Budapestre, az Állami Biztosító hívta meg a gyerekeket. Igen szép ajándékokat kaptak: labdát, babákat, kockákat)' mackót, és ezeket a kis tálakat, tányérokat. Kényelmesen utaztunk, kocsival vittek fel bennünket. Ildi nagyon élvezte az utazást és az ünnepséget is —• mondja az édesanya. Beszélgetés közben azonban kiderülj hogy a most jámbornak látszd kislány nem cáfol rá a nevére, Eleven, mint a kis ördög. Legf» inkább a macskával „párbajozik". s néhány nappal ezelőtt bizony a cica lett a győztest alaposan megkarmolta a kis „ellenfél” orrát Azóta szent a béke.

A kis tanyáról hamarosan eW

költöznek Ördöghék. Szeretnének bemenni a városba, Kiskunhalasra, hiszen ott dolgozik az édesapa: Ördögh András; oda jár gimnáziumba a nagylány, g könnyebb lesz az óvod^ iskola a ma még négyéves Ildikónak is.

•

Andris a Zrínyi utca 43. szánj alatt lakik Madarason. A nagymama éppen dorgálta, amikor benyitottam a konyhába: nera akarta elfoglalni a „trónt”. Nagy rábeszélésre aztán sikerült a jobbik útra téríteni. A kis legény igen akaratos. Legjobban odakint az udvaron érzi magát Most Is — pár pere után — már szalad kifelé, s ott játszik szinte egész nap. Edzett piros képű lurkó. Egyelőre nem a húszezer forint érdekli* hanem, hogy az ajándékba kapott kockákból hogyan lehetne valamit szépet építeni.

10 éve írtuk

Négyszemközl a halállal

Újságot lapozgatok, a Petőfi Népe 1956. december 29-i számát. A mindössze négy oldalas kiadvány: tárcát, riportot, tudósításokat közöl a megye életéről, a helyreálló rend megnyilvánulásairól. Megakad a szemem az egyik elsőoldalas cikk címén: „Elkészült a vádirat a bajai rendőrgyilkos ellen ...” Néhány pillanat alatt végigfutom a cikket. Az eset 1956. november 9-én este történt, amikor a szovjet csapatok segítségével már levertük az ellen- forradalmat, megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. De a bajai eset is bizonyítja, hogy ezzel egycsapásra nem szűnt meg a „szabadság- harcosok” ügyködése és elszórtan még, kilátástalan akciókba bocsátkoztak.

Az említett cikk vége felé azoknak az elvtársaknak a nevét olvasom, akik szembenézve a halállal, az emlékezetes estén megsebesültek, de szerencsére ma is életben vannak. Istóko- vits Sándorhoz kopogtatok be Baján, a Dózsa György utca 215. szám alatti házba. Istóko- vits elvtárs ma is testén viseli a bandita golyóinak nyomait,

egyik lába rövidebb lett, most rokkant, nyugdíjas. Bicegve megy előttem, hogy a szobába vezessen, ahol nyugodtam beszélgethetünk.

—1 Szomorú dolog, hogy ilyesmire kell emlékezni, de az eset olyan elevenen él bennem, mintha néhány napja történt volna. Én akkor közigazgatásügyi előadó voltam a rendőrségen, ahol 1945 óta, a demokratikus rendőrség létrejöttének első pillanatától szolgáltam. November 9-én az esti órákban körülbelül nyolcán, tízen beszélgettünk a kapitányság egyik szobájában — mondja a nyugdíjas Istókovits bácsi, s az aljas támadás részleteit idézve mélyeket sóhajt.

— Egyszercsak kivágódik az ajtó, s egy mindenre elszánt kinézetű ember jelenik meg a küszöbön, ránk szegzett géppisztollyal. < Elordította magát, hogy fel a kezekkel, de már lőtt is. Zeleszkó Benjámin rendőrfőhadnagy elvtárs holtan esett le az ágy széléről, ahol ült. Később tudtam meg, hogy a szívét járta át a bandita két golyója. A következő pillanatban előttem is elsötétült a világ

és eszméletlenül zuhantam a padlóra. Csak a kórházban tértem magamhoz.

Mi történt itt, kik voltak a támadók, s hogyan juthattak be a rendőrség épületébe? Bő- bek Károly többszörösen büntetett előéletű bajai lakos volt a fő szervező, aki az’ ellenforradalmi események során szabadult ki a börtönből. Két társával, Szalai Mihállyal és Erhardt Ottóval elhatározták, hogy elfoglalják a rendőrséget. Felfegyverkezve cselhez folyamodtak: ketten kísérték a harmadikat be a rendőrségre, azt a látszatot keltve, mintha egy elfogott bűnözőt akarnának átadni. A kapuőr, látva őket, kinyitotta előttük a kaput. De mikor belül voltak, a szolgálatos rendőrt lefegyverezték. A következő percben Böbék megjelent az ajtóban és lőni kezdte a bentlevőket.

— Én a sérüléseimmel négy és fél hónapig feküdtem kórházban. A haslövésem viszonylag hamar meggyógyult, de a másik, az nehezen... A combcsontomat lőtte el az a bandita. Sokáig vártuk, hogy majd összeforrad, de annyira elroncsolta a golyó a csontot, hogy a szilánkokat ki kellett szedni, összébb tolni a két csont végét. Akkor már biztos volt a gyógyulás, viszont rövidebb lett a

lábam. Csak a véletlen Jószerencsének köszönhetem, hogy nem kaptam halálos lövést Fel- gyógyulásom után, mint rokkant, sajnos nem tudtam ellátni a rendőri szolgálatot és nyugdíjazásomat kértem.

Istókovits elvtárs nem az egyedüli, aki a támadás során megsérült. Amikor Bobeknak elfogyott a tölténye, s elmenekült, négy-öt ember feküdt a szoba padlóján — közülük egy holtan. A „forradalmárok” akciója ezzel véget ért, s úgy futottak el a környékről, hogy meg sem álltak az országhatárig — ketten még ott sem. Böbékét néhány nap múlva Somogy csurgón fogták él, Erhard és Szalai viszont megmentette a bőrét s most valahol Ausztráliában van. Böbék Károlyt a bíróság halálra ítélte és kivégezték.

Behúzom a kiskaput és hosz- szan elgondolkozva ballagok a város felé. Magam előtt látom Istókovits elvtárs bicegő járását, a szobába toppanó fegyveres bűnözőt és társait, az orvul megtámadott, sebektől roncsolt embereket. Azokat, akik életüket, egészségüket áldozták azért az eszméért, amely húsz év alatt új országot épített fel itt. A nép boldogulásának, jobb életének országát. Gál Sándor

— Ö volt az ötödik unoka a családban — mondja a húszéves édesanya — de utána még

sógornőimnek kettő született. Ügy, hogy elég terebélyes a família. Az apuka jelenleg a Dózsa Tsz tagja és valahol fát hordanak a határban. Jó idő van rájuk. Jövőre Andriska is óvodába megy, én pedig dolgozni fogok ott, ahol a férjem.

Természetesen a két megyei győztes tartja a kapcsolatot Nemcsak úgy. hogy — mint legutóbb is — a biztosító összejövetelein találkoznak, hanem egyébként is. Nemrégiben —> ahogy a legényhez illik — Andris amolyan tisztelgő látogatást tett Jldióknél. Mert hiába ő a fiatalabb, a hölgy, az mégis csak hölgy.

G. &