Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

1966. december 31. szombat 3. oldal A nyugtalan ember ti ppen negyvenöt esztende­je annak, hogy egy lendületes, tettrekész fiatalember, miután elvégezte a Magyaróvári Mező­gazdasági Akadémiát, 6Zolgá- lattéitelre jelentkezett első munkahelyén, az uradalomban. Hogy mindjárt a végén kezd­jük — Vezekényi Ernő neve az azóta eltelt, idestova tél év­század során nemcsak szoro­san összeforrott a magyar me­zőgazdasági kutatással, de is­merősen cseng, értékes „valu­tának” számít a hozzáértők szemében is. A nemcsak a gyakorlati ter­melés, de a haladó tudomány iránt is mindenkor érdeklődő ifjú szakember sorsára megha­tározó volt az 1926-os év, ami­kor az uradalom Fleischmann Rudolfot, az akkor már neves tudósit szerződtette, abból acél­ból, hogy fellendítse ott a nö­vénytermesztést. Az ő munkás­ságát felesleges részleteiben is­mertetni: minden lexikonban megtalálható módszertani ku­tatásainak, fajtaelőállító tevé­kenységének a méltatása. Búza, kukorica, zab viseli Fleisch­mann nevét. S az akkor 26 éves Vezekényi az idősebb kolléga irányításával szintén fajtakísér­letekbe, majd növénynemesítői tevékenységbe fogott. Egyelő­re persze csupán az útkeresés, az új, a jobb fürkészésének a jóíze volt a jutalma. Hiszen ti­zenöt hévnek kellett eltelnie, amíg „bödönháti” takarmány- répája az elismert fajták közé került. A századunkkal kor- táns kutató számára is — a felszabadulást követő évek hoz­ták meg azutáni az eredménye­sebb tudományos munka elő­feltételeit és az elismerést. A hajdan magánkézben levő te­lepből alakult állami növény­nemesítő telep vezetésére kapott megbízatást, majd az intéze­tet rövidesen Karcagra telepí­tették. Karcag és Vezekényi Ernő: ez a két név azóta ugyancsak elválaszthatatlan. 1947. őszétől kezdve öt éven át mint egye­düli kutató végezte itt munká­ját. A fő feladat szikes tala­jokra alkalmas növényfajták előállítása volt. A hatodik esz­tendő hozta meg az általa hí­ressé vált „Karcagi szegletes lednek” elismerését. S ezt kö­vette két búza-, valamint négy fűfajta állami elismerése. Életének 60. éve, amelyik a jól kiérdemelt pihenést, a nyug­állományt jelenteti, számára korántsem hozott tétlenséget, nem pont az alkotópálya vé­gén. Negyedik éve a Duna—Ti­sza közi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet növénytermesztési osztályának munkatársaként vállalt újból kutatási témát. — Mindegyik fajtához ragasz­kodom, akárcsak a szülő a gyermekeihez — válaszol mo­solyogva, amikor elismert faj­tái felől kérdezem. — Mégis, ha egyet kellene közülük meg­jelölnöm, a Karcagi 522 búzá­mat nevezném a legjelentősebb, a legmunkásabb .szülöttem­nek”. Ez a kenyérgabona fajta már 16 ezer holdon szerepel köztermesztésben. Jellemző sokoldalúságára, hogy eredeti tárgykörén kívül agrotechnikai, sőt agrometeo­rológiai tanulmányokkal is fog­lalkozott és szakírói tevékeny­ségének „mérföldkövei”: hat­vannál több cikk, értekezés. A mezőgazdaság szeretete ha­gyomány a családban. Két fia is e pálya különböző ágaiban fejti ki munkásságát, asszony- lánya pedig, bár klinikai tanár­segéd, — ugyancsak elvégezte a mezőgazdasági technikumot. — Arra kértek a családtagok, hogy élvezzem a nyugállomány örömeit. Ezt az egy kérésüket azonban meg kellett tagadnom. Engem beteggé tenne a tétlen­ség. Munka nélkül az élet el­képzelhetetlen! Most olyan té­mát vállaltam — sorolja, és éber, örökifjú tekintetében az alkotás tüzei villannak fel —, amelynek az intézetben nem volt felelőse: takarmányhüve­lyesek termesztése gyengébb homokon. Kedvelem a témát, hiszen a karcagi szélsőséges ta­laj hasonló feltételekkel szol­gált. Üjabban a Magtermeltető Vál­lalat felkérésére szöszösbük- köny magtermesztési kísérlete­ket folytat, ugyancsak gyenge homokon. Ennek keretében a „spriccelt” vetéssel szemben olyan módszerekkel próbálko­zik, amelyek révén a gazdasá­gok kisebb területen is meg­termeszthetik a bükkönymagot. Hatalmas jelentőségű ez a nép­gazdaság szempontjából, hiszen amellett, hogy a szöszösbük- köny magja keresett export­cikk, belőle jócskán kielégítésre vár még a hazai igény is. — Ez a téma tökéletesen tük­rözi az új mechanizmus szelle­mét — mondja. — Azt kell ku­tatnunk, amire a gyakorlati ter­mesztésnek szüksége van. — A kutató sosem nyu­godhat — összegezi találkozá­sunk végén munkás élete ve­zérfonalát, mondhatni „ars poe­ticáját”. — Amíg erőm, egész­ségem engedi, segíteni akarok ennek a tájnak a felvirágozta­tásában, ahová a sorsom hozott. A somogyi homokvidékről in­dult a pályám, legyen a befeje­zése is a homokvidék népének jobblétére. ... Előtte az asztalon feljegy­zések halmaza. A család, az otthon légkörében is annak a célnak a kiteljesítésén fárado­zik, amit évtizedekkel ezelőtt maga elé tűzött. S ez a csak­nem emberöltőnyi időszak a hazai mezőgazdasági tudomány történetében is rangos helyen áll. Jóba Tibor Kenyérgabona termésünk évkönyve Nemrégiben készült el a me­gyei tanács vb felvásárlási osz­tályán az a beszámoló, amely Bács-Kiskun megye kenyérga­bona árutermelésének, illetve felvásárlásának helyzetét és idei eredményeit összegezi. A nagy érdeklődésre számot tartó kiadvány összeállításával az ez­zel megbízott szakemberek ala­pos, jó munkát végeztek. Az átfogó, a témát súlyának meg­felelően ismertető tanulmány­ból érdemes néhány gondolatot, adatot kiragadni. Bács-Kiskun megye a ke­nyérgabonaigény kielégítéséhez az országos célkitűzéseknek megfelelő mértékben járult hozzá. A felvásárlás tényszáma október végén csaknem másfél ezer vagonnal magasabb volt, mint a tervszám. Az ezt elősegítő tényezők: a termelés színvonalának fejlődé­se, a felvásárlási ár ösztönző rendezése és az átvételi techni­ka javulása, korszerűbb volta. Az elsőre bizonyság, hogy — a betakarítás elhúzódása miatti vetéskiesés és a nagymérvű belvízkárok ellenére is — kis híján sikerült eléri az előző évi termésmennyiséget. A 14 száza­lékos területkiesést figyelembe véve, kimagasló a búza 13,4 mázsás holdankénti átlagter­mése. A kenyérgabona állami felvá­sárlási árának emelése jelentős anyagi ösztönzést adott mind a termelési színvonal fokozására, mind pedig az áruhányad nö­velésére. A termelési, illetve az önköltség összevetéséből kitű­nik, hogy a megye idei átlagos búzatermése holdanként 1300— 1700 forint tiszta jövedelem el­érését tette lehetővé. Kedvező fejlődést mutat a gabona átvételének és felvásár­lásának a lebonyolítása is. A gabonafelvásárló vállalat szer­vezettsége, átvételi módszerei jelentősen hozzájárultak a jó termés zavartalan betakarításá­hoz. A közvetlenül kombájntól történő gabonaátvétel pedig 125 termelőszövetkezetet mentesí­tett tetemes többletráfordítás­tól, ugyanakkor a minőség romlását is megakadályozta. A pártélet sejtjei A MEGYEI pártértekezleten általános érdeklődést váltott ki, s az erről szóló sajtótudósítá­sunk nyomán hasonlóan élénk visszhangot keltett Somogyi Istvánnak, a bátmonostori köz­ségi alapszervezet — egyben a helybeli Kossuth Tsz — párttit- káránaík hozzászólása, amelynek gerincét a pártcsoportok tevé­kenységének ismertetése képez­te. A községben élő több mint félszáz párttagnak csaknem a háromnegyed része tevékenyke­dik a hat pártcsoport valame­lyikében. Létszámra a községi tanács keretében működő cso­port a lagnagyobb; a legaktí­vabb, legstabilabb viszont a ter­melőszövetkezeti traktorosokból alakult pártcsoport. A pártcsoportok előre kidől- g<^fott program, munkaterv sze­rint dolgoznak. Többekben fel­merülhet az aggály: ez a sejt­rendszer nem rejti-e magában a pártélet elaprózódásának, szét- forgácsolásának a veszélyét? A tapasztalatok alapján erre ha­tározott nemmel felelhetünk. Egy-egy csoport éppen azáltal, hogy a saját szakmájának, mun­kakörének a kérdéseivel foglal­kozik rendszeresen, végezhet alaposabb, célravezetőbb mun­kát. Így a tsz-pártcsoportok az egyes üzemágak termelési prob­lémáit ismerik jól és segíthet­nék a felmerült nehézségek át­hidalásában, ugyanakkor a pe­dagógusoké, vagy a tanácson belül működő — e szervek, in­tézményék ügyes-bajos dolgait tartja kézben, intézi, irányítja. ÉRDEMES kissé közelebbről is szemügyre venni a pártcso­portok munkáját a közös gaz­dálkodás megszilárdításában. A bátmonostori Kossuth Tsz éve­ken át mérleghiánnyal küzdött; még harmadéve is csak a szá­zalékelőleg kifizetésére futotta, az erejükbőL A pártcsoportta- gok optimizmusa, bizakodása e tekintetben is fényes igazolást nyert, amikor az elmúlt évtől kezdve, a nehéz körülmények ellenére is, a készpénzfizetéses rendszerre való áttérést javasol­ták a tsz-ben. Az eredmények mindenben egyeztek a kommu­nisták elképzeléseivel, szándé­kával, s a múlt év végén a tsz másfél milliós tartalékanyaggal rendelkezett. Ennek a jó értelemben vett „pálfordulásnak” az alapja és záloga a szövetkezet új vezető­ségébe vetett bizalom volt első­sorban, amelyet a pártcsoportok nem kis mértékben igyekeztek ébren tartani, megszilárdítani. Magától értetődően a javuló gazdasági eredmények is okot adtak minderre. Az addigi szer­telen anyagfelhasználást, a kap­kodó, rosszul szervezett gépki­használást — sikerült ellenkező előjelűre fordítani. Egy év óta — ami egészen újszerű, szokat­lan. de annál inkább örvende­tes tünet Bátmonostoron — megkezdődött a visszaáramlás a tsz-be. Néhány hónap leforgása alatt 130-an — méghozzá két­harmadrészt negyven éven alu­liak — kérték félvétélüket. A közös különféle munkahelyein, üzemágadban — főként a 350 hold új telepítésű szőlőültetvény ápolásában — valamennyien megtalálják a tennivalójukat. AZ IDEI gazdasági év a szö­vetkezeti gazdaságban úgy zá­rul, hogy a tartalékalapra min­den eddiginél több jut. Munka­bér fejében már most egy és negyedmillió forinttal több ke­rült kifizetésre, mint az előző évben. Mindebben vitathatat­lanul fellelhető a pártcsoportoüc jó munkájának, mozgósító ere­jének ösztönző, érlelő hatása. Emellett messzemenően támasz­kodnak a velük együtt dolgozó* jószándékú pártomkívüli ak­tivisták munkásságára is.' Szólhatnánk még arról, hogy a pártcsoportok kummunistái rendszeres politikai oktatásban és állandó egyéb irányú tájékoz, tatásban is részesülnek. Egy­szersmind lankadatlan figye­lemmel kísérik, éberen őrköd­nek a gondjaikra bízott „szak­területen” zajló tevékenység fe­lett. AMIT a pártvezetőség a jö­vőben fokozottan elvár tőlük: több kezdeményezés, nagyobb önállóság. Részükről mindehhez nem marad él az elvtársi támo­gatás az alapszervezet e jól be­vált „sejtjei”, a pártcsoportok még hatékonyabb tevékenysége érdekében. J. T. Ünnepnapok — hétköznapok — Halló, Kecskeméti Kon­zervgyár? — Itt Morvái Istvánná, az szb munkaverseny-felelőse. — Mi újság ezekben a napok­ban az üzemben, hogyan töl­tötték a dolgozók a karácsonyt és hogyan készülnek az újesz­tendőre? — Értékeltük a kongresszusi verseny eredményeit. Vállala­tunk dolgozói a kongresszus A szennyvizek tisztításáért Baján jelentős összegeket fordítanak a szennyvíz elvezetésé­re. Ennek érdekében nemrégiben elkezdték a város csatornaháló­zatának építését és vele kapcsolatban a szennyvíztisztító berende­zés elkészítését. A nagyarányú énítkezést 1968-ra fe^-dk be. Ké­pünkön: szivattyúakna süllyesztése a Sugovica-parton. tiszteletére felajánlották, hogy idei termelési tervüket decem­ber 15-ig teljesítik és év végéig 10,5 millió forint értékű árut termelnek terven felül. Ismere­tes, hogy a 61 szocialista bri­gádunk által kezdeményezett verseny eredményeként decem­ber 15 helyett már november 24-én teljesítette a gyár éves termelési előirányzatát, sőt a kongresszusi hét végén 10,7 mil­liós terven felüli termék is a készáru raktárba került. Érdemes a verseny néhány részletéről szólni. A dobozüzem öt szocialista brigádja, küzd a megtisztelő cím újbóli elnyeré­séért. Selejtmentes jó munkát végeznek, anyaggal, idővel ta­karékoskodnak. A kongresszusi héten a felajánlott 710 ezer he­lyett 838 ezer forint termelési értéket produkáltak. A készáru­raktár dolgozói a pártkongresz- szus napjaiban 15 vagonnal több áru kiszállítását vállalták és adott szavukat be is tartották. A Il-es telep konzerv- és édesüzemében napi 168 ezer forintos többlettermelést vállal­tak a brigádok. Értékeléskor derült ki, hogy az édesüzemiek megtoldottak felajánlásukat, mert naponta 174 ezer forint értékű áruval termeltek többet. A karbantartók is kitettek ma­gukért. Napi munkájuk mellett végezték el az új paradicsom- feldolgozó vonal aszfaltozását és soronkívül javították ki a működésben levő gépek hibáit. Hogyan telt dolgozóink ka­rácsonya? Erre nehéz lenne rö­viden válaszolni, de talán egy­két jellemző eset. A doboz üze­mi Egyetértés és József Attila brigád tagjai „pótmama” szol­gálatot szerveztek az állami gondozásba vett gyermekek kö­rében. A kicsinyek nagyon meg­szerették a pótmamákat. Ter­mészetesen karácsonykor is meg­látogatták a gyerekeket, akik­nek — mint az intézeti nevelők mondják — még a tanulás is jobban megy, mióta a konzerv­gyári pótszülők kijárnak hozzá­juk. A Zrínyi Ilona brigád ka­rácsonyi csomagokat vitt a szo­ciális otthon tíz idős lakójának, akik a boldogságtól meghatottan vették át az ajándékokat. Visszatérve a szocialista bri­gádok üzemen belüli mozgal­mához, a kongresszusi verseny ezekben a napokban sem ha­gyott alább, sőt lendülete egyre fokozódik. Ily módon még nem tudni, mennyivel teljesíti túl tervét a gyár. Illetve éppen itt van az igazgató elvtárs és mondja, hogy éves termelési tervünket 35 millióval, export kiszállítási előirányzatunkat — göngyöleg nélkül — kétmillió forinttal, illetve 59 vagon áru­val teljesítjük túl. köszönet ezért a MÁV-nak is, amely biz­tosította ehhez a szükséges va­gonokat. Az üzem dolgozóit egyébként a jövő évi népgazda­sági tervek, valamint a gyár nagyarányú fejlesztési program­ja 1967-ben is a szocialista ver seny továbbszélesítésére, úiabb vállalásokra lelkesíti. Erre máris készülődnek a brigádok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents