Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-30 / 307. szám

1966. december 30. péntek 3. »Mal A kongresszus nyomán A szövetkezeti földtulajdon rendezése Nagyobb megbecsülést Ha lassacskán is, de fokoza- csői alól, ami a szövetkezeti ve- tcsan emelkedik az állatte- zetök és az állatorvosok között nyésztés színvonala a megye kialakult. Volt olyan eset, közös és állami gaz- bogy az állatorvost majdnem daságaiban. Ezzel párhuzamo- hogy eltanácsolták a majorság- san a számbeli gyarapodással ból, helyette raktárosi és áru- is számolnunk kell. Mindkét átadói munkakörben foglal koz- tényező fokozottan igényli az tatták; egy másiknak azzal az állategészségügy nagyobb haté- indokkal mondtak fel, hogy az konyságát, amihez elsősorban állomány nem igényli a saját is a jelenleginél több állator- állatorvost. (Utána nyomban vosra lenne szükség. A megyé- ösztöndíjasként szerződtették a ben százharminckét hatósági, községi orvos egyetemista fiát.) illetve körzeti állatorvos tévé- Más esetekben, amiatt bomlott kenykedik. akik a közös állat- meg az egyetértés, mert az ál­állomány egészségvédelmét szer- latorvos igyekezett betartani ződéses alapon látják el. Nem a megelőzést szolgáló, vagy a nehéz kiszámítani, hogy egy- betegség tovaterjedését meg- egy állatorvosra két-három, sőt gátló óvórendszabályokat, s ez ennél is több szövetkezeti gaz- ellenkezett a gazdaság piílanat- daság jut, azonfelül, hogy a né- nyi érdekével. Vagyis az adott pes háztáji állomány „betegei- időpontban nem értékesíthette nck” a gyógyítása is rájuk vár. az eladásra szánt állatokat. Az állatorvosok legtöbbje túl- Azt sem hallgathatjuk el, terhelt- hogy az állami gazdaságok Nem újkeletű a felvetés, egyik-másikában, a fentiekhez hogy a nagyobb állattenyésztő hasonló okok miatt, szintén nem telepekkel rendelkező szövet- irigylésre méltó az állatorvo- kezetek foglalkoztassanak önál- sok helyzete. Némely nagy­ló, saját állatorvost. Ennek üzem vezetője mindenek fölött szükségességét, legalábbis tar- állónak tekinti a bevételek tel- tósan, eddig csak két termelő- jesítését, még a fertőző beteg­szövetkezet ismerte fel. Rajtuk ségek széthurcolása árán is. kívül négy-öt gazdaságban volt Semmiképpen nem tartjuk saját állatorvos — közülük helyénvalónak a gazdasági ér­kettő ösztöndíjas —, pár hó- dekek ilyen szűklátókörű szem­napig, fél évig, legfeljebb léletét- Különösen most, ami- egy éven át. kor küszöbön áll az állatte­Hogyan lehet, hogy egyikő- nyésztés minőségi fejlesztései jük sem vált be? — kérdezhet- A szakemberek nagyobb meg­nő a gyanútlan olvasó. A hely- becsülést érdemelnek, s e főgá­zét bonyolultabb, de néhány lomba tartozónak véljük a sa- konkrét eset megvilágítja azt ját állatorvos foglalkoztatását is. a nem éppenséggel üdvös kap- H. D. ISMERETES, hogy a termelő­szövetkezetek létrejöttével a föld tulajdonviszonya nem változott. A telekkönyvekben túlnyomó­részt ma is egyes emberek ne­vén van a föld. a termelőszövet­kezetek ezeken a földeken gaz­dálkodnak, de jelenleg szövet- kezti földtulajdon nincs. Az is köztudomású, hogy már az 1950- es években és 1960. óta is sokan elvándoroltak a mezőgazdaság­ból, olyanok is másutt keresték munkát, megélhetést, akiknek földjük van. Így alakúit ki a helyzet, hogy jelenleg a terme­lőszövetkezetek használatában levő földek egyötöde nem terme­lőszövetkezeti tagok tulajdoná­ban van. Ennek következménye, hogy a tsz-ek hozzávetőlegesen 130 000 kívülállónak fizetnék rendszeresen földhaszonbért. Ugyancsak a múlt években álla­mi tartalékföldek keletkeztek. Olyan területek ezek, amelyek­nek tulajdonosai jogi értelem­ben is elhagyták földjüket, át­adták az államnak, amely hasz­nosításra a szövetkezetek ren­delkezésére bocsájtotta. A megváltozott és a jövőben is változó helyzet teszi szüksé­gessé hazánkban a földtulajdon rendezését. Ennek legfontosabb vonása, hogy megteremtjük a szövetkezeti földtulajdon elvét és gyakorlatát. A IX. PARTKONGRESSZUS javaslata alapján most készül a földtulajdon rendezéséről szóló törvényjavaslat. Ezt a törvényt. 1967-ben megalkotják és hatálybalépése előtt meghir­detik. Most még korai lenne a megalkotandó törvény intéz­kedéséről beszélni, de annak főbb vonásairól már érdemes néhány szót ejteni. Mindenekelőtt szükséges megjegyezni, hogy a földtulajdon rendezése nem valami sürgető kampányfeladat. Hosszú folya­mat ez, s a végrehajtás módoza­tait a törvény majd pontosan meghatározza. A törvény előírá­sait pedig hosszú időn át követ­heti a gyakorlat. Ennek megfelelően a törvény­javaslat készítői figyelembe ve­szik, hogy a földtulajdonjog Eelül vizsgálatára több évre van szükség. Arra is számítanak, bogy a következő években is lesz egy természetes mozgás — lesznek, akik elmennek a föld­től, a szövetkezetből, mások vi­szont visszatérnek oda. A szövetkezeti földtulajdon legkorábban és a lehető leg­egyszerűbben az állami tartalék­földekből alakul ki. Ezek a földek egyszeri megváltási ár ellenében kerülhetnek a tsz-ek tulajdonába, ha azok kérik ezt. A kívülállók földjeire vonatko­zóan a törvény majd előrelát­hatóan úgy intézkedik, hogy tu­lajdonosaik bizonyos gondolko­dási idő alatt dönthetnek: visz- szatémek-e a földhöz, belépnek- e a termelőszövetkezetbe, vagy pedig földjüket eladják a ter­melőszövetkezeteknek. Ugyan­csak vásárolhatnak a szövetke­zetek saját tagjaiktól is földet abban az esetben, ha azok azt eladni szándékoznak. NEM ARRÓL van szó, hogy a földtulajdon rendezése során megszűnik a földjáradék fize­tésének rendszere. A szövetke­zetek földdel rendelkező tagjai számára — amennyiben azok tulajdonukat továbbra is fenn­tartják — ezután is fizetnek föld járadékot A törvénytervezet készítői azokra is gondolnak, akiknek földtulajdonuk öregségükre az egyetlen támaszuk, megélhetési forrásuk. Hiszen több olyan idős ember van, aki ugyan nem tagja a szövetkezetnek, de föld­jét az használja, ipari vagy egyéb nyugdíjat nem kap, tehát számára a föld használati díja nélkülözhetetlen. Az elgondo­lások szerint az ilyen idős fa­lusi emberek bizonyos nagysá­gú földterületet földjük eladá­sa után is megtarthatnak s azt egyéni módon hasznosíthatják. A földtulajdon kérdésével foglalkozó kongresszusi felszó­lalók hangsúlyozták a törvény körültekintő megalkotását, az igazságos és emberséges, intéz­kedés fontosságát, a teljes ön­kéntességet. Ebből következik, hogy a termelőszövetkezetek földvásárlásai minden esetben kétoldalú tárgyalás és meg­egyezés alapján bonyolódhat­nak. A KONGRESSZUS javasla­tára megalkotandó törvény te­hát tisztább, az eddiginél igaz­ságosabb helyzetet igyekszik te­remteni a földtulajdon kérdé­sében. Olyan ügy ez, amelynek helyes megoldása egyaránt ér­deke a termelőszövetkezeteknek és az egész társadalomnak. H. L. Átadták az új kazánházat Jöv&re hetvenezer négyzetméter panelparketta készül Tegnap zajlott le a 4 millió forint költséggel épült kazán­ház műszaki átadás-átvételi el­járása az ÉM Épületasztalos­ipari és Faipari Vállalat Kecs­keméti Parketta Gyárában. A berendezés óránként 4 és fél tonna gőzt szolgáltat, amit a szárítók üzemeltetéséhez, a Hírős alágyújtós gyártásához és a helyiségek fűtéséhez használ­nak fel. A kazáhházzal egyidő- ben adták át az építők az új szárítót és rövidesen befejezik a korszerű öltöző szerelését is. Évek óta sürgető feladat volt a nagy kapacitású kazánház fel­építése a kecskeméti gyárban, hiszen a régi, elavult berende­zéssel csak nehézségek árán tudták kielégíteni a termelés gőzszükségletét. Jövőre pedig még több energiára lesz szük­ség, mert az idén létesített pa- nelparketta-gyártóüzem az ez évi tízezer négyzetméterrel szemben 70 ezer négyzetméter padlóburkolatot termel a ház­gyári lakások részére. Növek­szik a mozaikparketta termelés is: az 1966. évi 360 ezer négy­zetméterrel szemben 1967-ben 430 ezer négyzetmétert készít a gyár. Mindehhez évente kö­rülbelül 17 ezer köbméter fát kell szárítani. B. D. Mai romantika Évről évre többen kedvelik meg ezt a tájat. Százával ha­józnak hétvégi víkendre Pest­ről, túl a Dunáról. Olyan vál­tozatos, tágas ez a hullámos, erdős, mezős szelíd folyómen­te, a tassi Duna-part, hogy a látogatottság mellett is száz- százalékos horgászparadicsom marad. Mert ők fedeztek fel hazánk­nak ért a szépséges, egyszerű­ségében is megkapó zugát. Kor­mányfőktől kezdve rakodómun­kásig, tsz-tagig — a társadalom minden rendű és rangú képvi­selőjét meg lehet találni hor­gászidényben. Távol a modem világ nem egyszer terhes rohanása, lármá­ja. Hiszen a kis község, Tass is 8 kilométerre, Kunszent- miklós pedig 16-ra van innét. De mégsem a világ vége ez a szöglet. Itt bújik meg lombok,, fák takarásában a halászcsárda, melyet 1963—64-ben — egymil­lió 200 ezer forintos költséggel korszerűsítettek. MÉSZÖV— ii tanács összefogással, s a helyi ktsz közreműködésével. Azelőtt egy épületrészből ál­lott jóformán. Ma 300 szemé­lyes a csárda, hiszen redőny­tetős kerthelyiséggel is bővült. Nem beszélve a gépesített konyháról. A felszabadult felső helyiségekben hat szobát ren­deztek be — egyedi bútorokkal — szállodának. Folyóvízzel, fürdőszobával; persze, ez utób­biból csupán egy fér. Mint mondottuk, jönnek, vo­nulnak a vendégek. Most már nemcsak horgászidényben, ha­nem egész éven át. Túrós csu­sza, rántott hal, no meg ha­lászlé illata teszi csiklandozóvá a csárdaközeli levegőt. Ezek a specialitások. Egyre többen ál­lítják meggyőződéssel: — A tassi halászlé vetekszik már a dunaföldvárival, kömlő- divel. Természetesen minden más is kapható, ami étlapon szokás. Hogyan növekedett a látoga­tottság? Az átalakítás előtt még 843 ezer forint volt egy eszten­dei forgalmuk. Ma egymillió fölött szaporodnak a százezrek. Kedvenc kirándulóhelye a tassi Duna-part a pesti üze­meknek. Két-három autóbusz is hozza a népet egy-egy gyár­ból. Vonzó — ez kézenfekvő — a környékbeliek számára is. Ügyesen kezdeményez az fmsz. amely a helyi szervekkel kar­öltve változatos módon hasz­nálja ki a táj és a csárda adta lehetőségeket. —th —n Fekete Gábor felvétele Miután elvégezte Veszprém­ben a közigazgatási szakiskolát, felettesei először 1962-ben hoz­ták szóba: vállalja el Szánkon a vb-titkári tisztet. Ö azonban dehogy hagyta volna el Maj- sát! 1964. május 13-án (emlé­kezetes számára a dátum) fel­keresték a járási pártbizottság és a járási tanácsok illetékesei, mondván: elruccanunk egy órá­ra Szánkra, ismerkedésre. Egye­lőre decemberig, helyettesíteni kellene a vb-titkárt. / — Igv kezdődött. Aztán október 16-án visszajöttem sza­badságról — nem érintett kel­lemes meglepetésként —, kézbe kaDtam kinevezésemet. Nem is volt könnyű dolgom. Naoonta utartam haza. Maisára. Gyak­ran bizony a késő esti órákban. Kicsit fárasztó volt. S milyen furcsa, amikor a pótválasztást kiírták, januárban, izgultam ... Jól esett, hogy megválasztottak. Hiszen akkor már hónaookra tekinthettem vissza Szánkon! Es ewre több szállal kötődtem oda. Csak egy-két példát. — Eleinte bátortalanul, szin­te félszegen álldogáltak elő­szobámban az emberek. Nagyon bántott. Ma már másképp van. De ez az emlék is a szívem­hez kötötte őket... Amikor testületi ülésen, vagy értekezle­ten felszólalok, milyen erőt adó, amikor a rám szegeződő tekintetekből ezt olvashatom ki: becsülnek... Ola junk megnö­velte a forgalmat, a forgalom megrongálta az Árpád utcát. Javításra szorult, társadalmi se­gítségre volt szükség. Akadtak, akik azt mondták, nem vállal­kozik erre senki. Csak kevés sző kellett hozzá és az egész utca kinn volt! El lehet mon­dani, mit érez ilyenkor az em­ber? ... Mindezek széttéphetet- len szálak! — Milyen bonyodalmai vol­tak a telefon miatt. Udvardi elvtárs? — hozakodom élő vá­ratlanul a kérdéssel. Kissé zavartan elmosolyo­dik. — ötszáznegyven forint volt a telefonszámla, igazoló jelen­tést kellett írnom. De higgye el, tapasztalatból mondom, sokszor egyetlen telefonnal él lehet intézni ugyanazt, ami le- velezgetve két hónapot is igénybe vesz. Az emberek, a község ügyeit, Csakhát az ola­josoknak is sok telefonos in­tézni valójuk van, állandóan foglalt a központ. Én pedig emiatt megkockáztattam a drá­gább, „sürgős” hívást is. Ez volt. . . — Milyen gondokkal keresik meg a leginkább a helybeliek? — Családi jellegű problémák­kal. Szánkon korábban az volt a gyakorlat, hogy a tanács nem avatkozott ilyen ügyekbe. A bí­rósághoz küldték a feleket. Nekem az a véleményem, högy meg kell próbálkoznunk a se­gítséggel. Volt mór példa rá. hogy sikerült a házastársakat a váló­per megindítása előtt összebékí- teni. Ma is együtt élnek. Bi­zalommal jönnek, jelzik az em­berek, ha például a férj iszá- kossága veszélyezteti a csalá­dot. Körülbelül három hete volt ilyen esetem. Az asszony a kis­gyerekkel a pincébe menekült, ha a férje részegen tért haza. Meghívtam az illetőt, egy kis négy-, Illetve hatszemközti be­szélgetésre. Férfiasán „megmos­tam a fejét”. Az egyik tanács­tagunk, aki végighallgatta, ezt mondta nekem: „Okosan. jól tetted, Illés! Talán ez használ.” Találkoztam azóta a fiatalasz- szonnyal, aki boldogan mond­ta: „Mostanában olyan jó hoz­zánk a férjem.” Bár tartósan így maradna!... — Vajon mi a vb-titkár irán­ti bizalom titka? — Nincs annak titka. Szeret­ni kell az embereket és ember­nek kell maradni. Egy hivatal­noknak sem törik bele a de- deka, ha feláll az ügyfele tisz­teletére és kedvesen hellyel kí­nálja őt. — S máris hallom a következő példát arra, gyakran milyen „apróságokon” múlik a bizalom. Az M964-es olajkitörésnél a veszélyeztetett területről szük­ségessé vált egy család kitele­pítése. Az egyik tanyán élő gazdának pedig lakatlan volt a községi háza. Udvardi Illés a község párttitkárával együtt felkereste őt. átmeneti segítsé­gét kérve. A háziasszony ha-- mar közbeszólt: Nem, nem ad­hatják a házat, mert aztán nem tudnak megszabadulni a lakó­tól A gazda azonban így szólt: „Odaadom, titkár űr. Azért is, mert a bajban segíteni illik, de főleg azért, mert a múltkor így fogadta a köszönésemet: Adjon isten. Tóni bácsi.. — Nekem az az elvem, hogy a jó vb-vezető ismerje a lakos­ság örömét és gondját egyaránt — mondja búcsúzóul Udvardi Illés. — Segíteni, eredménye­sen dolgozni -csakis így lehet. Ferny Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents