Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

1966. december 29. csütörtök oldal Gondjaink a tanyákkal Ötszáz pedagógus dolgozik ] a községi tanács is hozzájárult a kecskeméti járásban, s nagy i az építéshez a KÖFA nyújtotta munka nehezedik rájuk. Az is- lehetőségeken belül. Másutt is meg lehetne próbálkozni a tár­Negyvennégy év moziban Bajaszenüstván. Takaros kiil-| nem különleges, de az mái-igen- városi porta, katonás rendben | is említésre méltó, hogy ezt a szölötőkesorob. Csöpp cinkék j negyvennégy évet egy moziban, faggyút csipkednek a madár- ! az Urániában dolgozta végig, etetőn. Barátságos baromfiak j Szorgalommal, becsülettel. Ha kapirgálnak a kertben, kárt [ az általa vetített filmszalago- már aligha tesznek, hiszen I kát egyvégbe tennénk, aligha­Már megnyugodott a bor, lehet önteni a pohárba. Ha vendég érkezik a házhoz, Béri Ferenc első dolga: megszívja a lopót. Vendégszerető házigazdaként tisztelik­kólák zsúfoltak, nincs olyan község, ahol ne volna váltott műszakos tanítás. Mégis mind jobb eredményeket érnek el, jelentős haladás tapasztalható a munkára és a szocialista vi­lágnézetre való nevelésben. A pedagógus pártszervezetek és az iskolai pártcsoportok nél­kül nem érhettünk volna el ilyen eredményeket. A kommu­nistái-e valamennyi pedagógus magatartását jó irányban befo­lyásolták, segítettéle politikai és világnézeti fejlődésüket, és kö­zelebb hozták a pártonkívülie- ket a párthoz. Az iskolareform első évéhez képest megkétsze­reződött a pedagógus párttagok és pártszervezetek száma a já­rásban. Mindezek mellett azonban ko­rántsem lehetünk elégedettek a tanyai területeken dolgozó isko­lák fejlődésével. Pedig a járás tanulóinak több mint fele még tanyai iskolába jár. Azt természetesein semmikép­pen sem lehet elérni, hogy ezekben az iskolákban olyan ok­tató, és nevelő munka folyjék, mint a városi iskolákban. De a körülményekhez képest min­dent el kell követni, hogy meg­közelítően azonos értékű bizo­nyítványt adj anale. Hiszen a tanyai parasztgyerekek között is sokan szeretnének tovább ta­nulni és nagyon sokan érdeme­sek is volnának rá. De rajtuk kívülálló okokból nem vehetik fel a versenyt az osztott rend­szerű tanításban részt vevő fa­lusi, vagy városi gyerekkel. Mit lehet, mit kell tenni a hátrányos helyzetű tanyai isko­lások érdekében? A járás veze­tésének igen sok gondot okoz ez, de annyi bizonyos, hogy a jelenlegi helyzeten csupán fe­lülről, az állam áldozatkészsé­gére számítva alig lehet, s csak igen hosszú távon lehet segíte­ni.. A gyorsabb fejlődéshez nél­külözhetetlen a helyi erőforrá­sok latbavetése is. S erről már igen jó tapasztalataink vannak. Tiszakécskén helyi erő­feszítéssel hozták létre a tanyai tanulók hétközi otthonát, ahol negyvenötén kaptak helyet. Ez ugyan kevesebb, mint a szük­séglet, de a legégetőbb bajokon már segít. Hozzáláttak Izsákon is, hogy az új iskola mellé egy otthont építsenek. Eddig a ter­melőszövetkezetek csaknem egy millió forintot ajánlottak fel, s sadalmi erők ilyen összefogásá­val a tanyai gyerekele érdeké­ben. A járás vezetőinek azonban az a véleménye, hogy szükség volna a jelenleginél nagyobb megyei és országos támogatásra is ahhoz, hogy sokkal gyorsab­ban haladhassunk. Hiszen a ta­nyarendszer még huzamos ideig fönnmarad (a lakosságnak mint­egy kétharmada itt lakik). Ná­lunk tehát több hétközi otthon­ra, kollégiumra van szükség, mint más vidékeken. De tériünk vissza a peda­gógusokhoz. Számtalan példáját adják, hogy leészek áldozatot is vállalni a tanyán élő gyereke­kért. Először is vállalják azokat a hátrányokat, amiket a tanyai élet jelent, mert tudják, hogy szükség van rájuk, hogy a szo­cialista műveltség terjesztői még ma is szinte csak ők a tanya- világban. Hiszen ki más, mint a pedagógus az, aki az iskolai munkán felül a hosszú téli es­téken ismeretterjesztő előadá­sok sorát tartja és nem egyszer gyalogol kilométereket, csak­hogy tanítsa a műveltség más forrásaitól igencsak elzárt ta­nyai embereket. A többlet vállalásának na­gyon szép példáját mutatják a kecskeméti járás pedagógusai azzal, hogy a párt IX. kongresz- szusának tiszteletére védnöksé­get vállaltak fejenként egy-két hátrányos helyzetben levő ta­nuló felett. Felajánlásukat al­bumba gyűjtve adták át a párt­értekezleten. Máris látszik ennek az újsze­rű kezdeményezésnek kedvező hatása. A teljesítéshez azonban némelyik helyen nagyobb segít­séget kell adni az iskola veze­tésének is. Végül beszélni kell még itt a továbbképző iskolákról. Ez az iskolatípus ma már valóban ér­tékes, hasznos mind a fiatalok, mind a közös gazdaságok szá­mára. A módosított tananyag ugyanis lehetővé teszi, hogy a fiatalok betanított mezőgazda- sági munkás bizonyítványt kap­janak. S ba ezután még egy évet járnak a felnőtt szakmun­kásképzőre, akkor szakmunkás- vizsgát is tehetnek. Ez a lehető­ség nagy ösztönzés, ami abból is látható, hogy az idén 11 he­lyen szervezték meg a járásban a továbbképző iskolát, összesen csaknem háromszáz fiatal rész­vételével, akiknek kétharmada lány. Példamutatóan dolgozott a lajosmizsei tanyai iskolák igazgatósága, mert négy osztályt alakított nyolcvan tanulóval. Ezekben a továbbképző is­kolákban mezőgazdasági szak­emberek is tanítanak, akik se­gíthetnek közvetlenül is a szö­vetkezeti élet és a nagyüzemi gazdálkodás megszerettetésében. Az iskola emellett új lehetősé­get jelent a KISZ-munka szá­mára. Korábban ugyanis nem voltak meg a szervezeti keretei a tanyai fiatalok összefogásá­nak. Egyébként a továbbképző iskola a tanyai fiatalok szóra­kozásának és kultúrál ód ásának is meg tudja teremteni a felté­teleit Klubdélutánokat rendez­nék és a fiatalok a pedagógu­sok irányításával itt tanulnak meg nemcsak táncolni, hanem helyesen viselkedni is. Újabb és újabb jó módsze­rek alakulnak ki, mind újabb lehetőségeket találnak helyben is a legmostohább körülmények között élő fiatalok, a tanyai tanulók, fiúk és lányok helyze­tének javítására. A járás veze­tése igyekszik ezeket a módsze­reket terjeszteni, a kezdeménye­zéseket támogatni, a maga ré­széről is minden segítséget meg­adni a gondok megoldásához, mert ezt az egyik legfontosabb feladatának tartja a jövő érde­A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében tankö­teles koron túli, tehát 16. élet­évüket betöltött személyek az általános iskolát és gimnáziu­mot egyéni tanulással is elvé­gezhetik. Az egyénileg tanulók az illetékes tanács művelődés- ügyi osztálya által kijelölt is­kolákban osztályozó vizsgát te­hetnek. Ilyen vizsgákra első alkalommal 1967. január 1. és 30. között kerül sor. Idejéről az igazgató a jelentkezőket a vizs­ga előtt két héttel értesíti. A jelentkezők rendkívüli „csűrben” a termés. Azazhogy inkább hordóban, mert a gaz­da, Béri Ferenc nyugdíjas mo­zigépész szakértő kézzel rend­ben leszüretelte a tőkéket. Pár hete, hogy nyugdíjba ment, negyvennégy évi szolgá­lat után. Ez egymagában még tárgyként — egy vagy két ide­gen nyelvből is vizsgázhatnak. Egy vizsgaidőszakban két osz­tály tananyagából is lehet össze­vont osztályozó vizsgát tenni. Érettségi vizsgát 18 éves koruk előtt az egyénileg tanulók sem tehetnek. Január után a következő vizsgaidőszakok június 8-tól 30-ig, majd szeptember 1-től 20-ig tartanak. Mezőgazdasági területen — csak az öthón após szorgalmi idejű általános isko­lákban — március 15-től 30-ig lehet eeztályzó vizsgát tenni. —brazilt, de nekem minden diplomáciai ké­pességemet össze kell szednem, hogy a mamát megvigasztaljam... — Miért kell őt vi­gasztalni? Ki bántotta? — Ki? Jól adod... Elrontod az ünnepét. Azt remélte, hogy má­sodnapján te is kijössz velünk a temetőbe. De neked inkább kell a magyar—brazil, mint az én anvám békessége... — Ö, hogy az úr... — Mi?! — Mondom: ó, hogy az úr neve legyen ál­dott. — Na és, nehogy azt hidd, a meccsel min­dennek vége. Mikorra — átfázva — hazajö­vünk, jó meleg legyen idebent. Meg a konyhá­ban is. Este már úgy sem ér sokat az ünnep. Segítesz nekem elmo­sogatni ... Kedden mun­ka. Nem hagyhatjuk mocsokban az edénye­ket. ... No. de másképp lesz jövő karácsonykor. Akkor aztán akkorát pihenünk, hogy... És akkor ismét felébre­dünk. Tóth István nem körbefutná az Egyenlítőt Hogy kezdődött? — Az még a némafilm hős­kora volt. Zongorista ült a vá­szon előtt és kísérte a képeket- Mai szemmel nézve mulatsá­gos, de akkor élvezet volt, szó­rakozás és művelődés. Aztán jött — 1930-ban — a hangos­filmre való áttérés. Kezdetben hanglemezen „mellékelve” kap­tuk a hangot, ezzel aztán való­ban mulatságos esetek adódtak. Ha például elszakadt a film, a hang ment tovább, aztán ha összeragasztottuk a szalagot, a hang jóval előbbre volt. A ké­pen elsütötték a puskát, hol­ott a durranást már régen hal­lotta is a néző... Jó dolog ez a fotocelláé szinkron, itt ha szakad a film, szakad a hang is. Neveket említ, régen hallott neveket: Henni Porten, Jan Kiepura, Jackie Coogan ... Ugye milyen régen volt? Az­tán a Sejk fia, a Ben Húr. a Burlingtoni jaguár, Homuncu­lus, a Láthatatlan ember •.. A mai nemzedék már hallomás­ból is alig ismeri ezeket. Az egyfolytában egy helyen ledolgozott negyvennégy év hű­séget, ragaszkodást és becsüle­tet takart Nemzedékét nevelte fel a mozigépészeknek, nagyon sokan köszönhetik neki a tudá­sukat. Kétezer kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. — Milyen ma az utánpótlás? — Nem kedvelik ezt a szak­mát. Nem fizetik meg. Idejé­ben rendezni kéne a béreket* hiszen a követélmény egyre na­gyobb. — Hogy telik a nyugalom ideje? Mutatja: nézzek körül a por­tán, aztán levezet a patika­tisztaságú pincébe, ahol hat ok­levél a falon, pohos hordók fölött. Kilencszáz négyszögöl szőlője van, boraival nyerte az okleveleket. Azután megmutat­ja műhelynek is beillő szer­számkamráját, ahol még tán óratengely esztergálást is ké­pes végezni. — Hát ezekkel telik az idő.-. — Család? — Feri fiam a DAV-nál gép­kocsivezető. immár 12 éve. Ma­rika pedig motortekercselő a Vas- és Fémipari Ktsz-nél. ö egyébként ugyancsak vizsgázott mozigépész, de „diplomás” mo­torkerékpár- és autóvezető is. Nemrégiben vett spórolt kere­setéből egy Trabantot. — Volt-e azóta moziban? — Nem. Nem érek rá, any- nyi az elfoglaltságom .. Balogh József ÁLDOTT PIHENÉS Nincs meghittebb ün­nep, mint a karácsony. Ezért várjuk minden évben szívrepesve. El- annyira, hogy már jú­niusban erre feni az ember a fogazatát: „Hej, csak jöjjön el a karácsony, akkorát pi­henünk, hogy arról kol­dulunk.. Két teljes nap, két áldó nap és a hoz­zájuk tartozó három éj­szaka! Micsoda nyuga­lom lesz. Csend.” Minek következtében első ébredés csillagszó­rós éjszaka után. — Drágám, hagytál annyi pénzt, hogy a gyereknek kihozzuk a tejet — holnap? — Tu­dod, most nem megy napközibe... — Nem te mondtad, hogy pénzre ne legyen gondom, te így vigyá­zol. meg úgv? Ne jár­junk úgy, mint minden esz+end^ben eleddig, — szögeztük le tudomá­nyos iózanságeal még tegnan is — és most tessék' — Jól van, jól van, én vállaltam, hogy vi­gyázok, de vajon nem neked jutott eszedbe, hogy még Irmának is kell venni valamit, meg Jancsit se hagyhatjuk ki, hiszen tavaly úgy kirukkolt a te neved napján ... Még jó, hogy azt a mutatós kis hü­lyeséget megláttam az Államiban, kifutotta két százasból... — Két százasbóóól?! Jól hallok? — Jól. — De hisz azt mond­tad, már csak egy öt­venesed van. Az elég lesz a tejre, meg esetleg kenyérre... Honnan dobtál te ki csak úgy gavallériából kétszázat? Csak nem?! — Csak igen. Köl­csön kértem Erzsi£ől. Mit gondolsz, rongyos ötven forinttal neki- mehettünfc volna az ün­nepnek?! De kérlek, szállj le rólam, jó? Élet- közösségünkből követ­kezik, hogy kiadásaink is közösék. Ne engem maceráij! Pont a szere­tet ünnepének első reg­gelén ... — Hát legyen, de ha megengeded, én még nem öltözők. Visszafek­szem. Csak nem vagyok őrült, hajnali negyed tízkor felkelni, — kará­csonykor ?! — Dehogy fekszel, fiacskám! Mit gondolsz, mire borotválkozol, én megfőzöm a feketét, az­tán reggelizünk, aztán öltözünk, — lesz fél egy. Mamáék meg p>ont egy­re várnak ebédre. A város túlsó végére nem érünk csak úgy hipp- hopp! — Hát ma nem itt­hon ünnepelünk? — Na, mo6t már ide­je feleszmélned! Hát a gyereket nem azért hagytuk ott az este* hogy ne törődjön már velünk visszafelé; úgy is jövünk ebédre? — Ö, hogy az a bet­lehemi! — Csillapodj, csilla- p>odj! Mit szólnak La­katosék. Minden áthal- latszik ezen a papírvé­kony falon. Itt van a mamájuk is. Jól tudod, milyen bigott vallásos Az hiányzik, hogy te Itt a betlehemit szidod ... fgy is folyton szétviszi, hogy ezek a „demokra­tikus fiatalok” még ka­rácsonykor se mennek el a hajnali misére... — Mit izgat engem, egy öregasszony véle­ménye? Ha nekem pont most esik jól emlegetni a betlehemit! Ha vala­ki, akkor az a názáreti kisded megérti, milyen kín ez. Pitymallatkor kelni. Rohanni mosdás­sal. reggelizéssel, mert elkésünk ... Na és, ha késünk fél órát Akkor mi van? — Akkor az van, cu­korkám, hogy futásban kell hazajönnünk, mert lekéssük a tv-műsort. — Ö!... Ne is foly­tasd ... Tehát vissza is: roham! Éljen a kará­csonyi lustálkodás! — De hogy felkészít­selek, második napján se henyélsz, gyöngyöm. Egy: a tejért le kell menni, mert bezárnak. Kettő: az ebéddel siet­nem kell, mert aznap Rezsőék jönnek hoz­zánk ... — Miii?! Hát ezt hogy szervezted össze? Mi lesz a magyar—brazil­lal?! Ember!!! Egyetlen karácsonyi örömömet is derékba töröd?! — Mit sírsz, jóember? Azt hiszed. nekem könnyebb dolgom lesz? Te még megnézheted Rezsőékkel is a magyar kében. Horváth Ignác Egyéni tanulók osztályozó yizsgái

Next

/
Thumbnails
Contents