Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
1966, december 23, péntek 5. oldal sAlyitott ablak Egy elkésett bohózat a kecskeméti színpadon Valamikor, még a felozaba- közönség kedélyállapotában kö- dulást megelőző időben a ma- vetkezett volna be vészes rom- szek színigazgatók jóvoltából lás és ma már nem reagálna a gyakran találkoztam az én bohózati komikum durvább, de együgyű, jámbor Novotni bará- kikerülhetetlenül mulatságos tómmal. A bamba póttartalé- csiklandozásaira, hanem azért, kossal, aki valamilyen csoda mert a Nyitott ablak túlhala- folytán bentragadt a katona- dott képlet, ma már rossz bo- ságnál, legnagyobb bánatára hozat. Elaggott és eljátszhatat- őrmestereknek, tiszt uraknak, lan a benne található „story” hiszen a szerencsétlen minden- és még úgysem nagyon hálálja nek való, csak katonának nem. meg életre ébresztésének erőfe- Aztán valahogy elválasztott szítéseit, ha — mint ahogy ezt bennünket a sors. őszinte igyekezettel tették a En azonban mindig szeretet- kecskeméti színházban —, va- tel gondoltam a kedves szerep- lamiíéle gyengén sikerült ma- v®, no meg Nóti Károly bohó- gyár Svejket színeztek át belő- zitára is, hiszen tudtam, hogy le, s még úgysem, hogy minKlárika és a szerelmes hadnagy (Károlyi Mária és bzepes i'eter) anyagi zűrökbe keveredett szí- denhonnan összeválogatott, jó neszek és igazgatók végső kis slágercsokrot nyújtott táncmentsvára volt ez a jólelkű cal fűszerezve a közönségnek a balek, ahol csak megjelent öm- kitűnően játszó zenekar, a lőtt a pénz az üres kasszába tánckar, a sok kellemesen és még a közönség is jól járt. éneklő énekes. Ügy látszik, nem puszta frá- Novotnit nyugdíjazni kellene, zis. hogy az idő, a távolság mert ma már nem rajta nevet- mindent megszépít. Most, ami- tünk a színházban őszinte, kor viszontláttam Novotnit és felszabadult jókedvvel, hanem a csaknem színháztörténeti a ragyogóan komédiázó, a sem- dicsfénnyel övezett vígjátékot miből is szerepet teremtő — megborsozva, megpaprikáz- Csorba Pistán, a bűbájosán va, ráadásul mindenféle öreg, naiv, a legelkoptatottabb slá- de annál dicsőbb slágerek mu- gert is odaadó lelkesedéssel zsikájával —, férfiasán be kell életre kelteni tudó Balogh Ró- vallanom, egy világ omlott ősz- zsán, nevetünk Petényi László sze berniem. Óriásnak véltem komédiázásán, elálmélkodunk Novotnit, kiderült, hogy egy tö- Komlós József tőről metszett, pörödött aggastyán, akinek al- kolosszálisán egyéni teljesítmé- kalmasint ez volt az utolsó le- nyén és a többieken is: Sas hetősége a megelevenedésre, a Józsefen, aki Láposi Károly közönség elé lépésre. Sajnos a őrvezetőt domborította ízlése- Nyitott ablakot — ezzel az il- sen humorizálva, Károlyi Má- lúzióval is le kell számolnunk rián, aki a polgármester szen- —, ma már nem igen lehet el- de lelkű leányát formálja meg, játszani. Nincs helye a ml szín- azt a szendét, aki azért már padainkon. Nem azért, mert a sok mindenről tud, Dévényi CeAz első felvonás nyitó jelenete, amely kedves, hangulatteremtő a nézőt táncképpel ajándékozza meg cilián, a mindenre elszánt or- feumi énekesnő szerepében, Kölgyesi Györgyön, aki ezt az obi igát őrmester szerepét eleveníti meg, vagy Borbíró Andreán, aki a polgármestemét játssza, és egyúttal a hangulatos koreográfiát alkotta. Szepes Péter sajnos nem ismerte fel a szerepben rejlő lehetőségeket, vígjátéki lágysággal tompította le a bohózati éleket, eléggé idegenül mozog ebben a játékstílusban. A tarka, játékos díszletek tervezője Borosa István, különösen jól sikerültek Márton Aladár női kosztümjei és örömmel kell beszámolnunk róla, hogy a Kemy Kálmán vezette zenekar nékivaló hangszerelésben lendületesen játszotta a dalbetéteket Margittá Gábor, a rendező megfelelő tempót adott a játéknak, igyekezett eltüntetni a szerepfelfogásban mutatkozó egyenetlenségeket sajnos azon- ben nem vette észre, hogy még mindig túl hosszú a darab, az egyes jelenetekben a túlzottan sok poén néha egymás hatását rontja le, ráfért volna valamivel gondosabb húzás és talán azt a stílustörést is el lehetett volna kerülni, amit egy oda nem illő ameri Icai slágernek a beiktatása jelentett. Nálunk nem volt'indekolt. olyan meszA kecskeméti „Svejk” és szereimé (Csorba István és Balogh Rózsa) szíré menni orfeum! hangulatért, hiszen kabaréirodalmuntk csak úgy kínálja a jobbnál jobb lehetőségeket. Némi búslakodással állapítiramek úr, az anyakönyv vezető (Komlós József) hatjuk meg, ez a darab csak arra volt jé, hogy felhívja a figyelmet a Svejkre. Milyen kitűnően el tudta volna játszani Csorba István ezt a szerepet, a a megfiatalított, megerősödött együttes is milyen könnyedén meg tudta volna valósítani Ha* sek remekművének hazánkban is nagy sikerrel játszott színpadi változatát. De hát ezt az alkalmat jó néhány év távlatában most már el is szalasztotta a színház. Gsáky Lajos (ZUM& 14 r^wr^toir^rjf )>- Ma 14. A DÖNTÖ ÉRV Május 8-án, ugyanazon a napon, melyen Karlhorstban aláírták a Németország kapitulációjáról szóló jegyzőkönyvet, — én akkor még nem tudtam erről —, Gorbusin ezredes hívatott és átnyújtott nekem egy dobozt azzal, hogy Hitler fogait tartalmazza és megőrzéséért a fejemmel felelek. Kopott, sötétbordó színű doboz volt, belül atlasszal levarrt puha béléssel — ilyen dobozokat készítenek az illatszeres üvegek, vagy az olcsóbb ékszerfélék számára. Most ebben rejtőzik a döntő érv, Hitler halálának megcáfolhatatlan bizonyítéka, amelyet ezenfelül hosszú évekre meg lehetett őrizni — nincs az egész világon két ember, akinek a fogai teljesen egyformák lennének. Ezen a napon, éjféltájban lefekvéshez készülődtem és az ajtót kulcsra zárva azon gondolkoztam, hogy mi lesz a dobozzal. Viszolyogtam attól, hogy a közelemben maradjon. A rendelkezésemre bocsátott szoba, az emeletes nyaraló földszintjén, meglehetősen kicsi volt Az ágyon és mellette levő éjjeli- szekrényen kívül csak egy alacsony ruhásszekrény volt benne. ikre tettem a dobozt, hogy valahányszor felébredek, meggyőződhessem épségéről. De egyszerre meghallom, hogy a nevemet szólítják és a dobozt magamhoz véve az igen meredek lépcsőn felmegyek az emeletre, ahonnan az engem szólító hang hallatszott. A szoba ajtaja nyitva. Biszt- rov és Picsko őrnagyok a rádiókészüléknél állnak és meredten figyelnek rá. Furcsa dolog, hiszen készültünk erre. mégis mikor végre felhangzott a bemondó szava: „A német fegyveres erők feltétel nélküli megadásáról szóló jegyzőkönyv aláírása”, meghökkentünk, zavar vesz rajtunk erőt... „A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének megünneplésére” ... Kitárt karokkal kiáltozunk túláradó örömünkben. Csendesen bort töltünk. A dobozt a földre helyezem. Hármasban hallgatva koccintunk és fellelkesedve, borzongva, elcsendesülve hallgatjuk, amint Moszkvából idáig száll az üdvlövések moraja. Május 9-nek reggelén szinte minden forr a Berlin—Buch-i kolónián. Az utcán egymást átölelve járkálnak katonáink. Várakozunk valami rendkívülire, valami elmondhatatlan ünnepre és vidámságra, amely emléke-' zetessé teszi a Győzelem régen várt napját, míg itt is. ott is táncra perdülnek, valahol pedig énekszó hangzik fel. A helység utcáin összeölelkezett katonák járnak. A katonalányok sietve mossák a gimnasztyorkát. Mi, Gorbusin ezredessel ezen a reggelen új feladathoz fogunk — fel kell kutatni Hitler fogorvosát. Kurfürsterdamm 213. Az épségben maradt külvárosból újra beérünk a lerombolt Berlinbe. A romok néhol még füstölögnek. A város levegőjét a csaták korma tölti be. A fal romjain füstős színű, vörös vászondarab büszkélkedik — egy, a maguk csinálta zászlók közül, amelyet a harcosok készítettek útban Berlin felé és a keblükön őrizték, hogy majd kitűzhessék a német fővárosban. A nyomozás során eljutottunk ide, a „Charita” egyetemi klinika épülettömbjéhez. Az épületet álcázás céljából, szeszélyesen elhelyezett színes szalagokkal aggatták tele. Közölték velünk, hogy az egyiknek — a fül-, orr- és gégeklinikának — a vezetője. Kari von Aicken gégész professzor, aki Hitlert gyógykezelte. De, hogy Berlinben tartózkodik-e, sikerül-e megtalálnunk —, ebben nem vagyunk biztosak. Végre beérünk a klinika területére. Most közkórház működik benne. A pincében van, ahol a nedves, alacsony tneny- nyezet alatt gyengén pislákolnak a lámpák. Ápolónők, szürke ruhában, fáradt arccal, komoran, hallgatagon végzik a dolgukat. Hordagyakon sebesülteket szállítanak. Itt, ebben a sötét, szűk pincében, a polgári sebesültek között különös élességgel érezzük a tegnap véget ért háború ke- 'yetlenségét. Aicken professzor — magas, idős, szikár ember — csakugyan itt tartózkodik. A vészterhes, tragikus napokban sem hagyta el helyét, rettenetes körülmények között dolgozott, de bármennyire is rábeszélték, nem menekült el Berlinből a kapituláció előtt és példáját követve helyén maradt az egész személyzet. Atkísér minket a klinika díszes homlokzatú, teljesen elhagyott épületébe. Igen, őt valóban elhívták Hitlerhez. torokfájdalmai miatt, de ez régen volt, még Hitler hatalomra kerülése előtt Aicken megnevezi» az orvosokat. akik az utolsó napokig Hitler mellett tartózkodtak, közöttük Blaschke professzort, Hitler házi fogorvosát és utasítást adott, hogy hívják oda hozzá az egyik gyakorlóéves diákot, aki Blaschkénél tanult. A fekete, átmeneti kabátba öltözött, hajadonfőtt diák, sötét hullámos hajú és lágy, kerek arcú fiatalember szívélyesen és közlékenyen viselkedik. Beül hozzánk a kocsiba és mutatja az utat. Kiderül, hogy bolgár fiú. aki Berlinben tanult és a háború miatt itt kelíett maradnia, nem engedélyezték a hazatérését. (Folytatása következik)
