Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
1966. december 23, péntek 3. oldal T •• rr w r | r r Jovorc háromezer hízó Eredmények és gondok a madarasi termelőszövetkezetközi vállalkozásnál Jól megállják a helyüket Asszonyok a dunaveesei járás termelőszövetkezeteiben Még 1963-ban elhatározták a madarasi termelőszövetkezetek, hogy közös erővel létrehoznak egy sertéstenyésztő kombinátot. A létesítményhez fél-fél millió forint összeggel járultak hozzá, a többi költséget állami hitelből fedezték. A kombinát összes beruházása 10 millió forint körül van. Még nincs kész az építkezés. Elkészült öt 30 férőhelyes fiaztató, három 600-as hizlaló, egy 240 férőhelyes kocaszállás, ezenkívül takarmánykeverő, raktár, mérlegház, vízvezeték és villanyhálózat. Befejeződött a tereprendezés is. Még szükséges egy fiaztató,, egy raktár, góré, gépszín és egyéb épületek létrehozása. A bajai járási tanács mező- gazdasági állandó bizottsága nemrég értékelte a kombinát eddigi eredményeit. Megállapította, hogy az építmények, bár a hazai viszonyok között korszerű létesítmények, azonban technológiai szempontból nem elég modernek és az építkezés is drága. Maga a kivitelezés, illetve annak lebonyolítása sem felel meg a korszerű igényeknek, hiszen három év alatt sem sikerült készre befejezni a létesítményt. Történtek intézkedések az üzemelés során tapasztalható hiányosságok megszüntetésére, például a fiaztató fűtése részben megoldást nyert és a takarmányozás gépesítésére csillepályás, önürítő takarmánykocsit állítottak be. Egy kiló hús — négy kiló abrak Az előbbiek ellenére a kombinát már eddig is, különösen az idén jó eredményeket ért el. A telep törzstenyészettel foglalkozik, fehér hússertéssel. Jelenleg 200 tenyészkocájuk van és 96 kocasüldőjük. A telep állománya brucellózistól mentes. Az egy kilogramm súlygyarapodáshoz felhasznált vegyes abrak 4,09 kilogramm. A hizlalási idő átlagosan 7 hónap. A vállalkozás az Állatforgalmi Vállalattal még az előző évről áthúzódó mennyiséggel együtt összesen 2050 darab hízó szállítására szerződött le. Már jövőre is kötöttek megállapodást, méghozzá eddig 1500 hízott sertés szállítására. Jó eredménynek számít, hogy a hízóállatok napi súlygyarapodása 45 dekagramm, ezzel szemben az ugyancsak madarasi Béke Termelőszövetkezeinél csak 34 dekagramm. Ehhez még azt is érdemes hozzátenni, hogy itt az egy kilogramm súlygyarapodáshoz felhasznált takarmánymeny- nyiség 5,5 kilogramm. Kevés a takarmány Az egy kilogramm súlygyarapodás takarmányszükséglete rendkívül kedvező tehát, és jelentősen a megyei átlag alatt van, azonban gondok vannak a takarmányellátásban. A termelő- szövetkezetek a létesítmény tervezésekor az összterülethez viszonyítva 45 százalékos abraktakarmány vetéssel számoltak. Jelenleg viszont csak 35 százalékos az arány, és ezért nincs elegendő takarmányuk. Szükséges tehát, hogy a két termelő- szövetkezet változtasson a vetés- szerkezeten. Ez az egyik teendő, a másik pedig az, hogy az abraktakarmány termésátlagait növeljék. Ennek egyik módja, hogy a bajai járásban kezdeményezett kukorica sortrágyás vetését a jövőben nagyobb mértékben alkalmazzák. Ehhez járul, hogy egyáltalán bátrabban vezessék be a modern agrotechnikai el„ Versenyt hirdet a megye legszebb ipari terméke címért jövőre a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek megyei szervezete. A zsűri a szüreti napokkal egy időben ül majd ösz- sze és a nemes vetélkedő első helyezettjét illő jutalomban részesíti.” A közelmúltban megjelent rövid információra bizonyára sokan felfigyeltek lapunk olvasói közül és valószínűleg azt is sejtették, hogy e kezdeményezést a gazdaságirányítási rendszer reformja ihlette. Az összefüggés valóban nyilvánvaló, hiszen a reform fontos célkitűzése az árucikkek minőségének a javítása, mégpedig a vállalatok egészséges versengése útján. E verseny — mint mondani szokták — „nem babra megy” majd. Mivel a termelést egyre inkább a piaci kereslet szabályozza, kereslet viszont csak jó és olcsó termékek iránt mutatkozik, létkérdés minden üzem számára, hogy versenyképes árucikkeket produkáljon. Lenne tehát vetélkedő akkor is, ha nem születik meg a MTESZjárásokat. A telep 1968-ban már négyezer hízót adna évente a népgazdaságnak. Ehhez 200 vagon takarmány kellene. Megtermelése érdekében megfelelő erőfeszítéseket kell tenni a közös gazdaságoknak. Nyereségrészesedés Az említett hibák ellenére a járási tanács mezőgazdasági állandó bizottsága megállapította, hogy a három év alatt sokat fejlődött a gazdálkodás, az üzem- szervezés. Az is figyelemre méltó, hogy az idén nyereségrészesedést oszt a kombinát, amely előreláthatólag mintegy 400 ezer forint lesz. Egyébként az Állat- tenyésztési Kutató Intézet irányításával számottevő kísérletek is folynak itt. Hízékonysági vizsgálat, különböző tápetetési hatások figyelemmel kísérése és így tovább. Az egyöntetű, jó minőségű hízóállomány jelentős része exportra megy. Az építkezés befejezése rövid időn belül várható, és jövőre mintegy 3000 hízót szándékozik adni a telep. K. S. berkekben a kezdeményezés. Mégsem felesleges meghirdetni a termékek megyei versenyét. Éppen ellenkezőleg: csak dicsérni lehet a tudományos egyesületeket azért, hogy ily módon is igyekeznek népszerűsíteni a gazdasági reform egyik fontos célkitűzését és elültetik a gazdasági vezetők fejében a verseny gondolatát. Nyugaton csinos lányok bájai fölött ítélkezik időről időre a neves szakemberekből álló zsűri. Ügy hírlik, hogy a legbájo- sab hölgy nemcsak koronát kap a fejecskéjére, hanem filmszerződéssel is jutalmazzák — hogy egyebekről ne is beszéljünk. Kissé profán hasonlattal élve: a mi termékversenyünk sem csupán a zsűri díjáért folyik majd. A legszebb árucikk előtt kétségkívül vonzó karrier áll. Felfigyelnek rá kereskedők és fogyasztók egyaránt, e figyelem pedig megrendelésekben realizálódhat. Kíváncsian várjuk, hogy „ki” (esz a szépek szépe: a hamvas bájú szilvabefőtt, a csinos női blúz, vagy talán a karcsú lábú tv-asztalka? d_ A D UN AVECS El járás termelőszövetkezeteiben jelentős számú nő dolgozik- Az aposta- gi Duna hatszázkét tagja közül kétszáznegyven a nő, a duna- egyházi Haladásban az összes tagok száma négyszáznegyven, ebből kétszázöt a nő. Hartán a Béke Termelőszövetkezetben a négyszázhetvenhat gazdából kétszáztíz nő. Tovább, lehetne sorolni a járás valamennyi termelőszövetkezetéből az arányt. Sok helyen nagyobb számmal vesznek részt az asszonyok a termelő munkában, mint a férfiak. A járás közös gazdaságai egyre szebb eredményeket érnek el. A szabadszállási Lenin, a dunaveesei Űj Élet termelő- szövetkezetekben 25—30 mázsa kukoricatermést értek el májusi morzsoltban számítva holdanként. A 150 mázsa holdan- kénti fűszerpaprikatermés, a 100 mázsán felüli vöröshagyma, vagy a 300 mázsa körüli cukorrépahozam mind-mind a szövetkezetek jó munkáját dicséri, amelyben döntő szerepük van az asszonyoknak. NEMRÉG számos termelő- szövetkezetben összegeztük az asszonytagok idei jövedelmét. A tassi Rákóczi Termelőszövetkezetben Csabai Jánosnéöt hónap alatt több mint 13 ezer forintot keresett a növénytermesztésben. Ugyanebben a gazdaságban Major Györgyné csaknem 20 ezer forintot. A du- naegyházi Haladás Termelőszövetkezetben Ocsovszki Julianna baromfigondozó csaknem 17 ezer forint, a hartai Lenin Termelőszövetkezetben Horváth Istvánná 22 ezer, Wéber Andrásné 20 ezer forint jövedelemhez jutott hat hónap alatt a növénytermesztésbenA Bajai Türr István Múzeum egyre gyakrabban jelentet meg tudományos igényű, ismeretterjesztő célú kiadványokat bajai, vagy a várossal kapcsolatos témákról. Nemrégiben két ilyen füzet hagyta el a sajtót. Az egyikben dr. Sólymos Eide kandidátus, múzeumigazgató a bajaszentistváni téglagyártó munkások életét ismerteti, a füzet második részében pedig a Baja környéki erdővágók sorsát mutatja be. A PÄRT IX. kongresszusának natározata foglalkozik az asszonyokkal és ösztönzi őket a jobb munkára. Számos intézkedés könnyíti helyzetüket. A szülési segély, a gyermeknevelési pótlék, egyéb szociális juttatások nyomán javulnak élet- körülményeik. Az időseket érinti a nyugdíj rendezés. A dunaveesei járási pártbizottság arra törekszik, hogy az asszonyok között tovább javuljon a felvilágosító tevékenység annak érdekében, hogy mind nagyobb mértékben bevonják őket a közös gazdaságok munkájába. Nem egyszer összehívják őket, ahol megvitatják közös gondjaikat. Itt elmondják az asszonyok, hogy miképp lehetne bizosítani a feltételeket a háztartási munka megkönnyítésére termelőszövetkezeti napközik, üzemi konyhák stb. létrehozására, szó esik a háztáji gazdaságok szerepéről és számos egyéb dologról. Dér László Ünnepi galambkiállítás Az ó-év utolsó és az új év első napján nagyszabású országos galambkiállítást és dísz- baromfi-bemutatót rendez a Magyar Galambtenyésztők Szövetsége Budapesten. A kiállításon a hazai tenyésztők legszebb ezerhétszáz galambja, továbbá eddig alig ismert díszbaromfi- fajták szerepelnek. Külföldi galambtenyésztők Romániából, Jugoszláviából, Lengyelországból, Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból és Ausztriából jelezték érkezésüket az ünnepi kiállításra. Teles Edéről, az 1948-ban elhunyt nagy magyar szobrászról Teles András és dr. Sólymos Ede szerkesztésében jelent meg monográfia. Ebben rövid értékelést adnák a művész munkásságáról, életút járói, továbbá közük a bajai múzeumban megtalálható Teles-hagyaték képzőművészeti részének teljes jegyzékét. A könyvet kiegészítő fotókat. S. Göldner Márta készítette. Árucikkek a versenydobogón A bajai múzeum új kiadványai Tisztelettől: Horváth Lajosod Kérelem. A mai ember füle számára szokatlan kifejezésekkel, alázattal teli sorok „Vitéz Nagybányai Horthy Miklósné Öfőméltőságú Asz- szonynak”. „... nélkülözünk, helyzetünk igen nehéz, kegyeskedjék egy kis segélyt juttatni...” Tisztelettel „Horváth Lajosné hétgyermekes anya, Ágásegyháza 26.” — ezzel fejeződött be a 23 esztendővel ezelőtt íródott, immár sárguló levél. Egyetlen levél a sok hasonló közül, amelyeket a véletlen mentett meg az utókor számára, s amelyeket olvasni — ennyi idő távlatából is szívet szorongató. Félre azonban az érzelmekkel. Huszonhárom év mégsem olyan nagy idő, hogy valószerűtlenné tenné a találkozást például Horváth Lajosnéval. Ahol az ágasegyházi űt Kerekegyháza felé ágazik, ott áll Horváthék tanyája — kaptam az útbaigazítást az Ágasegyházi Községi Tanácstól. S a megjelölés annyira pontos volt, hogy nem lehetett eltéveszteni. — Az vagyok, kedves, Horváthné... Itt meg az uram. Beteges szegény, a múlt héten nagyon rosszul volt. Gyomorfekélye van — fogad természetes közvetlenséggel a kissé hajlott, élénk szemű néni. Odabenn, a barátsági- szobában egy éppen indulni k<%zülö, bőrkabátos férfival ismertet össze: — <5 meg a Zoltán fiam... Tíz gyermekem közül sorban a negyedik. Hazanézett pár percre... Mi meg, az urammal, törjük ezt a "diót — mutat a negyedéig telt zsákra. — Az ünnepekre, kalácsba való. Meg eladni is szeretnék belőle ... — Emlékszik-e Horváth néni a kérvényre, amit annak idején Horthyné- nak írt? — hozom szóba látogatásom tulajdonképpeni célját. — Hogyne emlékeznék! Negyvenháromban írtam. Szörnyűségesen nehéz sorunk volt. Két legnagyobb fiam katonáskodott. Egy darabig az uram is, de őt a sok család miatt aztán hazaengedték. Zoltán fiamnak is, aki itt volt, ennek is rongyokba csavargattam a lábát, úgy dugta a facipőbe. Vagy odaadtam a gyerekeknek a saját cipőmet, hogy felváltva mehessenek iskolába ... — És tessék mondani, lett-e a segélyből valami? — Dehogy lett! Csakhát sokan kérvényezték akkoriban, azért próbáltam én is. Ügy hallottam, hogy Horthyék református család, mink is azok vagyunk, gondoltam ezért is segítenek. De még art sem írta meg senki, hogy “negkapták a kérelmemet. Akit én ''.dtam. hogy szintén írtak, egy se kaott semmit... Nyomorúságában megpróbált az ember mindent... — Az úgy volt, kérem — szól közbe a sápadt, barázdált arcú Horváth bácsi —, hogy ameddig dolgoztam, volt kenyér. Pedig tíz hold szőlőben voltam kapás. Télen meg, ha került, mentem fordítani. Már hajnalban álltam az árokban. A kereset csekélyke volt, a család pedig nagy... Aztán név szerint sorra szóba kerülnek a gyerekek, aki — a most 12 éves — Pista kivételével mind a maguk gazdái, családos emberek már. A szekrényből pedig előkerül egy gondosan őrzött kis doboz, benne az Anyasági Érdemérem ezüst fokozatával. melyet 1954-ben kapott Horváth néni. Szeretettel szorongatja, simogatja a dobozkát, s hogy eközben milyen emlékek tépődnek fel benne? Pillanatnyi hallgatás után megint sorolja: — Szégyellem is elmondani, hogyan volt..; Karácsony előtt fogtam magam, bementem a városba az evangélikus tiszteletesékhez és még néhány úri családhoz, összekéregettem a gyerekeikről levetett ruhát. Milyen jó volt az is! Aztán, ha mást nem, hát egy kis borókafenyőt is mindig szereztem, hogy az én családjaim is tudják, milyen a karácsony. Annyi pénzt azért összekuporgattam, hogy egy negyed vagy fél kiló cukorkára teljen. Art magam csavargattam papírba és ráaggattam a fára ... — Rossz emlékek, Horváth néni... De milyen jó vastag ennek a tanyának a fala! — terelgetem el a beszélgetés fonalát. — Negyvennyolcban vettük. Akkor már az urammal együtt öten dolgoztak a családban. De abban a régi időben egy rossz szoba-konyhában szorongtunk. A szobában két ágy nyolcunknak, tízünknek. Most hármunknak négy fekhely jut. A sezlony új, a spar- helt is. Csak ez a pad, meg a konyhában az öreg kredenc tudja a régi időket ... Gond persze ma is akad Horváthék- nál. Például meg kell javítani a tanya hátsó falát. — Majd eljönnek a gyerekek, segítenek. Két kőműves van közöttük. Egy könnyelmű fiam kivételével mind szépen, jól élnek a munkájuk után — mondja Horváth bácsi. A legnagyobb gond a háznál mégis az ő keserves munkában megrokkant egészsége. S ha a házigazda, aki a kerekegyházi Béke Tszcs-nek tagja, a közös munkában nem tud részt venni, a maga szerezte néhányszáz négyszögölnyi „birtokán” elgazdálkodik. Háromszáz négyszögöl eperpalántát ültetett el tavalyelőtt. Jövőre, remélhetőleg, már pénzt hoz a házhoz, a Pi“ a fiú 1200—1300 forintos segédmunká;:- keresete mellé... A legfontosabb azonban, hogy sem Pista, sem a felnőtt testvérei soha többé nem kényszerülnek emberi önérze tét mellőző, porig sújtó alázatra, urak asztaláról lesöpört morzsák halván v reményében. S unokáik számára a nagyszülők keserű élettapasztalata má alig hihető, de elgondolkoztató tört : nelem. Penny írén
