Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

Nyolesxáx vendéget várnak Hit ígér a szilveszteri menükártya? Ünnep előtti helyzetjelentés az Aranyhomokből A portán sűrűn cseng a tele­fon, de a kecskeméti, a megyei, a fővárosi, a külföldi érdeklő­dők számára a válasz ugyanaz: Sajnos, kérem, nincs már üres asztalunk. Igen, a szállodában is foglalt mind a 203 hely szil­veszterre ... Sajnáljuk ... Gömbös Sándornak, a kecske­méti Aranyhomok Szálló és Étterem igazgatójának az aszta­lán előjegyzések, iratok, kalku­lációk. Hogy mindenki jól érezze magát — összesen nyolcszáz elő­jegyzést fogadtunk el Szilvesz­terre — magyarázta az igazga­tó —, de az igény többszöröse ennek. A zsúfoltságot azonban az idén is el akarjuk kerülni, azt szeretnénk, hogy mindenki kényelmesen szórakozzon. Ezért nincs lehetőség több asztalfog­lalásra. — S karácsonyra? — Még van néhány hely. Előttünk az ünnepi menükár­tyák egy-egy példánya. Mit fo­gyaszthat majd a karácsonyi vendégsereg? Például fácánle­vest Aranyhomok módra, tűz­delt őzgerinoet áfonyával, vadas nyúlcombot, pácolt vaddisznót, tűzdelt fácánt és dámvadat pá­rizsi körítéssel. A hideg és me­leg libamájat hatféleképpen ké­szítik él... S most idézzünk a szilveszteri ételkülönlegességekből. Kor- helyleves, Jókai bableves, ser­tésborda pirított libamájjal, pezsgőskáposzta, angol bélszín, házi vegyes disznótoros. A pezsgőtől — a Puszta-koktélig. Szilveszterkor az igazgatótól a londinerekig körülbelül két­százan gondoskodnak az Arany­homokban a vendégek kiszol­gálásáról. Külföldieket is vár­nak, többek között mintegy száz jugoszláv, német, angol, svájci, olasz turistát, akik hazai ízekkel is találkozhatnak majd, hiszen francia konyak, olasz vermouth, jugoszláv és francia likőr, skót whisky, orosz és lengyel vodka is várja őket — egyelőre az italraktárban. Magyar, francia, orosz pezs­gőből 400, Bács megyei, Bala­ton melléki, hegyvidéki borok­Naphoxben A mienk, ne tűrjük a prédálását! Az élet Poznanban II. Saját erőnkből szépül a város 1945. februárjában, a négy­hetes harc következtében, ami­kor a hitleri hadsereg kétségbe­esetten védte Poznant, a város 55 százaléka elpusztult. A fa­siszták a Citadellából lőtték és bombázták a szovjet hadsereg kezébe került lakótömböket és középületeket Egész utcasorok pusztultak el akkor, a városi És most néhány év óta ismét társadalmi összefogással szépí­tik városukat Minden évben a lakosok ez­rei jelennek meg tavasszal a város utcáin és terein. Diákok, munkások, fiatalok, öregek, hogy társadalmi munkában új járdá­kat, sétányokat, játszótereket, napközi otthonokat, parkokat A szovjet hősi emlékmű a Citadellán, KISKUNMAJSÄRÖL hozott levelet a posta. írója — bár a közösség érdekében ragadott tollat — nem fedte fel kilétét. Ilyen indokolással: „■.. nevem nincs, az észrevételért úgysem jár jutalom, de ha megnéznék, a szavam igaz.” Papírra vetett szavaival pe­dig hatékonyabb ellenőrzést követel a járás területén folyó köaségfejlesztési építkezéseknél, ezen belül is főleg a járdaépí­téseknél. S ezt személyes ta­pasztalataival indokolja ilyen­formán: „Sajnos, akadnak még, akik úgy gondolkoznak, hogy minden a miénk, tehát nyugod­tan, szabadon a saját céljaikra is fordíthatják a nép vagyo­nát. Tehetik, mert senki nem ellenőrzi őket.” Aztán megírja itt-ott szerzett tapasztalatait. Szánkon például fültanúja volt amikor a járdaépítők így szól­tak egy parasztembernek: „Adunk cementet apám, csak bort adjon ..Tehát ez is le­hetséges — vonja le a követ­keztetést — soraiból ítélve — az idős levélíró, majd így fa­kad ki: „Mi járni szeretnénk a járdán, ezért fizetjük a köz­ségfejlesztési hozzájárulást. És nem azért, hogy egyesek bor­ért megvehessek saját céljaik­ra a járda anyagát.” HA EZ LEHETSÉGES, na­gyon is jogos a levélíró felhá­borodása. De vajon lehetsé­ges-e? — tudakoltuk a Szanki Községi Tanács V. B. elnökétől, Korponyai Lajostól­— Sajnos, előfordulhat — hangzott a válasza. — Mi na­gyon kevés cementet kaptunk az idén, főleg előregyártott la­pokból épült meg a 728 négy­zetméter járdánk. A tavasszal, amikor még több cementre szá­moltunk, úgy terveztük, hogy külön raktárt biztosítunk a számára, s a raktáros egyúttal ügyel a felhasználásánál is. De a kis mennyiség miatt ez fe­leslegessé vált. Tőlünk telhető- leg ellenőrizni szoktuk a mun­kát, Olykor eáyik-másik tanács­tag elvtársat is megkérjük er­re. Mégis megeshet a baj. Saj­nos, állandóan nem állhatunk ott... A továbbiakban megtudtuk, hogy a múlt év végéig bezáró­lag 9400 négyzetméter járda épült a községben. Csupán az idei járdásítás 150 ezer forin­tot vett igénybe a községfej­lesztési alapból- Ahhoz pedig, hogy az egész község el legyen látva, még körülbelül hat kilo­méter járda megépítése, követ­kezésképpen még sok pénz szükséges. Az állam hozzájá­rulása mellett a lakosság köz- ségfejlesztési befizetéseiből. Az elnök elvtárs azt is megjegyez­te, hogy az öntött módszerrel készült járdák sok szakaszon máris erősen kopottak. Talán azért, mert a betonkeverék nem kapta meg a kellő meny- nyiségű cementet... JOGOSAN felvetődik tehát a hatékonyabb ellenőrzés szüksé­gessége. Hiszen, ha kié tételű megkárosításokról van is szó, sok kicsi sokra mehet! — Vajon a társadalmi mun­ka szervezéséhez hasonlóan nem lenne-e megoldható például a járdaépítés ellenőrzése? — tet­tük fel a kérdést. S az elnök elvtársinak ez volt a vélemé­nye: — Valószínű. Csak szervezés kérdése. •. Csak szervezés kérdése. Bi­zonyára másutt is, nemcsak Szánkon. Ehhez azonban olyan összefogásra van szükség, amely — ha észleli — nem tűri el a közösségi érték prédálását. MERT hadd mondjuk el vé­gezetül, visszatérve a névtelen levélírónkhoz: amiért felemelte a szavát a visszásság ellen — tiszteletreméltó. De miután a járdaépítőket követte a zugbor- mérőhöz és tapasztalta a bű­nös üzletkötést, ő maga is csak tudomásul vette ezt. Anélkül, hogy nyomban értesítette vol­na az illetékeseket. Közbeavat­kozás nélküli felháborodás pe­dig már nehezen vezet célhoz. P. I. ból 15 000 (!) palack az ünnepi készlet. Többek között olyan különlegességek szerepelnek az itallapokon, mint a Tokaji Szo- morodniból, Mecsekiből, kecs­keméti barackpálinkából készü­lő Puszta-koktél, a barack­koktél, s az Izsáki Állami Gaz­daság „olasz”-módra palackolt különleges bora. Négy helyiségben... Az étel- és italkülönlegessé- geken kívül tánc- és népizene­kar, a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház művészeinek mű­sora segíti majd a bárban, az étteremben, a cukrászdában és a félemeleti tv-presiszóban a vendégek jó hangulatát, szóra­kozását. Lehetőség nyílik a te­levízió szilveszteri műsorának megtekintésére is, Fortuna ke­gyeltjei pedig elnyerhetik a szilveszteri tombolasorsolás fő­nyereményeit: a kismalacot, a dísztortát, az italkosarat és a szakács-mestertálaL B. Gy. Újabb televíziós közvetítés Kecskemétről Ma, csütörtökön a Magyar Televízió tíztagú műszaki gár­dája érkezik Kecskemétre, hogy megbeszélje annak a te­levíziós közvetítésnek részle­teit, amelyet január 12-én az esti adásban láthatunk a kép­ernyőn. Ezúttal a Felsőfokú Gépipari Technikum életét ismertetik félórás adásiban. A helyszíni közvetítést a pályaválasztás előtt álló középiskolások fi­gyelmébe ajánljuk közlekedés tönkrement. Ügy tűnt, hogy hosszú évek kelle­nek míg eltakarítjuk a romo­kat, s hogy mikorra építhetjük Poznanunkat újjá, arra még gon­dolni sem mertek akkoriban a legtöbben. A Citadellába rekedt utolsó fasiszta egységek 1945. február 23-án adták meg magukat. A város többi részén, amely ko­rábban felszabadult, akkorra már megindult az élet. Azok­ban a városrészekben, amelyek nem álltak közvetlen tűz alatt, tüstént megjelentek az önkén­tesek csapatai. Sok tízezer tonna romot és törmeléket kellett eltávolítani. A poznaniak több hónapig dol­goztak áldozatkészen. hozzanak létre. Ezt a társadal­mi összefogást a helyi népfront- bizottságok szervezik és irányít­ják tavasztól késő őszig Dere­kasan kiveszik belőle részüket a lengyel társadalmi élet legki­sebb sejtjei, a lakóbizottságok is. A népfront és a lakóbizott­ságok a legfőbb szervezői a város megújulásáért, folytonos szépüléséért és otthonosabbá té­teléért végzett munkának. Jól mutatja a méreteket, hogy 1961- től 65-ig Poznan lakossága több mint 250 millió zloty értékű társadalmi munkát végzett. Ez kerületemkint általában 50 millió zloty értéket jelentett Milyen eredményei voltak en­nek a társadalmi összefogás­nak? Nézzük meg például a város nyugati kerületét. Öt év alatt 56 játszóteret, 10 kilométer járdát, több hektárnyi parkot építettek. A szükséges anyagot, a facse­metéket és a virág-, fűmagot természetesen a tanács szerezte be. Egy másik példái A régi Citadella komor beton- és földvár volt. Olyan, mint a magyarok által az első világ­háborúból ismert gyászos emlé­kű Prsmyzl. A felszabadító szov­jet csapatok 1945 telén sok tíz­ezer fasisztát szorítottak be ide, s az elkeseredett harcokban a Citadella csaknem teljesen el­pusztult. A helyén társadalmi munkával nagyon szép park épült, amely a Szovjet—Lengyel Barátság nevet kapta. Ezt a munkát a Lengyel—Szovjet Ba­ráti Társaság és a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezte. A felhívásra szinte az egész vá­ros megmozdult. Tizennégy hek­tárnyi területet parkosítottak, utakat építettek, stb. A további tervek szerint különféle nép­szórakoztató intézmények, sza­badtéri színpadok és mozik kap­nak itt még helyet, amiket szintén társadalmi munkában építenek meg. Lengyelország az idén az ál­lam ezeréves fennállásának tisz­teletére rendezett ünnepségsoro­zat utolsó szakaszához érkezett. Az ünnepségek és rendezvények programja igen gazdag volt. Ebben a lelkesítő programban a társadalmi tevékenység ki- szélesítése is jelentős helyet fog­lalt el. Ennek eredményeképpen országszerte megszépültek a vá­rosok és falvak. Poznan lakói valóban az évfordulóhoz mél­tóan ünnepelték Lengyelország ezeréves fennállását. Az idei ak­ciók egy új öt esztendőre szóló nagyarányú társadalmi össze­fogás kibontakozását jelentették. A tervek szerint 1970-ig 290 millió zloty értékű társadalmi munkát akarnak elvégezni a poznaniak. Mi bízunk abban, hogy ezt a célkitűzést városunk lakói még túl is teljesítik. Eugeniusz Cofta Készül a meglepetés Mint a gyermeke sorsát, értelmének növekedését és ér­zelemvilágát a szí­vén viselő minden szülőnek, a felesé­gemnek és nekem is időnként gondot okoz: bizonyos dol­gokban hogyan vi­lágosítsuk fel im­már elsőosztályos kisfiúnkat. Hiszen mesével neveltük a korábbi években, úgy cse­lekedtek az óvodá­ban is. A mesék vi­lága vette, s némi­képp ma is az veszi körül, amelyből lé- pésről-lépésre halad kifelé, bele a reális, való világába. E haladása útján néha meglepő ug­rásokat tapaszta­lunk nála. S rájöt­tünk, nemcsak a mi — hosszas töpren­géssel kiókumlált — magyarázataink eredményeként, ha­nem annak köszön­hetően is, hogy az iskolában a tanító- nénin kívül, a tíz­perces szünetekben a nagyobb, tvz-ti- zennégyéves kisdiák társai is nevelgetik. Ez mindenképpen örvendetes, a kol­lektív nevelés sok terhet levesz szülői vállunkról. Mikulás napján is azzal állít haza a lurkó, hogy nagyon szép volt az iskolá­ban az ünnepség, kaptak cukrot, amit a Télapó adott át nekik. — Az egyik nyol­cadikos fiú volt fel­öltözve — mondta. Megismertem. Már többször beszélge­tett velem a folyo­són. Csalódás kiáb­rándultság? Nem, mindennek semmi nyomát nem fedez­tem fel a szavában, tekintetében; úgy fogja fel tehát a népszokás ápolását, ahogy mi, felnőttek, a maga természe­tességében. No, az idei kará­csony eddigi illúzió­ját még nem rom­boljuk szét benne, határoztuk el fele­ségemmel. Hátha megárt neki az egy­más után követke­ző valóságradöbbe- nés. — Vigyük el anyó­somhoz — ajánlot­tam élettársamnak, — ketten díszítsük fel a fenyőfát, s es­te, ha megjön a nagymamával, mondjuk, hogy a Télapó hozta a ka­rácsonyfát, meg az ajándékokat is. Ebben a szándék­ban éltünk napokig. Tegnap este aztán a következőket hal­lom a szobámban. A konyhában fél­hangosan suttogja kisfiam a felesé­gemnek: — Anyuci. Mondd meg édesapunak, hogy a karácsony előtti délután men­jen el a nagymamá­hoz, vagy a moziba. Addig mi ketten fel­díszítjük a kará­csonyfát. Hadd le­pődjön meg. Azt mondjuk majd, hogy a Télapó hozta ne­ki, mert szeret ben­nünket. Kénytelen leszek úgy tenni, ahogy a kisfiam óhajtja. Mert a szülőnek vi­gyáznia kell gyer­meke illúzióira. —n —n PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bácsi Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadta a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő: kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-08 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetés* dii 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda v Kecskemét Telefon: 11-83. index: £5 065,

Next

/
Thumbnails
Contents