Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

Egy nyilatkozat — és a Recept, amire nem adnak orvosságot valóság Az élet Poznanban Eugeniusz Cafta lengyel újságíró kollegánk megyénkben járt a közelmúltban. Most egy lengyelországi cikksorozattal keresetit fel bennünket, viszonzásul az itteni élményekért. /. Város a városban A napokban érdekes cikk ke­rült a kezembe. Címe: „Felír­ták az Egészségügyi Miniszté­riumban: recevt az öregek nap­közijének létesítésére.”- Az öregek napközi otthonai­nak létrehozásáért fáradozó mozgalom kezdeményezője és úttörője Bács-Kiskun volt és itt is a bajai járás — tehát a szo­kásosnál is nagyobb érdeklődés­sel fogtam a cikk elolvasásá­hoz. Miután megtudtam, hogy ma már az országban 126 ilyen intézmény működik, az újságíró, s az illetékesek — dr. Kádár Róbertné főosztályvezető és Pásztor Béláné osztályvezető — beszélgetésének leírásából sok egyéb részletkérdésre is választ kaptam. Például: kik számára létesültek az otthonok, mennyiben különböznek ezek a napközik a szociális otthonok­tól, hol, s hogyan létesíthetők? Ha ez így lenne! De itt álljunk meg egy perc­re! A beszélgetés során elhang­zott információk szerint ugyan­is „minden olyan községben, ahol a lakosság lélekszáma kétezer körül jár. már indokolt szemléltük a Budai út korsze­rűsítését, hiszen a kiszélesített úton biztonságosabb és gyorsabb lett a közlekedés. Rólunk azon­ban — akik a Hegedűs közből járunk a betonúira —, megfe­ledkeztek az út építői. Ugyanis a bekötőút sárrázó köveit fel­szedték és a betonút szintjét felemelték, de a köveket nem rakták vissza. Így a feljárónál olyan mélyedés van, hogy alig lehet feljutni az útra. Eddig re­ménykedtünk. hátha feltöltik a gödröt, sajnos, ez eddig nem történt meg. Szeretnénk, ha a biztonságosabb közlekedés ér­dekében mielőbb megjavítanák a bekötőút feljáróját. Szűcs Imre Kecskemét * A Szemere Bertalan utca gondja már nem ismeretlen a nyilvánosság előtt. Februárban a Petőfi Népe is közölt róla ké­pet és megjegyezte, hogy a vá­ros egyik legelhanyagoltabb ut­cája. A tavasszal személyesen is jártunk a városi tanács építési osztályán, azonban ígéretnél többet nem kaptunk. Ha már szilárd burkolatú járdát nem is építettek, legalább salakkal fel­töltenék a járdát — tekintettel az iskolásgyerekekre — mivel esős időben az utca teljesen járhatatlan. Szemere utca lakói (kilenc aláírás) az öregek napközijének létesí­tése. Tulajdonképpen az is a cél, hogy ezt elérjükÉs ez­után következik a recept, ame­lyet az Egészségügyi Miniszté­riumban írtak fel, s ami sze­rint ezek az otthonok létrehoz­hatók (ezt már csak tömören idézem): Alapvető feltétel a társadalmi összefogás, a helyi­ség megvásárlása, társadalmi munkában való kialakítása, a berendezés megszerzése, a ta­nács és a termelőszövetkezetek támogatásával. Ezután enge­délyt kell kérni az Egészség- ügyi Minisztériumtól, amely — ha a körülményeket megfelelő­nek tartja — megadja az álla­mi támogatást, költségvetést biztosít egy vezető gondozónő, valamint egy félállásban dolgo­zó takarítónő felvételére. Ez hát a recept dióhéjban. S mivel úgy éreztem, hogy a me­gyében aligha akadna falu, vagy város, amely ne hasznosítaná örömmel — lelkesen siettem vele a megyei tanács egészség- ügyi osztályára. Hárman ül­tünk haditanácsot a jól sikerült interjú fölött: dr. Pataki József, az egészségügyi osztály vezető­je, dr. Deák Árpád, a szociál­politikai csoport vezetője és jó­magam. Nem beszélgető part­nereimen múlott, hogy lelkese­désem, s reményem a tanács­kozás végére erősen megfogyat­kozott. A bűvös engedély Csakhamar megtudtam ugyan­is, hogy az újabb napközik lé­tesítése nem az igények, hanem az engedélyszámok alapján tör­ténik, amit az Egészségügyi Mi­nisztérium oszt szét a megyék között. Erről nem volt szó a recept­ben, de ha nem így lenne, ak­kor megyénkben holnap leg­alább annyi öregek napközije kezdhetné meg működését, mint amennyi e percben már „üze­mel”. Szinte kivétel nélkül szí­ves-örömest áldoznának erre a községi, városi tanácsok, sőt, számos helyen, mint például Félegyházán, a helyiség vásár­A Vacsii utca a nyáron a gon­dozott utcák közé tartozott. Most pedig a kocsiút és a járda a sártól járhatatlan. Ugyanis a vízvezeték lefektetésekor föld­kupacok maradtak az úton és a sok esőtől teljesen eláztak, s jelenleg csak sár van a helyü­kön. A sok gondatlan háztulaj­donos is felelős az utca képének megváltoztatásáért, mert a ki­hordott salak és különböző tör­melékék eltorlaszolták a vízle­vezető csatornákat és az esővíz nem tud lefolyni. Szeretnénk, ha az illetékesek találnának va­lami megoldást az utca jelenle­gi állapotának megváltoztatá­sára. Vacsl utca lakói PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Ívíezci István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a Telefon: 17-69. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-35 Index: 35 065 lására és kialakítására már a pénzt is összegyűjtötték. Csak engedély lenne az Egészségügyi Minisztériumtól. 5. Igaz, megyénknek nincs külö­nösebb szégyellni valója e moz­galom támogatása miatt. Az or­szágban működő 126 öregek napközijéből 16 Bács-Kiskun megyében van, Közülük négy — a lajosmizsed, keceli, mada- rasi és foktői — jelentékeny társadalmi összefogás, tanácsi és termelőszövetkezeti támoga­tás révén — az idén nyithatta meg kapuit. Jövőre az eddigi tapasztalatok támasztotta sze­rénységgel, újabb hat napközi létesítésére terjesztettek fel igényt és kérelmet a megyei tanácstól az Egészségügyi Mi­nisztériumba. Ennek ellenében egy napközi megnyitására érke­zett engedély. Várjuk az „orvosságot“ Olyan receptet kaptunk tehát amire nem adnak orvosságot. Pedig nem is annyira a recept­re lett volna szükség, mint az engedélyekre, amiről viszont említés sem esett a számos, me­gyei lapunkban napvilágot lá­tott, az illetékesek információ­ját tartalmazó cikkben. Hiszen megyénkben már idejekorán megérett a felismerés, hogy a szociális otthonok befogadóké­pességét a szükséges méretek­ben nem tudiuk növelni, de az öregek napközijének létrehozá­sával kisebb anyagi ráfordítás­sal is lényeges segítséget adha­tunk a lakással ugyan rendel­kező, de egyébként magukra maradt idős embereknek. Eszik Éva Érdekes hír érkezett Angliá­ból a magyar D—4—K típusú traktor sikeréről. Yorkshire kör­nyékén a lapos, tőzeges talajon egy csőfektető gép elsüllyedt. Kimentésére lánctalpas traktort vezényeltek ki, de csakhamar az is eltemette saját magát. Ek­kor hívták segítségül a magyar gyártmányú D—4—K típusú traktort, egyet abból az 55-ből, amit nemrégiben Angliába szál­lítottunk. A magyar traktor ezen a nehéz talajon is jól helytállt és kimentette mindkét bentragadt angol gépet. A cső­fektetési munkát végző Tayler Woodrow cég azonnal megvásá­rolta a kitűnő magyar traktort. Az eset hatására a napokban Ma este kiderül min­den. Lecsillapodik az országos izgalom, amelyben napok óta milliók élnek. A tv-ből hallható lesz a pisz­tolydörrenés, s látható: hogyan semmisül meg a rém, a Louvre fan­tomja. A következő krimi­filmig nem kell rápa­rancsolnunk tizenhat éven aluli gyerme­künkre: „Tessék szé­pen lefeküdni”, majd öt perc múlva megis­mételve: „Te meg itt ólálkodsz a hátam mö­gött? Büdös kölyök, nem megmondtam, hogy mars az ágybaf’ Feloldódik idegfe­szültségünk, helyreáll a családi kör esti bé­kéje, megszűnnek ré­mes álmaink. Vasár­nap éjjel mit álmod­tam én is? Jön velem szembe az a nyavalyás rém a rebbenés nél­küli szemével, csont­vázszerű kezével, s egyenest neki a nya­kamnak. Ordítani aka­rok, de nem jön ki hang a torkomon. Az­Lengyelországban 17 vajda­ság van, s Poznan az egyiknek a székhelye. Már a háború előtt is nagy városnak számított, bár a lakosság akkoriban nem haladta meg a 250 ezret. A második világháború után Poz­nan gyorsan újjáépült, s azóta sokat fejlődött. Űj lakótelepek, városrészek épültek, a lakosság száma már csaknem 450 ezer, s ezzel Poznan Varsó, Lodz, Krakkó és Vrocláv mögött az ötödik helyre került az ország­ban. Fejlett gépipara, vegyipara és villamosipara van. A vajdasági székhely távlati fejlesztési tervének terve sze­rint 1980-ra 600 ezer lakosa lesz Poznan-nak. A már létre­jött új lakótelepek bővülése mellett — amelyek között pél­dául a Grünwald lakótelepnek máris húszezer lakója van — a Varia folyó jobb partján új negyed épüL Ezen a területen jó néhány nagyobb gyár és üzem áll, de a lakóházak ré­giek, rendezetlen az egész ke­rület. A házak többsége egy­két emeletes csupán. A távlati fejlesztési tervnek megfelelően ezen a területen az idén kezdték meg az új óriási lakótelep építését, amely való­sággal város lesz a városban, hiszen mintegy 150 ezer lakos számára készül. Megtalálható lesz itt mindaz, ami egy ilyen hatalmas lakónegyed zavartalan életéhez szükséges. Szép, széles utcák, terek és sétányok; üz­letek, áruházak, iskolák, óvo­dák és egészségügyi intézmé­lezajlott londoni mezőgazdasági gépkiállításon már több mint száz angol farmer kérte, hogy munka közben is megismerhes­se a magyar traktort. Kívánsá­gukra a jövő év márciusában magyar traktorbemutatókat ren­deznék Angliában, folyik két amerikai állampolgár — Wortham és Gilmour — ügyében, akik törvényellenesen cseréltek külföldi valutát és Wortham ezenkívül a szállodá­ból ellopott egy szobrot. nyék. 1970-ig több mint 25 ezer lakást adnak át. Az építkezés ilyen gyors üte­me csak korszerű módszerek­kel, az előregyártott elemek felhasználásával lehetséges. Ná­lunk ez már kipróbált és jól bevált építési J mód, nemcsak gyorsabb, haníem gazdaságo­sabb is, mint a hagyományos. Az említett iram azonban ter­mészetesen még Lengyelország­ban is ritkaságnak számít. De teljesíthetjük az előirányzatot, mert egyrészt a következő évek­ben ide összpontosítjuk a hely­beli építőipar kapacitásának nagy részét, s különösen nagy segítséget fog jelenteni az, hogy az új városnegyedben már épül egy nagy házgyár. Az új lakások többsége szö­vetkezeti lesz. A tervezők gon­doltak rá, hogy az új lakótelep­nek sajátos építészeti stílusa legyen. Az előregyártott ele­mekből épülő 4—5 emeletes tömbök között toronyházak áll­nak majd- Ezeket azonban csak 1970-ben kezdik építeni. Érdemes itt még megemlíteni néhány adatot. Már az első szakaszban, tehát 1967. végéig 115 millió zlotyt fordítanak az új városrész építésére. Ez jól mutatja a lenyűgöző méreteket. Az egész új lakótelep 2100 hek­tárnyi területet foglal majd eh Érdekességként említem meg, hogy számolunk a magángép- kocsi-park gyors növekedésével, az új városrész tehát igen sok garázst és parkírozó helyet is kap. Es itt jut néhány új épü­let a Poznani Műszaki Egyetem­nek is, amely idáig városul* nyolc felsőoktatási intézménye közül az egyik legzsúfoltabb volt. Poznant évente rengeteg ide­gen keresi fel, hiszen az ország egyik gazdasági és szellemi központja, amellett a legszebb lengyel városok közé számít. Néhány év múlva a Poznanba érkezőt a város keleti részén teljesen új kép fogadja. Eugeniusz Cofta A medvét ábx-ázoló szobor Nyikolaj Ldberih állatszobrász alkotása 1900-ban készült, és ahhoz a sorozathoz tartozik, amelyet Liberih II. Sándor cár vadászatairól készített. históriát ismerek, eze­ken megedződtem. Attpl azonban eset­leg tarthatok, hogy va­laki a közelben eksz­tázisba esik a tv előtt, kirohan, s meglátva engem, ahogy halk léptekkel megyek az udvaron, majd kulcs­osai kinyitom-becsu- kom a kaput — szóval előfordulhat: sikoltoz­ni kezd valaki, s ha netán pisztoly van ná­la, belém is durrant. Ezért előre közlöm az ismertetőjeleimet. Nagyjából saccolva olyan magas vagyok, mint Belphegor. De nem fekete micsoda lesz a fejemen, ha­nem kalap, s nem le- bernyeg fedi be a tes­tem, hanem szőrmés télikabát, a kezemben pedig aktatáskát szo­rongatok. S végül: mégsem csöndben megyek a ka­puig, hanem fütyü- részve. Azért, mert mégis félek? Ugyan kérem! Fütyülök az egészre! párján István ÉN ÉS BELPHEGOR tán hirtelen eltűnik a fantom. De még ér­zem a szorítását. Las­san ocsúdom kábult- ságomból, s megálla­pítom: a tarkóm alá rakott kezemmel saját magam szorongatom a gigámat. A fene egye meg, ha ez megismét­lődik, még megtörtén­het, hogy önkezemtől hagyom el ez árnyék- világot. De ma este láthat­juk ... Illetve: én nem lát­hatom. Legalábbis az elejét nem. A szerkesztőségben ugyanis engem jelöltek ki erre a napra ügye­letesnek. E feladat ab­ból áll, hogy szelektál­nom kell az MTI-től telexen kapott bel- és külpolitikai híreket. Félkilenckor hagyom abba. Akkor tehát, amikor Belphegor már való­színűleg riadtan sur- ran-sasszézik a tv kép­ernyőjén, Ugyanebben az idő­ben én meg lebotor­kálok a szerkesztősé­günknek ideiglenesen szállást adó tanácshá­za ódon lépcsőin. Nor­mális körülmények kö­zött sem veszélytelen este itt közlekedni; volt már úgy, hogy keresve a villanykap­csolót, a lépcsőkanyar­ban majdnem kimen­tem az ablakon. S mi lesz ma? Sö­tétség, majd villany­kattanás, fény, ismét sötétség; félhomály a földszinten; az udva­ron, amelyen keresz­tül a boltíves hátsó­kapu felé igyekszem, az évek óta közszem­lére kitett fehér mell­szobrok; egyszóval: tiszta louvre-i hangu­lat, amelybe beleját­szik a tudat, hogy Belphegor... Ám nem fogok fél­ni. A koromnál fogva sem, meg azért sem, mert számos kisértet-. {•flíl a&oCixM&ßi Panaszok tárgya: az út Mi talfáji lakosok is örömmel A D—4—K traktor sikere Angliában Szobrol lopott egy amerikai Leningrádban Leningrádban bírósági eljárás

Next

/
Thumbnails
Contents