Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-21 / 300. szám
1986. december 21. szerda 3. oldal Emberség és szigor Gazdák a szikeseit GYANAKSZOM, hogy nem valami nagy elismeréssel viseltetünk a zsebtolvajok iránt. Pedig, nekik rólunk igen megtisztelő véleményük van: az emberek nagy-nagy többsége jó szándékú, tisztességes, becsületes. „Hiszen, ha nem lennének azok, akkor nem volna érdemes gazembernek lenni. Ahol mindenki tolvaj, ott — először is — a rosszhiszemű, gyanakvó társaságban kevés az alkalom a lopásra, annál nagyobb gond viszont kinek-ki- nek a saját zsebére vigyázni.” De máskülönben is rossz üzlet ez. A könnyű prédára bármilyen furcsa, mégis az az igazság hogy a gazemberek a nagy többség becsületére alapozzák élösdiségüket. Hajdanán, amikor még kisebb közösségekben éltek az emberek, akkor nem burkolózhattak ismeretlenségbe és nem könnyen tűnhettek el szem elől a zsiványok meg az élősdiek. Ma egy huligán bandával szemben, amely például felforgatja a padokat és leveri az utcalámpákat, mit tehet egy-két járókelő? Vajon egyértelműen gyávaság, ha elkerüli őket és csendben marad? Vagy nézzük a közösségellenes magatartás szelídebb formáit. Sorban állnak a jegypénztárnál, a pultnál, a buszmegállónál. Valaki mindig kerül, aki sunyítva, ilyen-olyan trükkel előretolakszik. Megszállják a vonatot az utasok. Hányán foglalnak helyet soha nem érkező ismerőseiknek, hogy kényelmesebben ülhessenek — vagy éppen fekhessenek — az első roham után. Kevés az olyan pult, ahol nem tűrnek el ügyeskedőket, meg protekciósokat, az olyan lépcsőház, amelyet nem firkálnak össze, az olyan szemétgyűjtő, amelyet nem szórtak körül szeméttel. Más garázdaságról, egyebekről most ne beszéljünk. Gondolom, arra sem érdemes sok szót vesztegetni, hogy a társadalom kullancsai annál inkább elszaporodnak, s annál szemtelenebbek, minél gyengébb velük szemben az ellenállás, minél inkább tapasztalják az elg'yá vulást, a közönyt, az ostoba türelmet. TUDOM a receptet, és mindnyájan tudjuk: ne menjünk el szó nélkül az ilyen jelenségek mellett, ne tűrjük el stb. Valami azonban hiányozhat ebből a receptből, ha ilyen hatástalan. Megpróbálom felderíteni, mi hiányzik. Ismerek például egy közhírű zsiványt. A környékbeliek mind ismerik, és tudják róla, hogy amit őrizetlenül meglát, azt előbb-utóbb a magáévé teszi. Régi ismerőse a rendőrségnek és a bíróságnak is, hiszen egy- szer-egyszer megtörténik, hogy rajtakapják. Nemrégiben is tetten érték, igaz, leütötte a tetten- éröt. de így sem úszta meg! szárazon: hatszáz forintra büntette a járásbíróság. — Más példa, egy újsághír. Egy fiatalember a menyasszonyát megtámadó huligánt leterítette. Az ütés nagyra sikerült, és a bíróság felelősségre vonta a ke- ményöklű vőlegényt. — S végül egyet a legközönségesebb, mindennapos példákból. Az államvasutak szabályzata szigorúan tiltja a vonaton a hangos- kodást, a botrányos viselkedést, a jogtalan helyfoglalást. Tapasztalták már, hogv effélékért megbüntettek valakit? EZEK UTÁN teljesen világos: Kevés az állampolgároktól szigort, határozott, kemény fellépést elvárni az olyan ügyekben, amelyekben az arra hivatott néhány állami szerv és hatósági személy is közönyös, vagy elnéző. Próbáljuk csak ki. mennyivel bátrabban lép fel á társadalom mindenfajta kulim- csaival szemben az egyszerű állampolgár, ha a közösségnek nemcsak a rokpnszenvét, de egyre növekvő szigorát is maga mögött tudja. Az a baj — mondta valaki, akinek ezt a dolgot szóba hoztam —, hogy nem vagyunk eléggé humanisták. Az ókoriközépkori társadalmak, mennyivel emberségesebbek voltak! A munkakerülőt egyszerűen felkötötték, a tolvajnak, útonálló- nak, haramiának levágták a kezét, kiszúrták a szemét, kerékbe törték, karóba húzták őket. Nem vitatom — mondotta —, hogy akit például karóba húztak, annak ez a művelet határozottan kényelmetlen volt — ezer és tízezer becsületes ember viszont megszabadult egy haramiától. Mi az igazi humanizmus, ha nem ez: a tisztességes emberek védelme? ... Ö sem úgy gondolta persze, hogy vezessük be az említett büntetésnemeket, csak — némi szarkazmussal — az elrettentő szigorúság mellett érvelt így. ELRETTENTŐ szigorúság? Máris itt az újabb bökkenő. A nép mindig elbánt a közösség nyilvánvaló ellenségeivel, ha tetten érte mondjuk a gyújto- gatót. A történelmet ismerő kul- túrember idegenkedik általában az elrettentő büntetésektől. Idegenkedik most akkor is, ha a társadalom megrögzött ellenségeit illetné a büntetés. Világos az ellentmondás. Ahhoz, hogy mindenfajta társadalomellenes magatartásnak, tevékenységnek gátat szabjunk, ahhoz nagyobb szigorúságra volna szükség. Az elrettentő szigor alkalmazásától viszont óvakodnak egyesek, mert rosz- szak az emlékeik, és nemcsak az olvasmányaik alapján. Bevallom ezek után, hogy nem egészen szándék nélkül kevertem össze ennyi együvé nem illő dolgot, a jogtalan helyfoglalástól a karóbahúzásig. Hiszen — egyebekről nem szólva — éppen ez teszi bonyolulttá az ügyet, hogy a közösségellenes magatartásnak, viselkedésnek ilyen széles a skálája, és a társadalom önvédelmének is sokrétűek a változatai. De itt épp arra akartam felhívni a figyelmet, ami a szélsőséges esetekben is azonos elem, s mindent összevetve még inkább bizonyos vagyok benne, hogy az együttélés normáit áthágó kellemetlenkedések jóval nagyobbik része létre sem jönne, ha az illetékes hatóság és az állampolgárok összehangolt, keményebb ellenállásba ütköznének a kellemetlenkedők. AMI PEDIG ezen tűi már a bűneseteket illeti, azt hiszem csakugyan emberségesebb volna a nagyobb szigor. Ez ma nem sértené — hívőbben kifejezné inkább — a közvélemény igazságérzetét. Fekete Gyula Az akasztóiak úgy tartják, hogy a községükben működő Béke Termelőszövetkezeti Csoport az ország legnagyobb ilyen fajta társulása. Nem állt módomban utána nézni, mennyiben hiteles az állítás, de jogosságát néhány adat nagyon is valószínűsíti: Az összes terület megközelíti a tízezer holdat, s a taglétszám is 1300 felett van. A közös terület megközelítőleg 3500 hold. Mint egy közepesnél nagyobb termelőszövetkezeté! — Nem szabad túloznunk — jegyzi meg Tamás Lajos agro- nómus. S hogy miért nem, azt is elárulja: — A szántóterület csupán 380 hold. Ezenkívül Van 40 hold új telepítésű szólónk. A többi rét és főképpen legelő. A korszerűség „zöld út]a“ Ügy tűnik, a végtelenbe nyúló, kopár, szikes legelőkön csak külterjes állattartásra van lehetőség. Mint évszázadokkal ezelőtt. Ami az eddigi helyzetet illeti, ez nagyjából így igaz. A közös alapvető bevételi forrása kétségkívül a juhtartás. Egész éves viszonylatban 2500 körüli az állományuk. Van-e mód további fejlesztésre? — Még vannak tartalékaink — véli az agronómusi — A legelőjavításban. Most, az ősszel 400 holdra műtrágyát szórtunk. Tavasszal megismételjük ugyanazon a területen. Az egy holdra kiszórt mennyiség eléri az öt mázsát. Ehhez állami támogatást kaptunk, s remélhetőleg az eredmény sem marad el. Jövőre a területnek kell fedeznie a juhok téli szénaszükségletét. A korszerűségnek tehát Akasztón is „zöld útja” van, s ezt nemcsak a legelőjavítás jelzi. Gépeik vannak, egyebek között tíz traktor, s a két öntözőszivattyúval az idén például kukoricát és lucernát öntöztek. Részint ennek is köszönhetik, hogy az idén meghizlalt 80 sertés számára nem kellett takarmányt vásárolniuk, miként az elmúlt években. Úticél: a borkimérés Keresem az elnököt, Bús Jánost, de Sohajda Magdolna főkönyvelő tudtomra adja, hogy az elnök éppen a fővárosba utazott. Milyen céllal? Elárulja, hogy a közeljövőben megnyitásra kerülő két borkimérés ügyében járkál az elnök. A négyéves új szőlő 830 hektós idei termése Csepelen és Pesterzsébeten talál majd vevőre, illetve Vácon, ahol egy hónappal ezelőtt már meg is nyitották a kimérést. A szükségletet még nyilván nem fedezi a közös termés, ám a gazdák minőségi borait is itt értékesíthetik. Csak a leleményességet dicsérni — egyoldalú dolog lenne, ha nem szólnánk a gazdálkodás közös vonásainak erősítéséről, vagy legalábbis az erre való törekvésről. S ez nem is csupán a jövő tervekben szereplő magtár, gépszín építésében, 20 hold gyümölcsös telepítésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a csoportnak az idén már több mint nyolcvan szerződött munkása volt, közöttük a tszcs nem egy gazdája. Havi készpénzfizetést, s az eredményesség után prémiumot is kapnak. Minden közös munkát elvégeztek, sőt még egy bekötő út építésében is részt vettek. Fejlődés — ellentmondásokkal Leginkább mégis az érdekel, hogyan növelhetik a közös területet. Főleg a szántót. — Egyrészt úgy, mint Kazahsztánban — válaszol Tamás Lajos. — A legelők feltörésével. Most, az ősszel 25 hold „szűzföldet” forgattunk meg. A korábban feltört 25 hold az idén már nagyszerű gabonaterméssel fizetett. A másik módszer korántsem ilyen egyszerű. (Ezzel nem a feltörés agronómiái fontosságát akarjuk lebecsülni.) De a terület növelésének pillanatnyilag nincs más módja, mint a közösnek bérleti viszonyba lépni a gazdákkal, azokkal, akik a földjüket felajánlják, többnyire azért, mert idősek, s gyermekeik végérvényesen elpártoltak a mezőgazdaságtól. Jelenleg mintegy harminc gazdával áll a Béke Tszcs ilyen viszonyban. A bérleti díj igen csekély: aranykoronánként és évenként négy kiló búza, illetve annak értéke. A közös fejlődése tehát nem mentes az ellentmondásoktól, de — bízva az eddigi sikerekben — az akasztóiakkal együtt reméljük, megtalálják az előrelépés legbiztosabb módját. Ennek alapja mindenképpen a gazdálkodás további korszerűsítése. H. D. 4 Luca székénél is lassabban... A cím talán azért is találó, mert a Luca széke karácsonyra a monda szerint el kell, hogy készüljön. A kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezet mintegy 2 kilométeres bekötőútja több ha- táridőmódositás ellenére nem lett kész, sőt építését hosszú, csaknem háromnegyedévi huzavona után abbahagyta a Közúti Üzemi Vállalat. Tóth Béla, a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy emiatt sokkal hátrányosabb helyzetbe kerültek, mint az útépítés előtt. Az esőzések következtében ugyanis ősszel és tavasszal teljesen járhatatlan a ' : ii út. Csakis az építés alatt levő szakaszon tudta eddig a termelőszövetkezet lebonyalí tani a belső szállításokat, valamint a vásárlás útján érkező anyagólt, áruk a termelőszövetkezet területére beszállítását. Ugyancsak ezen az úton továbbították az értékesítésre kerülő termékeket, terményeket. A helyzetet még nehezítette^ hogy azt a csatornát, amely az esőzések idején Lajosmizse felől hozza és vezeti tovább a csapadék nagy részét, a földmunkák következtében el kellett torlaszolni. Az esőzések miatt meg kellett nyitni az útépítés céljából kialakított töltést. Ez ismét nehezítette a tér-] melőszövetkezet helyzetét Az útépítést tehát abbahagyták az időjárás miatt, vagyis benne hagyták a termelőszövet-' kezetet a sárban. Mit mond erre a Közúti Üzemi Vállalat illetékese? — Mindez igaz. de sajnos, nekünk is vannak gondjaink — hangoztatja a vállalat főmérnöke. — Építettük az E5-ös utat, a Kecskemét Batthyány utcai szakaszt a Leninváros felé. Sok gondunk. bajunk volt, meg kellett gyorsítanunk itt. az építkezést. Számos, élőré nem látszott akadályt küzdöttünk le. így maradt el a Petőfi Tsz útépítése. Most már csak tavasszal tudjuk folytatni. El kell ismerni mindezt, azonban az is hozzá kívánkozik az előbbiekhez, hogy a vállalat számos ígéretet tett. amit nem tartott be. ez. nem válik dicsőségére. Az is igaz, hogy először teljesítette túl a vállalat évi tervét. Az ezért járó dicséreten azonban foltot ejt az említett útügy, és legalább ekkora szep- lőt a hartai Üj Élet Termelő- szövetkezet gondja is. Az itteni bekötőút építésével ugyanis hasonlóképp jártak a termelőszövetkezet gazdái, mint a Petőfiben. Most már nem sokat lehet se- giteni, de reméljük, hogy a vállalat levonja a tanulságot ebből a két esetből, . , . , iW, , K. s. Készül a savanyúság Immár hagyományosnak számító téli munka a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz-ben a zöldségfélék savanyítása. Novemberben kezdték az idei tartósítást és pár hét alatt 300 mázsa, üvegekbe „kiszerelt” savanyú paprikát adtak el a szolnoki FŰSZERT-nek. A nem kevésbé ízletes káposztából pedig 18 vagonnal készítettek. lA bal oldali felvételen: hordókba töltik a kész. szállításra váró terméket. Jobbra: fejes káposztát is tartósítanak.
