Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

A tanács vb megtárgyalta t Hogyan élnek a cigányok Kiskunhalason ? Legutóbbi ülésén arról tár­gyalt a Kiskunhalasi Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága, hogy milyen körülmények kö­zött él a város cigány lakossá­ga, az az ötszázötven ember, aki a Harangostelepi 69 „ház­ban” lakik. A kérdés felvetése időszerű volt. hiszen legutóbb 1965. februárjában foglalkozott a témával a város vezetősége. A mostani tanácskozás — amel­lett, hopv számba vette az ered­ményeket — elsősorban a leg­sürgősebb tennivalókat határoz­ta meg. Katonai eskü a kecskeméti helyőrségben Vasárnap délelőtt tíz óra előtt több száz szülő, menyasszony, ismerős gyülekezett a kecske­méti helyőrség laktanyájának udvarán, hogy tanúja legyen az ősszel bevonult fiatalok ünne­pélyes katonai eskütételének. Pontosan tíz órakor felhangzott a díszjel, s az alegységek vi­gyázz állásban várták az ünnep­ség megkezdését. A fiatal katonák és az egy- begyült hozzátartozók előtt Kul­csár János őrnagy a katonai es­kü jelentőségét méltatta: hang­súlyozta, az újoncoknak ettől a perctől kezdve minden erejük­kel arra kell törekedniük, hogy kiválóan elsajátítsák a katonai tudományokat, s ha szükséges, fegyverrel is védelmezniük kell hazánk határait. A beszéd el­hangzása után a fiatal katonák szüleik, hozzátartozóik jelenlé­tében egyenként mondták el az esküt. Kedves epizód tanúi vol­tunk. ugyanis az egyik Kecske­mét környékén lakó édesanya — akit ősszel leszerelt fia is el­kísért öccse katonaavatására — együtt mondta el gyermekévéi az eskü szövegét. A katonai eskü letételét az alakulat parancsnokának üdvöz­lő szavai követték, majd Varga László honvéd tett ígéretet ka­tonatársai nevében, hogy az es­kü szellemében teljesítik köte­lességeiket. s becsületes munká­val, tanulás síd kiválóan sajátít­ják el a katonai ismereteket. Az eskütétel legimpozánsabb ese­ménye ezután következett. Az alegységek díszmenetben vonul­tak el parancsnokaik és hozzá­tartozóik előtt. A hivatalos aktust követően az alakulat tisztjei szívélyesen elbeszélgettek a katonai eskün részt vevő szülőkkel és hozzá- tartozókkaL Egy levél nyomán Magas legyen, vagy alacsony? A célt természetesen nem le­het adminisztratív eszközökkel elérni, ezt nagyon jól tudják Kiskunhalason is. Az előítéletek elleni küzdelem csakis követke­zetes félvilágosító munkával folytatható éppúgy, mint ma­guknak a cigányoknak az átne- velése: a rendszeres munkához szoktatás, a testi és környezeti tisztaság igényének felébreszté­se stb. Meddig jutottak el eb­ben a kiskunhalasiak? Lakás, munka, gyógyszer Legnagyobb haladás az. hogy a telepről eddig 24 család tele­pült a városba, de a többiek is szeretnének elköltözni onnan. Ehhez az szükséges, hogy némi megtakarított pénzzel rendel­kezzenek, amit csak rendszeres, állandó munkával lehet meg­szerezni. S itt következik a má­sik nehéz kérdés: el tudnak-e helyezkedni a cigányok? Aki akar, talál munkát. Bizonyítja ezt, hogy a tavalyi 18 százalék helyett az idén már 50 százalé­ka dolgozik a telepen lakó munkaképes férfiaknak. Azt is jelenti ez. hogy a város üze­meinek, vállalatainak vezetői, de elősorban középkáderek és beosztottak nincsenek előítélet­tel a cigányok iránt. Sajnos, az állandó munkahely előnyeinek felismerésében a nők nagyon lemaradtak. Közülük mindössze egy dolgozik a Barneválban. A többiek otthon vannak, vagy a napot csavargással, semmitte­véssel töltik éh Nagy lépésnek kell viszont elismerni, hogy a telepen lakó asszonyok rendszeresen járnak terhességi tanácsadásra, igény­lik az orvosi ellátást, s nem ide­genkednek attól, hogy otthon­ban. vagy kórházban hozzák vi­lágra gyermeküket. Az egész­ségügyi ellátás ezenkívül is jó. A telephez tartozó iskola mel­letti rendelőben a napi átlagos beteeforffalom 80—100 körül mozog, ebből 20—30 csecsemő, illetve kisgyerek, 15—20 pedig terhes nő. Van fürdő, nyesebb megoldást keresni? Hiszen a cigány lakosság igény­li ezt a tisztálkodási lehetősé­get, dicséretes is a város törek­vése, amellyel ezt az igényt ki akarja elégíteni. Sajnos, azon­ban konkrét terv ennek meg­oldására még nincs. Tanulás, szórakozás Az ember kulturális helyzete szoros összefüggésben van szo­ciális, egészségügyi ellátottsá­gával. Így van ez a cigányok­nál is. Ezért rendkívül nehéz helyzetben vannak a művelő­désügyi szakembereik, amikor a cigánylakosság ez irányú prob­lémáját kell megoldani. Kiskun­halason — de másutt is — a putrikban nincs mód arra, hogy az iskolás gyerek a leckével foglalkozzon, míg a többi nyolc­tíz felnőtt kártyázik stb. Ennek ellenére hetven tanuló jár rend­szeresen iskolába a telepről, amihez hozzájárult az is, hogy több szülő ellen — akik nem íratták be, illetve nem engedték iskolába a gyereket — szabály­sértési eljárást indítottak. A ta­nulással tehát komolyabb prob­léma nincs. Nézzük azonban a szórako­zást. Dicséretes dolog és köve­tendő példa, bogy a városi Gő­zön István Művelődési Ház 1959 óta rendszeresen filmvetítést tart a telepen, különböző tár­gyú előadásokkal keresi fel a cigányokat, akik nagy érdeklő­dést mutatnak a rendezvények iránt. Ebben az évben például 14 vetítésen közel háromezer résztvevőt számoltak meg. Nép­szerűségnek örvend a Harangos telep lakói között a sport, a tár­sasjátékok, ügyességi próbák, s más gyermekfoglalkozások. Kéz­zelfogható bizonyítéka ez an­nak, hogy ötletességgel, lelemé­nyességgel, s nem utolsósorban segítő szándékkal és ügyszere­tettel nagyon sokat lehet elérni. Gál Sándor „GÁZFOGYASZTÓK” alá­írással öt (!) oldalas névtelen levelet kaptunk. Nem arról kí­vánunk most töprengeni, hogy írója helyesen tette-e, amikor megőrizte inkognitóját, hanem szerzőnk igazáról, vagy tévedé­séről. Ismeretlen levélírónk két esetet idéz, amelyeknek Kecs­keméten a Szegedi úti gáztele­pen volt tanúja. Az egyik: Hiába kért magas, vékony pa­lackot beteg ismerőse részére, akit az orvos eltiltott a hajo­lástól. A másik eset: Ismét csak alacsony, széles palack jutott egy olyan fogyasztónak, aki ma­gas palackok elhelyezésére al­kalmas deszkaládát szegezett össze odahaza. Szerzőnk sorai indulatosan ostorozták a cseretelep vezető­jét, dolgozóit, kiskirálykodással vádolva őket, miközben nyoma­tékosan felhívta figyelmünket a magas és alacsony méretű gázpalackok kölcsönzése körül „burjánzó protekcionizmus ne­gatív erkölcsi, társadalmi és gaz­dasági kihatásaira”. Eddig a levél, s most lássuk az érem másik oldalát. A cse­retelep vezetője emlékezett a két „palackvitára”, ám hozzá­tette: A szóbanforgó időpont­ban csak alacsony palackkal rendelkeztek. A magas palac­kok megérkezésére, illetve ki­adására csak néhány óra múlva kerülhetett sor, amit viszont a panaszosnak már nem volt tü­relme megvárni. Van azonban az éremnek — ahogy Komlós János szokta mondani a televízióban — „har­madik oldala” is, ami megle­hetősein eltér levélírónk állás­pontjától Egyrészt jogosnak tekinthető az ő és mások ré­széről is megnyilvánuló igény a gázpalackméretek, formák ská­lájának bővítésére. Ennek első jelei már tapasztalhatók, hiszen ha nem is mindig, de eseten­ként igénybe vehető nagyobb méretű magas és alacsony pa­lack, továbbá hordozható cam- ping-gázpalack is. NEM SZABAD azonban meg­feledkezni arról sem, hogy a gázellátás terén ma még nem­csak a palackok méreténél adódnak gondok, hanem a meg­levő indokolt fogyasztói igé­nyek kielégítésénél is. Annak ellenére, hogy jelenleg megkö­zelíti a tizenhat ezret a gázfo­gyasztók száma a kecskeméti cseretelepen, ami kétszerese a múlt évi forgalomnak. Az is köztudott, hogy megye- székhelyünkön nincsen gáztöltő­állomás, emiatt a teli palacko­kat Szegedről szállítják Kecs­kemétre. S ha az így kapott alacsony palackok külleme esz­tétikailag nem is éri el a ma­gas palackok színvonalát, hang­súlyozzuk, űrtartalomban nincs közöttük különbség. Egyébként a cseretelep szűkös raktáraiban lényegesen több alacsony mé­retű palackot lehet elhelyezni, mint magasat. HÁT EZÉRT nem adunk min­denben igazat névtelen levél­írónknak. S ha egyelőre ne­künk történetesen alacsony pa­lack jut a cseretelepen, leg­feljebb így szólunk még egy ideig: Üsse kő, legyen! Csak jusson belőle elég, s ezután még több, minél több ember­nek! B. Gy. de mégsincs A cigánytelep lakóinak egész­ségügyi ellátását elsősorban a már említett orvosi rendelő biztosítja. A helyiség kifogásta­lan állapotú, felszerelése is jó, kielégítő. Annál szomorúbb a helyzet a környéken: sár, sze­mét stb. A rendelő melletti für­dő és fertőtlenítő nem használ­ható. Amint a végrehajtó bi­zottság által megvitatott előter­jesztésből kiderül, a fürdő ka­pott egy kazánt, melyet be is szereltek „aránylag kis költ­séggel”. de az első nagyobb hi­degben szétfagyott és azóta is — 1965 őszétől — rossz. Utólag leszögezi a végrehajtó bizottság, hogy az egészségügyi osztály vé­leménye szerint ez a berendezés eredetileg sem felélt meg ren­deltetésének. Akkor viszont miért kellett „aránylag kis költséggel” mégis beszereltetni? Nem lehetett volna eredmé­.....................................................^YHYmfUWLfu PE TŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: Id-tö Index; 35 (K5 Kezdeményezők: a kommunisták Rosszak a tsz területén a dü- lőutak. Nyáron még csak hagy- ján, ha nincs eső, fel sem tű­nik. Ám mihelyt beköszönt az ősz, a tél, napirendi a problé­ma. Méltatlankodik, mérgelődik a traktoros, úgyszintén a foga- tosok. De hát segít-e a gondon a szószaporítás? Az, hogy na­ponta szóba hozzák egymás kö­zött a gazdák, elhangzik a pa­nasz értekezleteken, gyűlése­ken? Aligha. Nem sopánkodásra, tettekre van szükség! — véle­kedtek a jásszentlászlói Űj Ba­rázda Tsz pártalapszervezeti tag­gyűlésén a kommunisták. És meg is fogalmazták az elhatá­rozást: Ezentúl szombatonként néhány órára ásót, lapátot ra­gadunk és irány valamely ká- tyús dűlőút. Aki szívesen teszi, tartson velünk! S a harminchárom kommu­nista hívó szavára már az első két alkalommal összesen mint­egy száznyolcvanán serényked­tek a dűlőút javításánál, vízve­zetésnél, illetve a major kör­nyékének rendbehozásában. Ed­dig 900 óra társadalmi munká­val segítkeztek a gond megol­dásában. Parasztemberek, s az irodai dolgozók is. Kátyús, vízborította tsz-bekö- tő út sokfelé akad a megyében és bizonyára a. tettrekészség is. Mert a jászszentlászlói példa kö­vetésre kínálkozik. c!í — » V astagodunk N em kis meghökkenéssel olvasom egyik orvos szaktekintély véleményét, hogy újfajta magyar népbetegség terjed nálunk. Annyi a kövér em bér hazánkban, hogy ez a kül­földieknek is feltűnik. Miért hízik ilyen kórosan in­tenzíven a magyar? Mert meg­gondolatlanul spkat eszik — zsír­ból, kenyérből, krumpliból. A következményeket széles körben ismerjük. Az elhízott dolgozók bármi­lyen szerényen hajtják le fejü­ket, hasuk torlaszként zárja el a rálátást lábujjaik tájára... Cipőjüket csak úgy tudják be­fűzni, ha lábukat magas székre helyezik... Jaj nekik, ha ha­nyatt esnek friss porhóban, sá­ros talajon, avagy jégen. Fel­pattanni nem képesek, mint karcsú korukban, csak gördülő, s hintázó mozgással próbálnak fix pontot keresni kezüknek, lábuknak a feltápászkodáshoz. K épzeljük magunkat a kö­vér testet ellátó szív he­lyébe. Az öklömnyi izomszi­vattyúnak erején felüli mun­kát kell kifejtenie, hogy a neki­terebélyesedett szervezetet el- lássa. Magától értetődő, hogy kifárad a fokozott szolgáltató tevékenységben, miáltal restebb lesz a test. Ezzel párhuzamosan — egyeseknél — a szellemi ké­pesség is tunyább az átlagosnál. Las'sú mozgás jellemzi az izom* zatot. s itt-ott az agyat is. Nem csoda tehát, ha a bal­eseti statisztikában előkelő lét­számmal szerepelnek a kövét rek. Több szidást kell elszen­vedniük a gépkocsivezetőktől, mert előszeretettel megfeled­keznek arról, hogy nem mindig ajánlatos lelépni a járdáról. Amint a tekintélyes szakorvos említette, a stress elviselésére sem olyan alkalmas az elhízott ember, mint a harmonikus al­katú. Köz- és mindennapi éle­tünk apró bosszúságai hama­rabb és végzetesen kikezdik a kövér kartársakat. Mi hát a teendő? Olyan ve­szedelmes népbetegség ma az elhízás, mint a mxdtban a TBC? Bár van egy közös gyökér mind­kettőnél, s ez a rossz táplál­kozás — az elhájasodásnál ez úgy értendő, hogy helytelen táplálkozás. Régen azért Icapták meg sokan a TBC-t, mert nem volt mit enni, vagy csak annyi, amennyi az éhenhaláshoz sok volt, de a tüdőbaj ellen kevés. Az elhízás — mély elviséggel szólva — a ló túlsó oldala, mint már utaltunk rá. Akik tehát beleestek mai népbetegségünkbe, csináljanak egy fél hátraarcot. Kis dolgo­kon kell kezdeni és befejezni is. Például: ha zsíroskenyeret esznek, kenjék csak be zsírral az egyik oldalát, s egyék meg így, szimplán. Ne csapják be magukat azzal, hogy két így megkent kenyeret összeborítanak. Ha autójuk van. egy-egy ket­tős ünnepen menjenek el gya­log is egyik saroktól a másikig. Ha ettől még jobb étvágyuk lesz, gondoljanak azokra az időkre, amikor koplaltak, hogy autót vehessenek. Milyen egészsége­sek, mértékletesek voltak ak­kor! Ha pedig nem kellett meg­koplalni a gépkocsit, töprengje­nek el — akiket illet — azon, milyen betyárul meg kellett dolgozniuk, míg arra a kis öt­szobás családi villára, bútorok­ra, majd az autóra azalatt a három-négy év alatt összever­ték azt a nyavalyás párszázezer forintot. A kadhatnak, akiknél világ­nézeti következetesség okozta az elhízást. Akiknek ez az életelve: „Az a miénk, amit megeszünk.’’ Akik ettől a szem­lélettől híznak, gondolkozzanak el azon: Hátha nem minden „a miénk, amit megeszünk Előfordul, hogy másolt elöl is elettek valamennyit. Talán pont annyit, amennyitől elhíz- tlak.*i Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents