Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-17 / 297. szám
Alaki kiképzésen A £rissen szántott fekete bantu földek köaé gyepes tisztás é' ríődött, amelynek széle ép- p n a laktanya kerítésének tö- v'ben ért véget. Ezen a Nap és fr -’ys rítta sárgás pázsiton ta- n ilták a katonai tudomány alapelemeit Morvái János százados alegységének tizennyolc, r zenkilenc éves katonái. A de- '’imberi szél párosra csípte a 'onvédek arcát, ám azok jó- edvűen, nagy igyekezrettel próbálták végrehajtani a parancsszavakat. Az alegység egyik szakasza Huszár Ferenc főtörzsőrmester parancsnoksága alatt a sorako- zót és a tiszteletadást gyakorolta. Nem könnyű dolog az alig egy hónapja bevonult, különböző foglalkozást űző fiatalokat a szabályos vonal, vagy oszlop kialakítására megtanítani. Ezért sokszor hangzott fel az „oszolj”, c utána az „egysoros vonaliba”, „oszlopba sorakozó”. A fiatal katonák igyekezete eredményes «olt. s a jutalom: a cigaretta- szünet következett. fi:r * A sportmozgalom hasznos munkásai Budai Mihály honvéd már megtanulta a harcászati alaki kiképzésen a rejtőzést. mehetnék a fiúk. hiszen a tisztelgés nem ment valami katonásan. Hol a kezük nem volt elég sikkes, hol a derekukat csavarták ki. A főtörzsőrmester elégedetlen volt, s mosolyogva „vigasztalta” a fiúkat: amíg a ka— Hogy milyen a katonaélet? — emelte a fejét Budai honvéd — jó... És ha a körlettakarítást a lányok végeznék, semmi kifogásom nem lenne. S bár a gyakorlat, a katonai foglalkozás ilyent nem enged meg. Borbély István, a Bács- Kisikun megyei Építőipari Vállalat ácsa, aki éppen egy lö- vészteknőt ásott, közbeszólt: — Így sincs kifogásunk, csak lassan múlik az idő. Szeretnénk már így katonaruhában hazamenni, de addig... —. s gyorsabban forgatta a gyalogsági ásót. A laktanya mellett a gyakorlótéren egymást követték a hangos parancsszavak. Az egyhónapos honvédek ízlelgették, tanulták a katonai tudományt. Gémes Gábor A megyei társadalmi sport- szövetségek éves munkájának értékelésére került sor pénteken este Kecskeméten a megyei TS székházának nagytermében. A Megyei Testnevelési és Sportszövetség elnöksége nevében Borszéki Lajos, a megyei TS elnöke méltatta a társadalmi aktívák munkáját. Megemlékezett arról, hogy megyénk sportolói soha még olyan sikereket nem értek el a sportpályákon és a tornatermekben, mint a most lezáruló 1966-os évben. A különböző NB-s bajnokságokba nagyon sok új csapat jutott fel és az eddig NB I, NB II és NB Ill-ban szerepelt csapataink pedig az év folyamán sikerrel álltak helyt. Színvonalasak voltak a sportágak megyei jellegű rendezvényei és igen szép sikereket ért el megyénk az ifjúsági, serdülő és úttörő sportolók nevelésében. E nagy eredmények döntő többsége a társadalmi aktívák áldozatkész munkájából fakadt, akik napi munkájuk után, szabad idejükben végeztek hasznos munkát a különböző szakosztályokban, sportkörökben, és városi vagy megyei sportszövetségekben. A sportmozgalom igazi erej ít a társadalmi munkások ad' Végül Borszéki Lajos ti-•’v- jutalmakat nyújtott át a ’s”- jobb sportaktíváknak, majd a megyei TS elnöksége közö' csorán látta vendégül a sző- ei> ségek társadalmi munkásait. 1966. december II. szombat Igazodj! — vezényel Huszár Ferenc főtörzsőrmester. — Ha jól megy az alaki — mosolygott Huszár István honvéd. aiki Szabadszállásról a Mathiász Tsz-ből vonult be —f a parancsnokom megengedi, hogy szüleim meglátogassanak... Nemcsak ezért csináljuk rendesen — szólt közbe Bajnok Lajos honvéd Kissoltról — hanem mert most ez a kötelességünk.» Gyorsan eltelt a pihenő, s a tisztelgés súlykolása következett. No, kimenőre még nem to-nai eskü ideje elérkezik, lesz módjuk a tiszteletadást gyakorolni. .. — Harchoz! — csattant, a vezényszó Morvái János százados ajkáról, ugyanis az alegység másik szakasza a harcászati alaki kiképzésből kapott „különórát”. Budai Mihály honvéd a solti gépállomás marósa a parancsszóra zsákként vágódott a földre, hogy utána fedezéket keresve meglapuljon. Az alig egyhónapos katona egy kispuskalövészeten négy lövésből 38 köregységet ért el. s most mar Nem könnyű dolog lövészteknőt az éleslövészetre készül elvtár- ásni, de Borbély István honvéd saivaL ha lassan is, de megtanulja. Négyszínű fényújságot szerelnek fel CSELGÁNCS Országos I. osztályú csapatbajnokság n. fordulója a Kecskeméti Dózsa cselgáncsozóinak részvételével. Budapesten, a Sportcsarnokban du. 16 órai kezdettel. KOSÁRLABDA Dánffy Antal Kupa férfi kosárlabda-mérkőzés a Kecskeméti Dózsa— 1966. december CSELGÁNCS Országos I. osztályú csapatbajnok- ság n. fordulója a Kecskeméti Dózsa cselgáncsozóinak részvételével. Budapest, Sportcsarnok 9 órától. KOSÁRLABDA A megyei kosárlabda-szövetség serdülő női kosárlabdatornája a Központi Sí, Baja, Kecskeméti Dózsa és a kiskunfélegyházi serdülő csapatok részvételével. Kiskunfélegyházán a József Attila Általános Iskola torna- cs mókában de. 9 órától. I Barátságos mérkőzések: Kiskunfélegyházi Vasas női és a Kiskunfélegyházi Vasutas férfi csapata és a Debreceni VSC női és férfi csapatai között de. 12 órától. Kecskeméti Petőfi között. Kecsk®» mét, Piarista Gimnázium, 17.90. A középiskolás kosárlabda-bajnokságért: Kunszentmiklósi Gimn.—Kiskunfélegyházi Közgazdasági Technikum, női mérkőzés. Kunszentmiklós, de. 12 óra. — Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikum—Kecskeméti Piarista Gimn., férfi mérkőzés. Kiskunfélegyháza. József Attila Alt. Iskola, du. 13 óra. 18. vasárnap TORNA ,,Sziládi Kupa” országos jellegű középiskolás tomaverseny a Kiskun- halasi Szilády Áron Gimnázium KISZ-szervezetének rendezésében. Kiskunhalas, Szilády Gimnázium, reggel 8 órától] BIRKÓZÁS Kötött- és szabadfogású országos ifjúsági csapatbajnokság megyei versenyzők részvételével. Budapest, Delej utca de. 9 órától. „Vasas KupaM kötöttfogású felnőtt és serdülő verseny. Budapest, Pasaréti út, de. 19 órától. Hol játsszanak? A Villamos Automatika Intézet . elkészítette a nemzetközi- I leg is újdonságszámba menő négyszínű fényújságot, amelyet a Népszabadság-székház tetején szereinek fel. A 16 méter hosszú és 1,6 méter széles fényújságon piros, sárga, fehér és zöld színű mozgó betűk, vagy ábrák gyúlnak ki. Híreket, illusztrációkkal tarkított hirdetéseket egyaránt közölni lehet. A tisztelgést még gyakorolni kell. (Pásztor Zoltán felvételedé ■ PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel, madia a Báos megyei Lapkiadó Vállalat. Felelöt kiadd: Mezei István Igazgató. Szerk^ztOség: Kecskemét, Városi Tanácsház. szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 2S-18 Szerkesztő bizottság: i0-.« Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hőnapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda v Kecskemét Telefon: ll-8i. Index: IS OH. Kecskeméti, leninvárosi szülők fordultak hozzám ezzel, de kissé elgondolkozva a válaszon, rá kellett jönnöm, majd minden városban feltehető a fenti kérdés: Hol játsszanak a gyermekek? Ezúttal a könnyebbség kedvéért kapcsoljuk ki a kicsinyeket, óvodáskorúakat, habár túlságosan ők sincsenek elkényeztetve. Kivétel talán éppen a kecskeméti Leninváros, ahol szinte példás gondoskodás történt — hála a tervezőknek és beruházóknak — a kisebbekről. Minden háztömb mellett van egy játszótér, homokozó, hinta, ahol szülői felügyelet mellett megtalálja a szórakozását ez a korosztály. S ha ez az ellátás nem is általános még, de az tény, egy-egy játszótér építése ma már nem esik ki az arra illetékesek látóköréből. De ezzel aztán mintha be is fejeződne a fiatalok egyéb mozgásigényével és szabad idejük hasznos kihasználásával való törődés. Igen-igen, a tizenvalahány évesekről van szó! Azokról, akik már nem ülhetnek fel a hintákra, libikókákra, nem játszhatnak a homokozókban — nevetség nélkül. Nos, az ő érdekükben kerestek fel az említett szülők is, kérve, tegyem szóvá panaszukat, kérésüket. Hiányzik az új lakónegyedből az úgynevezett „grund”, vagyis az a játszóhely, ahol az iskolás korosztályúak labdázhatnának, röplabdázhatnának, esetleg kiskapus focimeccseket játszhatnának. A vasút közelében — a telep egyik csücskében — ugyan van egy kis szöglet kijelölve e célra, de az messzi esik a telep túlsó végétől, központjától, meg aztán kevés is, hiszen ez a korosztály is megoszlik kisebbek» re és nagyobbakra — és több száz gyerekről van szó. A leninvárosiak abban reménykedtek, hogy a temetőnek az iskolával szembeni — jelenleg dudvával benőtt és teljesen elhagyatott részén, vagy legalább a felvonulási épületek helyén -4- kapnak majd helyet a „sportpályák”, de ebben csalódtak. Ugyanis — nem tudni miért —, de a kerítést úgy helyezték el, hogy ez a Jsenki földje” nem az új lakónegyedhez, hanem a temetőhöz került. Pedig a temető már használaton kívül van, tehát az lett volna a logikus, hogy ahol sírok amúgy sincsenek, azt a területet vegyék igénybe a lakónegyed számára a fenti célokra. Így most az említett korosztály a koesiútra szorul, vagy kisebbek játékát zavarja majd. De ha már itt tartunk, vessük már fel azt a kérdést is, hogy mi legyen a sportolni, munka után egy kis testmozgást kívánó; felnőttekkel? Va - jón egy tenisz- vagy röplabdapálya olyan túlzott igény lenne egy új lakónegyed megtervezésekor? Ez a szempont bizony még kiesik a várostervezők figyelméből, pedig az egészségesebb életmód feltételeinek minimális követelményei ezek. A távoleső sportpályák csak az aktív sportolókat vonzzák, de a tömegsport elemei valahol ott rejlenek az átlagemberek mozgásigényének felkeltésénél, melyre a lakóhelyekhez közeleső kis pályák a legalkalmasabbak. Hol játsszanak? Tették fel nekem a kérdést. Nos, vitassuk meg. Az egészségesebb ifjúságról, s a jövő felnőtt nemzedékéről van szó! T. P.
