Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

Alaki kiképzésen A £rissen szántott fekete ban­tu földek köaé gyepes tisztás é' ríődött, amelynek széle ép- p n a laktanya kerítésének tö- v'ben ért véget. Ezen a Nap és fr -’ys rítta sárgás pázsiton ta- n ilták a katonai tudomány alapelemeit Morvái János szá­zados alegységének tizennyolc, r zenkilenc éves katonái. A de- '’imberi szél párosra csípte a 'onvédek arcát, ám azok jó- edvűen, nagy igyekezrettel pró­bálták végrehajtani a parancs­szavakat. Az alegység egyik szakasza Huszár Ferenc főtörzsőrmester parancsnoksága alatt a sorako- zót és a tiszteletadást gyakorol­ta. Nem könnyű dolog az alig egy hónapja bevonult, különbö­ző foglalkozást űző fiatalokat a szabályos vonal, vagy oszlop kialakítására megtanítani. Ezért sokszor hangzott fel az „oszolj”, c utána az „egysoros vonaliba”, „oszlopba sorakozó”. A fiatal katonák igyekezete eredményes «olt. s a jutalom: a cigaretta- szünet következett. fi:r * A sportmozgalom hasznos munkásai Budai Mihály honvéd már megtanulta a harcászati alaki kiképzésen a rejtőzést. mehetnék a fiúk. hiszen a tisz­telgés nem ment valami katoná­san. Hol a kezük nem volt elég sikkes, hol a derekukat csavar­ták ki. A főtörzsőrmester elége­detlen volt, s mosolyogva „vi­gasztalta” a fiúkat: amíg a ka­— Hogy milyen a katonaélet? — emelte a fejét Budai hon­véd — jó... És ha a körletta­karítást a lányok végeznék, semmi kifogásom nem lenne. S bár a gyakorlat, a katonai foglalkozás ilyent nem enged meg. Borbély István, a Bács- Kisikun megyei Építőipari Vál­lalat ácsa, aki éppen egy lö- vészteknőt ásott, közbeszólt: — Így sincs kifogásunk, csak lassan múlik az idő. Szeretnénk már így katonaruhában haza­menni, de addig... —. s gyor­sabban forgatta a gyalogsági ásót. A laktanya mellett a gya­korlótéren egymást követték a hangos parancsszavak. Az egy­hónapos honvédek ízlelgették, tanulták a katonai tudományt. Gémes Gábor A megyei társadalmi sport- szövetségek éves munkájának értékelésére került sor pénte­ken este Kecskeméten a me­gyei TS székházának nagyter­mében. A Megyei Testnevelési és Sportszövetség elnöksége nevé­ben Borszéki Lajos, a megyei TS elnöke méltatta a társadal­mi aktívák munkáját. Megem­lékezett arról, hogy megyénk sportolói soha még olyan sike­reket nem értek el a sportpá­lyákon és a tornatermekben, mint a most lezáruló 1966-os évben. A különböző NB-s baj­nokságokba nagyon sok új csa­pat jutott fel és az eddig NB I, NB II és NB Ill-ban szerepelt csapataink pedig az év folya­mán sikerrel álltak helyt. Szín­vonalasak voltak a sportágak megyei jellegű rendezvényei és igen szép sikereket ért el me­gyénk az ifjúsági, serdülő és úttörő sportolók nevelésében. E nagy eredmények döntő többsége a társadalmi aktívák áldozatkész munkájából fakadt, akik napi munkájuk után, sza­bad idejükben végeztek hasznos munkát a különböző szakosztá­lyokban, sportkörökben, és vá­rosi vagy megyei sportszövetsé­gekben. A sportmozgalom igazi erej ít a társadalmi munkások ad' Végül Borszéki Lajos ti-•’v- jutalmakat nyújtott át a ’s”- jobb sportaktíváknak, majd a megyei TS elnöksége közö' csorán látta vendégül a sző- ei> ségek társadalmi munkásait. 1966. december II. szombat Igazodj! — vezényel Huszár Ferenc főtörzsőrmester. — Ha jól megy az alaki — mosolygott Huszár István hon­véd. aiki Szabadszállásról a Mathiász Tsz-ből vonult be —f a parancsnokom megengedi, hogy szüleim meglátogassanak... Nemcsak ezért csináljuk rende­sen — szólt közbe Bajnok La­jos honvéd Kissoltról — hanem mert most ez a kötelességünk.» Gyorsan eltelt a pihenő, s a tisztelgés súlykolása követke­zett. No, kimenőre még nem to-nai eskü ideje elérkezik, lesz módjuk a tiszteletadást gyako­rolni. .. — Harchoz! — csattant, a ve­zényszó Morvái János százados ajkáról, ugyanis az alegység másik szakasza a harcászati alaki kiképzésből kapott „kü­lönórát”. Budai Mihály honvéd a solti gépállomás marósa a parancsszóra zsákként vágódott a földre, hogy utána fedezéket keresve meglapuljon. Az alig egyhónapos katona egy kispus­kalövészeten négy lövésből 38 köregységet ért el. s most mar Nem könnyű dolog lövészteknőt az éleslövészetre készül elvtár- ásni, de Borbély István honvéd saivaL ha lassan is, de megtanulja. Négyszínű fényújságot szerelnek fel CSELGÁNCS Országos I. osztályú csapatbajnok­ság n. fordulója a Kecskeméti Dó­zsa cselgáncsozóinak részvételével. Budapesten, a Sportcsarnokban du. 16 órai kezdettel. KOSÁRLABDA Dánffy Antal Kupa férfi kosárlab­da-mérkőzés a Kecskeméti Dózsa— 1966. december CSELGÁNCS Országos I. osztályú csapatbajnok- ság n. fordulója a Kecskeméti Dó­zsa cselgáncsozóinak részvételével. Budapest, Sportcsarnok 9 órától. KOSÁRLABDA A megyei kosárlabda-szövetség serdülő női kosárlabdatornája a Köz­ponti Sí, Baja, Kecskeméti Dózsa és a kiskunfélegyházi serdülő csapatok részvételével. Kiskunfélegyházán a József Attila Általános Iskola torna- cs mókában de. 9 órától. I Barátságos mérkőzések: Kiskun­félegyházi Vasas női és a Kiskun­félegyházi Vasutas férfi csapata és a Debreceni VSC női és férfi csa­patai között de. 12 órától. Kecskeméti Petőfi között. Kecsk®» mét, Piarista Gimnázium, 17.90. A középiskolás kosárlabda-bajnok­ságért: Kunszentmiklósi Gimn.—Kis­kunfélegyházi Közgazdasági Techni­kum, női mérkőzés. Kunszentmiklós, de. 12 óra. — Kiskunfélegyházi Me­zőgazdasági Technikum—Kecskeméti Piarista Gimn., férfi mérkőzés. Kis­kunfélegyháza. József Attila Alt. Is­kola, du. 13 óra. 18. vasárnap TORNA ,,Sziládi Kupa” országos jellegű középiskolás tomaverseny a Kiskun- halasi Szilády Áron Gimnázium KISZ-szervezetének rendezésében. Kiskunhalas, Szilády Gimnázium, reggel 8 órától] BIRKÓZÁS Kötött- és szabadfogású országos ifjúsági csapatbajnokság megyei ver­senyzők részvételével. Budapest, De­lej utca de. 9 órától. „Vasas KupaM kötöttfogású felnőtt és serdülő verseny. Budapest, Pa­saréti út, de. 19 órától. Hol játsszanak? A Villamos Automatika Inté­zet . elkészítette a nemzetközi- I leg is újdonságszámba menő négyszínű fényújságot, amelyet a Népszabadság-székház tete­jén szereinek fel. A 16 méter hosszú és 1,6 méter széles fény­újságon piros, sárga, fehér és zöld színű mozgó betűk, vagy ábrák gyúlnak ki. Híreket, il­lusztrációkkal tarkított hirde­téseket egyaránt közölni lehet. A tisztelgést még gyakorolni kell. (Pásztor Zoltán felvételedé ■ PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel, madia a Báos megyei Lapkiadó Vállalat. Felelöt kiadd: Mezei István Igazgató. Szerk^ztOség: Kecskemét, Városi Tanácsház. szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 2S-18 Szerkesztő bizottság: i0-.« Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hőnapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda v Kecskemét Telefon: ll-8i. Index: IS OH. Kecskeméti, leninvárosi szü­lők fordultak hozzám ezzel, de kissé elgondolkozva a vála­szon, rá kellett jönnöm, majd minden városban feltehető a fenti kérdés: Hol játsszanak a gyermekek? Ezúttal a könnyebbség ked­véért kapcsoljuk ki a kicsi­nyeket, óvodáskorúakat, habár túlságosan ők sincsenek elké­nyeztetve. Kivétel talán éppen a kecskeméti Leninváros, ahol szinte példás gondoskodás tör­tént — hála a tervezőknek és beruházóknak — a kisebbek­ről. Minden háztömb mellett van egy játszótér, homokozó, hinta, ahol szülői felügyelet mellett megtalálja a szórako­zását ez a korosztály. S ha ez az ellátás nem is általános még, de az tény, egy-egy ját­szótér építése ma már nem esik ki az arra illetékesek lá­tóköréből. De ezzel aztán mint­ha be is fejeződne a fiatalok egyéb mozgásigényével és sza­bad idejük hasznos kihaszná­lásával való törődés. Igen-igen, a tizenvalahány évesekről van szó! Azokról, akik már nem ülhetnek fel a hintákra, libikókákra, nem játszhatnak a homokozókban — nevetség nélkül. Nos, az ő érdekükben kerestek fel az em­lített szülők is, kérve, tegyem szóvá panaszukat, kérésüket. Hiányzik az új lakónegyedből az úgynevezett „grund”, vagy­is az a játszóhely, ahol az is­kolás korosztályúak labdázhat­nának, röplabdázhatnának, eset­leg kiskapus focimeccseket játszhatnának. A vasút közelé­ben — a telep egyik csücské­ben — ugyan van egy kis szöglet kijelölve e célra, de az messzi esik a telep túlsó végétől, központjától, meg az­tán kevés is, hiszen ez a kor­osztály is megoszlik kisebbek» re és nagyobbakra — és több száz gyerekről van szó. A leninvárosiak abban re­ménykedtek, hogy a temetőnek az iskolával szembeni — je­lenleg dudvával benőtt és tel­jesen elhagyatott részén, vagy legalább a felvonulási épüle­tek helyén -4- kapnak majd he­lyet a „sportpályák”, de eb­ben csalódtak. Ugyanis — nem tudni miért —, de a kerítést úgy helyezték el, hogy ez a Jsenki földje” nem az új lakónegyedhez, hanem a temetőhöz került. Pedig a te­mető már használaton kívül van, tehát az lett volna a logikus, hogy ahol sírok amúgy sincsenek, azt a területet ve­gyék igénybe a lakónegyed számára a fenti célokra. Így most az említett korosztály a koesiútra szorul, vagy kisebbek játékát zavarja majd. De ha már itt tartunk, ves­sük már fel azt a kérdést is, hogy mi legyen a sportolni, munka után egy kis testmoz­gást kívánó; felnőttekkel? Va - jón egy tenisz- vagy röplabda­pálya olyan túlzott igény len­ne egy új lakónegyed megter­vezésekor? Ez a szempont bi­zony még kiesik a városterve­zők figyelméből, pedig az egész­ségesebb életmód feltételeinek minimális követelményei ezek. A távoleső sportpályák csak az aktív sportolókat vonzzák, de a tömegsport elemei valahol ott rejlenek az átlagemberek moz­gásigényének felkeltésénél, melyre a lakóhelyekhez közel­eső kis pályák a legalkalma­sabbak. Hol játsszanak? Tették fel nekem a kérdést. Nos, vitassuk meg. Az egészségesebb ifjú­ságról, s a jövő felnőtt nem­zedékéről van szó! T. P.

Next

/
Thumbnails
Contents