Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

w Újabb gázelajnyomok a benzinkút körül Nagyarányú üzemanyag-sikkasztást lepleztek le Izsákon Ügy kezdődött, hogy a revi­zorok, akik az ÁFOR izsáki 1/19. számú töltőállomását el­lenőrizték, mindent rendben ta­láltak. Az ilyenkor szokásos jegyzőkönyv elkészítését befe­jezték, s csak úgy mellékesen megkérdezték Homyák János kútkezelőt, van-e még valahol olyan üzemanyagjegye, ame­lyet nem láttak. A válasz nem­leges volt. ezért ötletszerűen kihúzták az íróasztal fiókját, ahol nem kis meglepetésükre 2437 forint értékű közületi és lakossági üzemanyagjegyet, valamint MEKALOR-utalvá- nvokat találtak. Ez a „felfede­zés” indította el azt a négy­hónapos nyomozást, amelynek során két megye rendőri appa­rátusának sikerült felgöngyölí­tenie egy szerteágazó bűnszö­vetséget. A banda 19 — főként gépkocsi- és traktorvezető, va­lamint üzem any askezelő — tagja több tízezer forinttal ká­rosította meg a társadalmi tu­lajdont, különböző raffinált mó­don elkövetett sikkasztással, lopással. Mennyi a fa'sűlya? Az Izsáki Állami Gazdaság­nál két és fél évig dolgozott üzemanyagraktárosi munkakör­ben Mucsi István. Beosztásával együtt járt, hogy a gazdasághoz érkező üzemanyagot és üzem­anyagjegyeket kezelje, s az el­számolásokat elkészítse. Nem sok idő múlva Mucsi rájött ar­ra. ha az üzemanyagok terhe­lése és jóváírásakor a fajsúly- mennyiségtől eltérő adatokkal számol, jelentős többlethez jut. Először ezt a „módszert” a lel­tározásoknál alkalmazta, de ké­sőbb rájött, a többletként je­lentkező üzemanyagot benzin-, gázolajjegyként értékesíteni is lehet. Nem sokáig kellett keresgélni azt, aki az általa „megtakarí­tott” üzemanyagot készpénzért átveszi. Homyák János az üzemanyagjegyért készpénzzel fizetett. Alig két év alatt Mu­csi 3000 liter benzinjegyet adott el literenként kettő, 450 liter motorolajat tíz forintért és 9000 PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 19-38 Kiadóhivatal: Xecskemét, Szabadság tér l/a Telefon: 17-99. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 061 liter gázolajat literenként 50 filléres áron. Ez a jelentős mennyiségű üzemanyag, ame­lyet Mucsi István helytelen faj- súlyszámítással elsikkasztott a gazdaságtól, 14 000 forint „mel­lékjövedelmet” hozott számára, ám a társadalmi tulajdont 31 900 forinttal károsította meg. A vizsgálat sqrán az is kide­rült. hogy Mucsi a le nem könyvelt üzemanyagokkal ösz- szesen 52 500 forintot sikkasz­tott két és fél év alatt. Az üzemanyagraktáros amellett, hogy másoknak is adott el üzemanyagjegyeket, a gazda­ságtól benzineshordót, szivaty- tyút és gyapjútakarókat is el­lopott. A tartálykocsi plusszá Az izsáki benzinkúthoz áram­lott Mucsitól az üzemanyag­jegy, de Homyák a nagyobb jövedelem reményében, más társat is keresett. A töltőállo­mást az ÁFOR dunaújvárosi kirendeltsége látta el üzem­anyaggal. Az árut Albert Ist­ván gépkocsivezető szállította, akivel Hotnyáknak nem volt nehéz megállapodnia: a tartály- kocsiba a műszakilag és biz­tonsági okokból maximálisan megállapított mennyiségen fe­lül „tankol”, és a többletet áron alul eladja Homyáknak. Albert állta a szavát, mert a tartály- kocsit 50—80 liter benzinnel túltöltötte, amelynek literéért a kútkezelő 1,30 forintot fizetett. A tartálykocsi vezetője másfél év alatt 2500 liter benzint ér­tékesített, amelyért Hornyák 2375 forintot, pontosan felét fi­zette annak az összegnek, amennyit a benzin ért. Albert István nemcsak Izsá­kon. de Mezőfalván a gépállo­máson is ismerős volt. Az ot­tani kútkezelőtől és munkatár­saitól lopásból származó 450 liter motorolajjegyet és 590 li­ter gázólajjegyet vásárolt öt forint, illetve 50 filléres áron. A jegyeket természetesen Hor­nyák vette meg, aki az olajért tíz, a gázolajért egy forintot fi­zetett. Ez, az egyszerű üzleti tranzakció Albertnek és Hor­nyáénak, egyénenként több mint 2000 forint bevételt jelen­tett. Az ÁFOR gépkocsiveze­tője nem ismert határt. Az üzemanyagjegyeken és a lopott benzinen kívül a mezőfalvi gépállomás kútkezelőjének lo­pott hordóit is Homyákhoz szállította. Az izsáki benzinkútkezelő né­mi szervezési adottsággal két szálon kezében tartotta a meg­gazdagodásnak korlátlan lehe­tőségét. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja: két év alatt 5500 liter benzint, 9590 liter gázolajat, 900 liter motorolajat vásárolt meg közel 23 ezer fo­rintért, s amelyből a tiszta haszna — hiszen a lopott ben­zint, a sikkasztott gázolaj­jegyeket teljes értékén árusítot­ta — ugyancsak ennyi volt* „Megbukott“ a nagy szervező A beszerzésen kívül Hor- nyáknak gondoskodnia kellett az értékesítésről is. Ez szintén nem okozott különösebb gon­dot, Izsákon ugyanis a gázolaj­kályhával rendelkezők szinte kivétel nélkül vásárolhattak MEKAEOR-utalvány nélkül gázolajat Homyáktól. A kútke­zelő még a községben dolgozó magánsütőde tulajdonosát is „beszervezte”, hiszen számára 2600 . liter gázolajat adott el. Hornyákot senki sem zavarta, s ezért már annyira biztos volt a különböző manipulációk si­kerében, hogy nem is tartott az ellenőrzéstől, s lám a „nagy szervező” elcsúszott azon a je­lentéktelennek tűnő 2437 forint értéket képviselő gázolaj­jegyen, amit az asztal fiókjában tartott.. E bűncselekménysorozat — bár leleplezésének elindítója maga az ÁFOR volt — mégis arra figyelmeztet: az ellenőrzé­sek alapossága, további szigorí­tása nem érdektelen, hiszen eb­ben az esztendőben az izsáki már a második ilyen nagyará­nyú visszaélés. A bűncselekmé­nyek megelőzése, a társadalmi tulajdon megóvása csakis a szi­gorú elszámoltatással, a vizsgá­latok lelkiismeretes végrehajtá­sával lehetséges. Gémes Gábor A Kecskeméti Járási Rendőrkapi­tányság az izsáki benzi kút kezelő­jének és 18 társának ügyében befe­jezte a vizsgálatot. Hornyák János ellen társadalmi tulajdont károsító sikkasztás és orgazdaság, Mucsi Ist­ván ellen társadalmi tulajdont ká­rosító sikkasztás és Albert István ellen társadalmi tulajdont károsító lopás elkövetése miatt vádemelési javaslatot nyújtott be az ügyészség­nek. VISSZHANG Még egyszer az albérlőkről AUGUSZTUSBAN hosszabb cikk keretében foglalkoztunk a kecskeméti albérlők helyze­tével, amely bizonyára meg­egyezik más városban élő sors­társaik problémájával. Nos, a cikk megjelenése óta számta­lan levelet kaptunk, és többen személyesen keresték fel szer­kesztőségünket. Sokszor a kép­telenség határát súroló esete­ket meséltek el az albérlők az egyes tulajdonosok, főbérlők magatartásáról, gorombáskodá­sairól és tűrhetetlen kirohaná­sairól. Az eleinte apró összekocca­hol nem értek el, nekünk is elpanaszolták 4x4-es szobában 400 forintért.. A akarja üldözni sorsukat. Egy laknak havi tulajdonos el őket onnan, mert — állításük szerint — sikertelenül udvarolt a fiatal- asszonynak. Az idős ember azt is megteszi, hogy a szennyvi­zet az ő ablakukon önti be, nyomdafestéket, nem tűrő ká­romkodástól kísérve. Az ajta­jukat naponta megrugdossa, a villanyt már régen kikapcsol­ta, tüzelőjüket kidobálta az udvar közepére a vízbe, s az­óta jéghideg szobában, gyer­násból származó nézeteltérés tyafénynél dideregnek a fiata- egyre dagad, s végül annyira lók. A veszekedések miatt több­elhatalmasodik, hogy teljes szőr volt kint a rend írsí Ebből újabb kölcsönös kf>rom­gyűlölettel viseltetnek egymás iránt. Kezdődik a villanyszám­lával, folytatódik a tüzelő el­helyezésével, majd a kapuzá­rással, lakbérrel, sorozatos fel­mondásokkal és a főbérlő ré­széről történő hatalmi túlten- gósekkel. Rendkívül egészség­telen „szobákért” 400—500 fo- ríntot kérnek és kapnak, ugyan- Töbt> akkor minden lépését meghatá­rozzák a kiszolgáltatott albér­lőnek. Egyik fiatalasszony el­mondta, hogy a „háziúr” kiad­ta a parancsot: hetenként há­rom liter (!) melegvizet hasz­nálhatnak félfjével. Este hat­tól nyolcig égethetik a villanyt, de csak 25-ös égővel; élelmi­szert bevinni tilos. Havonta 500 forintot fizetnek minden hó ötödikéig, ellenkező eset­ben le is út, fel is út. A MÁSIK házaspár vagy hat­szor kereste fel a szerkesztősé­get. Segíteni nem tudunk hely­zetükön, de mivel sok helyen jártak már és eredményt se­patvárkodások 1 szár­kodások, maztak. TUDJUK, nogy nem ez a tipikus, de sajnos a tapaszta­lat azt bizonyítja: bőségesen vannak ilyen elmérgesedett helyzetek, egymásra villogó szemekkel tekintő emberek. esetben egész utcát „megmérgez” egy-egy ilyen fő­bérlő—albérlő párviadal, ami­nek a kimenetele nem kétsé­ges: az albérlő fogja a holmi­ját és tovább ^11 — ha tud. A veszekedések, lakbér kö­rüli viták, birtokháborítások, kölcsönös sértegetések, a „ki­nek mihez van joga” feszege- tése s az ebből eredő idegté­pő perlekedések rengeteg ener­giát emésztenek. Vajon nein volna itt az ide­je hatóságilag is rendet terem­teni ebben „dzsungelben”? az elszomorító G. S. Kiosztották a Szüret az Aranyhomokon kertészeti kiállításának díjait Csütörtökön délelőtt a megyei tanács székházában ünnepélyes keretek között osztották ki a Szüret az Aranyhomokon ker­tészeti kiállításának díjait. Az ünnepségen jelen volt dr. Glied Károly, az MSZMP megyei bi­zottságának titkára. Oláh György, a megyei tanács vb- elnökhelyettesp, Pfenning Gyula megyei főkertész rövid beszéd­ben méltatta a kertészeti kiál­lítást. Hangoztatta, hogy számos hazai és külföldi vendég meg­állapítása szerint a kiállítás anyaga elérte a nemzetközi színvonalat. Utoljára hasonló jellegű kiállítás 1958-ban volt. Az azóta elért fejlődést jól de­TJ' * a •• •• •<! # unswa&roniok Idegenforgalmi re­pertoárunk kifogyha­tatlan. Messze tűntek már azok az idők, ami­kor a hazánkba láto­gató idegennek csak délibábot, árvalányha- jat, báráckpálinkát, csikóbőrös kulacsot, valamint gulyást tud­tunk tálalni. Az utób­bit két lábon és bog­rácsban egyaránt. Ma már korlátlan le­hetőségeink vannak exotikumok felfedezé­sére, rekonstruálására. Nincs hét, hogy vala­mi új, csalogató do­loggal ne gazdagodna idegenforgalmunk. A múzeumok, lovag­kort felidéző várak, természeti kincsek, ha­gyományos népi játé­kok nagy tömkelegébe az utóbbi hetekben rendre helyet kaptak új idegenforgalmi ext- raságok. Egyik héten Sava­nyú Jóska, a hírhedt betyár egykori csárdá­iét avatták újjá. A hírközlő szervek nem rejtették véka alá, hogy a csárdának kü­lön patinát ad az az arckép, melyet az utolsó pillanatban men­tettek meg a halha­tatlanság számára. A képet — kivégzése előtt nem sokkal ké­szítették az egykori magyar gengszterről, ezért különösen méltó arra, hogy nemzeti ér­tékeink közé nyert besorolást. Jövőre már meggyőződhetnek a hozzánk látogató ide­genek, hogy a magyar nép a régmúltban is együtt lépdelt a hala­dással. Voltak huligán­jaink, a betyárok, akik a nép krimi iránti kul­turális éhségét izgal­masabbnál izgalmasabb kalandok, bulik, hepa- jok véghezvitelével csillapították. A rákövetkező hét idegenforgalmi megle­petését Balatonfüred szállította. Sírkőmú­zeumot alakítottak ki, ahová majd összegyűj­tik a hajdani temet­kezési helyek évszáza­dokon át fennmaradt legérdekesebb sirkö- veit. Mint idegenfor­galmi látványosságot fogják majd mutogat­ni. Elképzelhető, mi­csoda vetélkedés in­dul meg suba alatt egyes családok között. Minden összeköttetésü­ket megmozgatják, hogy az ő elődjük sír­köve kapjon helyet a sírkőmúzeumban. Azokról a családok­ról, amelyek még az ősök sírköveivel is hencegni akarnak, el lehet mondani az ócs­ka viccet. Olyanok, mint a krumpli! Hogy miért? Hát mert/ a burgonyának is a java a földben van. Ha a kedves külföl­di kiáhitozta magát a sírkőmúzeumban, még ugyan mindig gyászos színű, de eleven lát­ványosságra lel a Nagy- kanizsai Állami Gaz­daság zimányi rezer­vátumában. Megte­kintheti az 53 állatból álló bivalycsordát, me­lyet már a tavaszi ide­genforgalmi idényben átengednek a turisták csodálatára. Mennyi szép, új be­nyomással távoznak tő­lünk azok a turisták, akik akár Savanyú Jóska szúrós tekinte­tét, akár a sírkőmú­zeum madárdalos han­gulatát, vagy a bi­valycsorda méla ké- rődzésének szénailla­tát viszik magukkal. Milyen felemelő lesz, hogy amikor mi Pá­rizsban, Stockholmban, vagy Bugyejovicé-ben összeakadunk nálunk járt külföldivel, az lelkendezve veregeti a vállunkat: — Á, magyar? — mondja mindegyik a maga nyelvén. — Nagy nép, nagy emberek. Emlékszem a Jóskára, a Savanyúra, a hősre. — Á, Magyarország­ból? Én is ismerem önöket. Micsoda sírkő­kultúrájuk van! Óriási kövek. Azok alól még a szellemek se tudtak kimászni. — A, maga magyar? Voltam maguknál... Megvannak még azok a muris feketék... hogyishívják?... S a járatlan magya­rok nem tudják, mi­féle feketékről lelken­monstrálta az idei. Sokat fej­lődtek azóta állami gazdasá- a gaink, kutatóintézeteink és termelőszövetkezetek. A bevezető után került sor a díjak kiosztására. Az értékes serlegeket és okleveleket Oláh György, a megyei tanács vb- elnökhelyettese nyújtotta át az érdekelteknek. Különösen nagy elismerést érdemelnek a nagydi jaj. nyert kutatóintézetek és termelőszö­vetkezetek. Mjnt már annak idején közöltük, a Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász-telépe, valamint az, Alkotmány Terme­lőszövetkezet, Mélykútról a sző­lőtermesztés, a Duna—Tisza Közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a Jánoshalmi Terme- lőszövetkezetközi Vállalkozás a gyümölcstermesztés, a Duna— Tisza Közi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet és a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet a zöldségtermesztés nagydíját kapta. Ezenkívül Íjat első és má­sodik díjat, kilenc harmadik dí­jat, három különdíjat és 22 el­ismerő oklevelét adott át a me­gyei tanács Végrehajtó bizott­ságinak elnökhelyettese. Karácsonyi óriásfenyő a Parlamentben Idén is megrendezik karácsonykor a Parlamentben az úttörők hagyo­mányos fenyőfaünnepét. December 20-án érkezik a fővárosba a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaságból az ün­nepi este fő kelléke, a 18 méter magas óriásfenyő, melyet gépk7csii szállítanak a Nyugati pályaudvarról az Országház épületébe. A fenyőfa díszítése a szokott fél mázsa szaloncukor, ágain 600 méter hosszú pattogatottkukorica-füzér csil­log. A nagy fa arányához mért ka­rácsonyfadíszek, valamint viliózó színes neonfigurák egészítik ki a dekorációt. A látványban 1700 kis­dobos és 3500 úttörő gyönyörködik majd. Nemcsak a fővárosból, vidékről is meghívtak pajtásokat a Kupolate­remben megrendezett ünnepségre. Hadics László lesz a télapó, Tamási ripril- n h'iilfnlrli? i Eszter a mesemondó, s láthatják a aeziK a jo 4 ?yerekek Rodolfó bűvészmutatvá­j nyait |g A Vadász- és Gobelin-te­remben elektromos iátékautomatákat állítanak fel. Az Üttörő Áruház di- 1 vatbemutatól rendez * pajtásoknak. Papokról, vőlegényei rőlf kéményseprőkről Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents