Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-15 / 295. szám

196«. december 15, csütörtök 1 oldal Javult, de még nem kielégítő a vállalatok készletgazdálkodása Gazdára talált az elfekvő anyagok zöme Ismeretes, hogy a kormány az elmúlt években rendeletek­kel szabályozta a vállalatoknál elfekvő készletek értékesítését. A megye szocialista ipara 1965- ben 87,5 millió forint értékű felesleget tárt fél. és ebből az év végéig 45,7 millió forint értékűt visszajuttatott a népgazdaság vérkeringésébe. Idén tovább folytatódott az elfekvő anyagok, félkész és késztermékek hasznosítása. A harmadik negyedév vé­géig 17 millió forint értékű készlet új gazdára talált, illetve kiselejtezésre került. Az árengedménnyel továbbadott készletek után az állam össze­sen 10,8 millió forint értékű térítést fizetett a vállalatoknak. A még mindig meglevő 24,8 millió forint értékű feleslegnék körülbelül 40 százaléka a me­gyei élelmiszeripari vállalatok­nál halmozódik. Nagy része el­avult, korszerűtlen göngyöleg. Miután a hasznosítható anya­nél előbb megszabadulni a rak­tárak*- sarkában porosodó hol­miktól. hiszen a feleslegek után 9—18 százalékos felemelt kama­tot számít a bank. Az MNB megyei igazgatósá­gán nyert tájékoztató szerint, a korábbi évihez viszonyítva álta­lában javult a megyei üzemek készletgazdálkodása. Eizonyítja ezt, hogy az 1965. évi 115 napról 111 napra csökkent a készletek forgási ideje Igen kevés példa van arra, hogy olyan terméket is gyárt egy-egy üzem. amely iránt nem mutató kozák kereslet. Változatlanul megnehezíti vi­szont a helyes készletgazdálko­dást, hogy nem eléggé egyenle­tes az anyagellátás. Kénytele­nek „bebiztosítani” magukat a vállalatok azaz a kelleténél többet szereznek be a ritkán kapható anyagokból. A kooperá­ció hiányosságai is közrejátsza­goktól már általában megsza- [ nak a készletek növekedésében. badultak a vállalatok, a továb­biakba/ az eddiginél nagyabb mértékű selejtezéssel kénytele­nek könnyíteni a raktárak ter­hén. Bár a selejtezés anyagi veszteséget jelent, célszerű md­Előfordul, hogy néhány kis apró tartozékra várva nem tudja be­fejezni az üzem a gyártást. És e tartozékok szállítója általában éppen a kooperációs partner. A tanácsi ipartyan tapasztal­Harmincnyolc év — Nem dicsekvésképpen mon­dom, de mi vagyunk az ország legfiatalabb termelőszövetkezete — mondja a harmincöt évesnél nenr/idősebb Fazekas Bálint, a tompái Kossuth Tsz elnöke, — Az átlagéletkor 38 év... Ilyen adat sokat elárul egy közös gazdaságról. De minek köszönhetik „jó formájukat”? Miféle elixir varázsolja az át­lagot 40 év alá? Faggatom az elnököt, aki nevetve vallja be, hogy ne keressek csodát, leg­feljebb a két évvel ezelőtt be­vezetett- garantált készpénzfize­tést nevezhetjük meg olyan ok­ként, amelynek meghirdetésére Kiskunhalasról, Budapestről és a közelebbi környékről sereges- től tértek vissza a korábban el­vándorolt fiatalok. Ösztönzők sorozata A bérjegyzékekből megtud­ható egy és más. Például az, hogy a csúcsidő- szakban a kertészeti brigád tag­jai 2500 forint körüli bért kap­tak havonta. Ez szó szerint ér­tendő, mivel havonta a teljes összeget kifizetik. De augusz­tusban, amely hónap „uborka- szezonnak” számít, az átlag ak­kor is felül volt az ezer forin­ton. Ám a bérjegyzéken nem sze­repel, hogy a terven felüli ter­més 33 százalékát természetben kapják, s a tervet teljesítő ága­zatokban év végén az addig ki­fizetett bér 10—40 százalékának megfelelő prémiumban részesül­nek. Hozzászámítva ehhez az évközben! jutalmazásokat, el­mondhatjuk: a különböző ösz­tönzők legalábbis a másfélsze­resére növelik a havi alapbért. A kertészetben pedig majdnem a kétszeresére, mivel itt 40 szá­zalékos prémiumot fizetnek. Világrekord paprikából Használ ez a közösnek? Fel­tétlenül! Hiszen Huszta János brigádvezető bevallása szerint, a 165 holdas kertészeten az idén több mint másfél millió forin­tos terven felüli bevételt pro­dukáltak. Talán alacsonyak voltak a tervek? — Dehogyis! Két évvel ez­előtt a fűszerpaprikából már megdöntöttük a világrekordot. Ezért is merészeltünk az idén 30 átlagot tervezni. So­kak szemében ez túlzásnak tűnt. Ám nemcsak őket, hanem min­ket is meglepett az eredmény: a 98 mázsás átlag, 64 hold át­lagában. Pedig súlyos jégveré­sünk is volt. És a paradicsom, meg a burgonya ... Sőt, a tar­lóba vetett uborka is megadta a 78 mázsát. Húszat terveztünk i'á. A fiatalos lelkesedés párosult a jó módszerek bátor alkalma­zásával. A megyei pártértekez­leten is dicsért paprikaátlagot olyan eszközök serkentették, mint a karbamidos lombtrágyá­zás, a töltögetés, a holdankénti 30 ezret meghaladó tőszám és a tövenkénti 3—4 palántaszár. És a kísérletek az új, csehszlo­vák fajtával. Újabb elhatározások Kongresszusi és szocialista versenymozgalom — ezek hasz­nosságáról és sikeréről beszél Fribert József párttitkár: — Nyolc brigád versenyzett az idén 105 fővel. Együttesen vállalták a termelési érték több mint kétmilliós, az állami értékesítés egymillió 400 ezres és a tiszta haszon 700 ezer forintos növelését. Ezeket a nem kis vállalásokat csaknem minde­nütt túlteljesítik. Például a te­henészek a vállalt 3200 literes átlaghozamot már e hónap vé­gén elérik. Természetesen másfajta vál­lalásokról — és teljesítésekről — is szó van. Vietnami műszak, fásítás társadalmi munkában, előírt rpunkanapok, ledolgozása, a fegyelmi vétséget elkövetők kizárása a jutalomból. Fegyelem nélkül nincs eredmény. — Már a jövő évi verseny- felhívásunkat fogalmazzuk — mondja a párttitkár. — Ver­senyre hívjuk az ország vala­mennyi közös és állami gazda­ságát. Ilyen feltételekkel: hol­danként 200 kiló hús, 150 liter tej, és 200 kiló gabona értéke­sítése. Együttesen ötezer fo­rintot meghaladó bevétel, több mint 9000 forintos holdankénti termelési érték, valamint az egy tagra jutó 25 ezer forintos évi jövedelem elérése. Bizonyosak abban, hogy mind­ezt el is érik. Már csak azért is, hogy a tompái Kossuth Tsz továbbra is az ország legfiata­labb gazdasága maradhasson. a a ható készletgazdálkodási prob­lémák zöme az év közben vég­rehajtott átszervezésekre vezet­hető vissza. A Finommechanikai Vállalat például azért rendel­kezik a megengedettnél körül­belül 12 millió forinttal nagyobb értékű készlettel, mert év köz­ben átvette a drótfonat gyártá­sát egy budapesti üzemtől és a munkásgárda gyakorlatlansága, illetve az alacsony műszaki színvonal miatt a vártnál las­súbb ütemben folyt a készáru­gyártás. A Bács-Kiákun megyei Kézműipari Vállalat vezetősége a termelő kapacitást messze túl­szárnyaló mennyiségű megren­delést fogadott el idén. A szer­ződéskötések idején természete­sen beszerezte az anyagot, ami­nek a jórésze máig is a rak­tárban vár feldolgozásra. így következhetett be az a szomorú helyzet, hogy a kézműipar hi­telállományának 46 százalékát kénytelen volt 9—18 százalékos kamattal terhelni a bank. Az említett példák is arra intenek, hogy a helyiiparban még javítani kell a készletgazdálkodást. És minél élőbb, hiszen a kama­tok a termelési költségeket nö­velik, a nyereséget csökkentik, a gazdasá Posság viszont egyre inkább elsőrendű követelmény- nyé válik. B. D. A karácsonyi forgalomról A MÁV, a MA VAUT, és az Utasellátó Vállalat szerdán együttes sajtótájékoztatón is­mertette a felkészülést a várha­tóan nagy karácsonyi forgalom­ra. . Az év végi ünnepi forgalom­ban a hivatalos menetrendben meghirdetett 182 rendkívüli vo­naton kívül 290 mentesítő vo­nat közlekedtetését tervezik a fővonalakon. A legerősebb for­galom várhatóan a debrecen— nyíregyházi, a miskolci, a győri, a kiskunhalasi és a békéscsabai vonaton lesz. Elővételben me­netjegyeket december 17-től ad­nak ki a vasúti pénztárak. A KPM Autóközlekedési Ve­zérigazgatóság a karácsonyi és az újévi csúcsforgalomban — országosan — mintegy 1300— 1500 mentesítő autóbuszjáratot közlekedtet, s azokkal körülbe­lül 70 000—80 000 utast szállít el— a menetrend szerinti jára­tokon kívül. (MTI) Termelőszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban (I Az önálló gazdálkodás legfontosabb feltételei A GAZDASÁGI mechaniz­mus reformjának egyik legjel­lemzőbb vonása, hogy a köz­ponti tervezés és irányítás mel­lett, sőt azt erősítve, fokozó­dik a termelőszövetkezetek ön­állósága és ezzel együtt válto­zik helyzetük, szerepük a tár­sadalmi gazdasági kapcsolatok rendszerében. A szövetkezeti önállóság növelése azon alap­elv gyakorlati érvényesítését jelenti, hogy az állam közvet­lenül nem avatkozik a szövet­kezetek gazdálkodásába, hanem a gazdasági ösztönzők tervsze­rű alkalmazásával befolyásolja tevékenységüket. A szövetkeze­ti önállóság növelése azonban nem csupán az irányítás mód­szereinek fejlesztését, tökélete­sítését jelenti, mert ez mit sem ér, ha a szövetkezet nem ren­delkezik megfelelő anyagi esz­közökkel ahhoz, hogy önállóan hozott döntéseit megvalósít­hassa. A szövetkezeti önállóság növelésének tehát együtt kell járnia a tsz-ek gazdasági fej­lődését segítő, a vállalkozása­ikhoz és termelésük bővítésé­hez szükséges pénzügyi eszkö­zök megszerzésének lehetőségé­vel. A MEZŐGAZDASÁGI felvá­sárlási árszínvonal emelése, va­lamint a gazdasági mechaniz­mus reformjának keretében végrehajtásra kerülő egyéb in­tézkedések a tsz-ek túlnyomó többsége számára megteremtik a pénzügyi önállóság feltétele­it. Ahhoz azonban, hogy a tsz- ek ezzel élni is' tudjanak, az ésszerű gazdálkodás mellett ar­ra is szükség van, hogy az ár­bevételeikből, a hatékonyabb gazdálkodásból és más forrá­sokból származó jövedelem- többlet nagyobb részét saját termelési alapjaik megterem­tésére, majd bővítésére for­dítsák, azaz, hogy az iparvál­lalatokra jellemző pénzügyi gazdálkodást és alapképzést meghonosítsák. A vállalati gazdálkodás jel­lemzőinek érvényesítése azzal, hogy lehetővé teszi a tsz-tag- ság döntéseinek megvalósítását, egyben személyes közelségbe hozza a döntésekért vállalt koc­kázatot, tovább erősíti a közös gazdaságok szövetkezeti jelle­gét, biztosítja a demokratizmus tényleges érvényesülését. A termelőszövetkezetek, hogy elhasználódott állóeszközeiket saját erejükből pótolni tudják, amortizációs alapot képeznek. Az 1968. januárja utáni felvá­sárlási árrendezések lehetővé teszik, hogy a termelőszövet­kezetek ne csak gépparkjuk, hanem teljes állóeszköz-állo­Öwtkénf vállalt feltétel A szocialista brigád cím el­nyeréséhez elsősorban selejt- mentes, jó munka szükséges. A kecskeméti konzervgyár két női brigádja — az Egyetértés és a József Attila — emellett azon­ban még állami gondozott gye­rekek „pótmama” szolgálatát is vállalta. A brigádok tagjai vasárnap délelőttönként , ajándékcsoma­gocskákkal felszerelve elindul­nak a gyógypedagógiai intézet felé. A gyerekek már nagyon várják a — ahogyan ők mond­ják: — pótanyukákat, no meg a csokit, cukorkát, vagy a meg­ígért játékot. Erről a szép kezdeményezés­ről beszélgettünk a két brigád­vezetővel: Mészáros Féretlené­vel és Luszka Pálnéval. — Tavaly november óta já­runk a gyerekekhez — mond­ták. — Együtt töltjük velük a vasárnap délelőttöt. Gondol­tunk arra is> hogy jó volna, ha egész napra elkérhetnénk őket és hazavinnénk a csa­ládhoz. Eljátszhatnának a mi gyerekeinkkel. — Ügy hisszük — mondták végül —, az állatni gondozott gyerekek is megszerettek ben­nünket. Ragaszkodóak. kedve­sek, mindig nagyon várják, hogy jöjjünk. A nevelők azt mondják, jobban megy a tanu­lás is, amióta eljárunk hozzá­juk. Az üzem egy másik brigádja vállalta, hogy rendszeresen el­látogat az öregek szociális ott­honába. Természetesen nem maradnak ki a szerető gondos­kodásból a brigád volt tagjai, a nyugdíjasok. És a beteg mun­katársak sem. A konzervgyár szocialista címért küzdő brigádjai kitű­nően megállják a helyüket a munkában. Ügy hisszük, em­berségből is jelesre vizsgáztak.-i -Z mányuk után képezhessenek amortizációs alapot. Ebbe az alapba a termelésben elhasz­nált állóeszközök — gépek, épületek, stb. — a bevételek- be™megtérülő értékét fizetik be* és az így összegyűjtött ösz- szegből, folyamatosan pótolhat­ják ezeket az eszközöket. A tsz-tagok jövedelmét teszi biztonságossá, rendszeressé a ré­szesedési alap, amely két rész­re oszlik, a munkadíjra — vagy­is az évközben folyamatosan kifizetett, a termelőszövetkezet által garantált részesedésre —, illetve az évvégi, kiegészítő ré­szesedésre. A TERMELÉS megalapozá­sát biztosítja, hogy a tartósan lekötött saját forgóalapok —, mint pl. a műtrágya* növény­védőszer, takarmány stb. — a jövőben általában nem csök­kenthetők, a termelés zavarta­lansága érdekében még bevé­teli hiány esetén sem lehet ezeket az értékeket a személyi jövedelmek növelésére felhasz­nálni; Mivel a termelésingado­zás és ennek következtében a jövedelemingadozás a mezőgaz­daságban meglehetősen gyako­ri, ezért hasznos, ha a terme­lőszövetkezetek a jó eszten­dőkben gondolva a szaükebb napokra is, tartalékot képez­nek. Ezt a célt a jövedelem­biztonsági alap létrehozásával érhetik el. A szövetkezetek gazdálkodá­sának fejlesztésében jelentős szerepet játszik a felhalmozási alap, amelyet a tsz-ek saját erejükből, bevételeikből terem­tenek meg. A felhalmozási alapból bővíthetik termelésü­ket, ami alapvető érdeke min­den tsz-nek, hiszen a jövede­lem későbbi növelését ezzel alapozhatják meg. Az állam sokoldalúan ösztönöz majd a felhalmozási alap gyarapításá­ra. MINDEZ azt jelenti, hogy a tsz-ek a jövőben saját bevé­teleikből fedezni tudják az ún. folyó termelés költségeit, meg­felelő személyi jövedelmet biz­tosíthatnak tagjaiknak, és mód­juk lesz a termelés bővítésé­re is. A vállalati gazdálkodás elemeinek bevezetésével létre­jönnek az ehhez szükséges ala- , pok. A gazdálkodási önállóság nö­velése együtt jár azzal, hogy a jövőben a tsz-ek teljesen ön­állóan döntenek — ideiglene­sen a kenyérgabonát kivéve — termelési feladataikról. A szö­vetkezetek gazdasági kapcsola­tainak fő formája a kölcsönös érdekeken és megegyezésen alapuló termelési és értékesí­tési szerződés lesz. A szerző­déskötések jelentős szerepet töltenek be abban is, hogy ál­landóan jelzik majd az üzemi és a népgazdasági érdekek ta­lálkozását, illetve azok eltéré­sét. Az új tervezési rendszer segíti a tsz-ek gazdálkodásá­nak eredményesebb kibontako­zását, hatékonyabbá válását, de hasznos lesz az egész népgaz­daság számára is, mert a szö­vetkezetek termelése jobban, rugalmasabban alkalmazkodhat a szükségletekhez. Mindez azon­ban nagyobb követelményeket támaszt a tsz-vezetőkkel szem­ben is, mert a tervek összeál­lításakor a tsz-gazdákkal együtt nekik kell gondolkodni, mesz- szemenően figyelembe venni az igények változását, a piac ala­kulását és eszerint elhatározni gazdálkodási célkitűzéseiket. EZEK AZ ÜJ feltételek a szövetkezetek vezetőitől a mé­lyebb közgazdasági ismerete­ket, a piac, a szükségletek és lehetőségek ismeretét igénylik, s ezek birtokában a rugalmas­ságot és a gyors cselekvőkész­séget Dr. D. U

Next

/
Thumbnails
Contents