Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-09 / 264. szám

1986. november 9. szerda *. mai As élcsapat és utánpótlása A készpénzfizetés “m0zo.«k megoldja... Szöllősi Gergelyné, a Bajai Férfifehérnemű Gyár párttitká­ra és Földvári Imre, üzemi KISZ-titkár szívesen szakított időt a beszélgetésre. Témánk a több mint ezerkétszáz dolgozót, többségben nőket foglalkoztató üzem párt- és KlSZ-szervezeté- nek kapcsolata, a KlSZ-szerve- zet pártirányításának .kérdése volt; Igényesség és bizalom — Két év alatt — kezdte Szöllősiné elvtársnő —, tizenhá­rom fiatalt vettek fel a párt- szervezetbe. Most is három KISZ- ista tagjelöltünk van. Évek óta a KISZ-szervezet adja a párttag­utánpótlás többségét. A KISZ- eseket patronáló kommunisták nagy gondot fordítanak a tagje­löltségre, a párttagságra érde­mes fiatalok politikai, erkölcsi nevelésére. Az az elv vezérel bennünket, hogy a tagjelöltek érezzék az üzem kommunistái­nak bizalmát, türelmes segítő­készségét. Máskülönben nem is tudnánk bebizonyítani: Munká­juk, világnézetük, emberi, erköl­csi magatartásuk alapján mél­tók a párttagságra. — A KISZ-szervezet egyik legfontosabb feladata — vette át a szót Földvári Imre —, a fiatalok szocialista, közösségi emberekké való formálása. Eb­ben a pártszervezet segít a leg­többet. De hozzá kell tennem, hogy kapcsolatunk ennél sokkal szélesebb körű, s ami a legör- vendetesebb, az üzem kommu­nistái a legkülönbözőbb terüle­ten képviselik a fiatalok érde­keit, jogait. Hallatják szavukat például á lakáskiutalásoknál, szociális segélyek és juttatások elbírálásánál. Javaslatukra a KISZ-szervezet segítséget nyújt az ifjú házasoknak, hogy minél olcsóbb albérleti lakáshoz jut­hassanak. Abban is támogattak bennünket, hogy az igazgatói alapból 200 forintot kapjanak azok a fiatalok, akik KISZ-es- küvőt, vagy gyermekük részé­re névadó ünnepséget rendez­nek. Közügy a kongresszusi munkaverseny A Férfifehémemű Gyár kol­lektívájának mintegy 95 száza­léka leány, illetve asszony. Ügy gondoljuk, ez a körülmény az üzemi párt- és KISZ-szervezet munkájára, a vezetés stílusára is rányomja a bélyegét. — Valóban... — magyarázta DCUíifitf'íhfk A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulója alkalmából a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést nyújtotta át Kecskeméten Ge- röcs István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának veze­tője Mezei istvánnénak, a Bács- Kiskun megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat kecskeméti 254-es számú üzletvezetőjének; Szentirmay Ernőnének, a Bács- Kiskun megyei Iparcikk-Kiske­reskedelmi Vállalat boltkönyve­lés vezetőjének, Szabó Lajosné- nak, a Bács-Kiskun megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Válallat kecskeméti 1311-es számú bolti eladójának és Bereute József­nek, a Bács-Kiskun megyei Ven­déglátó Vállalat bérelszámolási vezetőjének. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Pácsai Gézáné, az Állami Áru­ház párttitkára. A kitüntetést ünnepi pártnapon nyújtották át. Az OKISZ elnöke a „Szövet­kezeti Ipar Kiváló Dolgozója” címmel tüntette ki Csatári Sán­dort, a Kiskunhalasi Szolgáltató Ktsz elnökét, Virágh Ferencet, a Jánoshalmi Vegyesipari Szö­vetkezet műszaki vezetőjét, Kő­só Istvánt, a Kecskeméti Ve­gyesipari Szövetkezet elnnkfit» Szöllősi Gergelyné. —* Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a „gyengébb nem” számbeli fölé­nye miatt több a gond nálunk, mint más üzemben. Bizonyítá­sul csak ennyit: A dolgozók többsége. benevezett a kongresz- szusi munkaversenybe, összesen 47 brigád tett konkrét termelési és egyéb felajánlást. A 47 bri­gádból 17 a KISZ-brigád, de a többiben is sok a fiatal. Az idő­sebb és ifjabb generáció a leg­nagyobb egyetértésben végzi munkáját. — A tizenhét ifibrigád kivétel l nélkül csatlakozott a KISZ és iaz SZMT kongresszusi verseny­felhívásához — folytatta Föld­vári Imre —, s azt tapasztaljuk, hogy az idősebbek legalább úgy örülnek a megyei versenyben részt vevő Geisler Eta, Lőwy Sándor és a többi ifibrigád si­kereinek, mintha ők érték vol­na el azokat. A különböző kor­osztályok közti jó kapcsolathoz az is hozzájárul, hogy több tisz­teletbeli, idősebb tagja van HISZ-szervezetünknek. Ezeket afe elvtársakat meghívjuk ren­dezvényeinkre, klubdélutánja­inkra, kirándulásainkra, más al­kalommal pedig ők tartanak szakmai, politikai előadásokat, élménybeszámolókat. Előbbre lépni Feladatok, gondok — rövid- és hosszútávon ... Körülbelül ilyen címszó alatt lehetne összefoglalni Szöllősiné és Földvári Imre további sza­vait. Azt fejtegették: Minél erő­sebb egy párt- és KlSZ-szerve- zet, annál hatékonyabban be­tölti sokrétű feladatkörét. Mivel mindketten technikusi munka­körük ellátása mellett végzik felelősségteljes mozgalmi mun­kájukat, a szervező, ellenőrző tevékenység egyre inkább elő­térbe kerül vezetési gyakorla­tukban. — Ekkora üzemben sok múlik a megfelelő munkamegosztáson — magyarázták. — Ezért külön- külön fogadóórákat tartunk, a három alapszervezeti KISZ-tit- kár havonta beszámol a végzett munkáról, és a következő havi tervekről. „Menet közben” csak a leghalaszthatatlanabb ügyeket beszéljük meg. A dolgozók egyéni problémáival való fog­lalkozás sem lehet idegen a párt- és KISZ-szervezet tevé­kenységétől. A szakszervezeti bizottsággal együtt, például mi is „verekszünk” azért, hogy az üzem mielőbb bölcsődét, napkö­zit és fogászati rendelőt kapjon. Az emberek ügyes-bajos prob­lémáival való törődés, segítség- adás ezek megoldásához — úgy véljük —, ez is fontos feltétele annak, hogy a nálunk folyó párt- és KISZ-munka az eddi­ginél is hatékonyabb legyen a jövőben. Bubor Gyula Két szál virág a hősök emlékére. Pálmonostorán még ma sem könnyű a nagyüzemi táblák ki­alakítása. Különböző minőségű földet forgat fel az eke a haj­dani parcellák helyén, az amúgyis „nyugtalan” talajú ha­tárban. Ehhez tudni kell, hogy az egyéni parasztság minden rétege megtalálható volt itt, s ezek szerveződtek eggyé a több mint 8000 hold területtel ren­delkező Keleti Fény Tsz-ben, amely jelenleg már a kiskun­félegyházi járás legnagyobb közös gazdasága. Megtalálható-e a gazdák kö­zött a régi vagyoni különbsé­gek maradványa, s erről ér­deklődöm Deutsch Ede raktá­rostól, aki az átszervezés ótá látja el a tsz-ben ezt a beosz­tást. — Három-négy évvel eze­lőtt még voltak ilyen nehézsé­gek, voltak széthúzások — vé­lekedik. — De azóta már elfe­lejtették a mesgyekarók he­lyét. A megbecsülés egyedüli fokmérője, ki hogyan dolgozik. Az • évekkel ezelőtt feltett kérdésekre azonban nem köny- nyű még ma sem választ adni. A régi helyett új rétegződések, s ezzel együtt új ellentmondá­sok keletkeztek. Indok: a nagyobb nyugdíj Miről is van szó? Az állattenyésztés és a gé­pesítés fejlesztése úgy hozta magával, hogy az ottani mun­kákhoz mind több alkalmazot­tat kellett fogadnia a szövet­kezetnek, az ott dolgozó gaz­dák mellé. Ezek kezdettől fog­va rendszeres havi bérezést kapnak, ezért is vállaltak mun­kát a tsz-ben. Nyilvánvaló, hogy a két munkaterületen dolgozó harminc-negyven gaz­da ugyanolyan bérezésben ré­szesült, mint az alkalmazott gárda. Mégis, ezek a gazdák — lehet ennek vagy másfél éve — azzal a kérelemmel álltak elő, hogy szüntessék meg a tagsági viszonyukat, lehessenek ők is alkalmazottak. Milyen indokkal? — Az egyetlen, de nagyon nyomós indok az volt, hogy az alkalmazottak társadalombizto­sítása kedvezőbb, mint a gaz­dáké — válaszolt Bontovics Gábor főagronómus. Főleg nyugdíjra hivatkoztak, amely magasabb az alkalmazottaknál. Átlagéletkor: 55—60 év összesen 180 alkalmazottja van a Keleti Fény Tsz-nek, s nélkülük nem is tudna meg­lenni. Ehhez tudni kell, hogy az 1019 gazda közül 363 a nyug­díjas, s a többiek átlagos élet­kora is 55—60 év között van. Az alkalmazottaké legalább 15 évvel kevesebb. A már említett két munkaterületen kívül meg­találhatók a műhelyekben, az irodában, s nem utolsó sorban az új ültetvényeken, ahol 70-80 szerződött munkás dolgozik; jórészt 30 éven aluliak. Még egy összehasonlítás: a gazdák tavalyi átlagjövedelme 8400 forint volt egész évben. Az alkalmazottaké ennek mint­egy a kétszerese. De: egy-egy tag 120-150 napot dolgozik a közösben. Az alkalmazott pe­dig több mint 300-at, vagyis a munka törvényönyvének megfelelően. Más kérdés, hogy ezt csak az ő munkákörük te­szi lehetővé. Ami megoldásra vár Nem hagy nyugodni a kér­dés: mindez hogyan alakulha­tott ki így. Könnyen rálelünk a magyarázatra; a szövetkezet­ben a ma létező összes jövede­lemelosztási forma megtalálha­tó. A fogatosoknál, s részint a növénytermesztésben a mun­kaegység szerinti, a kertészet­ben és a dohánytermesztésben a százalékos elosztás dívik. A kisparcellás szőlőt munkaegy­ségért és tízszázalékos része-' sedésért művelik a gazdák, a függetlenítettek bérét részint munkaegységben, másrészt készpénzben számolják el. Al­kalmazzák még a munkaegy- ségprémium-kombinációt, s a már említett havi készpénzfi­zetést. — Ezt mi is jól látjuk —* hangoztatja a főmezőgazdász. — Már a jövő évben szeret­nénk rátérni az egységes kész­pénzfizetésre. Remélhetőleg eh­hez megfelelő tartalékalapot tu­dunk képezni. Ez az egyik, ami rendezésre vár. Csak az egységes elven alapuló bérezés hozhatja egy­máshoz közelebb a tagsági és az alkalmazotti részesedést. S azonkívül — de ez már nem­csak Pálmonostorán, hanem általában ható problémát érint — szükség van a banki ren­delkezések olyan módosítására, hogy a gazdáknak is ki lehes­sen fizetni havonta a teljes ré­szesedést, s ne csak a 60 szá­zalékot A szövetkezetek nagy többségének a gazdálkodása van olyan szilárd, hogy ezt kockázat nélkül megtehessék. A másik pedig az, hogy a gazdák minél nagyobb hánya­da rendszeres munkát találjon a szövetkezetben, s ilyen tekin­tetben is felzárkózzanak az al­kalmazottak mellé. Van már ilyen elgondolás: növelik a do­hánytermő területet, s az arra alkalmas parcellákon füzeseket telepítenek. Meghonosítják a kosárfonást, amely nagyon ki­fizető üzemágnak bizonyul, a vessző többi részét pedig fél­készáruként dolgozzák fel. A fejlődő állattenyésztés is mind több ember állandó munkáját köti le. Végső soron mód van rá, hogy a gazdák és az alkalmazottak között eltűnjék a meglevő el­lentmondás is. H. D. Sorakoznak a prizmák Régóta nem emlékeznek az ideihez hasonló kukoricatermésre a városföldi Dózsa Tsz-ben. A 750 holdas közös területről holdan­ként 4o mázsás termést takarítanak be, s ez májusi morzsoltban számítva több mint 25 mázsás átlagnak felel meg. Mivel a szö­vetkezetben a százalékos részesedés az uralkodó jövedelemelosz­tási forma, a gazdák 33 százalékos mértékben részelnek. A kö­zösnek jutó termés elhelyezése, alkalmas tárolótér hiányában, még így is nagy gond; ezért a központban jól előkészített, gondo­san fedett prizmákban tárolják a tengerit. Az abraktakarmányt először innen használják fel majd az állatállománv etetésére. Naponta 15 hold termése érkezik a központba; lófogatom, von­tatás pótkocsin és teherautón. (Pásztor Zoltán felvétele.).

Next

/
Thumbnails
Contents