Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / Különkiadás

Négy járás, egy megye és egy ország

határolja a szűkebb pátriánk déli részén elterülő kiskunhalasi járást Útjait járva, változatos tájaival ismerkedve az a benyomása az embernek, hogy e közigazgatási egység kicsinyített mása Bács-Kiskun megyének. Valóban: ha arányaikban némi eltolódással is, de mindazok a terepalakulatok, talajféleségek, növényi kultúrák és települési formák megtalálhatók itt, amelyek az egész megyére jellemzőek.

A mozaikszerű kép bár mozdulatlanságában rögzíti a járás arculatát, ennek a legutóbbi években végbement /és szépülést, tehát fejlődést jelző változásaira azonban élénken utalnak a nagyüzemi táblák, a hatalmas új telepítésű szőlők, gyümölcsösök, s a helységek új építészeti létesítményei.

A járás különösen a második ötéves terv időszakában fejlődött sokat. Négy éve, 1962-ben, közigazgatási átszervezés folytán — a megszüntetett bácsalmási járás egy részének odacsatolásá- val — nőtt jelenlegi nagyságúra a területe, s a kereső lakosság 72 százalékát foglalkoztató, a termelés jellegét meghatározó mezőgazdaság szocialista átszervezése ugyancsak abban az évben fejeződött be.

A már „plafonhoz” ért kisparaszti gazdaságok tömörülésével létrejött termelőszövetkezetek jó ütemű haladását bizonyítja, hogy az első esztendőben produkált 286 millió forintos bruttó termelési értéküket, s az egy kh közös területre vonatkozó 1555 forint tiszta vagyonukat az elmúlt év végére csaknem megkétszerezték, gazdáik egy munkaegységre jutó részesedését pedig 28 százalékkal növelték. Az arányok valamivel alatta maradnak ugyan a megyei átlagnak, de ha figyelembe vesszük, hogy a járás tsz-einek kevesebb idejük volt a nagyüzemi gazdálkodás „kifuttatására”. akkor fejlődésük üteme nagyjából azonos szintűnek mondható, mint a megyében általában.

A szövetkezeti gazdálkodás izmosodása annak köszönhető, hogy a kenyér- és takarmánygabona, a szőlők, gyümölcsösök, valamint az állattenyésztés hozamai mind mennyiségben, mind minőségben jelentősen javultak. Búzából például amíg annak idején holdankénti átlagban 8—9 mázsát termesztettek a kisparaszti gazdaságok, addig a tsz-ek tavaly kevés híján elérték a 14 mázsát. Ilyen termésátlagról nem is oly régen álmodni sem mertek errefelé. A szőlő- és gyümölcstermesztés hozama a tizedével nőtt —, jóllehet nem jelentéktelen területen kivágták az elöregedett tőkéket. illetve fákat. A közösben tartott állatok közül a szarvasmarhák száma 39 (a teheneké 73,3), a sertéseké 52,7f s ami a lehetőségekhez mérten kevésbé mondható kielégítőnek, a juhállomány 25 százalékkal növekedett.

A termelés eredményesebb voltával a tsz-ektöl felvásárolt áru mennyiségének a 19,5 százalékos növekedése párosult. Különösen a gyümölcs- és zöldségfélék felvásárlásának a javulása fi- gvelemre méltó: a mennyiség tavaly már több mint megháromszorozódva 1295 vagonra emelkedett. A minőségjavulás jelzője, s főként Jánoshalmán, a gyümölcs — elsősorban a szilva, cseresznye, meggy — exportálásának „felfutása”. Ez egyúttal csattanós válasz az egykori kételkedőknek, akik a termelő- szövetkezetek megalakulásától a külföldre azelőtt is jelentős mennyiségű gyümölcsöt szállító község „exportáló képességét” féltették.

Nemcsak a számadatokkal kimutatható jobb termelési eredmények jelzik a szövetkezeti gazdálkodás fölényét. Mutatói ennek azok a — s csakis a nagyüzemi gazdálkodás keretei közt megteremthető — lehetőségek is, amelyek elsősorban a szövetkezeti parasztság fokozódó igényeinek kielégítését, másrészt a termelés folyamatos növelését szolgálják. A járás jó néhány megszilárdult, példásan gazdálkodó tsz- ében az asszonyokat a konyha rabságától megszabadító üzemi étkezdét, s valamennyi szövetkezeti gazda higiéniai és kulturális szükségletét kielégítő zuhanyozót, illetve klubot rendeztek be. A termelés növelését, s a termelőmunka könnyítését a gépesítés teszi lehetővé, aminek az összes tsz-re vonatkozó mértékére jellemző, hogy a második ötéves terv záróesztendejére a talajmunkákat úgyszólván teljesen mechani- zálták, s a komplex gépesítést a kalászosok vetésénél-betakaritásánál 90 százalékban, a lucerna termesztését és betakarítását illetően pedig hiánytalanul elvégezték.

A lehetőségeket a kisparaszti gazdálkodás kölöncétől, s a jó tsz-ekben annak még az illúzió-maradványaitól is megszabadult, boldogulása egyetlen zálogát a közös gazdálkodásban felismert parasztság derekas munkája teremtette meg. E helytállást misem bizonyítja jobbéin, mint az, hogy amíg 1962-ben

23,5 ezer, addig az elmúlt évben már 37,3 ezer forint értéket termelt egy-egy dolgozó tsz-tag.

Természetesen a jó minőségű földeivel rendelkező tsz-ek felülmúlják, a járás területének csaknem a felét kitevő homokon gazdálkodók jó néhámya viszont még nem érte el az összképet vázoló átlageredményeket. Annyi azonban bizonyos, hogy az utóbbiakban is többet termel és jobban él a parasztság, mint az egyéni gazdálkodás korában. Hiszen annak idején egyik-másik 70 holdas gazda is szegényembernek számított a homokvilágban.

A gyenge termelőszövetkezeték megszilárdítása mind a gazdáik szorgalmas munkájának, mind a járás vezető szervei szakszerű iránymutatásának együtthatásaként évek óta mindinkább biztatóbb eredményekkel kecsegtet. Ennek biztosítékát a természeti, s termelési adottságokkal számoló szakosítás, az ennek jegyében elvégzett nagyüzemi telepítések, s az egyre korszerűbb agrotechnikai eljárások alkalmazása képezi. Mindezek persze nemcsak a gyenge tsz-ekre, hanem a járás szövetkezeti gazdálkodásának az egészére vonatkoznak. Áldásos voltukat azonban az előbbiek jobban érzik.

A szövetkezeti és a községi tanácsi vezetőkkel karöltve a járás vezető szervei már 1963-ban elkészítették nemcsak a második ötéves terv Időszakára, hanem hosszabb távlatra is a szakosítási programot. Megvalósítása „első lépcsőjében” tájkörzetenként specializálták az állattenyésztést. A homoki területekről például „kivonták” a nagyüzemi sertéshizlalást, s ezzel zöir.éb n tej űdű, jó takarmánytermő területekkel rendelkező mélykúti, jánoshalmi, tompái és kisszállási termelőszövetkezetek foglalkoznak. Jánoshalmáin tsz-közi sertéskombinát is létesült, ahol évente 5000—5500 sertést nevelnek, hizlalnak, sőt — az állatvágáshoz is rendelkeznek megfelelő berendezéssel. (A vágás engedélyezésével egyébként teljesen komplettírozni lehetne a sertéshús „előállítását”.) A kombinát létrehozása egyszersmind megkövetelte a takarmánytermesztés specializálását is.

A szakosítási program megvalósításának első évétől a homokos területeken gazdálkodó harkakötömyi, balota- szállási, zsanai és kéleshalmi tsz-eknek már nem is írtak elő tervet sertés értékesítésére. Helyette a kevesebb abraktakarmányt fogyasztó baromfit és juhot tenyésztetik velük. Ott, ahol a baromfitenyésztés szakosítása korszerű nevelési módszerek alkalmazásával párosult, kimagasló eredményt értek eb A kunfehértói Előre Tsz-ben például a csirkenevelésben már a világszínvonalat ostromolják: Évi 60 ezer darabos állománynál egy kiló súlygyarapodást mindössze 2,8 kiló takarmány felhasználásával érnek el. E mennyiség csaknem két kilóval kevesebb a hagyományos takarmányozás járási átlagánál. A példa követendő „modelP’-ként szolgálhat a kevés takarmánnyal rendelkező tsz-ek számára.

A tehén- és juhtenyésztő körzetek kialakításához is hozzáfogtak. És az eredmény?^ A sertéstenyésztésről is híres mélykúti tsz-ekben nem az állomány növelésével, hanem jól tejelő tehenek tartásával elérték, hogy tavaly már csaknem 16 ezer hektoliter tejet — az öt évvel korábbinál valamivel több mint kétszerannyit — értékesítettek. Ami a járás juhtenyésztését illeti, a homoki tsz-ekkel ellentétben, a fekete- földűekhen már nem növelik az állományt

A szakosítást megkezdték a növénytermesztésben is. A zöldségfélék négyötödét három körzetben — Jánoshalmán, Mélykúton, valamint Kisszálláson és Tompán — termesztik. Ugyancsak három nagy körzetet alakítottak ki a szőlő és gyümölcsös telepítésére. A jánoshalmi tsz-ek közös vállalkozással Ké- leshalom Illancs nevű határrészén 1200 holdon telepítettek szőlőt; a balotaszál- lási szövetkezeti gazdaságok is együttes erővel létesítettek új ültetvényt (tör- pekörtésüknek a csodájára járnak); s Bácsszőlős, valamint Borota határában kitűnő munkával ezer holdon telepített szőlőt — ebből többszázon csemegét — a mélykúti Alkotmány Tsz. Az egész járásban csaknem négyezer, illetve 2500 holdon valósították meg a szőlő- és gyümölcsös telepítésének programját — olyan homokos területeken, ahol azelőtt holdanként legfeljebb csak 3—i mázsa rozsot tudtak termeszteni.

E nagyszabású, a szűzföldek meghódításához hasonló munka új fejezetet nyitott a járás mezőgazdaságának történetében, s a nagyüzemi ültetvényekkel rendelkező tsztek gazdáinak az életében is. Emellett az azelőtt sivár, elszomorító látványt; nyújtó táj arculatát megszépítette, „modernizálta”. Az új , szőlők és gyümölcsösök három-négy év múlva termőre fordulnak, s előzetes becslések szerint aj jelenlegi összhozam- nak a háromszorosát adják. Hogy a várható terméseredmények mennyire alapvetően megváltoztatják majd az itt élő szövetkezeti gazdák életkörülményeit, ehhez nem szükséges jóslásokba bocsátkozni. A telepítés nagy munkája, de a korszerű ültetvények látványa önmagában is, tudatformáló hatással volt, van és lesz a környék lakóira. Tudják, hogy szoaializmust építő rendszerünk nélkül sehogy sem hozhatták volna létre a nagyszabású ültetvényeket; észben tartják, hogy amíg a hatalmas területeken azelőtt legfeljebb egy-két jómódú gazda boldogult, most a parasztság tömegei előtt nyíltak fel a boldogulás útjának sorompói. Kéles- haiom illancsi határrészén már nem -az egekig kavargó, majd elillanó homokot látja a föld fia, ha a házából kitekint, hanem a végtelenbe nyúló szőlősorokat; látja önmaga sorsának is a távlatait. Balotaszálléson a telepítés befejeztével, az ültetvényre mutatva nem ok és a jövőjébe vetett hit nélkül vélekedett így az egyik szövetkezeti gazda: „Tudom, látom már, hogy mi a szocializmus.”

Igen: a szocializmus, A hozzá vezető úton az említetteken kívül korszerű eljárások alkalmazásával is gyorsította lépteit a járás nem egy szövetkezeti gazdasága. Jánoshalmán például a gyümölcsösök kártevői ellen tavaly óta repülőgépről permeteznek. A Haladás Tsz a gabona karbaijiádos levéltrágyázását az elmúlt évben, s az idén is aeroplán- nal végeztette. Ebben az évben már a Jókai Tsz, s Mélykút mind a három szövetkezeti gazdasága is így óvta, növelte a kenyérnekvaló termését. Az utóbbiak 2100 hold lucernásuk hatheted részének a termését ventillátorra berendezéssel szárítják; hatezer hold kukoricaföldjüknek a felén pedig vegyszerrel irtották ki a gyomot. Kunbaján és Tompán homokos területen — az utóbbi községben részben szikes földön is — állami támogatással mintalegelőt létesítettek, s igen eredményes legelőgazdálkodást folytatnak.

A különböző adottságokkal rendelkező tsz-ek egyrpástól is tanulhatnak tehát, s nyilván meg is teszik, mint ahogy összességüket tekintve a szorgalmas és leleményes diákhoz hasonlóan oldották meg feladatukat ^haladásuk eddigi szakaszán.

A Kunfekértói Állami Gazdaság szőlőfeldolgozójának bejárai«»»