Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

1966. november 4, péntek S. «M Három következtetés Dr. Szőke Jánossal, a keceli Kinizsi Szakszövetkezet elnö­kével megyünk ki a közös gaz­daság sertéstelepére. Három év óta foglalkoznak közös állat­tartással: malacneveléssel és hizlalással. Kimondottan saját beruházásból készült a telep. Eddig egymillió 300 ezer fo­rintot költöttek rá. Az éves amortizáció 26 ezer forint. Mi­nimális összeg. Egy kiló húsra ebből csak fillérek jutnak. Az idén ugyanis közel 600 hízót értékesítenek. A takarmány megterem a közös szántóföl­dön. A telep évente kétmillió fo­rintos bevételt produkál. Már itt is vagyunk. Körös­körül kerítés. Egyszerű meg- odású, praktikus épületek. Az ólak mennyezete: gerendákra rakott kévés kukoricaszár. Mi­lyen egyszerű is ez! Nyáron hűvöst, télen meleget tart. Szamócarekord S ami a legmeglepőbb: az állattenyésztő telepekre jellem­ző orrfacsaró szag teljes hiá­nya. Szűcs Sándomé gondozó asszony elmondja, hogy a kut- ricákat naponta takarítják, s bőven almoznak. A bálázott szalmát az uc^aron tető alatt tárolják. De ez még mindig kevés magyarázat a szagmentességre. Haszilló József telepvezető megnyugtat: a trágya az ólak alatti betonciszternákban gyű­lik össze. Innen kitakarítva, tőzegkorpával fedik le, majd kellő érlelés után elkeverik azzal. Ezt részben még a pusz­ta földön végzik, de az ólak végénél már kész a tetsziés szerint bővíthető, strandme­dencére emlékeztető, földbe- süllyesztett betontároló. A trá­gyaművelet később már telje­sen itt történik. — Tudja, hogy a kétholdas szamócánk mennyit fizetett az idén? — kérdi tőlem az elnök, s némi „hatásszünetet” tartva hozzáteszi: — Kétszáznegyven­ezer forintot. Eladtunk 131 má­zsa termést és 60 ezer forint árú palántát. És sorolja tovább: a 17 hol­das szőlőiskola is megadja a holdankénti 90—100 ezret. A 230 hold újtelepítésű szőlőről, zömmel a négyéves 80 holdról, az idén 2700 mázsa szőlőt szü­reteltek. A pirosszlanka több mint száz mázsa holdankénti átlaggal fizetett. Csak azért ennyivel, mert jégverés érte. Végeredményben a termőrefor- dulás előtt egymillió forintot hozott a szőlő, vagyis nagyjá­ból annyit, amibe az egész ül­tetvény éves művelése kerül. Garázs a traktornak A szervesanyag — kincs; ezt nagyon jól tudják a keceli Ki­nizsiben. S így megalapozott terv a jövő évi százholdas zöldségkertészet és a tízholdas 6zamócás létesítése. — És ha aszályos év lesz? — kérdem az elnöktől. — Nálunk nem lesz — vá­laszol magabiztosan. — Min­dent öntözünk. A közgazdaság alkalmazása itt már nemcsak jelszó, ha­nem magatartás, életszemlélet. Az alig ezer hold közös terü­leten már az idén is több mint húszszázalékos tiszta haszon­nal gazdálkodnak: az ötmillió forintos bruttó bevételből más­fel millió lesz a tiszta nyere­ség. A ráfordítás a következők­ből adódik: anyagköltség, mun­kabér, s az üzemágak élére beosztott függetlenített agro- nómusok, technikusok munka­bére. Továbbá: a központi ad­minisztráció fenntartásának arányosan megosztott részei is az üzemági költségeket terhe­lik. Mi következik mindezek­ből? Először: az anyaggal nem le­het spórolni, amire szükség van, meg kefll adni a földnek, a jószágnak, a gépnek. De nem többet! És ez a lényeg. Ezért van az, hogy évente laborató­riumi talajvizsgálatot végeztet­nek, megállapítandó, milyen arányban és mértékben kell pótolni a szerves és a szervet­len anyagokat. Mindegyik erő­gépnek csak a traktoros által felnyitható garázsa van, mert teljes értékű felelősséget csak így lehet vállalni a gépért. Az üzemanyaggal legjobban úgy lehet gazdálkodni, ha kútból vételezik. Már működik a saját gázolajkút. önálló javítómű­helyt tartanak fenn, mert a számítások szerint a gépek kar­bantartásának ez a legolcsóbb módja. Teljesítmény szerint Másodszor: a munkabérrel sem szabad fukarkodni, sőt olyan mértékben szükséges nö­velni, ahogy fokozódnak az eredmények. Különösen akkor, ha a közös gazdaság a jövőjé­re is gondol, a munkaerő nö­vekvő igényére. Nem is pa­naszkodhatnak a közös terüle­ten szerződött brigád tagjai; tavaly a férfiak egy napra ju­tó átlagkeresete 85, a nőké 75 forint volt. Ez az idén még több lesz, hiszen nem egy esetben, főleg a termények betakarításakor, naponta több mint száz forint munkabért fizetett ki a szakszövetkezet. De a közös el is várja, hogy alkalmazottai a tőlük telhető legtöbbet nyújtsák, ezért a bé­rezés mindenütt a teljesítmény szerint történik. Csak így lehet elérni, hogy a szőlő, illetve a szőlőiskola művelésében, to­vábbá a zöldségtermesztésben mindössze 67 női és 31 férfi dolgozót foglalkoztasson a szö­vetkezet. Harmadszor: nemcsak a szak- szövetkezet egészének, hanem az egyes üzemágáknak is ér­deke, hogy a központi admi­nisztráció csupán a legszüksé­gesebb létszámmal dolgozzék. Ez a következőkből áll: elnök, főkönyvelő, két beosztott köny­velő, pénztáros, adminisztrátor, szövetkezetpolitikai előadó (egyúttal párttitkár). Hozzá kell tennünk, hogy ez az ap­parátus látja el a szakszövet­kezet 730 családjának minden­féle ügyes-bajos dolgát, ami a tagsági viszonnyal összefügg. S még arra is van módja, hogy évente egy-két héten át bese­gítsen a közös területen dol­gozóknak. Ilyenkor csak egyet­len személy tartózkodik bent az irodán, mint ügyeletes. A keceli Kinizsi megalapoz­ta a közös fejlesztést: jövőre megépül az új pince és a fel­dolgozó, 1970-ig száz holdon telepítenek meggyest, a tagsá­gi 900 holdas szőlő rekonstruk­cióját még az idén megkezdik. Bizonyságként arra, hogy a korszerűség és gazdaságosság jegyében beláthatatlan a fej­1,8 millió A kedvező időjárás mellett az évek óta szakszerűen végzett ta­laj munkák, idejében történt ve­tés és gondos növényápolás ered­ményeként az idén nem remélt terméssel fizettek a városföldi Dózsa Tsz-ben a szántóföldi nö­vények. A 650 holdon termesztett bú­zából 16 mázsát takarítottak be egy-egy holdról. Ez a mennyi­ség csaknem négy mázsával több a tervezettnél. A termés­többletnek köszönhetően a 20 vagon adógabonán kívül a szer­ződésben vállalt 3 helyett 47 vagon kenyérgabonát adott át többletbevétel a tsz a G abonafel vásárló és Fél- dolgozói Vállalatnak. Kukoricából — a tervben sze­replő 32-vel szemben — több mint 40 mázsa volt 713 holdon az átlagtermés. S nemcsak a közös táblákon, hanem a ház­táji földeken is hasonló hozam­mal örvendezdette meg a gaz­dákat a „szántóföldek király­nője”. A közös készletben 50 vagon felesleg maradt, amelyet szintén az állami felvásárlónak adtak át. — A terményforgálmS válla­lat jó partnernek bizonyult en­nél az üzletkötésnél is — tájé­koztatott bennünket Kürtösi Károly, a tsz elnöke. — A piaci­nál egy-két forinttal magasabb árat, mázsánként 183 forintot fizetett a kukoricáért. S a szál­lítást is lebonyolítja. Nem lesz tehát gondunk a tárolással. A két növényféleség termés­többlete egyébként 1,8 millió forinttal több bevételhez juttat­ta a tsz-t, mint amennyit előirá­nyoztak. Így a munkaegység ér­tékét a tervezett 30-ról 34 fo­rintra növelhetik. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a 36 holdon termesztett takarmányrépa átlagtermése csaknem 250 mázsa volt. a he- tényegyházi üzemegység'6 hol­das tábláján pedig elérte a szinte hihetetlennek hangzó 600 mázsát! Másodszor is beérett Keiebián a cseresznye A természet különös játéka- ként — a gyümölcstermesztésre kiváló talaj és klimatikus adott­ságokkal rendelkező — Kelebián elsöízben, ritkaságszámba menő esemény történt, másodszor is beérett a cseresznye. Augusztus­ban több cseresznyefa újból ki­virágzott. Ezek közül Balogh Jó­zsef, Kossuth u. 18. szám alatti lakos kertjében az egyik fán tö­kéletesen beérett a gyümölcs. A különös termésnek az egész fa­lu csodájára járt, de a legjob­ban Baloghék Ferike nevű uno­kája örül, hiszen a nem várt őszi cseresznye nagy részét ő fo­gyasztja el. Közismert, hogy az országban elsőnék a kelebiai cseresznye érik be. Tavaly négy, az idén már hat vagonnal vásá­roltak fel a kitűnő korai gyü­mölcsből. Hasznos lenne a kele­biai korai cseresznyetermelés fejlesztésének lehetőségeit alapo­sabban számbavenni. lődés. H. D. Hagymaaszalók Nem mindegyik hagyma alkalmas az exportálásra, vagy a belföldi tárolásra. Ám a „selejttermés” sem vész kárba, a MÉK jánoshalmi telepén a szárítóüzemben dolgozzák fel. Naponta egy vagon árut aprítanak fel, s ebből 7—8 mázsa aszalt hagyma ké­szül. Felvételünkön: a hagyma tisztításával foglalkozó mintegy százhúsz asszony egyik csoportja. A munkát két műszakban végzik, s eddig közel félszáz vagon hagymát aszaltak meg. Lenti képünkön három asszony látható - Csima Mihályné, Farkas Jánosné és Nagy Józsefné —, akik a szá­rító tálcákról leszedik a kész terméket. (Papp Géza felvételei.) Lajos bácsi A távolsági busz ki- rdul Szabadszállásról, lelőtt azonban neki- igna a messzeségnek, lassít. Érzik az utasok, i gy valamit kikerül, inte belehajlik a nagy ivér doboz. Aztán meg is áll a iesi. Gombnyomás, nyí- c a feljáró ajtó. Vas- g, tokás, keskeny ba­szó, fiataWmber száll l. A vezető kicsit kor­dja. — Nem tudtál oda­írni, ahol megálló van? — Nem érkeztem, La- s bácsi. Egy stráfkocsi Iborult, segítettünk fel- lítanl. — Na, jól Van... dáig? — Igen — keresi a •nzt a zsebből a fiú. yúlkál mindkét nad- gzsebébe, de a jegy Ijes árát nem futja, nit talál. — Reggel ideadod azt : ötven fillért — intézi röviden a sofőr. -Mi­őtt indít, kihajol az ülése melletti nyitott ab­lakon. Hátranéz a talp­ra támogatott kocsira. — Igen, mert elbeszél­getik az időt egyik ital­boltnál is, a másiknál is, aztán így akarják be­hozni ... Mondja a kint téblá- bolóknak, meg az utaso­kat is így tájékoztatja. Mutatja, hogyan hajt­ják a lovakat az ostor­ral. — Gyerünk, gyerünk! Nem törődnek a kanyar­ral, ahol könnyen fel­fordulnak. Megint útban az autó­busz. „Lajos bácsiV javakora­beli férfi. Széles vállú, gyors mozgású, határo­zott'ember. Nyaka tartá­sán is látszik, még min­dig az előbbi szerencsés baleset foglalkoztatja. — Hajszolják a jószá­got, azért bírják azután a kezük alatt csak két- három hónapig a lovak. Ezen van mit elgon­dolkodni. Érlelődhet a tanulság a közönségben is. A fiatalember le­száll egy tanyaközpont­nál. — Hozom az ötven fil­lért, I-ajos bácsi... — szól vissza a lépcsőről. A vezető bólint. Indít. Látja ám, hogy két férfi ugyancsak lóbálja a karját az útmenti bolt­ajtóban. A visszapillan­tó tükörben észreveszi az autóbusz után kocogó fiatalasszonyt. Megáll. A kipirult menyecske megkönnyebbült mosoly- lyal köszöni a szívessé­get, miután felszállt csomagjaival, s egy bu­kósisakkal. Jegyet vesz, kipihegi magát az ülé­sen. — Mert az asszonyok­nak az utolsó pillanat­ban is van még valami beszélnivalójuk... — mondja ki most már me­netközben a tanulságot Lajos bácsi. Olyan hang­súllyal, hogy legjobban a menyecske somolyog rajta. Vágtat tovább a kocsi. Országút melletti tanyá­hoz integet le a pilóta, gyalogosoknak biccenti meg a fejét, szembefutó járműre köszön át: hiszen sok-sok ismerőse van ezen a tájon. Mindennap találkoznak, kuncsaftjai laknak erre, akik alka­lomszerűen, vagy állan­dóan utasai. Viszi őket nagyobb községekbe, munkahelyre, üzletekbe, piacra. A mai élénk’moz- gású élet egyik fontos szereplője a buszsofőr. Pontosnak, megbízható­nak kell lennie. S ha amellett személyes kö­zelségbe is kerül vendé­geivel, érdeklődik hogy- létükről, a gyerekekről, a hízóról, az épülőben levő ház állapotáról, a múltkori kórházi vizs­gálat eredményéről — ezért hálásak is. Jól­esik mindenkinek, hogy nem egy „autóalkatrész­re” bízzák magukat amely stabil, szabvány szerinti, megbízható va­lami, hanem egy ember­re, aki barát, segítőkész dolgozótárs is ugyanak­kor. Tudja, hogy Mari néni után nem csukhat­ja be olyan sebesen az ajtót, ha leszáll, mert az öregek még a nagy csattanástól is megzava­rodhatnak, elbillenhet­nek. Ember, aki még fi­nomabban vezérli a be- hemót skatulyát, ha lát­ja, beteg kisfiával szállt fel egy anya. Aki nem hagyja ott a legényt, mert véletlenül pár fil­lér hiányzik a jegy árá­ból. De már Kerekegyht zát is elhagytuk. A kö ségből határba uta: apró iskolások jókoí csapata szállja meg buszt. Az elsős kisl nyok, legénykék sori nyújtják a pénzt, ném lyik helyett a nagyobbá váltanak: — Ez Rozs káé lesz, Lajos bácsi. — Üljetek szépen l bogaraim... Te medd, mégy? — barackot me egy szőke, tupisz orr kisfiút. — Juhászkeresztig - mondja ez megilletödv és roppant tiszteletű bámulja a kormány ki rüli szerkezeteket. Aztán a fő betonúti érünk. a gyereksere utójának itt a végálli más. A sofőr mint éde apa indítja útnak őke — Szépen álljato meg odalent — aranyé sok. Addig át ne indu jatok az úton. míg Li jós bácsi tovább ne 1 ment. Nehogy alá kerü jetek valaminek... — Kezicsókolom, ki szönjük! — emelik k; karjukat a gyerekek, é hosszan integetnek Le jós bácsi után. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents