Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-04 / 261. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! uiyisiw.jv., AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM Ara 60 fillér 1966. NOVEMBER 4. PÉNTEK Magasabb hozamértéket ^ kevesebb lHTEZt A tudományos propaganda jelentősége A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület Gyümölcstermesztési Szakosztálya, valamint a Kertészet és Szőlészet című szaklap szerkesztősége csütörtökön kertészeti ankétot rendezett a megyei tanács székházában Kecskeméten. A tanácskozáson részt vettek a járási tanács vb-k elnökhelyettesei, mezőgazdasági osztályvezetői, főkertészei, állami gazdaságok, kutatóintézetek vezető szakemberei, termelőszövetkezetek elnökei, kertészei. Az értekezletet dr. Maár András, a megyei tanács vb mező- gazdasági osztályvezetője nyitotta meg. Előadásában ismertette a megye kertészeti ágazatainak a második ötéves tervidőszak alatt elért eredményeit. Elmondta, hogy az állami gazdaságok és a szövetkezetek együttesen 53 ezer hold szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. A megyében tavaly 24 600 holdon foglalkoztak zöldségtermesztéssel. 1970-re az előirányzat szerint 36 600 holdon termesztenek zöldséget. A szőlő- és gyümölcstelepítés nem lesz olyan jelentős, mint az elmúlt ötéves tervben. A következő öt évben 2800 hold szőlőt és 3000 hold gyümölcsöst szándékoznak telepíteni a nagyüzemi gazdaságok. Megemlítette, hogy a megye kertészeti termeKertészeti ankét Kecskeméten lése adja az ország árufelvásárlásának jelentős részét. A megye mezőgazdasági termelésének értéke összesen az termelés továbbfejlesztése kizárólag a belterjes ágazatok — anyagi és műszaki, valamint szellemi kapacitás — igényének Dr. Fejes Sándor vitaindító előadását tartja. elmúlt évben 6 milliárd 300 ezer forint volt. Ebből egy milliárd 779 ezret adott a kertészeti termelés. 1970-ben a 7 milliárd 974 ezeí forint várható mezőgazdasági össztermelés értéknek már jelentősebb részét, 3 milliárd 263 ezer forint értéket ad ez a termesztési ág. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a kertészeti November 7-re készül a szovjet főváros Díszbe öltözik Moszkva sok épülete a november 7-i ünnepségekre. A történelmi múzeum homlokzatán hatalmas plakát hirdeti; *A Párt és a Nép egy!“. Gyümölcsöző évtized maximális kielégítése mellett oldható meg. Ennek kapcsán elsősorban a tároló, szárító, feldolgozó berendezéseket kell növelni. Szükséges ezenkívül egyéb járulékos beruházás, erő- és munkagépek biztosítása, úthálózat bővítése, a kemizálás széles körű elterjesztése, szakmunkásképzés a közép- és felsőfokú oktatás valamint a kutatás nagyüzemi igényekhez alkalmazkodó fokozatos korszerűsítése és bővítése. Nyomatékosan felhívta a figyelmet a tudomány és a gyakorlat közelebb jutásának fontosságára, melynek egyik eszköze a sajtó. Ezzel kapcsolatban kiemelten foglalkozott a Kertészet és Szőlészet című szaklap munkásságával, amely már 15 éve segíti a korszerű tudományos módszerek mind nagyobb mértékű elterjesztését. Ezután dr. Fejes Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium Kertészeti Főosztályának vezetője tartott vitaindító előadást A kertészet belterjességének kér-' dései címmel. Sokoldalúan, alaposan, közgazdasági szemlélettel elemezte a belterjesség helyzetét. Hangoztatta: arra kell törekedni, hogy a% egységnyi területről minél magasabb hozamértéket állítsanak elő a gazdaságok. a lehető legkisebb ráfordítás mellett A vitában elsőnek dr. Kozma Pál professzor, a Kertészeti, Szőlészeti Főiskola rektora szólalt fel. Hozzászóltak még dr. Horváth Sándor, a Szőlészeti Kutató Intézet homoki osztályának vezetője, Forczek Ernő, a szanki Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport elnöke, dr. Szegedi Sándor, a Szőlészeti Kutató Intézet kecskeméti Mathi- ász- telepének vezetője, Sándor Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálatának főelőadója, Tiborcz György, a hatvani Felsőfokú Technikum igazgató-helyettese. A vita tanulságait dr. Fejes Sándor foglalta össze, majd dr. Maár András mondott zárszót. E gy évtizede, 1956. október 23-án fegyveres ellenforradalom támadt hazánkra. veszélybe sodorva népünk szabadságát, az ország függetlenségét, a népi hatalmat, a dolgozók 1945-től 1956-ig megalkotott forradalmi vívmányait, egyszersmind a világbékét is. Az imperialista hideg- háborús kalandorok, a nemzetközi reakció legveszedelmesebb erői azt akarták elérni, hogy Magyarország [kiszakadjon a szocialista világrendszerből és ezzel a szocialista tábor meggyengüljön, Súlyos háborús válság alakult ki e kalandor lépés következtében. A nemzetközi reakció mindenekelőtt a hazai reakció maradványaira, és egyes megtévesztett rétegekre, köztük fiatalokra támaszkodott és arra számított, hogy a tisztánlátásukban megzavart tömegek nem lesznek képesek megakadályozni aljas terveit. De ezek a sötét erők elszámították magukat. Most, tíz év elmúltával emlékünnep- ségeket szerveztek a világ különböző sarkaiban, és semmiféle szemforgatás sem palástolhatta a valót: az 1956-os magyar ellenforradalom leverésével ők buktak meg. magukat és vesztett ügyüket gyászolják. Czabadságunk, szocialista ** népi hatalmunk, soksok vívmányunk, békénk volt a tét 1956-ban. De történelmünknek ebben a válságos pillanatában. Kádár János elvtárs vezetésével harci sorokba tömörültek a magyar kommunisták, megszervezték az MSZMP-t. életre keltették a forradalmi munkás-paraszt kormányt, mozgósították a dolgozó népet, fegyverbe hívták a munkásság legjobbjait és kemény harcban győzelemre vezették a magyar népet az ellenforradalom fölött. Győzött a nép, és győzött a proletár internacionalizmus nagyszerű eszméje. A párt és a kormány, valamint a dolgozó tömegek közös harca eredményezte, hogy az ellenforradalom rövid idő alatt visszaszorult, és az ország, amely 22 milliárd forintnyi kárt szenvedett, gyorsan talpraállt. Más testvéri országokkal együtt ebben is nagy segítségünkre volt a Szovjetunió, amely a fegyveres ellenforradalom leverésében felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtott népünknek. Dolgos, küzdelmes, de eredményes évtized áll mögöttünk. Népünk derekas munkája nyomán nagy alkotások születtek, csak az utóbbi öt év során egymillió ember költözött új lakásba, városaink és falvaink megszépültek, az egész ország a modern fejlődés jegyeit-, viseli: nem dolgoztunk hiába. M egfontolt. reális gazda- * ’ ságpolitiika útján haladtunk előre, terveink, céljaink lelkesítőek és megvalósíthatók. Termelőeszközeink korszerűbbek; gazdaságbsab- bsn termelünk, mint korábban. Tíz év alatt több. mint kétszeresére nőtt ipari termelésünk, átlagosan évi 4,5 százalékkal emelkedett a termelékenység. ezzel fedezzük a termelés növekedésének mintegy kétharmadát. 1965-ben a lakosság két és félszer annyi mosógépet, másfélszer annyi motorkerékpárt, hat és félszer annyi hűtőszekrényt és csaknem nyolcszor annyi televíziókészüléket vásárolt, mint 1966-ban. Sorsdöntő forradalmi változás történt falvaink életében: mezőgazdaságunk szocialista útra tért, s ezzel egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A nagy átalakulás megrázkódtatás nélkül ment végbe, sőt közben még emelkedett Is a mezőgazdasági termelés. Azóta mind társadalmunk mind a parasztság nagy erőfeszítéseket tett, hogy a termelőszövetkezetek korszerű, termelékeny nagyüzemeikké épüljenek ki. Az elmúlt évtizedben mintegy 40 százalékkal nőtt a parasztság egy főre jutó reáljövedelme. Tíz év alatt a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 08,6 százalékkal nőtt, s noha a fogyasztás ez idő alatt számottevően emelkedett, mégis kétszeresére nőtt a takarékbetét-állomány. Nagy vívmányunk, hogy a társadalombiztosítást a lakosság 98 százalékára kiterjesztettük. 1965-ben már 1,1 millió nyugdíjasnak 7,7 milliárd forint nyugdíjat folyósít az állam. M ég gyorsabban akarunk * ■ előrehaladni a következő években, a növekvő termelés alapján tovább javítva a dolgozók életkörülményeit. Ehhez teremt alapot a gazdaságirányítás új rendszere, amelyet 1968-tól vezetünk be. A szocialista építésben tíz év alatt kivívott anyagi fejlődésnél semmivel sem kisebb értékű az a változás, amelyet dolgozó népünk öntudatának, műveltségének, tájékozottságának, önbizalmának fejlődésében mérhetünk. Igazán elmondhatjuk a költővel, hogy ez már „másfajta nép, másfajta raj...” Tíz év munkájával és eredményeivel hazánk nagy megbecsülést szerzett határainkon túl is. A szocialista testvérnépek úgv tekintenek országunkra, mint közösségünk szilárd és hűséges tagjára. S kívülük is minden nemzet elismeréssel és tisztelettel viseltetik a Magyar Népköztársaság iránt, amelynek tekintélye nőt- tön nő a nemzetközi élet legkülönbözőbb fórumain. A Magyar Szocialista n Munkáspárt az egész nép tiszteletétől övezve vezeti társadalmunkat a szocialista jövőbe. A párt politikája találkozik az emberek nagy többségének i gazságé rze téve 1, egybevág a józan és becsületes közgondolkodással, meleg emberiessége, a dolgozók iránti megértés és figyelmes törődés szelleme egész életünket áthatja. Pártunk tagjai a nép szolgálatát vallják hivatásuknak és munkájuk értelmének. A kommunisták, akik együtt nőttek a feladatokkal,- megszerezték népünk tiszteletét és elismerését. Szilárd elhatározásuk, hogy ezentúl is odaadással harcolnak a párt és a dolgozó nép eggyé ötvöződött ügyéért és az élet. minden területén erősítik sikereink biztosítékát: a párt vezető szerepének érvényesülését. Népünk mélységes bizalmával és szeretetévél tiszteli meg pártunk Központi Bizottságát, és első titkárát. Kádár János elvtársat,' akinek egyénisége, és munkája elválaszthatatlanul összeforrt ezzel a tízéves történelmi jelentőségű korszakkal. November végén összeül pártunk IX. kongresszusa és megvitatja: hogyan folytassuk és fejlesszük tovább az eddig követett, egész népünk helyeslésétől és cselekvő támogatásától kísért politikánkat, az új követelményeknek megfelelően. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány tízéves tevékenységének mérlege gazdag, kiváltja népünk elismerését. Valóban: a céltudatos, ingadozástól mentes, következetes, tudományos megfontolásokon nyugvó, és mindenkor a dolgozó tömegek életerejére támaszkodó vezetés szerepe és érdeme rendkívül nagy mindabban. amit kivívtunk magunknak. A párt és a kormány viszont — mint mindig — most is hangsúlyozza: a tömegek saját sorsuk kovácsai. Az életkörülmények alakulásában azoké a döntő szerep, akik a munkapadoknál, a földeken, a tervezőasztaloknál, és mindenütt az élet javait termelik. Cgv szorgos, sikeres évti- ™ zed mérlegét lezárva azzal a gondolattal indulhatunk tovább, hogy amilyen a munkánk, olyan lesz a jövőnk.
