Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

1966. november 3, csütörtök 3. oldal Napirenden a munkásnak gondjai Az építőiparban dolgozó nők munkakörülményeiről, szociális helyzetéről tanácskozott leg­utóbbi ülésén az építők megyei bizottsága. A vitaindító beszá­moló a vállalatok nőbizottságai­nak a közreműködésével ké­szült, s a tanácskozásra is meg­hívták a bizottságok vezetőit. A témában leginkább érdekeltek aktív részvétele azt eredmé­nyezte, hogy a megyei bizott­ság valóban reális képet kapott a nők helyzetéről és sok hasz­nos javaslatot is a problémák megoldásához. A nehéz fizikai munka csökkentése A szóban forgó tíz vállalat összesen 1269 nőt foglalkoztat, 19,2 százalékkal többet, mint 1965-ben. A munkáanők 72,1 szá­zaléka a fizikai-, 24,7 százaléka az adminisztratív-, 3,2 százaléka pedig a műszaki állományhoz tartozik. A munkakörülmények vizsgá­latánál nyilvánvalóan a fizikai munkások érdemlik a legtöbb figyelmet, hiszen az építőipari vállalatoknál igen sok a külső munkahely és nehéz az anyag- mozgatás. Csak helyeselni lehet tehát, hogy az ÉM Bács megyei Ál­lami Építőipari Vállalat nőbi­zottsága a szakszervezettel kö­zösen, rendszeresen meglátogat­ja a munkahelyeket és ellenőr­zi, nem végeztetnek-e a megen­gedettnél nehezebb munkát a nőkkel, biztosítják-e számukra az előírt szociális juttatásokat. Ha hiányosságot észlelnek, ott a helyszínen megbeszélik a mű­vezetőkkel a szükséges intéz­kedést. Hasonló tapasztalatokat szerzett a megyei bizottság az ÉM Fémmunkás Épületlakatos­ipari Vállalat Kecskeméti Gyár­egységében is: az üzém nőbi­zottsága figyelemmel kíséri, mi­lyen munkakörbe helyezi a ve­zetőség az asszonyokat és szük­ség esetén kéri könnyebb mun­kára való átirányításukat. Eb­ben az üzemben igen sok mun­kát a szabadban végeznek a téli hónapokban is. A nőtanács ve­zetősége most dolgoz ki egy ja­vaslatot arra, hogyan lehetne minél több nőt a fűthető mun­kahelyre irányítani. A nehéz fizikai munka csök­kentése érdekében az eddiginél több nőnek kell lehetőséget nyújtani ahhoz, hogy szakkép­zettséget szerezzen — hangsú­lyozták többen is a vita során. Követendő példaként említették a Szék- és Kárpitosipari Válla­lat kecskeméti üzemét, ahol az utóbbi időben 77 nőt képeztek ki a kárpitos szakmára. Az ÉM Asztalosipari Vállalat Bajai Gyáregységében is a nők­re gondoltak mindenekelőtt, amikor a szakmunkások számá­nak a növelése szükségessé vált: négy fizikai munkást ta­nítottak meg a gépek kezelé­sére. Sajnos, nem minden gazdasági vezető érti meg, hogy nem jó­tékonyság, hanem kötelesség a munkásnők — különösen a ter­hes- és kisgyermekes anyák — egészségének az óvása. A Kecs­keméti Parkettagyárban például akad olyan művezető, akivel ,közelharcot” kell vívni azért, hogy egy-egy terhesanyát köny- nyebb munkakörbe helyezzen. Erkölcsi és anyagi elismerés A vitában felszólalók közül sokan megfogalmazták, hogy bár általában megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülésben ré­szesülnek az építőipari vállala­toknál dolgozó nők, találunk még példát ennek az ellekező- jére is. Szűcs Béláné, a megyei nőta­nács tagja személyes tapaszta­lataiból idézve elmondta, hogy egyetemet végzett ismerősét in­dokolatlanul a legalacsonyabb bérkategóriába sorolták az egyik vállalatnál. A fizikai munkásnők is gyakran panaszolják, hogy a vezetők előszeretettel állapítják meg órabérüket alsó határ kö­zelében, és fukarkodnak a di­csérettel, kitüntetéssel. Akad olyan vállalatvezető, aki sze­rint „nem gazdaságos” a nők képzése, mert később sokat hiá­nyoznak szülés, vagy a gyere­kek betegsége miatt. Bizonyára szerepet játszik az ilyenféle szemlélet is abban, hogy néhány szakma ipari tanulói között vi­szonylag kevés fiatal lányt ta­lálunk. Indokolt tehát a megyei bi­zottság határozata: a közeljö­vőben megvizsgálják a munkás­nők bérezését és erélyesen fel­lépnek az igazságtalan megkü­lönböztetések ellen. A „második műszak“ Érthetően sokat foglalkozott a tanácskozás a „második mű­szak” megkönnyítésével. Igen helyesen az a vélemény fogal­mazódott meg a legtöbb hozzá­szólásban, hogy elsősorban a vállalatvezetőknek kell segíte­niük — megfelelő munkaszerve­zéssel — a családanyák terhein. Ismét a Szók- és Kárpitos­ipari Vállalatot említették kö­vetendő példaként. Ebben az üzemben ugyanis lehetővé tet­ték a gyermekes anyáknak, hogy kizárólag délelőtti műszakban dolgozzanak. A „Fémmunkás” Kiskunhalasi Gyáregységében dolgozó nők azt panaszolták, hogy nem meg­felelő a bölcsődék nyitvatartási ideje, s emiatt sok munkaidő megy veszendőbe. Ugyanez vo­natkozik egyébként a boltok nyitvatartására is. A szakszer­vezeti bizottságok és a nőtaná­csok feladata, hogy az ilyen és hasonló problémák mielőbb megoldódjanak Halason és má­sutt is. Az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál született az az életrevaló ötlet, hogy a vállalati mosodát a hét megha­tározott napjain a munkásnők rendekezésére kellene bocsáj- tani. Hasonló kezdeményezések­kel bizonyára meg lehetne köny- nyíteni másutt is a nők otthoni munkáját — különösebb anyagi ráfordítás nélkül. B. D. Kövidinka a bogyózógépben A pincegazdaság kiskunmajsai üze­mében, az új, kor­szerű feldolgozóban javában működtetik a bogyózógépet. A zúzott és a kocsá- nyától elkülönített szőlőt a cefreszi­vattyúval, csőrend­szeren át juttatják el a szikkasztó tar­tályba. Az üzemben ez év őszén meg­közelítőleg 45 ezer mázsa szőlőt dol­goznak fel, s az új berendezés jóvoltá­ból minden bizony­nyal javul majd az itteni hírneves kö­vidinka minősége is. Egy elfelejtett növény... Néhány évvel ezelőtt többször nyilvánosságot kapott — la­punkban is — a kecskeméti ko­rai fehér szemescirok. Azóta el­felejtődött ez a növény. Mos­tanában, amikor az állattenyész­tésben egyre nagyobb szerepet játszik a táptakarmányetetés, a cirokról mind több szó esik. A takarmánykeverékben ugyanis fontos szerepe van a fehérje­dús cirokmagnak. A megyében készült táptakarmányokhoz kö­rülbelül 230—250 vagon cirok­magot használtak fel az utóbbi években. Ezt az egész mennyisé­get külföldről hoztuk be — ter­mészetesen valutáért. Szükséges-e importálni, ami­kor nekünk is van cirokfajtánk, a már előbb említett kecskemé­ti. Mi az oka annak, hogy nem termesztik, és külföldről kell behoznunk a táptakarmánygyár­táshoz amerikai cirokmagot — ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel ezek után minden józanul gondolkodó ember. Mit mond a kutató Ugyanezzel fordultunk a legilletékesebbhez, dr. Bauer Fe­renchez, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet növénytermesztési osztályának vezetőjéhez. Ö foglalkozott ugyanis a kecskeméti cirokfaj­tával. Egy tudományos kutató- csoport élén szelektálta ki a Hegari nevű amerikai fajtákból. Már 1951-ben megkezdték a ku­tatómunkát. — Ezután néhány év szünet következett — mondja dr. Bauer Ferenc —, majd 1955-ben ismét hozzákezdtünk a nemesítéshez. 1958-ban terjesztettük fel az Or­szágos Mezőgazdasági Fajta- és Termeléstechnikai Minősítő In­tézethez. 1959—60—61-ben fajta- kísérletben volt a cirok. Sok hu- za-vona után 1964. decemberé­ben kaptunk értesítést arról, hogy alacsony termőképessége miatt nem alkalmas továbbsza- porításra. Ezzel mi abba is hagytuk a nemesítést, és nem szerepelt a továbbiakban téma­terveink között. Géppel betakaritható Itt az intézetben még ter­mesztjük ezt a cirokfajtát. 25— 35 mázsa a cirokmag hozama holdanként. Ez, ha figyelembe vesszük az őszi árpa termésho­zamait — a cirok ugyanis kö­rülbelül e takarmánygabona ér­tékének felel meg — akkor szerintem érdemes foglalkozni vele. Annál is inkább, mert tel­jesen gépesíthető a termeszté­se, kombájnnal betakarítható, tehát mezőgazdasági nagyüze­meinkben kifizetődő lenne. Biz­tonságosan betakarítható, mert szeptember végén érik, amikor általában még nem köszönt be az őszi esős időjárás. Talajigé­nye azonos az árpáéval. A kecskeméti helyett a Rugalmas árrendszer Időszerű közgazdasági témák 11. A TUDOMÁNYOS-TECHNI­KÁI forradalom korát éljük: rendkívül gyorsan változnak az igények és a termékek. Gyárt­mányok, technológiák hamar idejét múlttá válnak, mások pe­dig gyorsan meghódítják a gyá­rakat és a piacokat. Az igények változását a termelésnek rugal­masan követnie kell. Ennek fel­tétele. hogy a vállalatok érde­kelték legyenek az új technoló­giák bevezetésében, új termékek termelésében. Rugalmas terme­léshez rugalmas árrendszer kell. Merevnek akkor tekinthetjük az árakat ha hosszú időn ke­resztül változatlanok, s nem ér­zékeltetik a termékek előállítá­sának körülményeiben, s az igényekben bekövetkezett válto­zásokat. Rugalmas akikor az ár, ha igazodik a termelés és a szükségletek — a kereslet és a kínálat — viszonyának változá­sához. kifejezi a felhasználók értékítéleteit, a termékek tár­sadalmi hasznosságát, szüksé­gességét stb. Jelenleg hazánkban hatósági árrendszer van. Az árak több­ségét központilag, hatósági úton állapítják meg, A hatósági árak általában merev árak. Az árak többségének tartós rögzítése az­zal jár. hogy az árarányok nem kívánt arányban elszakadnak az önköltségi arányoktól, s nem juttatják kifejezésre a piaci ér­tékítéleteket. Általában a me­rev árak fedezetet nyújtanak az előállítási költségekre, a köte­lező vállalati befizetésekre, s így társadalmilag szükségesnek ismernek el szinte minden vál­lalati ráfordítást. A merev árak helytelenül tájékoztatnak. A VÁLLALATOKNAK az az egészséges törekvése, hogy nö­veljék a több nyereséget hozó termékek termelési részarányát, népgazdasági aránytalanságok­hoz, torzulásokhoz vezet egy merev árrendszerben. Ugyanis ilyen körülmények között nem mindig annak a terméknek a termelése látszik nyereségesebbe nek. amelyikre az országnak nagyobb szüksége van. Az új gazdasági mechaniz­musban a piac fontos szerepet kap. ELVÜNK, hogy a piaci kö­rülmények változásának vissza kell hatnia a termelő vállalat gazdálkodására. A visszahatás legnagyobb erejű eszköze a pia­con kialakuló ár. Amelyik ter­méket a piacon keresnek, an­nak árában több nyereségnek is kell lenni, tehát az árat nem­csak a termék önköltsége hatá­rozza meg, hanem a piacok ér­tékítéletei is. Lesz persze szá­mos termék, amelynek árát az állam viszonylag magasan, vagy viszonylag alacsonyan állapítja meg. A pálinka árában valószí­nűleg nagy nyereség, néhány textilféle árában oedig kis nye­reség lesz a jövőben is. Ennek célja nem kíván bővebb részle­tezést. Egyet azonban érdemes megjegyezni: a szocialista ál­lamnak joga van az árarányo­kon keresztül is a fogyasztás nagyságát és összetételét az össze társadalmi érdekeknek megfe­lelően szabályozni. Sok termék ára a piacon, il­letve a felek közötti megállapo­dással alakul ki majd. Ennek természetesen csak ott van ér­telme. ahol a rugalmas árak termést és fogyasztást szabá­lyozó funkciója érvényesül. Ahol az ármozgás maga képes egyen­súlyt létrehozni a termelés és a szükséglet között, ott rugal­mas árakra van szükség: döntő szempont tehát a szabad árak, körének meghatározásában a kereslet és a kínálat árrugal­massága, árakra való érzékeny­sége. AHOL TARTÓS feszültség van a kínált és a keresett ter­mékmennyiség között, ott egye­lőre nem lehet szabad árakat alkalmazni. Vagy hatóságilag rögzíteni kell a termékek árát. vaay legalább is maximálni. A többi termék árának alakulását a piacra lehet bízni. Rugalmas árrendszer segítségével a szo­cialista tervgazdálkodás körül­ményei között könnvebben meg­valósul a termelés és fogyasztás egyensúlya, az igények és le­hetőségek összhangja. Dr. Pirityi Ottó Van-e még jövője a kecskeméti ciroknak? szarvasi kutató intézetben létre­hozott barnacirkot ismerték el előzetesen. Ez a fajta bár több termést hoz, de géppel nehezen, vagy egyáltalán nem takarítha­tó be, s emiatt nagyobb mér­tékben nem termesztik. Ezért is kellett a táptakarmányokhoz eddig is behoznunk import ci­rokmagot. A kecskeméti cirok­fajtának nagy előnye az isv hogy a magtermés kiesik a héjból, tehát tiszta termést ad. A bar­na ciroknál pedig a héj rajta marad a magon, ami ballaszt anyagként terheli a jószágok emésztőrendszerét. A szakembe­rek szerint amennyivel többet terem a barna cirok, mint a kecskeméti, az a többlet elve­szik az említett okok miatt. Népgazdasági érdek Nem közömbös népgazdasági szempontból sem a cirokter­mesztés ügye. Ma már — tekin­tettel az egyre növekvő szük­ségletekre — mindinkább elő­térbe kerül ennek megoldása. A cirokmag szárítása is elvégezhe­tő ma már, hiszen megfelelő berendezések állnak rendelke­zésre. Kétségtelen, hogy a kecske­métinél magasabb termőképes­ségű fajta is van már külföl­dön, viszont itthon még nem si­került megfelelő hibridet elő­állítani. s egyelőre nem is tudni, mikor lesz jobb fajtánk. Olyan, ami a köztermesztésben majd megállja a helyét. Meg kellene tehát elégednünk azzal, amink van. Érdemes lenne felkarolni a kecskeméti cirok termesztésé­nek ügyét. _________________K. S. S ZOLGÁLATKÉSZSÉG — Tessék, itt a hallgató. Mondja meg milyen számot tár­csázzunk önnek?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents