Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-30 / 282. szám
J-966. november 30., szerda 5. oldal A hehe és barátság műsora a bajai járásban Hét éve alakult hazánkban a Magyarországi Nemzetiségi Köz- ' pori ti Táncegyüttes. Az együttest a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya hívta létre a délszálv, a német, a román és a szlovák nemzetiségi szövetségek támogatásával. Ez a rövid idő alatt számos szép sikert elért kultúrcsoport csupa műkedvelőből áll. Munfalusi művelődési házakban, a televízióban és mind több meghívást kapott külföldről. Járt a Német Demokratikus Köztársaságban, Jugoszláviában. 1965- ben Szkopjében, a nemzetközi szolidaritási fesztiválon kimagasló sikert ért el a Szkopje 63 című tanod rámával. Az idén november 7-én Kiváló együttes címmel tüntették kasok, értelmiségiek és diákok, akik szabad idejüket áldozzák a nemes célkitűzés megvalósításáért Az együttes a népeik testvériségének ápolását tűzte zászlajára. Tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra, őrizni, gazdagítani akarja a nemzetiségi és a magyar folklór hagyományokat, a színpad korszerű formanyélvén hirdetni a népek barátságának és összefogásának eszméjét. Az együttes évről évre nagyobb sikereket ért el. Fellépett a különféle fesztiválokon, kulturális seregszemléken és vetélkedőkön, szerepelt a városi, ki a Magyarországi Nemzetiségi Központi Táncegyüttest. December elején öt napig a bajai járás községeiben tesznek körutat a nagyhírű táncosok. Műsorukban a hazai délszáv, német, román és magyar népitáncok mellett más népek táncai és dalai is szerepelnek. Külön értéke műsoruknak a színes, eredeti népviseleteik gazdag felvonultatása. Az együttes 2-án, pénteken este 7 órakor Csikérián lép fel, szombaton Hercegszántón, va- nap délután 2 órakor Vaskúton, este 7 órakor Garán, s hétfőn este Katymáron. Cscvtornéklsesl a belvizek ellen Nyolc és fél millió társulati beruházás 1970-ig Megtizedelte az idei belvíz a kiskunfélegyházi járás közös gazdaságainak szántóföldi és kertészeti kultúráját, kárt tett az épületekben és a szövetkezeti gazdák egyéb értékeiben is. Kipusztított 3090 hold kenyér- és ezer hold takarmánygabonát, kétszáz hold régi és új telepítésű szőlőt, 140 hold gyümölcsöst, a víz következtében összedőlt 21 lakó- és 68 melléképület, összesen 4—5 millió forintra tehető a kár. Okúivá az eddigi pusztításokból. a gazdaságok — a járás területén működő két vízgazdálkodási társulattal összefogva — nagyszabású védekezési munkálatokba kezdtek. Társulati segítséggel Kiskunmajsa körzetében 34 kilométer hosszú csatornát készítettek, egymillió 700 ezer forint értékben. A Félegyházán székelő Tiszákunsági Vízgazdálkodási Társulat pedig a járási székhelyhez közelebb felevő községek határában létesített csatornahálózatot, 19 kilométer hosszúságban. A vizek elvezetésében mindkét körzetben nagy szerep hárul a Dongér- csatomára és mellékágaira. Ezenkívül a gazdaságok többsége közvetlenül is kivette részét a belvízvédelemből. Csa- tomaásásra összesen 161 ezer forintot áldoztak. A kiskunmajsai Petőfi Tszcs 24 ezer, a szanki Haladás Tsz 79 ezer. a kunszállási Alkotmány Tsz 35 ezer és a Petőfi szállási Petőfi Tszcs 33 ezer forintot költött a védekezésre. Továbbá: nemrégiben a 31 közös gazdaság mindegyikében kijelölték a belvízvédelmi felelősöket, akik állandóan szeménél tartják a rájuk bízott határrészeket. s ha valahol vizet látnak felgyülemleni, elvezetése felől azonnal intézkednek. A gazdaságok elkészítették a belvízvédelem távlati, 1970-ig szóló tervét, is. Állami hozzájárulással például a Kiskunmajsa és Vidéke Vízgazdál- kodásu Társulat jövőre csaknem ötmillió forintos költséggel bővíti a kanálisok hálózatát, s a szükséges műtárgyakat is megépíti. Ugyancsak 1967-ben a félegyházi társulat, is 3,5 milliót költ hasonló célokra. Sőt egyéb anyagi források is megnyílnak a védekezés, illetve a vízrendezés munkálatainak a támogatására. Az Alpári Községi Tanács például már az idén camping- helvet létesített a Tisza menti környezetben, s ennek során 1600 köbméter földet mozgattak meg. Jövőre pedig Kiskunmajsa egyik „negyedét” szabadítják meg a még most is sok gondot okozó belvizektől, a községfejlesztési alap felhasználásával. Gyógyszer — heveny pesszimizmusra Bár jól tudom, hogy ez helytelen és határozottan elítélendő, néha erőt • vesz rajtam az át- leos pesszimizmus. Ilyenkor átmenetileg megrendül bennem az emberiség haladásába vetett hit. Nem átallom kétségbe vonni, hogy az amerikaiak belátják valaha is. ázsiai politikájuk tarthatatlanságát, hogy a keréskedel- mi dolgozók idén udvariasabban fogadnak mint tavaly, hogy egyre tartósab- bak lesznek a cipőtalpak és a házasságok, hogy mindig beleteszik a kávéba ami jár, de a vállalati kasszából sohasem veszi ki senki, ami nem jár neki stb., stb. Azt is jól tudom, hogy az alkotókedvemet aláásó pesz- szimizmust saját magamnak kellene legyőznöm, agyam ba idézve mindazon pozitív példákat, amelyek a haladást < fényesen bizonyítják világszerte. Sajna, évekkel ezelőtt rákaptam egy gyorsan ható gyógyszerre: Vígh Albert barátom optimizmusára. És azóta rendszeresen felkeresem — ha el akarom űzni rossz hangulatomat. Így történt a minap is, amikor búsan, borongva megvallottam neki: félek, hogy a gazdasági reformok megvalósítását gátolni fogja egyesek földhözragadt, bürokratikus gondolkodása. Elmondtam azt a kis történetet is, ami fölébresztette bennem az aggodalmat: Bizonyos vállalatvezető üzletszerző körúton járt az egyik baráti országban. Üt ja fényes sikerrel zárult: jövő évben sok millió forinttal nagyobb exportot bonyolíthat le majd az irányítása alatt álló üzem. Hazatérte után azonban a felettes szerv illetékes főosztályvezetője meg sem kérdezte, hogy mit intézett, ellenben — szigorú hivatalos hangon — részletes igazolást kért arról, miért tartott két nappal . tovább a külföldi út a tervezettnél. És mindezt azután, hogy a szóban forgó vállalat- vezető a tizedik napon hivatalos úton jelentette: még két napra feltétlenül szüksége van az üzlet lebonyolításához, sőt mindvégig az ottani külképviseleti szervvel együttműködve intézte közérdekű teendőit és betegre rohanta magát, hogy el'/usson mindenhová, ahova kell. Albert barátom a legcsekélyebb felindulás nélkül hallgatta végig beszámolómat, majd mosolyogva ennyit mondott: — Tévedsz, ha a történtek nyomán azt a következtetést vonod le, hogy nem haladnak előre a dolgok. Nem a főosztályvezető okve- tetlenkedése a döntő itt, hanem az a tény, hogy — utólagos igazolás ide, vagy oda — a vállalatvezető üzleti úton járt külföldön. Ilyesmire pedig régebben igen kevés példa akadt. Mint mindig, most is hatott a gyógyszer, optimizmusom visszatért. Bizonyságul csupán egy bizakodásteli jóslat: a Vasas fölényesen győzi le az Intert december S-án. B. D. Ml a mellékHtcában A félig összeomlott házat sokan ismerik Kecskeméten, hiszen nem éppen rövid idő óta „ékesíti” a Kisfaludy utcát. S minden arrajáróban megfogalmazódik a kérdés: Miért nem bontják le, vagy állítják helyre? Miért tűrik illetékesek; hogy az utca tengelyébe benyúló romház akadályozza a közlekedést, s a bármely pillanatban bekövetkezhető további omlással életet is veszélyeztessen? Nos, amikor a fenti és hason- fó kérdésekre választ kértünk a városi tanács építési-, közlekedési és vízügyi osztályától — egy vaskos iratcsomót vettek ■elő. A hivatalos papírokból nem mindennapi történet hámozható ki: Telefonál a tulajdonos... 1965. január 27-én Kerekes Gyuláné, a Kisfaludy utca 27. számú ház egyik résztulajdonosa és lakója telefonon jelentette az osztálynak, hogy a ház utcai része összedőlt. Az azonnali helyszíni szemle igazolja a bejelentés valódiságát, és eírnek alapján megszületik az első határozat: .. .„A tulajdonosok az épület bontását az aláducolás ellenére kezdjék meg és az épületrész évente egy-két ízben itttartózkodó lakóját erről értesítsék.” Ekkor már az is nyilvánvaló volt, hogy az egész ház összedőlése várható, s a tulajdonosok nem is tiltakoztak a lebontás ellen. "Így az aktára bélyegző került: „További ■ intézkedést nem igényel. Irattárba helyezendő”. Ennek ellenére ma is a csaknem két év előtti állapotában díszeleg és veszélyeztet tovább a romház. Még 1965 márciusában kiderült ugyanis, hogy az összedőlt lakrész bérlőjének, Mészáros Máriának az elhelyezéséig nem lehet a bontást megkezdeni. Még akkor sem, ha évente csak néhány alkalommal tartózkodott — a rommáválás előtt — a lakásban. Hivatalos írás ment hát a tanács igazgatási osztályára, amelynek alapján a lakásbizottság Mészáros Mária igényét felvette az 1965. évi lakáselosztási tervbe, s kilátásba helyezte, hogy az év végéig á bérlőt a romos lakásból elköltöztetik. Bérlő „álnéven“ Ez eddig rendjén is lenne — ha a következő iratok nem adnak az ügynek különös fordulatot. A lakás nélkül maradt, s Mészáros Mária néven szereplő bérlőről ugyanis kiderült, hogy 1959-ben — tehát hat évvel a Kisfaludy utcai ház Összedőlése előtt — házasságot kötött Kolop Antal, öcsödi lakossal. Az ottani tanács 1965. október 26-i értesítése szerint a házasság jelenleg is fennáll, s Kolop Antal- né, Mészáros Mária férjével mint családtag Öcsöd, V. körzet 3p. szám alatt lakik! Tehát semmiképpen nem jogosult arra, hogy Kecskeméten akár szükséglakást is kaphasson! Azt, hogy milyen szándékkal tartott igényt erre, vagy milyen céllal hallgatta el valódi családi helyzetét — ma már nehéz lenne hitelt érdemlően kinyomozni,• de az nyilvánvaló, hogy 1965. október végétől az ő elhelyezésének gondja nélkül elvileg akadálytalanná vált a romház lebontása. Csakhogy újabb egy év telt el — s a rom még mindig áll! Sértve minden közérdeket! Miutáfi ugyanis ez év február 12-én leltárba vették az összedőlt házrész bérlőjének különféle lim-lomokból álló, hátrahagyott holmiját, különös fordulatot vett az ügy. Március végén újabb kérelem érkézéit, még pedig nem a lebontás, hanem az épületrész helyreállítása ügyében. Igaz: nem a tulajdonosoktól — de nyilvánvalóan az ő jóváhagyásukkal, beleegyezésükkel. A száz év körüli épület romossá vált részére természetesen az osztály nem adta meg az újjáépítési engedélyt, hiszen nemcsak városrendezési, de gazdaságossági szempontok sem indokolták azt. A tulajdonosok ennek ellenére sem intézkedtek a bontás ügyben. Az osztályról kapott tájékoztatás szerint anyagi helyzetükre való hivatkozással. A közérdekkel nem lehet szembehelyezkedni! Többszöri tanácstagi sürgetésre most újabb határozat született: december 10-ig meg kell kezdeni és az év utolsó napjáig be kell fejezni a lakóépület utcai — két helyiségből álló — részének lebontását. Egyúttal 500 forint bírságot is kiszabtak a tulajdonosokra a bontási kérelem egy korábbi benyújtási határidejének elmulasztásáért. Megítélésünk szerint jogosan, hiszen a jelek szerint nem véletlen az, hogy az öreg épületnek — a karbantartás elmulasztása miatt — éppen az a része dőlt össze, amelyben a nem kívánatos lakó lakott. De azért is, mert a közérdeket semmibe véve a tulajdonosok az összedőlés minden felelőssége és következménye alól igyekeznek kibúvót találni. iratok olvasásakor úgy tűnik: a ház gazdáinak mindegy mi történik a romokkal — csak nekik ne kerüljön pénzbe. Veszélyes filozófia, amit nemcsak helyeselni, de elnézni sem lehet! Sem ebben, sem más hasonló esetekben. Részben azért, mert az ilyen gondolkodás következményeképpen máról-holnapra lakások tucatjai mennének tönkre, másrészt pedig senkinek és semmilyen' indokkal nincs joga mások életét kockára tenni. Ez esetben azokét az emberekét, akik nap mint nap kénytelenek az életveszélyes rom árnyékában közlekedni! Eszik
