Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-30 / 282. szám
AZ MSZMP IX. KONGRESSZUSÁNAK KEDDI TANÁCSKOZÁSA tFolytatás az 1. oldalról. párt féltése, a sorainak esetleges felhígulásától való aggodalom is kifejeződött. A hozzászólók töbhsége egyetértett azzal, hogy megértek a tagjelöltség megszüntetésének feltételei. A tagfelvétel továbbra is egyéni elbírálás alapján történik, sőt a Szervezeti Szabályzat mind a jelentkezőkkel, mind az ajánlókkal szemben fokozott követelményeket támaszt. Az augusztusban vitára bocsátott Szervezeti Szabályzat-tervezet olyan javaslatot tartalmazott, hogy új tagot csak az a párttag ajánlhasson, aki legalább 3 éves párttagsággal rendelkezik és a jelentkezőt közös tevékenység alapján 1 éve ismeri. A vita alapján — fenntartva az ajánló 3 éves párttagságát — 2 évre javasoljuk felemelni a közös tevékenységen alapuló ismeretség idejét. Továbbra is helyesnek tartjuk, hogy a tagfelvételnél az egyik ajánló szerepét a KISZ tölthesse be, olyan módosítással, hogy az ajánló a KISZ alapszervezet taggyűlése legyen. Korábban e joggal az illetékes KISZ-bizottság rendelkezett, amely azonban nem ismerhette kellően a felvételre jelentkező fiatalokat. Ezért ajánlásuk sok esetben formális vagy megalapozatlan volt. A javaslat elfogadása esetén jelentősen megnő a KISZ-szervezetek politikai, erkölcsi felelőssége. Számos pártszervezetből érkezett olyan javaslat, hogy az új Szervezeti Szabályzat a pártba való belépés alsó korhatárát 18 évben állapítsa meg. Ezt azzal indokolták, hogy ebben a korban válnak a fiatalok teljes jogú állampolgárrá. A Központi Bizottság e javaslatot több szempontból nem tartja helyesnek. A teljes jogú állam- polgárság elérése önmagában nem lehet indok; az állampolgári jogokat nem szabad azonosítani a párttagság követelményeivel. Aki felvételét kéri a pártba,» annak a többi dolgozóhoz képest bizonyos társadalmi munkatapasztalattal, politikai és világnézeti többlettel kell rendelkeznie. Nyilvánvaló, hogy a 18 éves fiatalok mindezt még nem szerezhették meg. Meg kell adni a lehetőséget számukra, hogy a tömegszervezetekben, elsősorban a KISZ- ben és a szakszervezetekben, a közös tanulás és munka útján megismerkedjenek a szocializmus alapelveivel. Ha a tagjelöltség megszüntetését a kongresszus elfogadja, a Központi Bizottság ajánlja: 1967. január 31-ig minden alapszervezet taggyűlésén egyéni elbírálás alapján döntsenek arról, hogy a jelenlegi tagjelöltek közül ki alkalmas a párttagságra. A párttagság keltét a IX. kongresszus időpontjától kell számítani. Az a jelenlegi csaknem 40 ezer tagjelölt, akinek felvételéről dönteni kell, a párt szervezeti erejének jelentős része. A szocializmus odaadó harcosait, pártunk új katonáit nyerhetjük közülük. Ennek tudatában kell ügyükkel foglalkozni. Pártunk a dolgozó tömegek bizalmát elsősorban érdekeiket kifejező politikájával vívta ki. A párt tekintélyét azonban a párttagok áldozatkész munkája, személyes példamutatása is növeli. A VIII. kongresszus óta is jelentősen fejlődött párttagságunk öntudata és kommunista erkölcsi arculata. Mindez nem jelenti, hogy a párterkölcsöt sértő, helyenként fellépő jelenségeket lebecsülhetjük, mert ezek az egész pártnak súlyos károkat okoznak. Vannak párttagok, akik szerénytelenekké váltak, akik a meggyőzés, a magyarázás helyett narancsol- gatnak és kinyilatkoztatnak, csalhatatlannak tekintik magukat, nem hallgatják meg munkatársaik véleményét, figyelmen kívül hagyják a dolgozók javaslatait. Előfordul, hogy egyes párttag vezetők visszaélnek hatalmukkal, jogta'an anyagi előnyöket szereznek. Sajnos, előfordul az is, hogy néhány veaejő, politikailag bizonytalan vagy tehetségtelen emberekkel veszi körül magát, az őszinte,, jó indulatú, elvtársi bírálatot pedig elfojtja, sőt nem egyszer burkolt formában meg- toro'ja. Mi táplálja és éleszti ezt az eléggé el nem ítélhető, a párt politikájával teljesen ellentétes gyakorlatot? Először is szemléletbeli okok. Gyakran nem lépnek fel az ilyen gyakorlat ellen, mondván, hogy ez mindenkinek saját ügye, nem tartozik másokra. Pedig ami a pártnak kárt okoz, rontja tekintélyét a tömegek előtt, az a szó igazi értelmében pántügy és egyetlen kommunista számára sem lehet közömbös. Mások hamis lojalitásból vagy pozícióféltésből tűrik el ezeket a pórt politikáján val ellentétes módszereket és csak akkor jelzik a bajokat, amikor már késő. A párttagsággal összeegyeztethetetlen a közömbösség, az elvteQensóg, a kényelemszeretet és a pozícióféltés. Ezért a párthatározatok be nem tartása, vagy a kommunista erkölcsi normált megsértése esetén a nevelés eszközein kívül alkalmazni kell a fegyelmi úton történő felelősségre vonást is. A Központi Bizottság a pártfegyelem megjavítása érdekében a Szervezeti Szabályzatban javasol néhány szigorítást. Ilyen többek között az, hogy a pártbüntetés az elsőfokú döntéssel hatályba lép, s hogy a pártból lázárt személy tagsági könyvét azonnal be kell vonni. Természetesen mindenkinek joga és lehetősége, hogy a felsőbb párt- szervhez fellebbezzen, ha nem ért egyet a döntéssel, de a kiszabott pártbüntetés hatályba lép. Többen javasolták, hogy a kötelességüket nem teljesítő párttagokat ne töröljék, hanem zárják ki a pártból. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a törlés és kizárás közötti megkülönböztetést célszerű fenntartani. A kizárást csak súlyos fegyelmi ügyékben — a párt politikájának tudatos eltorzítása, a párton belüli frakciózás, a kommunista erkölcsi normák durva megsértése, törvényszegés és az ehhez,hasonló esetekben ■— kell alkalmazni, a kizárt személyeket csak a kizárást jóváhagyó felsőbb szervek előzetes hozzájárulásával lehet ismét tagnak felvenni a. pártba. A törlés is szigorú határozat, de akik így kikerültek, későbbi időpontban a felsőbb pártszervek külön engedélye nélkül is felvehetők újra a pártba, hogyha arra alkalmasak. Pártunk kommunista vonásainak további erősítését hivatott szolgálni az a javaslat, hogy — a fegyveres testületek, a pártapparátus, a tömegszervezetek központjainak kivételével — minden pártalapszervezetnek legyen joga és kötelessége a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a vezetők beszámoltatása. Ezzel lényegében megszűnne a hatáskörkülönbség a termelő üzemek és hivatalok,_ intézmények pártalapszervezetei között. A Központi Bizottság fontosnak tartja a pártirányítás megjavítását az állami szervekben, a fegyveres erőknél és a tömeg- szervezetekben. Az érvényben levő Szervezeti Szabályzat a párt, és e szervek kapcsolatát — helyenként feladatát is — három fejezetben rögzíti. Ilyen részletes szabályozásra nincs szükség. Helyesebb, ha a párt alkotmánya rövidebben és egy helyen szögezi le a pártirányítás alapelveit valamennyi állami és tömesszervezet. illetve tömeg- mozgalom számára. A pártszervezetekben egyöntetű helyesléssel fogadták azt a kiegészítést, amely a párttagok kötelességévé teszi a közéletben való cselekvő részvételt. Az új Szervezeti Szabályzatban javasoljuk rögzíteni, hogy a Központi Bizottság a két kongresszus között jelentős politikai kérdések megtárgyalására és eldöntésére országos pártértekezletet hívhat össze. Ajánljuk ugyanakkor elhagyni azt a megítélésünk szerint formális jogot, amely szerint a párttagok egyh armadának kívánságára , rendkívüli kongresszust lehet összehívni. Az eddigiektől eltérően javasoljuk, hogy sem a Központi Bizottságba, sem a pártbizottságokba ne válasszanak póttagokat. A mostani választás már e szerint történt. Egyidejűleg javasoltuk megnövelni a testületek tagjainak számát. A póttagság rendszere az illegalitás körülményei között fontos volt, mert a vezető szervek munkájának folyamatosságát biztosította. A későbbiek során a vezetők elő- iskolájává és a társadalmi megbecsülés kifejezőjévé vált. Ma már nincs szükség arra, hogy a nagy létszámú vezető testületekben kétféle jogú tagok legyenek. A -pótta'gság megszüntetésével e testületek munkája egységessé válik, tagjaik pedig egyforma felelősséggel rendelkeznek. A módosított Szervezeti Szabályzat természetesen továbbra is biztosítja a kooptálás lehetőségét. A Központi Bizottság az eddigi tapasztalatok alapján javasolta, a kongresszust megelőző pártértekezleteknek, hogy ne válasszanak revíziós bizottságokat. Kérjük a kongresszustól e döntés megerősítését és ajánljuk, hogy a kongresszus ne válasszon Központi. Revíziós Bizottságot. Feladatait a Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság, illetve a pártbizottságok el tudják látni. Javasoljuk. hogy a Központi Bizottság pénzgazdálkodásának ellenőrzését a kongresszus utalja a Központi Ellenőrző Bizottság feladatkörébe. A pártbizottságoknál működő fegyelmi bizottsá- goK jogkörét javasoljuk változatlanul hagyni; ezek továbbra is kizárólag fegyelmi határozatok előkészítésével foglalkozzanak. (A budapesti és megyei pártbizottságok pénzgazdálkodását. ügyvitelét és munkarendjét a Központi Bizottság, az alsóbb szintű pártbizottságokét pedig az őket közvetlenül irányító pártbizottságok végrehajtó bizottságai ellenőrizzék.) Több helyen vitát váltott ki az a javaslat, hogy a Szervezeti Szabályzat ne írja elő kötelezően a kommunista csoportok létrehozását. A Központi Bizottságot az vezette, hogy a kommunista csoportok működése a legtöbb helyen formális volt, az idő túlhaladta őket. Az állami és tömegszervezetek vezetőségeiben a párttagok többségben vannak, helyenként ez az arány 80—90 százalékos. Az itt dolgozó párttagok értik a párt politikáját és annak szellemében tevékenykednek. Természetesen ahol ez szükséges, alkalomszerűen össze lehet hívni a kommunistákat, de ezt nem kell a Szervezeti Szabályzatban előírni. A lakóterületi pártmunka tapasztalatait áttekintve, javasoljuk törölni a Szervezeti Szabályzatnak azt a részét is. amelv kötelezővé tette az egy. házban, vagy háztömbben lakó párttagok lakóterületi pártcsoportba szervezését. A lakóterület kommunistáit, mikor erre szükség van, az illefékes pártszervezet bármikor összehívhatja és különböző feladatokkal megbízhatja. Valamennyi javasolt módosítás célja, hogy a párt még jobban megfeleljen hivatásának, vezető szerepének; még sikeresebben tudja irányítani a szocializmus építését és a proletár- diktatúra szerveinek, szervezeteinek erre irányuló tevékenységét. Biszku Béla nagy'tapssal fogadott beszéde után a kongresszus rátért a harmadik napirendi pont, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Revíziós Bizottsága jelentésének megtárgyalására. A jelentés — ameh’et a küldöttek írásban kézhez kaptak — többek között hangoztatja: A párt VIII. kongresszusa által választott Központi Revíziós Bizottság a Szervezeti Szabályzatban meghatározott területeken fejtette ki tevékenységét. Feladata volt ellenőrizni a Magyar Szocialista Munkáspárt központi szerveinek ügyvitelét, munkarendjét, általános gazdálkodását, pénztárát és központi vállalatait. A Központi Revíziós Bizottság a beszámolási időszakban több ezer levél elintézésének módját az iratok alapján, több száz ügy elintézését pedig a panaszos megkérdezése, illetve személyes ellenőrzés útján vizsgálta meg. A párt szerveinél és a pártsajtónál tartott ellenőrzéseink azt mutatják, hogy az ügyviteli munka e tekintetben is javult. Á párthatározatokban és a törvényekben előírt határidőket általában megtartják. A Központi Revíziós Bizottság a párt központi szervei gazdálkodásának vizsgálata során mindenekelőtt a költségvetések elkészítésének módját és annak végrehajtását kísérte figyelemmel. Megállapította, hogy a költségvetés minden évben az alsóbb pártszervek javaslatainak figyelembevételével a realitás és a fokozott takarékosság jegyében készült. A párt bevételei évről évre nőttek, a beszámolási időszakban összesen csaknem 35 százalékkal, ugyanakkor a kiadá- _ sok csak 8 százalékkal emel-' kedtek. A párt bevételeit kétharmad részben a tagdíjak, egyharmad részben pedig a párt vállalatainak nyereségbefizetései biztosították. • A Hírlapkiadó Vállalat eredményes munkáját elsősorban az bizonyítja, hogy a két kongresszus közötti időszakban a Népszabadság példányszáma mintegy 85 ezerrel, a megyei pártlapok példányszáma mintegy 110 ezerrel emelkedett Ezen belül az előfizetők száma 67, illetve 116 ezerrel nőtt. Különösen jelentős politikai eredmény, hogy a partlapok falusi olvasottsága a beszámolási időszakban 37,5 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy lapjaink 124 ezerrel több családhoz jutnak el. A vállalat befejezte a megyei lapok napilappá történő átszervezését, s ma már minden megyében naponta jelenik meg a párt helyi lapja is. A Központi Revíziós Bizottság a beszámolási időszakban több vizsgálatot folytatott a Kossuth Könyvkiadó Vállalatnál. A kiadott könyvek száma 1962-höz viszonyítva 20 százalékkal nőtt, az évi átlagos pél- dányszám csaknem 7 millió, az 1962-es év 5,4 milliójával szemben. A pártoktatás kiszélesítésével járó költségek a párt egész költségvetésének 15—20 százalékát teszik ki A Központi Revíziós Bizottság írásos jelentéséhez Horváth András, a bizottság elnöke fű- tett szóbeli kiegészítést. Ezután a kongresszus rá- ! tért a 4. napirendi pont- rák, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága jelentésének tárgyalására. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója — amelyet a küldöttek írásban előre megkaptak — többek között megállapítja, hogy a VIII. kongresszus óta a párt, a mozgalmi élet általános fejlődésével összefüggésben erősödött a pártfegyelem is. A Központi Ellenőrző Bizottság és a fégtyekni bizottságok fegyelmi vizsgálatai során fokozottabban érvényesült a demokratizmus. ; A fegyelmi bizottságok intézkedései, módszerei és javaslatai az érintett párttagok és kollektívák nevelésére, a hibák megelőzésére, a kommunista jellemvonások erősítésére irányultak. A két koűgresszus között eltelt időben a különböző pártszervek 26 227 párttagot részesítettek pártbüntetésben, közülük 6605-öt kizártak. Az> adatok’ bizonyítják, hogy a párttagságnak mintegy 4,5 százaléka, tehát csupán kis része vétett súlyosan a kommunista erkölcs normái ellen. Az elmúlt négy év alatt párt- ellenes nézetek és tevékenység miatt mintegy 200 párttagot, vontak felelősségre. A KEB tapasztalata, a fegyelmi munka elemzése is Alátámasztja, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom problémái, gazdasági életünk egyes nehézségei a párt politikájának végrehajtásában helyenként mutatkozó torzítások, ideológiai és propagandamunkánk fogyatékosságai is tápot adtak a különféle helytelen, káros, pártellenes nézeteknek. Szükséges azonban, hogy a pártszervek különbséget tegyenek az olyan esetek között, amikor egy párttag képzetlensége, vagy felvilágosító munkánk fogyatékossága miatt nem érti meg a párt politikáját, egyes intézkedéseit és azok között, amikor valaki pártellenes nézeteket vall, frakciós tevékenységet folytat. Korrupció, gazdasági károkozás miatt’ a négy év alatt- 4361 párttagot keílfU .felelősségre vonni. Ezekben az esetekben kiderült, hogy az illetékes pártszervek gyakran nem vették figyelembe a párttagok , és becsületes pártonkívüli dolgozók jelzéseit, bírálatait. A Központi Ellenőrző: Bizottság írásban kiadott jelentéséhez a szóbeli kiegészítést —tekintettel Nógrádi Sándor egészségi állapotára •— Barinkai Oszkár, a Központi Bizottság titkára mondta el. Az elnök ezután bejelentette, hogy megkezdődik az együttes •vita a kongresszus első négy napirendi pontjáról. A vitában elsőnek Nérrleth Károly, a budapesti pártbizottság titkára szólalt fel, s többek között méltatta a kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny pagyszerű eredményeit, szólott arról a fejlődésről, amely A .második .ötéves terv során a fővárosban megvalósult, s röviden értékelte a budapesti párt alapszervezetek tevékenységét, feladatait. Németh Károly felszólalása után szünet következett, majd a kongresszus Rapai Gyulának,. a Baranya megyei pártbizottság első titkáron ak elnökletével folytatta munkáját. Az elnök bejelentette, hogy a tanácskozás megnyitása óta 390 távirat és levél érkezett a kongresszus titkárságára, közöttük harminc külföldi üdvözlet. A továbbiakban a vitában felszólalt Bertus Pál, a fábián-se- bestyéni Kinizsi Tsz elnöke, Cservenka Ferencné, az MSZMP Pest megyei Pártbizottságának első titkára, Zimmermann József, az inotai alumíniumkohó szocialista brigádvezetője, Németh Ferenc, a Somogy megyei oártbizottság első titkára, Földes Ernőné] a Duna Cipőgyár pártbizottságának titkára. Ezután a tanácskozás elnöke ebédszünetet rendelt el. A szünet után Szurdi Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának elnökletével folytatta a kongresszus tanácskozását
