Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
Wflfi, novemtter 28., szombat S. »Mal-W; ... • v .*.. ^ ^ ~ ' " r T "' A tökéletes bűntény' Az eredeti francia film így hangzik: Gyilkosok kupéja. Ä magyar cím jobb. Kifejezőbb, és ötletesebb is, valahogyan jobban megragadja a figyelmet: Egy bűntény, ami tökéletes? Vajon milyen lehet? S mégis, hatan voltak a fülkében ... S míg egyre jobban összekuszálódnak a szálak, az ismeretlen tettes sorra öli a tanúkat.:; Az Humanité kritikusának hihetünk. Szűkszavúan is soAmíg felépül az áj gimnázium A hivatásszeretet ad erőt Kiskunmajsán Harmadik óra az első. utáni ,.műszakba”. Majsa egész egyáltalán hogyan kaphat aj kát mond: bűn, a felszínre tört Rossz, a „Színészek filmje, tele tehet- gonosztett olyan jelzőt, hogy'séggel, mozgalmas, izgalmas, „tökéletes”? megdöbbentő 3-eMin-.es fordult Hogyan? Iróniából. Olyan bűntény zajlik le a szemünk előtt, ami valóban „hibátlan”, amit nem lehet kideríteni soha, illetve nem lehetne, ha a mesterdetektív nem volna eleve, hogy úgy mondjam „hivatalból” okosabb is, szerencsésebb is, mint a „mesterbűnöző”. Kiváltképp, ha olyan rokonszenves színész játssza, mint Yves Montand. — Tessék, kedves nézők! — mondja a.z elsőfilmes rendező. ‘— Itt van, amit akarnak! Mi nem forgatjuk fel a világot, nem törünk új utat, megmaradunk a kipróbáltnál. Elvégre megérthetik: ez az' első filmem, nem szeretném kockáztatni a sikert. Ne higyjünk neki. Ez csak afféle nyelvöi lögetés. Ami egyébként — jószeműek tüstént észreveszik — átszövi mindvégig a filmet. A „sztori” látszatra igen szokványos bűnügyi# történet. A hálókocsiban megölnék egy lányt. Öt útitársa sorra gyanúba kerül. De az egyik jegy tulajdonosa ott se volt. S latokkal. Gyors dialógus, pokoli száguldás. Egyre fokozódik a tempó, de elmondhatjuk, hogy sem az alkotók, sem a színészek, sem a néző nem fullad ki. Amerikai stílusú film meghintve a „játékban nem ismerek tréfát” ízű humorral, egy kis gyengédséggel, s hasonló értékes fűszerekkel.” M. L. osztályban, dolgozatjavítás magyarból. A dolgozat címe: Édes hazám, szülőföldem. Fogalmazás a nyári élményeikről. Zizegnek a füzetek, csend, sokhelyt I boldog sóhaj: jól sikerült. Ko- vács Zsuzsa, Kerpits Klára, Oláh Magda és Szőlősi Erzsi munkája nagyon jó. Boldogok is a kislányok. De rajtuk kívül még sokan, jó ez az osztály, az ember nem is hiszi, milyen szép magyarsággal fogalmaznak az első gimnazisták. Szőlősi Erzsi — jászszentlász- lói tanyai kislány — a nyárról ír, a nyári Alföldről, a tanyavilágról. „Oly jó lenne egyszer a szép alföldi táj fölé emelkedni, legalább gondolatban ...” — írja. Felfelé törő vágy — a tanya világ egyetemes vágya — akar ez lenni? Tizemötéves kislány írta le. A dolgozatok _ mondjuk meg végre — a kiskunmaj- sai gimnáziumban születtek. Névben és lényegben gimnázium, külsőben egy öreg parasztház, amelyben öt osztály 143 diákja szorong. Csak ők — pedagógusok és a tanulók — a ■megmondhatói, milyen — szinte 'leküzdhetetlen — nehézségek között végzik munkájukat. írtunk már róla: tavasszal az egyik tanterem födémje beszakadt, az épület életveszélyessé vált, azonnal ki kellett üríteni. Váratlanul történt az eset, és mivel a gimnáziumnak helyet kellett adni, az egyik öreg általános iskolába költöztették be. A kisebbeké pedig egy másik iskolába irányították át délÁ Zrínyi Kiadó l?67-es tervei A Zrínyi Katonai Kiadó elkészítette jövő évi terveit. Eszerint 1967-ben megjelentetik a Nagy Honvédő Háborúról szóló mű befejező, 5—6. kötetét. Tóth Sándor és Morva Tamás „A Horthy-hadsereg erkölcsi arculata” című könyvében arra ad választ, hogy a magyar hadsereg vezetése és tisztikara miért szolgálta oly hűségesen a német birodalom érdekeit. A kiadó közreadja a „Tisztek kézikönyvét”. Érdeklődésre tarthat számot Szprikov szovjet szerző „A rakéták harci alkalmazása” című könyve. Népszerű olvasmányos tájékoztatónak szánják az almanachot, amely a katonai szolgálattal összefüggő legfontosabb tudnivalókat tartalmazza, a hadkötelesek számára. A Reflektor-sorozatban lát napvilágot Szabó László „A veszélyes harmadik” című, a hírszerzéssel foglalkozó kötete és Sós György „Mai kémtörté- net”-e. Az irodalmi jellegű munkák közül Önálló kiadvány lesz Szi- monov „Háborús naplóm” című műve. A Hayes „Lány a Via Flamenián” és M. Venturi „Fehér zászló Kefalónián” című könyve. (MTI) iskolai rendje felboly dúlt! Az immár jól fejlődő majsai gimnáziumra súlyos csapást mért a kiköltöztetés a régi — aránylag megfelelő — épületből. Gondolhatni, hogy ebben a múltszázadi parasztházban mennyi hely jut az osztályoknak. Az idei első osztályba jelentkezők közül 15-öt kellett elutasítani csupán helyhiány miatt, mert a szűk tanterem csak 32 tanulónak adhat helyet. így is nagy a kényelmetlenség. És mégis _ a lelkesedés és a hivatásszeretet példája! — mindent megtesznek, amit a „nagy” és rendezett körülmények között élő iskolák megtesznek. Szakköreikben éppúgy folyik a munka, a tanulóifjúság nagy kedvvel kapcsolódik be a művelődési ház munkájába, éppúgy helytállnak a mezőgazdasági gyakorlati munkában a Ta- jói Állami Gazdaságban és a helyi Jonatán Szakszövetkezetben. Csak éppen a tantermek... És mi lesz a jövő? Beszélik már, hogy tavasz- szal megkezdődik az új gimnázium építése. Megkérdeztük ezzel kapcsolatban a megyei tanács beruházási csoportját. — A majsai gimnázium „balesete’’ teljesen váratlanul ért bennünket, számos tervmódosítást kellett ezért végrehajtani — mondja Veleczky István mérnök. — Mi szíwel-lélekkel dolgozunk az új gimnázium építkezésének lehetővé tételén, hisz tudjuk, milyen nagy szükség van rá. Most még a tervkiigazítások körül van némi tennivaló és az Országos Tervhivataltól is várjuk a költségek jóváhagyását. A új iskola telkét már kijelölték, így minden remény megvan arra, hogy 1967. harmadik negyedében el tudják kezdeni az építkezést. Biztathatjuk őket azzal, hogy 1969. szeptemberében már az új iskolában kezdik az évet Addig ? igen, addig továbbra is a remény és a jövőbe vetett hit kell, hogy fűtse a majsai gimnázium pedagógusait és tanulóit. Jó munkájuk a biztosíték rá, hogy ebben nem lesz hiány. Balogh József Olasz zongoraművésznő Kecskeméten A több mint negyedszázada Belgiumban megindult Jeu- nesses Musicales mozgalomhoz évről évre mind több ország zenekedvelő fiataljai csatlakoznak. Tagjai között különböző életkorú fiatalokat találunk, s minden ország a maga sajátosságaival vesz részt a szervezet életében. Hazánk, ahol köztudomás szerint világviszonylatban legfejlettebb a zenei tömegnevelés, a sok helyen működő ifjú zenebarát-klubok révén kapcsolódott be a mozgalomba. A nemzetközi szervezet a tagországom között cserelátogatásokat, művészek vendégszereplését teszi lehetővé. Ennek keretében jött hazánkba Enrica Cavallo zongoraművésznő Milánóból. Három alkalommal lépett fel fővárosi és vidéki fiatalok előtt és programjában szerepel több klub meglátogatása is. Csütörtökön este Kecskeméten adott hangversenyt a Városi Művelődési Házban. Első ízben fordult elő városunkban, hogy külföldi művész ki- mondottap az ifjúságnak muzsikált. Műsora — mely terjedelmében és összeállításában különösen a középiskolás korú fiatalokhoz szól — Bach, Beethoven, Ravel és Schumann egy-egy reprezentatív művéből állt, egyenlő arányban képviselve az utóbbi két és fél évszázad zongorairodalmának legjelentősebb stílusait. Előadását biztos technikai tudás és értelmező kidolgozottság jellemezte. Beethoven- felfogása nem egészen egyezett a miénkkel, de el tudtuk fogadni ezt is, mint egyféle lehetséges értelmezést. Ravel és Schumann merőben ellentétes világát viszont egyforma otthonossággal, színekben és kifejezésekben gazdagon keltette életre. A hangverseny után a Művészklűbban lezajlott beszélgetésen az érdeklődők főleg a mai olasz zenei életről tettek fel kérdéseket a művésznőnek. Végül minden rosszmájúság nélkül szeretnénk az illetékesek figyelmét felhívni, hogy a zongorát minden egyes hangverseny előtt meg kell szakemberrel vizsgáltatni és fel kell hangoltatni. mert ennek elxnulasztását utólagos bocsánatkéréssel — nem lehet pótolni! Körber Tivadar Vecsei séta Műemlékek — sárban Van idő, mikor szokástól eltérően cselekszik az ember. Du- navecsén még nem sétáltam esőben. Most ezt teszem. Azzal vigasztalom magam, hogy ez az igazi természetszeretet. Ne csak akkor ragaszkodjon az ember a fákhoz, virágokhoz, hangulatos utcákhoz, mikor süt a nap. A főutca hársfái alatt rég látott ismerőssel találkozom. Megörültünk egymásnak. Jól jött ez a szomorú időben. — Mi újság, szenzáció van nálatok, Bolváry elvtárs? — kérdem a szakma ősi begyakorlottságával a járási népfront- titkárt. Hátrafelé int. kissé kajánul mozdítja szemöldökét. — Szenzáció? Ez az utca, ni! A Petőfi utca. Áll rajta a víz, kocsikerékagyig ér a sár. A lentebb fekvő udvarokba folyik le, ami az utcán már nem fér. — Itt, a község közepén, a tanácsháza mellett? Hát nincs csatornázva? — Ez benne a szenzáció. Persze: először. Volt már ez csatornázva — régen. Három éve felszedték: . „Megcsináljuk- ezt, egykettőre!” — mondták. Nincs tanácstagi fogadóóra, beszámoló, egyéb rendezvény, ahol ne sürgetnék a rendbehozását. Az a baj, hogy sokan beleszólnak. Sok bába közt.. — Te is ott laksz talán? — Nem. De ennek a körzetnek vagyok tanácstagja... Szervusztok — köszön oda egy elhaladó kis társaságnak, majd megjegyzi. — Láttad őket? A Petőfi utcában laknak. Borbé- lyéknál 4 család egy udvarban. Molnárék, Csordásék, Takácsék szintén... Ilyenkor, tartósabb esőben téglákon közlekednek a portán. — Hááát — ez éppen nem szenzáció. — Nem? Mikor pont ma van egyéves ' évfordulója, hogy ugyanezt szóvátették a Petőfi Népében —, és minden maradt a régiben? Ha így vesszük, ez' valóban szenzáció. Negatív szenzáció. Lássuk saját szemmel ezt a Petőfi utcát. Izgalmas séta esik errefelé. Minden úgy igaz, ahogy Bolvári László mondotta. Egy-egy szakaszon talpszélességű. lejtős járdafélén át kell egyensúlyozni. Mint a kötéltáncosnak. Derűs mozzanatra készül fel az ember. Várja, mikor csúszik ki alóla a lába, hogy még idejében úszásra kész helyzetben zuhanjon a pocsolyába, latyakba. Majd ahol a legközelebbi utca betorkollik, szabályos kis tó vizén ver buborékot az eső. Fentebb, az utca eleje felé mintegy negyven betongyűrű állja az esőt és az évek múlását. Jelzi, hogy valamikor csatornaként szolgálták az utcát. Szépen rendberakva gömbölyűdnek egy kis szögletben. Éppen- csak a klasszikus tábla hiányzik róluk: MŰEMLÉK. A rendőr és két gyerek A „Kislak” csárda olyan a Duna-parti csapzott világban, mint téli álmot alvó céllövöldék, bazárok régi ligetekben. De milyen különlegesen szép a táj ebben a csendes őszi esőben. Hamvas szürke. Szelíd barna, fakózöld és ezüst árnyalatok pompáznak a Dunán, a túlsó part lankáin, a gubbasztó bokrokon, hatalmas ősfákon, melyek mint zengő orgonaibúgás törnek a magasba. Csend, csend, megállt az idő. De amott, a zsilipszerü köveknél mozgás támad. Egy rendőr és két sötét ruhás valaki ereszkedik le a gátról. Az egyik bizonyára gyerek, mert jóval alacsonyabb a másik kettőnél. Leérnek a füves, bozótos ártérbe. Mennyi gyerek szaladgál, futballozok, hencsereg itt nyáron! Gyerünk közelebb, ök hárman, sűrű bokros helyen állnak meg odalent. Valamit néznek a földön. A rendőr fe.i- és kézmozgásán látszik, hogy hivatalosan érdeklődik valamiről. A gyerekek — most már a magasabbról is kiderül, hogy a másik is kiskorú — nyugodtan magyaráznak. Mutogatnak, elnéznek bizonyos irányban, még zsebre is'dugják a kezüket. És aztán újra meg újra a lábuknál levő valamit szemlélik. Mi lehet ott? Részeg ember? A gyerekeket „elkapták”, s most a lopott holmit mutatják, amit itt rejtettek el? Vagy talán?... A rendőr lehajol, úgy fordítja a fejét, mintha valakit végignézne. Csalt nem hulla? Any- nyi krimit lát az ember, erre Is gondolni lehet... Most meg emelint valamin a rendőr. Feláll, megint kérdez, jegyez. Végül megoldódik a rejtély. Ismét lehajol a rendőr és két kézzel egy rozsdás ágyulövedéket emel fel. Óvatosan igazgatja két markában, ki ne csússzon a síkos. súlyos „szivar”. Megindul vele a „Kislak” irányába. Ott van lépcsőfel iáró. Kövek, gyökerek, gödrök, bokrok közt ye- zet az útja. Nem éppen biztonságos. Meg is próbál előbb feloldalazni a töltésre, de meggondolja. Csúszik a fű. A gyermekek figyelik egy darabig. majd másik irányba ha- zaindulnak. Megszólítom őket. Testvérek. Schnell Ferenc VII. osztályos, öccse. Imre V-ikes tanuló. Hogy történt? —- Iskolából jöttünk hazafelé, s errefelé, mert hallottuk, hogy ólmot, horgot lehet találni. Sokat elhagynak itt nyáron. Mi is pecázunk. gyűjtjük nyárára —, mondja Ferenc. — Én botlottam meg, — vág közbe a kicsi — és amint fel- tápászkodok, nem messze tőlem, a kövek alatt, bozótos gödörben egy fémhegyet pillantottam meg... Harmincöt-negyven centi hosszú lövedék volt. Mindjárt tudtuk, hogy az, mert a tv-ben láttuk már. hogy olyannal töltik be az ágyukat. Aztán siettek a rendőrségre, hogy bejelentsék. A Duna túlsó partján vidáman füstölnek Dunaújváros gyárkéményei. És ezen a gyönyörű füves, erdős ártéren any- nyi vidám gyerek játszik, kacag nyáron át... Meddig tart még. hocv békében született gyerekeink lába alatt is alattomosan. robbanásra készen lapulnak ‘a múlt gyilkos erői? Tóth István
