Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-25 / 278. szám

1966. november 25., péntek » 5, oldal 1200 szakmunkás]elölt Reneszánsz kórusmnzsika Kecskeméten Kimondani is sok: 1200 tanu­ló együtt. Pedig a kiskunfélegy­házi iparitanuló-iskolában eny- nyi a leendő szakmunkások szá­ma. Az egyszerű épület hogyan bír el ennyi tanulót? Hogyan tudják a helyet és az időt be­osztani, hogy mégis menjen a munka? Serege Gábor igazgató Régiségek orvosa Hajmás Sándor, a kiskunfél­egyházi múzeum restaurátora már nyugdíjba ment- A mú­zeumtól azonban nem szakadt el, ma is ott tölti minden ide­jét és javítja a régiségeket. Há­rom és fél évtizedes múzeuini elfoglaltsága alatt különféle eljárásokat dolgozott ki a javí­tásra szoruló múzeumi tárgyak rendbehozására. Sándor bácsi tapasztalatait, ügyességét és tudományát ré­gebben az ország számos mú­zeuma igénybe vette. Manapság azonban — rokkant lábai miatt — nem tudja Félegyházát el­hagyni, a múzeumban berende­zett ezermester műhelyében te­vékenykedik. Keze alatt újjá­születnek nemcsak a köcsögök, szilkék és szerszámíjak, hanem a vastag rozsdaréteggel bevont vas- és fémtárgyakat is fényes­re varázsolja egyéni módszerei­vel. meg vakar ja a fejét, mikor szó­ba kerül ez a kérdés: — ötvenkét szakmára készít­jük fel a tanulókat. Heggel 7- től este negyed 9-ig folyik a ta­nítás szinte szünet nélkül. A helyiséggondok? Kevés a tante­rem- Ezen úgy segítünk, hogy a Petőfi Gimnáziumban bérelünk hármat és egy tornatermet, a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolától ugyancsak egy tornatermet ka­punk. De még így is kevés, 11 osztálynak nem jut tornaterem. — Akkor ezek hogy tornász­nak? — A Honvéd Sporttelep veze­tője készséggel rendelkezésünk­re bocsátja a futballpályát, jó időben itt gyakorolnak a fiúk, lányok. Ilyen mostoha helyzetben is jól végzi munkáját a félegyházi ipari tanuló-iskola. Most már az építőkön múlik! Tudják azonban a pedagógu­sok és szülők is, hogy ez az ál­lapot már nem tart soká. A vasútállomás szomszédságában hamarosan megindul az új szak­munkástanuló intézet építése­Milyen lesz az új iskola? A Munkaügyi Minisztérium 10 millió forintot adott a mun­kák elvégzéséhez. Tizenkét tan­termesre tervezik az épületet, két tantermenkint egy szertár­ral. Építenek hozzá egy torna­termet, két szakrajz- és egy ké­miai—fizikai előadótermet. Kor­szerű iskola lesz, minden szük­séges feltételével annak, hogy a fejlődő és egyre korszerűbb technikával dolgozó iparunknak jól képzett szakmunkásokat ad­jon. De mikor? ■ Ez már tisztára az ÉM Bács- Kiskun megyei Építőipari Válla­laton múlik. Valamennyi terv­dokumentáció készen van, akár azonnal meg lehetne kezdeni az építkezést, ha a vállalat bírná kapacitással- Ám a jelek szerint csak a jövő tavasszal kezdik el a munkát és legjobb esetben 1968 nyarára fejezik be. Fordítsanak rá nagyobb gondot! Kiskunfélegyháza nem mező­város többé: mutatja ezt az 1200 ipari tanuló is. ötvenkét szakmát említet­tünk, de mégis leginkább négy szakma az uralkodó: a lakatos, esztergályos, villanyszerelő és építőipari szakmák. Az utóbbi egy esztendő alatt — a tanácsi irányítás alá tar­tozó Kézműipari Vállalat fejlő­désével egyidejűleg — nagy ér­deklődéssel fordultak a szabó­szakma felé: 54 leány tanulja ezt a tanácsi vállalatnál. De év­ről évre emelkedő az érdeklő­dés az egyéb ipari pályák iránt is. Sajnos, nem minden vállalat viseli szívén az ipari tanulók sorsát- Példát is hallottunk erre Félegyházán: a Villamosszigete­lő és Műanyagfeldolgozó Válla­lat tanulói tanműhely, gépi és kéziszerszám tekintetében na­gyon elhanyagolt helyzetben ta­nulnak. A fővárosi központ ille­tékesei többet törődhetnének a félegyházi ipari tanulókkal. A helyi gyárvezetőkben hiába van meg a jóindulat, a központ nél­kül semmit sem tehetnek. Sportteret társadalmi munkával! Az előbb említettük már a tomateremhiányt, amelyet még kölcsöntermekkel sem lehet meg­oldani teljesen. Az ipari tanulók — és más iskolák tanulóinak — sportoltatására rokonszenves öt­letet dolgozott ki Serege Gábor igazgató. Íme: — A Fürst Sándor utcában van egy bolgárkertészet, beékel­ve a városba- Csereingatlannal vagy kisajátítással nagyszerű sporttelepet lehetne itt csaknem tisztán társadalmi munkával létrehozni, ha a várostól meg­kapnánk ezt a területet. Az ipa- ritanuló-iskola a két gimnázium, a Petőfi és Kossuth általános iskolák tanulói — három ezer­nél többen — készséggel segíte­nének a feltöltésben, elegyenge- tésben. Tömeget befogadó sport­pályákat lehetne itt létrehozni, jóformán pénz nélkül. Az ötlet életrevaló. Elsősor­ban a legnagyobb létszámú ipa- ritanuló-iskola, de a többi isko­la is végre hozzájuthatna egy ifjúsági sportpályához, amely még a közel új lakótelep gye­rekeinek is hasznos lenne. Balogh József Hamarosan átadják A bajai ifjúsági klub eddigi helyisége nem volt megfelelő, ezért — a városi tanács nagy áldozatkészségével és igen je­lentős társadalmi munkával — a művelődési ház kiállítási ter­mét alakították át ifjúsági klubbá. Az új ifjúsági Klubot — amelynek létrehozásában a KISZ megyei bizottsága és a megyei vendéglátó vállalat is nagy jóindulatról tett tanúbi­zonyságot — december 7-én ad­ják rendeltetésének. A BUDAPESTI Madrigál­kórus keddi hangversenyének műsorán a reneszánsz kor zene­szerzőinek művei szerepeltek, kb. másfél évszázad zenei ter­méséből válogatva. Nincs a ze­neirodalomnak még egy terü­lete, mely annyira gazdag len­ne, mint éppen a kórusmuzsika. Ha voltak is a zenetörténetnek elsődlegesen hangszeres korsza­kai, ezekben legfeljebb átmene­tileg szorult háttérbe, de soha­sem hallgatott el teljesen a „vox humana”, az emberi ének­hang, A vokális zene egyik leg­nagyobb virágkora a reneszánsz idején bontakozott ki. A kor hangszeres zenéjét — egy-két kivételtől eltekintve — ma már meglehetősen primitívnek és csupán muzeális értékűnek érez­zük, míg kórusirodalma évszá­zadok távlatából változatlanul frissen szól hozzánk, sőt szép­ségét és igazi értékeit mintha csak most kezdenénk igazán fel­fedezni. A KÓRUSIRODALOM oly beláthatatlanul gazdag, hogy teljességében nem ismerheti meg senki, így minden alka­lommal találkozunk eddig is­meretlen művekkel. A Buda­pesti Madrigálkórus vezetője: Szekeres Ferenc tervszerűen fog­lalkozik nálunk még elő nem adott művek felkutatásával, be­mutatásával, lefordíttatásával és kiadásával (ezzel az amatőr kó­rusmozgalomnak is jó szolgá­latot tesz). De felfedezés erejé­vel hatott az a tartalmi sok­rétűség is, mely ennek az idő­ben körülhatárolt korszaknak a zenéjében megnyilatkozott. Ez egyfelől a műsor kitűnő összeállításából következett. A kor huszonegy jelentős zeneszer­zőjének huszonhat, „a cappella’’ (tehát kíséret nélküli) énekkari kompozícióját hallottuk. Ezen belül minden idők legnagyobb köruskomponistájának; Palestri- nának latinnyelvű motettái, né­met kórusdalok, francia chan­sonok, spanyol, angol és német­alföldi zeneszerzők madrigáljai szólaltak meg, köztük helyes arányban közismert, mindig si­keres számok (pl. Lassus: Zsol­dos-szerenád, Lully: Táncdal) és újdonságként ható darabok (pl. Bennett, Waelrant stb. művei). A számok nagyobbik részét ma­gyarul, néhányat eredeti nyel­ven énekelt az énekkar. MINDEZEKEN túl a válto­zatosságot a kórus nagyszerű megjelenítő készsége biztosí­totta, mely minden pillanatban az énekelt mű világához iga­zodva volt hol drámaian fe­szült, hol sok színben villódzó, majd természetesen egyszerű, mámorosán derűs, áhitatÓ6, vagy sziporkázván szellemes, szinte romantikusan szenvedélyes, vagy könnyedén virtuóz. Az abszolút biztos szólamtudás, a magas­rendű éneklési kultúra, és a tiszta intonáció mindennek ter­mészetesen szükséges feltétele. Az énekkar hangzásvilága a ka­maraéneklés követelményeit va­lósítja meg, a hang szépsége, a helyes szövegmondás, a dinami­kai és egyéb effektusok a zenei kifejezés eszközei. A gazdag műsorból szinte önkényesen emelünk ki néhány művet, me­lyeknek előadása különösen megragadott; Jannequin: Oly könnyű ez a mámor c. darab­jában a francia szöveg valami egészen jellegzetesen franciás előadással társult, Passerau: Férjem szép és jó c. műve pe­dig tökéletesen idézte fel a re­neszánszkori francia chanson hangját A második részben Hassler: Őszi fák c. kórusdala érzelmi feszültségével, míg Mor- ley: Tavasz c. madrigálja Uj­jongó hangulatával, virtuóz elő* adásával tűnt ki. Lully: Táne- dalát a közönség nagy tapsára kétszer is megismételte az ének­kar. A hangverseny egészéből a reneszánsz emberének életsze- retete, sokrétű érzelmi világa szólt hozzánk, tisztult formában és közvetlen, közérthető hangon. A MŰSOR szerves része volt Gombos Kati színművésznő köz­reműködése, aki — koníerálás helyett — az egyes művek szö­vegét olvasta fel, olyan szép szövegmondással és átélt elő­adással, mely a művészi él­ményt — a szöveg pontos meg­értésén túl — nagy mértékben tokozta. Közönségünk igen jól reagált a hallottakra, amint ezt a hang­versenyt követő beszélgetésen a Művészklubban Szekeres Ferenc karnagy is örömmel és elisme­rően állapította meg. Körbcr Tivadar NOVEMBER 26, FENTEK 21.30: Nemzetközi gálaest — köz­vetítés Párizsból. Az ENSZ gyer- meksegélyaésl csoportjának jóté- konyoélú műsorán egész sereg világ­hírű művész lép fel. Néhány név: Jeanne Moreau, Nadja Tiller, Jane Fonda, Maurice Chevallier, Gene Kelly, Horst Buchholz... NOVEMBER 26, SZOMBAT Mindennapjaink demokráciája Nem cél A kisváros értelmiségi klubjában még a záróra sem ve­tett véget a vitának: az utcán, lassan ballagva folytatták. A gazdaságirányítás új rendszeré­ről beszélgettek, vitatkoztak, s arról, hogy sokan — közülük is — összetévesztik a célokat és az eszközöket. Még nem min­denki érti — fejtegette egyikük, aki történetesen az egyetlen nagyüzem főmérnökeként köz­vetlenül is részese a reform­nak —, hogy céljainkban sem­miféle változás nincsen, hogy az új mechanizmus csak jobb, f hatékonyabb eszköz céljaink megvalósítására. Okos, helyes szavak, s való­ban lényegre tapintók. A párt politikája, az abban foglalt gaz­dasági-társadalmi célkitűzések immár hosszú esztendők óta változatlanok. Eszközeink „öre­gedtek el”, váltak korszerűtlen­né, azok az eszközök, amelyek­kel e célok megvalósítását szol­: eszköz gáltuk. A megszokott felcserélé­se az újjal soha nem könnyű, s főként nem akkor, ha ilyen, társadalmi méretű „eszközök­ről” van szó. Ám hamar közel kerül az emberekhez, értelmi­leg és érzelmileg egyaránt, ha sikerül világosan, áttekinthetően megfogalmazni feladatainkat. A gazdasági mechanizmus eseté­ben ez történt: a vállalati mun­ka jövedelmezőségének fokozá­sa, az egyén anyagi érdekeltsé­gének kiemelése, az önálló mun­ka lehetőségének biztosítása — mindenki számára vonzó. Hatás és kölcsönhatás tör­vényszerű folyamata ez: az új mechanizmus erősítője, kiszéle­sítő je a szocialista demokráciá­nak. s ugyanakkor a növekvő demokratizmus, a dolgozók fo­kozott bekapcsolódása a felada­tok meghatározásába és meg­valósításába termékenyítőén visszahat mind a gazdasági, mind a társadalmi életre, ösz­tönözve annak magasabb szint­jét, tartalmi és formai gazdago­dását. Téved tehát az — és vannak ilyenek — aki azt hiszi, hogy a vállalati nyereség növe­lésének szorgalmazása, az egyén anyagi érdekeltségének hangsú­lyozása, a vezetők önállóságá­nak fokozása valamiféle anya­gias, semmi mással nem törő­dő szemlélethez vezet. A leglé­nyegesebbet. történetesen azt nem érzékelik éppen e nézet vallói, hogy — kiszólással élve — csak „lovat” cseréltünk: új paripánkon továbbra is eredeti célunkhoz, a szocializmus teljes felépítéséhez igyekszünk. Mii köze a demokráciának ahhoz, hogy egyik vagy másik üzem milyen nyereséggel dolgo­zik? — vetheti közbe valaki. Nos, nagyon is sok köze van. Ahol megteremtődik az élő, ak­tív üzemi demokrácia légköre, ahol valóban a kollektíva ha­tároz. s cselekszik, ott a siker sem maradhat el. És az első eredmény még inkább serkent, hogy a dolgozók feltárják a ne­hézségeket, az akadályokat, új megoldásokat, jövedelmezőbb el­járásokat keressenek, hatéko­nyabb szervezési-irányítási mód­szereket alkalmazzanak. És mindez nemcsak az üzemek fa­lain belül érvényes, hanem má­sutt is. A név szerinti jelölés és választás például elősegítője választók és tanáctagjük. kép­viselőjük közvetlen kapcsolatá­nak, s ugyanakkor a megvá­lasztottak nagyobb felelősségér­zetét is megteremti. Lenin, több mint ötven esz­tendeje, az októberi forradalom előestéjén látnoki erővel állapí­totta meg: a dolgozó tömegek számára a hatalom teljessé­gét csakis a proletárdiktatúra biztosíthatja. E teljesség azon­ban csak fokról fokra, hatás és kölcsönhatás állandó dinamiká­jában valósulhat meg. Társa­dalmi fejlődésünk legutóbbi két évtizede jól érzékelteti e foko­zatosságot: lépésről lépésre ha­ladtunk előre, s ma eljutottunk addig, hogy életünk valamennyi területén általános jellemzővé tegyük a szocialista demokrá­ciát, hogy gazdasági és társa­dalmi életünkben egyaránt min­den tekintetben a hatalom tel­jességét gyakorolja és élvezze a dolgozó nép. M. O. 26.00: Szombatesti hangverseny a kongresszusi versenyben kitűnt bri­gádok tiszteletére. — Amint a pén­teki gálaest nemzetközi csillagokat, ez a hangverseny a magyar művé­szet élvonalát vonultatja fel, még­hozzá a komoly és könnyű műfaj­ban egyaránt. Részleteket láthatunk többek között az Erkel Színház Tos- ea-előadásából, a Zeneakadémia Haydn-hangversenyéből, az Állami Balett Intézet jubileumi műsorából és az Állami Népi Együttes legüjabb táncjeleneteiből, énekszóiéiból. A műsort félórás operettegyveleg zár­ja. NOVEMBER 27, VASÁRNAP 19.50: A kongresszus előestéjén. .. — Riportműsor az MSZMP IX. kongresszusának küldötteivel. 20.00: A csengő. — Donizetti vlg- operája, magyar tv-film. A nálunk alig Ismert kisoperát a ritka zene­szerzői bravúr példájaként szokták emlegetni. Kilenc nap alatt írta a librettót, a zenét, és tanította be az előadást a múlt század elején Donizetti Nápolyban. A darab első előadása a bukástól mentette meg egy társulatot. 21.10: Kakuk Marci szerencséje. Tersánszky Józsi Jenő kópéságaiból kifogyhatatlan, kedves csirkefogója, Kakuk Mard, a „piaci polgár” már rég klasszikus rangot vívott ki magának az irodalomtörténetben. Tavaly a Tháliában színpadon Is sikerrel szerepelt, fis ahogy őt is­merjük, a képernyőn Is beváltja műsora címét: szerencséje lesz. Min­den bizonnyal megérdemli majd: egyik legmulatságosabb, legpajzá­nabb kalandját láthatjuk. Főszerep­lők: Koncz Gábor, Szemes Mar' Pongrácz Imre, Fónay Márta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents