Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-22 / 275. szám
t WM. november 22., kedd 3. oldal % Venyigezúzó és társai Kezdeményezések a Bajai Gépjavító Állomáson A Bajai Gépjavító Állomás központi üzemegysége élénk, mozgalmas képet mutat. Nemcsak a műhelyekben folyik a munka, hanem az egész udvar „szinte fel van fordítva”— Épül az új, korszerű traktorjavító műhely — magyarázza Hugyecz Pál főmérnök — egy év múlva talán már birtokba veszik szerelőink ezt a 12,5 millió forintos beruházással épülő létesítményt. Szükség is van a bővítésre, mert a Bajai Gépjavító már kinőtte a régi kereteket. Az idén is a betervezett 35 millió forint helyett 40 millió forinton felül lesz az állomás által produkált termelési érték. Az itt folyó sokoldalú tevékenységből talán a kisgépgyártást érdemes kiemelnünk. E tekintetben nagyon sok kezdeményezéssel találkozni a bajaiak- nál. Dr- Csatári Lajossal, a gépállomások megyei igazgatójával és a főmérnökkel sorra vesszük az itt gyártott különböző gépeket. Először fényképeket nézegetünk, amely működés közben mutatja be a konstrukciókat, később pedig közelebbről is megtekintjük őket. Nyolc művelet Itt van például a kombinált kukoricavető-sortrágyázó. Nyolcvan darab készült belőle. Már tavaly sok segítséget adott ez a gép a termelőszövetkezeteknek. Az idén 16 ezer holdon segítette a kézi erő felszabadítását- Nyolc műveletet végez egyszerre: talajfellazítást, kultivátoro- zást, somyitást, trágyázást, vetést, takarást, tömítést, simítózást. A főkonstruktőrei Vuity Jóasef, a járási tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője, a gépjavító igazgatója és főmérnöke. Országos versenyen első díjat nyert ez a gép. A másik nagy sikert aratott kisgép a venyigezúzó és a kuko- rica-szárvágó. Felaprítja a szőlővenyigét és teríti. Ugyancsak alkalmas kukoricaszár aprítására és terítésére- Kétszer akkora a teljesítménye, mint az Orkán nevű járvasilózónak. Tízórás műszak alatt mintegy 15 holdon szórja szét a venyigét, vagy a kukoricaszárat. Országos bemutatón ez is nagy figyelmet keltett. Jelentősége azért van, mert mind a venyige, mind a kukoricaszár alkalmas a talajerőutánpótlásra. Gj organ amortizálódik Illlllllllllllllllllllllllllllllllülllllllllllllllllllllllllll Érdekes ezzel kapcsolatban azt is megjegyezni, hogy a Gépkísérleti Intézet adatai szerint 100 hold területű szőlő „venyi- getermésének” feldolgozása után amortizálódik, hiszen összesen 10 ezer forintba kerül az előállítása. A széles sorú szőlők gépi munkáját gyorsítja a trágyázó, amely az Ültetvény tervező Vállalat érsekcsanádi telepén került kipróbálásra- Említésre méltó a trágyakomposztálógép, amelyből már 50 darabot az AGROTRÖSZT meg is rendelt a gépjavítótól. Ez utóbbi egyébként tavaly 100 «darab úgynevezett Tarcali szüretelőkocsit is rendelt, az idén újabb 40 darabot. Ezt is változtatják jövőre, billenőplatós pótkocsira szerelt, I és fél köbméteres szüretelőkádat gyártanák. Ebből is van már igény. A gépjavító állomás csátaljai üzemegységében is tanúja lehetünk egy ötletes újításnak. Az úgynevezett B—62-es kiselejtezésre ítélt kombájnokat kukori- camorzsolóvá alakítják át- Mintegy 200 mázsa teljesítményt számolnak 10 órás műszakban az átalakított gépen. A módosítás szinte jelentéktelen összegszenzáció, mert jelentősen csökkenteni tudták egy-egy pótkocsi teljes felújításának költségét. 1964-ben — Vő András elmondása szerint — 22 ezer forintba, tavaly már csak 17 ezer, az idén pedig csupán 13 ezer forintba került a felújítás. Arra a kérdésre, hogy miképp Magatartás a gyárkapun kelül ás kívül NYÁRON, úgy félnyolc táj- 1 a következő órákban olyan fe- ban, gyakran találkoztam egy gyeimezetten kell viselkedniük, kis csapattal: Az ÉM Bács me- | mint ahogy nemregiben az ipari. gyei Állami Építőipari Vállalat szakmunkástanulói vonultak a Kecskemét leninvárosi építkezésre. Szabályos sorban, vállukon a szerszámmal. Meltudták csökkenteni a javítási lettük lépdelt az oktatójuk, költségeket, a csoportvezető el-1 tartozom a „katonás” mondja, hogy elsősorban azért," . - • t ” tt ez a mert különböző egyszerű gepe- emberek Köze, me„is tetszett, ez két gyártottak saját elgondolás elvonulás. Feltételeztem ugyanalapján, amely gyorsabbá és olcsóbbá tette a javítást. Például nyolc hidraulikus alvázszerelést segítő kisgépet gyártottak- Jövőre még gyorsabb lesz a javítás, mert 200 pótkocsi felújítására szükséges alkatrész gyártásához máris hozzáfogtak. Sok egyébről lehetne még szólni, oldalakon lehetne sorolni a többi ötletes kisgépet, amelyet a bajai kollektíva elképzelései alapján gyárt az üzem. Az eddigi eredmények alapján most újabb feladatot kapott a bajai gépjavító. Dr. Csatári Lajos elmondja: A megyei párt- és tanácsi vezetés ezt a gépjavító állomást jelölte ki a hagyományosan telepített szőlőterületek teljes gépi műveléséhez szükséges eszközök gyártására. Az előkészületek már erre is megtörténtekK. S. is, hogy ha ilyen fegyelmezetten kezdik a munkát, akkor az egész műszak alatt hasonlóan viselkednek a fiatalok. Az egyik reggel ismerősömmel együtt néztük a rendezett menetet. Vitatkoztunk egészen a város központjáig és azzal váltunk el, hogy kétségkívül nem a sorba állítás az elsődleges eszkcze a fiatal száln unkásjelöltek nevelésének, hanem az idősebb dolgozók személyes példamutatása, a vezetők baráti — így is mondhatjuk: atyai — jótanácsa, figyelmeztetése és nem utolsó sorban a KISZ eszmei nevelőmunkája. DE AZÉRT korántsem árt, ha mindezek mellett arra is gondot fordít az oktató, hogy már a műszakkezdés élőit rendbe szedje kis csapatát és ezzel felkészítse őket arra, hogy Szövetkezeti jogászok tanácskozása Tegnap délelőtt Kecskeméten, megyei bíróság épületében szakmai értekezletre hívta össze be kerül. Ócskavas helyett te- a megyei termelőszövetkezeti ta- hát hasznos gép lett a „halálra nács a megye különböző szöítélt” kombájnból. Elmer János üzemegységveze- tő az udvaron álló kombájnokra mutatva elmondja, hogy 30 darabot szeretnének átalakítani. Máris nagy az érdeklődés a mezőgazdasági nagyüzemek részéről. Évről évre olcsóbban A bácsbokodi üzemegységben a pótkocsijavító üzemrészt kerestük fel- Itt ez a legnagyobb vetkezeteinek — mezőgazdasági, háziipari termelőszövetkezetek, tsz-közi vállalkozások — jogi ügyintézőit. Az ülést dr. Major József, a megyei tsz-tanács jogügyi titkára nyitotta meg, majd dr. Klapil Sándor, a Kecskeméti Járásbíróság elnöke, a Magyar Jogász Szövetség megyei titkára néhány szóban vázolta az MJSZ Termelőszövetkezeti Jogász Szakosztály jelentőségét, feladatait. Ezt követően javaslatot tett a szakosztály'megyei vezetőségének megválasztására. A javaslat alapján dr. Major Józsefet, dr. Karácsonyi Istvánt, a MÉSZÖV jogtanácsosát és dr. Szigeti Béla tiszakécskei ügyvédet választották a szakosztály vezetőivé. Ezt követően dr. Major elvtárs ismertette a legutóbbi összejövetel óta megjelent és a szövetkezetek munkájával, gazdálkodásával összefüggő különböző jogszabályokat, majd a termelőszövetkezeti jogi ügyintézők számoltak be tevékenységükről. Ezután dr. Fóris Imre, a Földművelésügyi Minisztérium tsz- jogvédelmi csoportvezetője tartott előadást „Szociális gondoskodás a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben’’ címmel. Mezítlábas szümpozion — Szatíra — A Gólyafészek Kémény és Hópehely Számláló Albizottságok legjobbjait jó meleg díszterem várta az országos értekezletre. Tíz megkönnyebbülten fellélegezett, hiszen jópár perctöredékre vissza kellett tartani. Felhúzott térd, előre görnyedő felsőtest; tudjuk, ilyenkor órakor kezdődött a prog- nehéz a lélegzés. ram, de a vonat járásoktól függően már 8 óra tájban érkeztek küldöttek. Attól fogva szüntelen volt a bevonulás. Kívülálló érdekes megfigyelést tehetett már az első vendégeknél. Ügyszólván minden harmadik, alighogy átlépett a küszöbön, megállt belül az ajtófélen. Jegyzettömbjét egyik hóna alá kapta, s ugyanazzal a karral nekitámaszkodott az ajtófélnek. Szabadon maradt kezével pedig lenyúlt, és ezzel egyidőben felemelte jobb, majd a bal lábát. A sprrend kinek, kinek az egyéniségétől függött. A térdmagasságra felhúzott lábról pedig levették a lábbelit, amely szemmelláthatóan új fényben csillogott mindegyikükön. A művelet után ki-ki Nos, mo6t már felderült arccal üdvözölték egymást az ismerős küldöttek, és a presszó-büfének kialakított sarokban élénken vitatkozó csoportokra bomlottak. Azok a bizonyos harmadik résztvevők roppant magától értetődés- sel szorongatták üres hónuk alatt, a levetett cipőket. Akadtak, akik a társalgás hevében megfeledkeztek a cipőről, és szenvedélyes ágá- lásra emelték volna karjukat. Ebben a pillanatban azonban nagy kop- panással hulltak a parkettra a cipők. Ilyenkor egymást megelőzve hajoltak le, hogy udvariasan feladják a lábbeliket. Ez persze nem mindig sikerült fejkoccanás nélkül. De a kellemes összhangra jellemzően elintézték enynyivel: „Pardon!” — „Ugyan, semmiség.” Jópofául viselkedtek a harisnyás, zoknis lábak a csillogó parketten. Némelyik láb visszketett, ezért módszeres vakarásba fogott az ellenkező oldalú láb ujjkolek- tívája. Egyesek úgy segítettek magukon, hogy a nadrágszár szövetének érdességét használták ki vakaródzásra. A hölgyek inkább a sarkukkal operáltak. Sikkesen dögö- nyözték kissé összenyomorított nagylábujjukat Mikor az értekezlet elnökségét is megválasztották, színpompás látványt nyújtott, hogy mielőtt helyüket elfoglalták a Gólyafészek Kémény és Hópehely Számláló Albizottságok legjobbjainak legjobbjai, kisebb-nagyobb zaijal helyezték el cipőjüket az asztalon. Bal kezük felől. Tudniillik a jobb kéznek hely kellett a mozgáshoz. mellyel a jegyzettömböt, golyós- és hagyományos töltőtollat forgatták. A padsorokban ülőknek erre nem volt módjuk. így cipőjüket ölbe fektették, s arra támasztottak a tömböt. Jól bentjártak már a napirendben, mikor előbb az elnöki asztalnál, később a padsorokban is, fehér cédulákat kezdtek tanulmányozgaf- ni. Fél szemmel, természetesen. Aztán összehajoltak, mutogattak a cipőkre, melyek már egész megszokták az asztalt, illetve öleket. Előbb az elnökség egyik szélen ülő tagja szedte össze a fentiek lábbelijeit. Me- zitlábujj hegyen, kétrét görnyedve az emelvény előtt, hogy ne zavarja a vitát, kisietett. Pár perc múlva mosolyogva tért vissza, s midőn az elnök halkan odakérdezett, — „Szellős helyre raktad őket?” — nyájasan felbólogatott: „Persze, persze.” Példáját a padok közönségének képviselői is követték. Egyik oldalon is, másikon is egy-egy felelős gyűjtötte fel a cipellőket, és az ölre való teher alatt hátra hajolva távoztak ki a díszteremből. Visszatérőben ők is megnyugtatták kollegáikat: „Szellős helyen vannak ... Jól kiszáradnak a bélések, mire vé^e lesz az értekezletnek.” Hogy miért zajlott ilyen különleges formaságok közöt a Gólyafészek Kémény és Hópehely Számláló Albizottságok legjobbjainak országos szümpozionja? Azok a bizonyos harmadikok valamennyien a „habosított műfelsőbőrből készült új cipőkben jelentek meg. Mindannyian megkapják a lábbelivel a „Kedves Vevőnk!” megszólí- tású, magvas használati utasítást és annak szellemében jártak el. Tudomásul vették, hogy se pizsamának, se nyakkendőként, vagy kerékpárdinamó gyanánt nem vehetik igénybe a cipőket. mert — amint a nyomtatott cédula előírja — „csak rendeltetésszerű használat mellett lesz öröme(ük) benne”. Meglogadták. hogy „a cipőt huzamosabb ideig — különösen meleg helyiségben — ne tartsa(ák) lábon és éjszakára szellős helyen engedje(ék) a bélést tökéletesen kiszáradni”. Minthogy a használati utasítás csupán munkahelyre ajánlja másik lábbeli felvételét, az országos szümpozionra pótcioő nélkül jöttek a küldöttek. Tóth István tanuló-iskola termeiben viselkedtek. És ha így tesz, azzal még nem a levente hírhedt módszereit hozza vissza. Főképpen azért nem, mert itt az építő munkát szolgálja a fegyelmezés, a Horthy-rendszer chilijének ismert céljaival szemben. EZ AZ ESZMECSERE jutott eszembe a minap, amikor ez egyik kecskeméti üzem vezetője — a munkafegyelemről szólva — így foglalta össze a gondolatait: „Nemcsak azért fontos számunkra az üzemi rend, mert enélkül nem lehet jó munkát végezni, hanem azért is, mert a dolgozók — különösen a fiatalok — nevelésében döntő jelentőségű a munkahelyen töltött nyolc óra. Könnyű belátni, hogy milyen igaza van az idézett vállalat- vezetőnek. Az alvásra szánt időn kívül minden dolgozó a munkahelyén tölti a nap felét. Nemcsak a szerszámot forgatja a kollektívában, hanem társaival együtt étkezik, közös helyiségben öltözik, tisztálkodik, Hogyne játszana tehát döntő szerepet ez a nyolc óra az ember egyéniségének az alakításában. Nem túlzás azt állítani, hogy aki trehányságot, trágárságot lát és hall maga körül a nap egyik felében, az hasonlóan viselkedik majd a pihenésre, szórakozásra szánt időben is. Hiszen törvényszerűen érvényesül a környezet hatása, különösen az éppen csak formálódó jellemű fiataloknál. MINDEZZEL természetesen távolról sem szándékozom kisebbíteni a „civil” környezet, a család, az ismerősök, a barátok szerepét az egyéniség kialakításában. Az MHS-szakkö- rökben, vagy más tömegszervezetekben, az ifjúsági klubokban, ku hírcsoportokban folyó munka is sokat és előnyösen alakíthat az ifjúmunkás jellemén. Mégis megismétlem: a nevelésben a munkahelyi benyomásoknak döntő szerep jut. Érzi-e vajon mindenki,, akinek a kezére bíznak fiatalokat, hogy nemcsak szakmai előrehaladásukért tartozik felelősséggel, hanem azért is, milyen ember formálódik belőlük? Olyan-e, aki nemrégiben egy katonatiszt füle hallatara tett vérlázító megjegyzést a feleségére, vagy olyan, akit a lakásukban végzett egész napos becsületes munka után mint „tiszteletbeli unokát” ültetett este az asztalhoz az idős házaspár. Sokszor felvetjük a szülők, pedagógusok és — mert így jól t hangzik — az egész társadalom felelősségét, ha egy fiatal rossz útra tér. Ritkábban kérdezzük meg azt, hogy vajon a munkahelyén szigorúan megkövetelték-e tőle az szorgalmat, pontosságot, az idősebb szaktársak tiszteletét és általában a becsü- letes, udvarias magatartást. ÖRVENDETES, hogy az üzemi KISZ-szervezetek egyre nagyobb gondot fordítanak a munkahelyen töltött órákra, az ifjúmunkások versenymozgalmának a szervezésére, a fegyelem megszilárdítására. Azonban még mindig jócskán akad olyan ifjúsági vezető, aki a valamivel könnyebb megoldást választja és kizárólag az üzemen kívül töltött órákra koncentrál. Kell a tánc, a szórakozás, a művelődés. De mindenekelőtt fegyelmezett, jó munkára van szükség. Amelyik fiataltól megkapjuk ezt, arról — még ha találunk is az ellenkezőjére példát — nyugodt szívvel feltételezhetjük, hogy a gyárkapun kívül is társadalmi normáinak megfelelően viselkedik B .D.
