Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
EM atott kukoricaszárak ä reflektor pásztájában. Mintha mozdulnának. De csak a fény mozog, a traktor pöfögő, előre hullámzó, sárgás, rideg fénye. Vajda Jóska, a traktoros, olykor hátra néz. Egyenletesen fordul a földcsík kifelé, a barázda nyomon követi az ekét, mintha kergetné. így nézte tegnap is, a járási szántóversenyen. Harmadik lett. Nyugodt volt végig, csak akkor fészkelődött benne a lehélletnyi drukk, amikor pontozott a zsűri. Az a hosszú, kopasz pali. a járási tanácstól, csóválta a fejét. Valami nem tetszett neki. Második is lehetett volna. Akkor indulhatna a megyein is. Vagy jobb lett volna be sem neveznie. Együtt lehetett volna Icával. Bárhogyan is tiltja az anyja, aki valósággal a nacs- cságost játsza. mióta a lánya leérettségizett. Icát nem vették fel a vegyészetire, máshol nem próbálkozott. Aztán megismerkedtek. A gépjavító állomáson, ahol Ica a laborban dolgozik. Többször találkoztak, amennyire lehetett, titokban. A faluban nehéz elbújni. Pedig Jóskának háza van. A pénz nagyobb részét 6 rakosgatta össze, amikor három évig a konzervgyárnál volt te- hersofőr. Hazajött tavaly, az öregek is unszolták. Minek csavarogjon, mondták. Pénz van, építsen házat. Aztán nősüljön meg, mint más rendes ember. Levernek gyerekei. így kerek az élet. A ház kész. de csak az egyik szobája van bevakolva. Benne egy ócska sezlon, bicegő asztal, szék. Legényszállás. Ügy hívja, ,,bungaló”. Jó benne yégigheve- részni. Icával háromszor is elsétálnak előtte, mielőtt bemennek. Beosonnak. De a falu így is sus- mog. Az öregek a tanyán vannak. Azt mondják, ők onnan kj nem mozdulnak. Néha majd bejönnek, megnézni az unokát, bámulni a televíziót. így szokott ábrándozni az apja, s ha nagyon belemelegszik, olykor leinti az anyja, hogy vén létére maradjon csak otthon, a fenekén. Nem kell a fiatalokat zavarni. Most is jó lenne együtt Icával. De tíz óráig vállalta a szántást, kell a pénz is, bútorra. Icából jó feleség lesz. Erre gondolt reggel is, amikor Almá- si Palival, a brigádvezető agro- nómussal megbeszélte a munkát. Zavarta egy kicsit, hogy Pali vigyorog. Mitől van ilyen jó kedve? Rossz sejtelmek merültek fel benne, többször is. Meg már korábban. Eljutott hozzá a suttogás, hogy az agronómus kerülgeti Icát, ha kell. ha nem, napközben többször is beszalad a javító állomásra, félórákat is elcsücsül a laborban. Ica erről nem nagyon beszélt, néha említette, de csak mellékesen, mint aki nem veszi komolyan a tolakodást. Jóska azonban tudta, hogy a lány anyja szeret- né megfogni az agronómust, hiszen az mégis csak úriember, és már van kocsija is. Icának nem kellene dolgoznia. Fényes csavarszögek a csillagok, jól látni a fülkéből. Korán esteledik. Szél fúj az útmenti nyárfák mellől. Most az út felé halad. Jól húz a motor, szereti a hűvös levegőt. ¥Je mi az ott a két fa között? Mintha valaki ott állna. Lágy, hajlékony vonalak, ez csak nő lehet. És bicikli is van, arra támaszkodik. Pár perc múlva hirtelen rádöbben. hogy Ica áll ott. Semmi kétség, ő lesz az. De mit akarhat? Szeretné felemelni az ekét, országúti sebességgel vágtatni kifelé. A barázdát azért nem hagyja félbe. Kiér, fékez, leugrik. Icának meleg a csókja, de mintha remegne a szája. Enyhén szőke haját a szél markolássza. — Segíteni jöttél? — kérdi tőle, de máris érzi. hogy nem így kellett volna kezdenie. A lány hallgat, elrévedt tekintettel. Keze az elsőféken matat. Jóska türelmetlen. — Mondd hát, mi baj? — Megkérte!?. — Pali? — Az. — Hozzámégy? Furcsának érzi a hangját, a kérdést is. Idegennek. Mintha csak attól a nagyfényű, távoli csillagtól kérdezné. Keresi a lány tekintetét. Ügy tűnik, az is a csillagot kutatja. Ica elpityeredik— Anyám akarja... — rebe- gi. Felcsattan Jóska hangja: — Anyád, mindig csak anyád! — Meg a bátyám is Feri. Hogy arra nem is gondoltam, szitkozódott magában Jóska. Pedig sejthettem volna, hiszen Feri, a hajdani iskolatárs. vele egyidős, kertésztechnikus a tsz-ben. És az utóbbi időben nagyon összebarátkozott Almásl Palival. Együtt járnak a presz- szóba. a városba is gyakran be- kocsikáznak. Még hasonlítanak is egymásra. Pufók, lágyképű fiatalember mindegyik, csak Feri valamivel magasabb Palinál, s mozdulatai is erőteljesebbek. Ezek sógorságba akarnak kerülni. fut át a villanásnyi eszmélet Jóska agyán, s érzi, hogy nyaka körül, ahol legutóbbi találkozásukkor Ica csókolta, szúrós melegség vibrál. Az is eszébe jut, hogy az öreg Almád annak idején három hold gyümölcsössel lépett be. Mint raktáros, megszedte magát az első két évben. A közösnek se ura, se istene nem volt akkor. Apja volt az, aki jelentette a népiellenőrzésnek, s majdnem ő törte ki a nyakát. Idősebb Almása mindent papírral igazolt. Közben a traktorhoz lép. kikapcsolja az üresjáratot. Égigérő lesz a csend. Ica hangja távoli neszezésnek tűnik: — Nincs több szavad? — Volt már elég. Jóska nagy, furcsa hantokat lát maga előtt. Megkérdi:— Ezért jöttél ki? — Ezért is. — És még? — Hogy megmondjam ... azt... hogy én csak téged ... csak t.ohozzád ... Elfullad a lány hangja. Aztán erőt vesz magán és gyorsan ezt mondja: — Odahaza áll a bál. Elszöktem. Vissza kéne menni. Válaszolna a fiú, de folyton erősödő motorberregésre figyel. — Ök lesznek — mondja halkan a lány, s biciklijével a traktor közelébe húzódik, mintha az nyújtana menedéket a számára. Már itt is vannak: Feri és Pali. Az utóbbi ül hátul, ő lép le először, kissé bizonytalanul, mint akinek elzsibbadt a lába. Köszön, hogy szervusztok, de akorra már társa is odaér. A lányhoz lép, ezt sziszegi: — Gondoltam, hogy itt vagy. Azonnal felülsz Pali mögé, én pedig megyek a bicajjal. Féloldalt Jóskára sandít, aki közelebb lép a lányhoz, mit sem törődve a kijelentés megalázó szándékával. Ica tekintetével végigmért a bátyját, haját hátrafújja a szél, homloka a dactól megfényese- dik. Villan a szeme gyönyörűen, amikor ezt mondja: — Már pedig én vele nem megyek. — Nem? — kérdi Feri emelt hangon, s kezét ütésre emeli, hogy pofonnal kényszerítse a húgát De Jóska már el is kapta a csuklóját. Higgadtságot erőltetve magára, mélyen a másik szemébe néz. — A lányt nem bántod, érted. Hozzá ne merj nyúlni! ■— Te traktoros huligán! — vicsorítja amaz a foga közül. — Mit akarsz te itt? — És szabadon levő kezével Jóska mellén összefogja a ruhát, ellöki magától. A fiú hátratántorodik, de a következő pillanatban már visszaszerzi egyensúlyát, s jókora ütést mér a Feri áliára. Az szájához kap, majd Jóskára támad újból, de egy következő ütéstől a barázdába pendere- dik. ¥ ca sírva támaszkodik a traktorhoz. Pali pedig a két verekedő közé áll.' Rosz- szailóan néz a kezét törül gető Jóskára és zsörtölődve megjegyzi. _ Nem elég, hogy hosszú szüneteket tartasz, még verekedsz is. Jóska megvetően bámuja végig. Végül így szól: — Verekszem, mert utálom az erőszakot. A szünet pedig jóval kevesebb a tábla végén, mint móndjuk, a gépjavító laborjában. Ez talált. Pali elfordul, nagyot nyel. Feri már feltápász- kodott. indul a motor felé, int társának, hogy üljön mögé. Mielőtt berúgná a motort, odakiált a lánynak: — Anyánk Ü2eni, ha nem jössz, látni sem akar. Még hangosabban hozzáteszi: — És én sem! Elberregnek. Jóska a lányhoz fordul. — A traktoros huligán meg- gyapálta a technikus urat — mondja. Ica haraggal néz rá. — A bátyámat verted meg! Aztán megszelídülve átfonja kezével Jóska nyakát. Asszo- nyian esdeklő kedvességgel kérdi: — Mondd, mi lesz velem? Lehajtja fejét a fiú. Nem szól. Majd gyors mozdulattal kulcscsomót vesz elő, átnyújtja a lánynak. — Menj hozzám. Ha akarod, már holnap a feleségem leszel. A lány tétova mozdulattal nyúl a kulcsokért, aztán arcon csókolja a fiút, aki már azt magyarázza, hogy a táblák alsó szélén menjen, a faluban pedig a kertek alatt. így nem állhatnak útjába. Ica biciklire ül. Jóska pedig beindítja a traktort. Nagy-nagy megnyugvás honol a földeken. Olyan ez, mint egy győzelem. E1 Imúlik tizenegy óra, mire hazaér. Futva ér a házhoz. Bent ég a villany. A lány a bungalót nagyjából már rendbetette. Amikor Jóska belép, nyakába ugrik, árad belőle a szó. — Képzeld, már itt volt anyám! Először sírt. átkozódott. Aztán megnyugodott... Nem, nem bocsájtott meg! De azt mondta, legyen úgy ahogy én akarom. Most hazakísérhetsz.. Jóska magához szorítja. Ragyog most is az a fényes nagy- fényű csillag, de már közelebb. Ezűstszög az ablaküvegen. Hatvani Dániel Ázf a szerszámot azt a gépet Azt a szerszámot, azt a gépet elhagytam régen, mint kamaszkoromat. Bocsánatos bűn, szabad akartam lenni: lemosakodni fűben, levegőben, a nyárra nyíló ablakokban, hogy lássam magam. Azt a szerszámot, azt a gépet hiába keresném, tenyeremről lekoptak a nyomok. Nem vár az utcán senki, nem várok senkit, ha nem szégyelleném, megsiratnám ifjúságomat, mint a legszebb ünnepet, mit részegen átaludtam. Azt a szerszámot, azt a gépet kár volt elcserélnem, nem lettem szabadabb. Eggyel több megbánás, eggyel több bocsánat. Gyalogolok a fényben, arcomon márciusi szeplők, kamaszkorom zavarbaejtő jelei. Ténagy Sándor ŐSZI VÁZLAT Ez a nyár is csak odalett, mint a kézfogás melege, amivel elbúcsúztunk. Emléke megmaradt, (s az emlék vagy letör, vagy fölemel, de mégis emlék már — és nem való.) Nehéz nyár volt. tikkasztó, bonyolult ajkamra mégis — ó, ifjúi szív! — remények, vágyak bő dala tolult. S hiába ment el nyár, és jött az ősz, s tűntek el: kézfogás, fények, színek, emlékét, mint felröppenő rakéta útját az ég — szívem úgy őrzi meg. Antalfy István VIRRAD Már összehúzta az árnyakat magán Az éj és riadtan kúsznak a hangok Az elhagyott házak szomorú falán. Szél, szél, hűvösen, puhán, mintha lantok Ijesztő, dermesztő, utolsó dalán Át hallanád koptatott gondolatok Üzenetét: meghalt valaki talán. S hidegen megkondulnak a harangok. De újra és újra ébred a reggel, Kibontja magát, éled az élet, S a napsugár is nevetve földet ér. Árny tűnik belőled a félelemmel, Percek ragyognak körül, s reméled, Hogy nem ver bús tanyát benned már az Éj. Szatmári Valéria A fényrabló madár Balról jött a hajnal és jobb-felé haladt Kísérték az úton sikoltó madarak Nagy madarak tollát szivárvány szín szőtte Izzadtak a mályvák minő. kinyílt előtte Balról jött a hajnal és jobb-felé haladt Háztetők repültek a bíbor-ég alatt Nagy madarak tollát szivárványszín szőtt Konduló harangszó elzuhant az őszbe Balról jött a hajnal, de pillanatra csak Bár jobb-felé haladt a bíbor-ég alatt Egy láng-tollú madár csőrével rácsapott Sötét lett csönd egy másik égre vitte a napot. Becsey Tóth György Bozsó János: Faluvege,
