Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-19 / 273. szám
J960. november 19., szombat 5. oldal Előadások — de kinek? SZMT kulturális bizótt- sága és a Városi Művelődési Ház a népművelési idény kezdetén versenyt hirdetett a kecskeméti üzemek, intézmények kultúrfelelősei és közönségszervezői részére. Az anyagi ösztönzés sem hiányzik, 3000, 2000 és 1000 forintos vásárlási utalványt kap az első három helyezett. Versenyfeltételek: a vállalati kulturális tervek színvonalas végrehajtása, ötletes eseménynapló-vezetés, és a — továbbképző előadássorozaton való részvétel. Különösnek tűnhet a harmadik feltétel: ennyire biztatni kell a tanulásra az üzemi kul- túrmunkásokat? Igen, sajnos, ennyire. Pedig a hat előadásból álló kis sorosat szinte kézikönyvszerűen összefoglalja mindazt, amire egy üzemi kul- túrfelelősnek szüksége lehet. Á színház, a film, a könyvtár, a kiállítások nevelő szerepét, tartalmi kérdéseit és a szervezés technikáját egyaránt. Mindezt megyeszerte ismert, kitűnő elméleti tudással és nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező népművelők előadásában. AZ ELSŐ előadást október közepén mindjárt meg is akartuk látogatni. Udvaros Béla tartotta a Katona József Színház művészeinek közreműködésével. A művelődési házból azonban átszóltak; inkább legközelebb. Hiába rfyitották ki a 48 kulturális szervező és a városi KISZ-bizottság által jelzett 60 KISZ-ista részére a nagytermet, a művészklub is tágnak bizonyult. Tizenegyen jöttek össze! Hát persze, a kezdet nehézségei. Csak néhány nappal korábban kapták meg a programtervezetet, biztosan már az egész hetüket előre betáblázták. Tehát legközelebb. Legközelebb valóban kitörő uj jongással fogadták az újságírót. Vele együtt háromra szökkent fel az érdeklődők száma. I Kultúrfelelős csupán az ÉP SZER és a Fémmunkás Vállalattól érkezett. ; A művelődési ház igazgatója | és a TIT szaktitkára, aki a | film nevelő szerepéről szóló előadására alaposan felkészült, kisfilmeket, vetítőgépet, mozigépészt hozatott —, tanácstalanul meredtek egymásra. Vártunk háromnegyed órát. Egyetlen közönségszervező kukkantott még be, de megijedhetett a kongó teremtől, mert tüstént eszébe jutott, hogy éppen mára szervezett magának színházlátogatást. Pedig a művelődési ház egyik munkatársa ráadásként a meghívóra, még végigkilincselte az igazgatókat, szb-titkárokat, kul- túrfelelősöket. Kapott is lelkes ígéreteket. Ez lett belőlük. IGAZ, társadalmi aktivistákról van szó. Már az is elismerést érdemel, hogy napi munkájuk, családjuk számtalan gondja mellé vállalni merték a kulturális ügyek sokszor gubancos ügyeinek intézését. De éppen, mert vállalták, mert közösségi feladat —, szabad-e takarékoskodniuk hatszor másfél órával hat hónap alatt? És főként: Kinek jó az, ha eljönnek? Tegyék kezüket szí-' vükre kultúrfelelőseink: any- nyira rendjén megy minden üzemükben, annyira biztosak a dolgukban, hogy fölösleges a segítség? Kalmárszellemmel nem vádolhatok, az bizonyos. A jutalom sem csábított senkit. A művelődési ház viszont „anyagias”. November 24-én lenne a következő előadás. Közöljék üzemeink idejében, ha nincs szükségük rá. Egy előadás költségén szórakoztató rendezvényt kaphatna például egy elhagyott tsz-klub. örülnének neki. LEGALÁBB annyira, mint a művelődési ház, ha 24-én mégis összegyűlne a meghívottaknak — legalább fele. Szabó János Á l » » r * r I rrl közösség erejebol Negyvenhattal több tiszakécs- kei kisfiú és kislány aludhat puha ágyban reggel hat óráig. Nem kell már nekik hóban-eső- ben róni az irdatlan tanyai utakat. Pereghalom, Sárhalom, Árkusdűlő és Székhalom felsőosztályosai beköltöztek a faluba. Az összefogás szép példájaként otthont kaptak ott. Szerdán délután: látogatás. Ez a kislány is nagyon várja anyukát ... Kívülről lakóházforma, belülről is az. A zsibongás árulkodik a jókedvről, meg arról, hogy ebben a háziján egyetlen nagy’ család lakik. Huszonhárom fiú és ugyanannyi lány csi- vitel, játszik és — tanul. Mégpedig nem is rosszul: szeptemberben a magukkal hozott tanulmányi átlag 3,7 volt, most pedig — másfél hónap után — már túlhaladták a 3,8-at. Biztató kezdet és vehetjük a hála jeleként is az otthonba bekerült tanyai gyerekektől. A közösség erejéből jött létre ez a diákotthon. A kiterjedt tanyavilággal rendelkező Tisza- kécskének bőven jutott az ’efféle gondokból: szűkek az iskolák, kevés a tanterem, van olyan iskola, ahol három műszakban tanítanak. Ráadásnak itt van a körzetesítés, a tanyai felsősök gondja. Hogyan lehetne? Mint lehetne? A megoldás nem maradt csupán a község vezetőire, leültek a tárgyalóasztalhoz a Béke, a Szabadság és a Tiszagyön- gye Tsz vezetői és felajánlottak 60 ezer forintot a diákotthon felépítéséhez. A KÖFÁ-ból adott a község 100 ezret, így az öreg házat sikerült úgy rendbehozni, hogy 46 tanyai gyerek beköltözhetett. Természetesen hátra volt még a berendezés: a megyei tanács 270 ezer forinttal járult hozzá a bútorok és egyéb belső felszerelés megvásárlásához. De még nem vagyunk a végén, Dr. Tóth Géza otthonigazgató a megmondhatója annak, menynyi gond merült fel még a nyitás előtti napokban is. Anyaghiány, szerelők. Ám itt ismét segített az összefogás. Az épület villanyhálózatának munkálatait és a vízvezetékszerelést a Permetező Gépgyár két szocialista brigádja végezte, elejétől végig társadalmi munkában. A gyár húsz dolgozója 600 munkaórát adott ahhoz, hogy a tanyáról beköltözött fiúk és lányok élete szebb, derűsebb, tanulása pedig könnyebb, jobb legyen. Igen, de mi lesz a többivel? Hiszen sokan vannak még a tanyai iskolákban, akik bejönnek és akiknek be is kell jönniök a faluba. Már kiszámították; további kétszázezer forint kell ahhoz, hogy ez is megnyugtaCsapból folyó víz. fürdőszoba: csupa újdonság a tanyai gyerekeknek. tóan elintéződjék. Négy termelőszövetkezete van a községnek, valamennyi közismert áldozatkészségéről. Rajtuk a további segítés gondja és nem kétséges, segítenek is. A mostani telken lehet még építeni. Ameny- nyiben a község és a tsz-ek az épület bővítését vállalják, a megyei tanács adná a berendezést. Ez a jövő útja. A kis diákotthon ékes példája annak, mi mindent el lehet érni a társadalom gondoskodásával. Balogh József „ Meghívó“ Ezzel a gyűjtőcímmel adta ki a kecskeméti városi tanács művelődésügyi osztálya a népművelési társszervékkel együtt az idén megrendezésre kerülő szabadegyetemek rövid — pár mondatban való — summázását. Megállapítható a négyoldalas kis nyomtatványból, hogy Kecskemét kulturális programja minden eddiginél gazdagabb, színesebb. Nagyszerű az irodalmi, a földrajzi és a művészeti tagozat műsora. Vonzó a társadalomtudományi előadássorozat, nem beszélve a modern drámasorozatról, amelynek közönsége alig-alig fér be a terembe. És még más — új és régebben ismert — sorozatok, valamennyi fényes bizonyítéka annak, hogy lehet mozgósítani a tömegeket, ha megfelelő tartalmat adunk, a programnak. Kecskeméten az utóbbi években mindig pezsgő, eleven és tartalmas volt a téli népművelés. Nyáron volt bírálnivaló, nem vitás. Tanulságként valamit a most — részben folyó, részben még ezután induló — programból át kellene vinni a nyárra. A példa mutatja: van itt kezdeményező erő, csak nem szabad az ellany- hulásnalk helyet adni. A .,Meghívó" mögött levő tartalomnak csak örülni, és hozzá gratulálni lehet. B. J. Búcsúzás. Viszontlátásra a jövő héten! 45. — ön ma is a CIA alkalmazottja és a CIA törvényeinek hatálya alatt áll. Amikor az a szerencsétlen eset történt, megszegte a szabályzatunkat. Ha ön jó hírszerző lenne, akkor ma nem lenne az élők sorában. Ügy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy árulást ''övetett el. Rowers elsápadt. Mr. X. azonban finom mosollyal folytatta. — Szerencséjére a hírszerzés nem bibliaóra, mi nem vagyunk épzelgősek, s mindent a racionális oldaliról közelítjük meg. Ami ebben az ügyben azt jelenti, hogy csak ártana nekünk, hogy egy emberünket, aki az oroszok kezébe került, árulónak bélyegeznénk és eszerint bánnánk el vele. Nem. Mr. Rowers magára nem az árulók, hanem ellenkezőleg, a hősök sorsa vár. Megértett engem? Rowers szótlanul ült, még arra sem volt ereje, hogy igent, vagy nemet intsen a fejével. lezve, hogy vége a kihallgatásnak. A várószobában már két férfi ült, idegenek, nem azok, akik Rowerset Berlintől idáig kísérték. — Jöjjön uram, jókora autóút áll előttünk — mondta az egyik. Négyszáz mérföldet autóztak, amikor egy elhagyottan álló villa kapuján begördült a kocsi. A hallban egy csinos fiatal nő várta Rowerset. — Miss Claudia Edwards Flowny vagyok, pszichológus. Az én feladatom, hogy visszanyerje a lelki egyensúlyát... A pszichológusnő napokon át térről a levegőbe emelkedett, különleges pilótaruhája zsebében a mérgezett tűvel. Olyan Rowerset kellett formálni, akit ki lehet állítani a nyilvánosság elé, mint hőst Olyan Rowerset, aki főszerepet játszhat abban a komédiában, amelynek célja, hogy elhitesse a nézővel: a vereség győzelem, a gyáva zsoldos bátor hős. A feladat végrehajtása sikerült. Egy hónap múlva, hogy Rowers kezelése megkezdődött, a CIA közölhette, hogy az orvosok talpba állították Francis Rowerst. Rowérs fogadta az újságírókat. Most tudta csak meg, milyen összegeket kaphatott annak idején Mrs. Rowers és az apja a nyilatkozataiért. A visz- szatartott 25 000 dollárt is kifizették neki. Kényelmes beosztást kapott, oktatónak osztották be a San Femando-i légitámaszponton. A fizetése még emelkedett is. Minden újra a régi kerékvágásba zökkent, hála Miss Claudia Edwards Flowny szakértelmének és lelkiismeretességének. A pszichológusnő csak egyet nem tudott elérni, hogy Rowers bármilyen csekély érdeklődést is mutasson felesége és szülei iránt. Igaz, a pszichológusnő nem is nagyon erőltette a dolgot Azért a pilóta végül még egyszer találkozott a feleségével. Ez a válóperes bíróság előtt történt, de nem okozott különösebb megrázkódtatásokat. Rosa hajlandó volt válni, annál is inkább, mert előzőleg már ügyvéd útján pontosan elszámolt a férjével. A válóperi tárgyalás után megtartották Francis Rowers és Claudia Edwards Flowny esküvőjét. Mindenki úgy tudja, hogy a sok megpróbáltatáson átment Francis Rowers mindent elfelejtett, s zavartalanul boldog. Csak egyvalaki van, aki tudja, hogy a férfi soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor elő kellett volna vennie a mérgezett tűt. Ez a valaki Claudia, a feleség és pszichológusnő. Ez azonban Francis Rowers, valamint a nyilvánosság és a CIA kapcsolatában vajmi keveset jelent. Hiszen Claudia révén Rowersék kétszemélyes családi ágyának és Rowers lelkének titkai egyaránt a CIA berkein belül maradnak. Vége — Tehát... Ön most, megviselt állapotára való tekintettel bevonul az idegszanatóriumba. Orvosaink majd nyilatkozatot adnak ki. amely szerint egészségi álapota egyelőre nem teszi lehetővé, hogy megjelenjék a nyilvánosság előtt és nyilatkozzék. A szanatóriumban önt a mi embereink részletesen kihallgatják. Kérem, hogy egy jottányit sem térjen el a valóságtól, ellenkező esetben mérlegelnünk kell azt. a megoldást, hogy ön a kibírhatatlan szovjet börtönviszonyok következtében halálos betegen érkezett haza, s a leggondosabb orvosi ápolás ellenére is elhunyt. Ugye, értjük egymást? Választ sem várva az ajtóhoz ment, kinyitotta azt, ezzel jefoglalkozott Rowerssal. Ott volt azokon a kihallgatásokon is, amelyeket a CIA különböző specialistái vezettek, hogy megállapítsák a tényeket és következtetéseket vonjanak le a balul s! került kémrepülésből. A specialisták meglehetősen egykedvűen végezték munkájukat, de Claudiát fellelkesítette a feladat. Igen, pszichiáternek való munkát kapott. Egy összetört, kiégett, mindenben és mindenkiben csalódott embert kellett újra talpraállítania. Mégpedig úgy, hogy ez a Rowers ne legyen más, mint az a Rowers, aki egykor a peshawari repülő-
