Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-19 / 273. szám

J960. november 19., szombat 5. oldal Előadások — de kinek? SZMT kulturális bizótt- sága és a Városi Művelődési Ház a népművelési idény kez­detén versenyt hirdetett a kecskeméti üzemek, intézmé­nyek kultúrfelelősei és közön­ségszervezői részére. Az anyagi ösztönzés sem hiányzik, 3000, 2000 és 1000 forintos vásárlási utalványt kap az első három helyezett. Versenyfeltételek: a vállalati kulturális tervek szín­vonalas végrehajtása, ötletes eseménynapló-vezetés, és a — továbbképző előadássorozaton való részvétel. Különösnek tűnhet a harma­dik feltétel: ennyire biztatni kell a tanulásra az üzemi kul- túrmunkásokat? Igen, sajnos, ennyire. Pedig a hat előadás­ból álló kis sorosat szinte ké­zikönyvszerűen összefoglalja mindazt, amire egy üzemi kul- túrfelelősnek szüksége lehet. Á színház, a film, a könyvtár, a kiállítások nevelő szerepét, tar­talmi kérdéseit és a szervezés technikáját egyaránt. Mindezt megyeszerte ismert, kitűnő el­méleti tudással és nagy gya­korlati tapasztalattal rendelke­ző népművelők előadásában. AZ ELSŐ előadást október közepén mindjárt meg is akar­tuk látogatni. Udvaros Béla tartotta a Katona József Szín­ház művészeinek közreműködé­sével. A művelődési házból azonban átszóltak; inkább leg­közelebb. Hiába rfyitották ki a 48 kulturális szervező és a vá­rosi KISZ-bizottság által jel­zett 60 KISZ-ista részére a nagytermet, a művészklub is tágnak bizonyult. Tizenegyen jöttek össze! Hát persze, a kezdet nehéz­ségei. Csak néhány nappal ko­rábban kapták meg a prog­ramtervezetet, biztosan már az egész hetüket előre betábláz­ták. Tehát legközelebb. Legközelebb valóban kitörő uj jongással fogadták az újság­írót. Vele együtt háromra szök­kent fel az érdeklődők száma. I Kultúrfelelős csupán az ÉP SZER és a Fémmunkás Válla­lattól érkezett. ; A művelődési ház igazgatója | és a TIT szaktitkára, aki a | film nevelő szerepéről szóló előadására alaposan felkészült, kisfilmeket, vetítőgépet, mozi­gépészt hozatott —, tanácstala­nul meredtek egymásra. Vár­tunk háromnegyed órát. Egyet­len közönségszervező kukkan­tott még be, de megijedhetett a kongó teremtől, mert tüstént eszébe jutott, hogy éppen mára szervezett magának színházlá­togatást. Pedig a művelődési ház egyik munkatársa ráadásként a meg­hívóra, még végigkilincselte az igazgatókat, szb-titkárokat, kul- túrfelelősöket. Kapott is lelkes ígéreteket. Ez lett belőlük. IGAZ, társadalmi aktivisták­ról van szó. Már az is elisme­rést érdemel, hogy napi mun­kájuk, családjuk számtalan gondja mellé vállalni merték a kulturális ügyek sokszor gu­bancos ügyeinek intézését. De éppen, mert vállalták, mert közösségi feladat —, szabad-e takarékoskodniuk hatszor más­fél órával hat hónap alatt? És főként: Kinek jó az, ha eljönnek? Tegyék kezüket szí-' vükre kultúrfelelőseink: any- nyira rendjén megy minden üzemükben, annyira biztosak a dolgukban, hogy fölösleges a segítség? Kalmárszellemmel nem vá­dolhatok, az bizonyos. A juta­lom sem csábított senkit. A művelődési ház viszont „anya­gias”. November 24-én lenne a következő előadás. Közöljék üzemeink idejében, ha nincs szükségük rá. Egy előadás költ­ségén szórakoztató rendezvényt kaphatna például egy elha­gyott tsz-klub. örülnének neki. LEGALÁBB annyira, mint a művelődési ház, ha 24-én még­is összegyűlne a meghívottak­nak — legalább fele. Szabó János Á l » » r * r I rrl közösség erejebol Negyvenhattal több tiszakécs- kei kisfiú és kislány aludhat puha ágyban reggel hat óráig. Nem kell már nekik hóban-eső- ben róni az irdatlan tanyai uta­kat. Pereghalom, Sárhalom, Ár­kusdűlő és Székhalom felsőosz­tályosai beköltöztek a faluba. Az összefogás szép példájaként otthont kaptak ott. Szerdán délután: látogatás. Ez a kislány is nagyon várja anyu­kát ... Kívülről lakóházforma, belül­ről is az. A zsibongás árul­kodik a jókedvről, meg arról, hogy ebben a háziján egyetlen nagy’ család lakik. Huszonhá­rom fiú és ugyanannyi lány csi- vitel, játszik és — tanul. Még­pedig nem is rosszul: szeptem­berben a magukkal hozott ta­nulmányi átlag 3,7 volt, most pedig — másfél hónap után — már túlhaladták a 3,8-at. Biz­tató kezdet és vehetjük a hála jeleként is az otthonba beke­rült tanyai gyerekektől. A közösség erejéből jött létre ez a diákotthon. A kiterjedt ta­nyavilággal rendelkező Tisza- kécskének bőven jutott az ’effé­le gondokból: szűkek az isko­lák, kevés a tanterem, van olyan iskola, ahol három mű­szakban tanítanak. Ráadásnak itt van a körzetesítés, a tanyai felsősök gondja. Hogyan lehetne? Mint lehet­ne? A megoldás nem maradt csupán a község vezetőire, le­ültek a tárgyalóasztalhoz a Bé­ke, a Szabadság és a Tiszagyön- gye Tsz vezetői és felajánlot­tak 60 ezer forintot a diákott­hon felépítéséhez. A KÖFÁ-ból adott a község 100 ezret, így az öreg házat sikerült úgy rendbe­hozni, hogy 46 tanyai gyerek beköltözhetett. Természetesen hátra volt még a berendezés: a megyei tanács 270 ezer forint­tal járult hozzá a bútorok és egyéb belső felszerelés megvá­sárlásához. De még nem vagyunk a vé­gén, Dr. Tóth Géza otthonigazgató a megmondhatója annak, meny­nyi gond merült fel még a nyi­tás előtti napokban is. Anyag­hiány, szerelők. Ám itt ismét segített az összefogás. Az épü­let villanyhálózatának munká­latait és a vízvezetékszerelést a Permetező Gépgyár két szocia­lista brigádja végezte, elejétől végig társadalmi munkában. A gyár húsz dolgozója 600 munka­órát adott ahhoz, hogy a ta­nyáról beköltözött fiúk és lá­nyok élete szebb, derűsebb, ta­nulása pedig könnyebb, jobb le­gyen. Igen, de mi lesz a többivel? Hiszen sokan vannak még a ta­nyai iskolákban, akik bejönnek és akiknek be is kell jönniök a faluba. Már kiszámították; to­vábbi kétszázezer forint kell ahhoz, hogy ez is megnyugta­Csapból folyó víz. fürdőszoba: csupa újdonság a tanyai gyere­keknek. tóan elintéződjék. Négy terme­lőszövetkezete van a községnek, valamennyi közismert áldozat­készségéről. Rajtuk a további segítés gondja és nem kétsé­ges, segítenek is. A mostani tel­ken lehet még építeni. Ameny- nyiben a község és a tsz-ek az épület bővítését vállalják, a me­gyei tanács adná a berendezést. Ez a jövő útja. A kis diákotthon ékes példá­ja annak, mi mindent el lehet érni a társadalom gondoskodá­sával. Balogh József „ Meghívó“ Ezzel a gyűjtőcím­mel adta ki a kecs­keméti városi tanács művelődésügyi osztá­lya a népművelési társszervékkel együtt az idén megrendezés­re kerülő szabadegye­temek rövid — pár mondatban való — summázását. Megálla­pítható a négyoldalas kis nyomtatványból, hogy Kecskemét kultu­rális programja min­den eddiginél gazda­gabb, színesebb. Nagy­szerű az irodalmi, a földrajzi és a művé­szeti tagozat műsora. Vonzó a társadalomtu­dományi előadássoro­zat, nem beszélve a modern drámasoro­zatról, amelynek kö­zönsége alig-alig fér be a terembe. És még más — új és régebben ismert — sorozatok, valamennyi fényes bi­zonyítéka annak, hogy lehet mozgósítani a tömegeket, ha megfe­lelő tartalmat adunk, a programnak. Kecskeméten az utóbbi években mindig pezsgő, eleven és tar­talmas volt a téli nép­művelés. Nyáron volt bírálnivaló, nem vitás. Tanulságként valamit a most — részben fo­lyó, részben még ez­után induló — prog­ramból át kellene vin­ni a nyárra. A példa mutatja: van itt kez­deményező erő, csak nem szabad az ellany- hulásnalk helyet adni. A .,Meghívó" mögött levő tartalomnak csak örülni, és hozzá gra­tulálni lehet. B. J. Búcsúzás. Viszontlátásra a jövő héten! 45. — ön ma is a CIA alkalma­zottja és a CIA törvényeinek hatálya alatt áll. Amikor az a szerencsétlen eset történt, meg­szegte a szabályzatunkat. Ha ön jó hírszerző lenne, akkor ma nem lenne az élők sorában. Ügy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy árulást ''övetett el. Rowers elsápadt. Mr. X. azon­ban finom mosollyal folytatta. — Szerencséjére a hírszerzés nem bibliaóra, mi nem vagyunk épzelgősek, s mindent a racio­nális oldaliról közelítjük meg. Ami ebben az ügyben azt je­lenti, hogy csak ártana nekünk, hogy egy emberünket, aki az oroszok kezébe került, árulónak bélyegeznénk és eszerint bán­nánk el vele. Nem. Mr. Rowers magára nem az árulók, hanem ellenkezőleg, a hősök sorsa vár. Megértett engem? Rowers szótlanul ült, még arra sem volt ereje, hogy igent, vagy nemet intsen a fejével. lezve, hogy vége a kihallgatás­nak. A várószobában már két férfi ült, idegenek, nem azok, akik Rowerset Berlintől idáig kísérték. — Jöjjön uram, jókora autóút áll előttünk — mondta az egyik. Négyszáz mérföldet autóztak, amikor egy elhagyottan álló villa kapuján begördült a kocsi. A hallban egy csinos fiatal nő várta Rowerset. — Miss Claudia Edwards Flowny vagyok, pszichológus. Az én feladatom, hogy visszanyerje a lelki egyensúlyát... A pszichológusnő napokon át térről a levegőbe emelkedett, különleges pilótaruhája zsebé­ben a mérgezett tűvel. Olyan Rowerset kellett formálni, akit ki lehet állítani a nyilvánosság elé, mint hőst Olyan Rowerset, aki főszerepet játszhat abban a komédiában, amelynek célja, hogy elhitesse a nézővel: a ve­reség győzelem, a gyáva zsoldos bátor hős. A feladat végrehajtása sike­rült. Egy hónap múlva, hogy Rowers kezelése megkezdődött, a CIA közölhette, hogy az or­vosok talpba állították Francis Rowerst. Rowérs fogadta az újságíró­kat. Most tudta csak meg, mi­lyen összegeket kaphatott an­nak idején Mrs. Rowers és az apja a nyilatkozataiért. A visz- szatartott 25 000 dollárt is ki­fizették neki. Kényelmes beosz­tást kapott, oktatónak osztották be a San Femando-i légitámasz­ponton. A fizetése még emelke­dett is. Minden újra a régi kerékvá­gásba zökkent, hála Miss Clau­dia Edwards Flowny szakértel­mének és lelkiismeretességének. A pszichológusnő csak egyet nem tudott elérni, hogy Rowers bár­milyen csekély érdeklődést is mutasson felesége és szülei iránt. Igaz, a pszichológusnő nem is nagyon erőltette a dol­got Azért a pilóta végül még egy­szer találkozott a feleségével. Ez a válóperes bíróság előtt tör­tént, de nem okozott különö­sebb megrázkódtatásokat. Rosa hajlandó volt válni, annál is inkább, mert előzőleg már ügy­véd útján pontosan elszámolt a férjével. A válóperi tárgyalás után meg­tartották Francis Rowers és Claudia Edwards Flowny eskü­vőjét. Mindenki úgy tudja, hogy a sok megpróbáltatáson átment Francis Rowers mindent elfelej­tett, s zavartalanul boldog. Csak egyvalaki van, aki tudja, hogy a férfi soha nem fogja el­felejteni azt a pillanatot, ami­kor elő kellett volna vennie a mérgezett tűt. Ez a valaki Clau­dia, a feleség és pszichológusnő. Ez azonban Francis Rowers, valamint a nyilvánosság és a CIA kapcsolatában vajmi keve­set jelent. Hiszen Claudia ré­vén Rowersék kétszemélyes csa­ládi ágyának és Rowers lelké­nek titkai egyaránt a CIA ber­kein belül maradnak. Vége — Tehát... Ön most, meg­viselt állapotára való tekintet­tel bevonul az idegszanatórium­ba. Orvosaink majd nyilat­kozatot adnak ki. amely sze­rint egészségi álapota egyelőre nem teszi lehetővé, hogy meg­jelenjék a nyilvánosság előtt és nyilatkozzék. A szanatóriumban önt a mi embereink részletesen kihallgatják. Kérem, hogy egy jottányit sem térjen el a való­ságtól, ellenkező esetben mér­legelnünk kell azt. a megoldást, hogy ön a kibírhatatlan szov­jet börtönviszonyok következ­tében halálos betegen érkezett haza, s a leggondosabb orvosi ápolás ellenére is elhunyt. Ugye, értjük egymást? Választ sem várva az ajtóhoz ment, kinyitotta azt, ezzel je­foglalkozott Rowerssal. Ott volt azokon a kihallgatásokon is, amelyeket a CIA különböző specialistái vezettek, hogy meg­állapítsák a tényeket és követ­keztetéseket vonjanak le a balul s! került kémrepülésből. A spe­cialisták meglehetősen egyked­vűen végezték munkájukat, de Claudiát fellelkesítette a fel­adat. Igen, pszichiáternek való mun­kát kapott. Egy összetört, ki­égett, mindenben és mindenki­ben csalódott embert kellett újra talpraállítania. Mégpedig úgy, hogy ez a Rowers ne le­gyen más, mint az a Rowers, aki egykor a peshawari repülő-

Next

/
Thumbnails
Contents