Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET VITÁJA hozamot — és olcsón — érje­nek el a növénytermesztésben. S a jó talajmunkának (1962- ben a szántóföldnek már a 70 százalékán végeztek mélyítő szántást), az idejében elvégzett vetésnek, alapos növényápolás­nak köszönhetően évről-évre nőttek a terméseredményeik. Búzából például tavaly 20,49^ az idén 25,16 mázsát takarítot­tak be egy-egy holdról, s a kukorica, a cukorrépa, vala­mint az olajlen is kimagasló átlaggal fizetett. A szakszerű irányítás, a kor­szerű technológiai eljárások al­kalmazása mellett nagy szere­pet játszott a terméseredmé­nyek elérésében az is, hogy bátran alkalmazták az anyagi ösztönzés különböző módszere­it. Az idén például csaknem negyedmillió forint prémiumot adtak a jól dolgozó szövetke­zeti gazdáknak. Ebben az évben egyébként serkentően hatott a munkákra a közelgő pártkongresszus tisz­teletére szervezett munkaver­seny: általában a termelési és a pénzügyi tervek 20 százalé­kos túlteljesítését vállalták a tsz-gazdák, s e tervüket sike­rült túlteljesíteniök. Hangoztatta Báli elvtárs, hogy a tsz pártalapszervezete sokat erősödött az elmúlt évek­ben, s nevelő munkájának, valamint a gazdasági eredmé­nyeknek köszönhetően a szö­vetkezeti gazdák többségét ma már a szocialista tudat hatja át. További feladatuknak az ál­lattenyésztés fellendítését te­kintik, amiben egyébként — különösen a baromfitenyésztés­ben és a szarvasmarha-hizla­lásban — eddig is szép ered­ményeket értek el. Úgyszintén tervezik komplexbrigádok lét­rehozását. Kovács Imre, a Bajai Finomposztó Vállalat igazgatója — Az elmúlt négy év a társa­dalmi és gazdasági élet minden területén megteremtette az alap­ját a további fejlődésnek — mondotta felszólalása bevezető részében Kovács Imre, majd részletesen szólott arról, hogyan fejlődött nagyvállalattá a be­számolási időszakban a Bajai Finomposztógyár., — Azzal egyidejűleg, hogy a termelés egynegyedével nőtt, je­lentős lépést tettünk a gyárt­mányfejlesztés érdekében. Kol­lektívánk kidolgozta a műszál- takaró-gyártást, újfajta posztót kísérletezett ki hazai alapanya­gokból, s megkezdtük a divat- szövetek gyártását. Az elmúlt években két részletben bőví­tettük a fonodát, s új gépekkel gyarapodott a gyár minden üzemrésze. Eredményeink közé nemcsak az tartozik, hogy min­den negyedévben cikkcsoporton­ként is teljesítjük terveinket, hanem az is, hogy a feladatok­hoz felnőttek a gyár káderei. _ A megyei pártbizottság be­számolója feladatként jelöli meg Baja ipari fejlődésének előtérbe helyezését. Ehhez a mi vállala­tunk is vállalja a hozzájárulást. Terveinkben szövődé, fonoda é pítése, s a kikészítő és erőmű rekonstrukciója szerepel, mun­kásgárdánk pedig két—két és fél ezerre nő. Célunk megvalósulá­sát a Könnyűipari Minisztérium állásfoglalása is lehetővé teszi, mely szerint a bajai gyárat kell az ország kártoltipari bázisává fejleszteni. Mi ezekre a felada­tokra felkészültünk, s kérjük, nogy az ehhez szükséges támo­gatást, segítséget az iparfejlesz­tést koordináló megyei szervek is adják meg nekünk. A soronkövetkező legfonto­sabb tennivalókról szólva Ko­vács Imre elmondotta, hogy elsősorban a munkaerkölcs ja­vítására kell nagy figyelmet for­dítani, s ahogyan a beszámoló utalt rá, a fegyelem tudatos vállalása érdekében kell nevelő munkát kifejteni. A gazdaság­irányítás reformjáról az aláb­biakat mondotta: — Az irányelvek alapján mi már sokat foglalkoztunk e kér­déssel, s a felkészülés során a termelés irányításának meg­szervezését, az eszközgazdálko­dás jobb módszerének kidolgo­zását, a gyártmányfejlesztést tartjuk a legsürgetőbb feladat­nak. Tapasztalataink szerint azonban egynémely helyen a felkészülésben túlzottan előtér­be kerülnek a megszerzendő jogok. Mi azt kérjük, hogy jo­got csak felelősséggel együtt le­hessen kapni! Ezt az elvet ér­vényesítjük vállalatunkon be­lül is. Terhe Sándor, a Klskunmajsai Általános Iskola igazgatója — A beszámoló negyedik fe­jezete foglalkozik a marxista— leninista világnézet elsajátításá­nak fontosságával. Mivel a mi munkánk egyik leglényegesebb része a fiatalság világnézetének helyes alakítása, talán túlzás nélkül állíthatom, hogy a peda­gógusoknál a marxista meggyő­ződés hiánya nagyobb baj, mint a más munkaterületen dolgozó embereknél. Bár a pedagógu­sok marxista képzésében nagy lépést tettünk előre, van még tennivalónk. Javaslom tehát, hogy a szakszervezet rendezésé­ben évenként négy esetben meg­tartott konferenciák előre meg­tervezett programja mellett tűz­zünk napirendre olyan politikai témát is, amely a megye sa­játos fejlődését vagy feladatait tükrözi az adott időszakban. A falusi pedagógus sok emberrel érintkezik, s ha megfelelő tájé­kozottsággal rendelkezik, állás- foglalása egyértelmű, fontos se­gítséget adhat az emberek meg­felelő tájékoztatásában. — A beszámoló foglalkozik a pályaválasztással' és a szakmun­kásképzéssel. A munkára neve­lés egyik leghatékonyabb ténye­zője az általános iskolában a gyakorlati foglalkozás. A ter­melő üzemekkel kialakított jó munkakapcsolatok és a műhely- gyakorlatok módot és lehetősé­get adnak nevelőinknek arra, hogy a fizikai munkát mint fon­tos alkotó tevékenységet mutas­sák be a gyermekeknek és meg­szerettessék azt. De ebben je­lentkezik gond is: a politech­nikai műhelyek és felszereltsé­gük. Tudjuk, hogy ezt máról holnapra nem lehet megoldani, ezért törekedni kellene járáson belüli központi műhely felállí­tására. E témakörbe tartozik a társadalmilag hasznos munka végzése is. Véleményem szerint az erre vonatkozó miniszteri rendelet kiigazítására lenne szükség. Ugyanis az nem gon­dolt az alacsonyabb típusú szo­cialista szektorok megsegítésé­re. Márpedig megyénk területén jelentős számban vannak ter­melőszövetkezeti csoportok és szakszövetkezetek, s érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy közös területeik különböző ter­méseinek betakarításában mi­lyen segítséget adjanak az is­kolák. Borsos György, a KISZ megyei bizottságának első titkára Bevezetőül elmondotta, hogy az ifjúság nagy figyelemmel kísérte azt a hatalmas átala­kító programot, amely a me­zőgazdaságban és az iparfej­lesztés terén a második ötéves terv időszakában megyénkben végbement. — Ifjúságunk ebben kétol­dalú an is érdekelt volt: egy­részt a feladatok, a program végrehajtásában, másrészt az átalakulás időszakában széle­sebb lehetőségek nyíltak a fog­lalkozás megválasztására, vala­mint az érvényesülés, a művelő­dés területén. Több ezren sze­reztek magasabb általános, vagy szakmai műveltséget, ^/agy mérnökök, agronómusok és más értelmiségiek lettek. A mező- gazdaságban korlátozottabbak voltak a lehetőségek, az elmúlt négy évben mégis több száz traktoros és gépkezelő részesült képzésben. Növekszik a növény­termesztésben és az állatte­nyésztésben dolgozó fiatalok száma, fokozatosan irányul fi­gyelmük a mezőgazdasági szak­munkásképzés felé. — Ifjúmunkásaink közül nyolcezren vesznek részt a szak- szervezet és a KISZ által szer­vezett szocialista munkaver­senyben. Háromszázötven ifjú­sági brigádban több mint négy ezren vállalták, hogy a tervek teljesítésében, a minőség javí­tásában, az exporttervek határ­időre való teljesítésében, az önköltség, a selejt, a balesetek és a fegyelmezetlenségek csök­kentésére indított mozgalmakba aktívan bekapcsolódnak. Válla­lásaik teljesítése megyénk ipa­rának tervszámaiban realizáló­dott. A megyében sok olyan közös­ség van, mint a Kiskunfél­egyházi Vegyipari Gépgyár fia­taljaié, akik védnökségben vál­lalták, hogy a Borsodi Vegyi­kombinát részére készülő gyárt­mányok határidejét lerövidítik. Ennek eredményeként több gyártmányt egy évvel a határ­idő előtt elkészítettek. A mező- gazdaságban tízezer fiatal vesz részt a kongresszusi munka­versenyben. A több mint négy­száz munkacsapat közül csak egyetlent említek: a tompái Kossuth Tsz ifjúsági munkacsa- oatát, melynek tagjai 98 mázsa fűszerpaprikát termeltek hol­danként. S ez országosan is ki­váló eredmény. Ezután — többek között — a tanulóifjúság nyári és őszi mezőgazdasági munkákat segítő eredményes tevékenységéről szólt, majd így folytatta: — Kezdeményezésünkre eddig 438 KISZ-lakás épült a megyé­ben, s jelenleg 184 építése van folyamatban. Komoly erőfeszí­tés ez, elsősorban az építtető fiatalok részéről, hiszen nagy anyagi megterhelést jelent, s az anyagbiztosítás és a kivitelezés sem kis probléma. Szóvá kell tenni ezzel kapcsolatban a ma­gas telekárakat és az OTP hi­telfolyósításához megkövetelt összeg magasságát, amely első­sorban az alacsony és közepes fizetésű fiataloktól vonja meg a lehetőségeket. Borsos elvtárs ezután bejelen­tette: — A lakásépítés terén öt év alatt újabb ötszáz lakás fel­építését vállaljuk. Papp György, a bajai városi pártbizottság titkára A megyei pártbizottság be­számolóját időben megkaptuk, így módunk volt tanulmányozá­sára — kezdte felszólalását Papp elvtárs. — A megyei pártbizottság a városi pártbizottság részére megfelelő iránymutatást adott, s a végrehajtásban kellő önálló­ságot biztosított részünkre. En­nek alapján pártbizottságunk rendszeresen vizsgálta, elemezte a város iparának helyzetét, a fejlesztéssel kapcsolatos kérdé­seket és megfelelő álláspontot alakított ki. A megyei pártbi­zottság által ösztönzött önálló­ság növekedése fokozott felelős­séget jelentett számunkra, más­részt meg kell tanulni, különö­sen a jövőt illetően, az önálló­sággal megfelelően élni. — A megye ipari fejlődésének megfelelően Baján is jelentős volt az előrehaladás az elmúlt években. Ezt bizonyítja, hogy még 1960-ban 623 millió forint volt a teljes termelési érték az iparban, 1965-ben ez egymilliárd fölé emelkedett. A város ipari fejlődésének évi üteme megha­ladta az országos és a megyei ütem átlagát. Üzemeink többsé­gében úi gyártmányok honosod­tak meg. Közülük kiemelkedő a Finomposztó Vállalat, ahol szintetikus takarók, kártolt di­vatcikkek gyártása, a Ganz Vil­lamossági Művek Bajai Gyár­egységében porszívó, laborató­riumi kemence, hegesztő és újabb villamossági készülékek gyártásának kialakítására került sor. Az új gyártmányok meg­honosodása, a régiek fejlesztése a város iparában dolgozó mű­szaki gárda munkáját dicséri. Ha szerény mértékben is, de hozzájárultunk az exportfelada­tok megoldásához, hiszen míg 1960-ban 40 millió, 1965-ben már 123 millió forintot képviselt az export értéke. Az ipar fejlődése szükségessé tette a megfelelő műszaki, köz­gazdász és szakmunkásképzést. Papp elvtárs megemlítette: A város vállalatai nagy erőfeszí­tést tettek ezzel kapcsolatban. Az ipari üzemekben foglalkoz­tatott mérnökök száma 18, a technikusoké száz fővel gyara­podott, a szakmunkások száma pedig 41 százalékkal emelke­dett néhány év alatt. 1965. óta 2300 személy részére teremtet­tek új munkalehetőséget. — Jelenleg bizonyos számú női munkaerő-foglalkoztatottság igénye jelentkezik, aminek meg­oldását főleg a bölcsőde, nap­közi hiánya nehezíti — emlí­tette meg a továbbiakban a fel­szólaló. — Ez a helyzet szüksé­gessé teszi annak vizsgálatát, hogyan lehetne rövidebb mű­szakokkal, illetve a bedolgozói rendszer megteremtésével meg­oldást találni. Bizonyos kezde­ményező lépéseket tettünk már. A Férfifehérneműgyár szervezé­sében Baján és a környező köz­ségekben mintegy 130 bedolgozó nő foglalkozik a fehérnemű- készítéssel, s 1967-re 170-re emelkedik ez a iétswim. Ügy véljük, hogy más üzemekben is van erre lehetőség. Felszólalása további részében Papp György elmondotta, hogy a város iparának fejlődésében, a munka színvonalának és ha­tékonyságának növelésében je­lentős hatása volt és van a Köz­ponti Bizottság 1964. decemberi határozata végrehajtásának. Horváth Elekné, a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet párttitkára — Kis gazdasági egység a mi szövetkezetünk, mégis fontos tényező Kiskunfélegyháza város életében, hiszen több mint ezer asszonynak és leánynak, zöm­mel bedolgozás formájában való foglalkoztatását oldja meg — mondotta többek között a fel­szólaló. — Növeli ennek jelentő­ségét, hogy a szövetkezetnél dolgozó nők mintegy 50 száza­léka csökkent munkaképességű, akik jó része más üzembe, vál­lalatnál el sem tudna helyez­kedni. A párthatározatokat tőlünk telhetőén igyekeztünk végrehaj­tani. Többek között a termelé­kenység emelésére hozott ha­tározatot, miszerint a termelés növelését kétharmadrészben ter­melékenység növelésével és csak egyharmadrészben kell létszám- bővítéssel megvalósítani. Szövet­kezetünk létszáma 1964-ben 1076 dolgozó volt, 1966-ban pe­dig 1058 dolgozó. Ezzel szem­ben termelési tervünk 1964-ben 11 millió, tavaly 12,5, az idén pedig 14,5 millió forint. Jelent­hetem, hogy első háremnegyed­évi tervünket 114,9 százalékra teljesítettük. A termelés növe­lését tehát teljesen létszámeme­lés nélkül hajtottuk végre. A megyei pátbizottság beszá­molója foglalkozik az életszín­vonal emelkedésével. A mi szö­vetkezetünkben is javult a má­sodik ötéves tervidőszak alatt a dolgozók keresete. Míg 1964-ben 5 milliót, 1965-ben 5,6 milliót, 1966-ban szeptember 30-ig 5 milliót fizettünk ki munkabér­ben. A kifizetett bér év végéig meghaladja majd a 6 millió forintot. Ezután a felszólaló a lakás­kérdéssel foglalkozott. Megálla­(Folytatás a 10. oldalonJ

Next

/
Thumbnails
Contents