Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

1/Uhwvdi Cvzsébet kiállításává Í966. november 16, szerda Részleteik dr. lÁncz Sán­dor művészettörténész elő­adásából. 5. oldal Szülői értekezletek HAJA Udvardi Erzsébet szü­lővárosa; itt nevelkedett, mais itt élnek szülei- kiknek nagy­szerű alkotásokban állít emlé­ket, barátai, osztálytársai — itt ismerkedett a Rudrtay-féle is­kolában a mesterség elemei­vel. Mindez óhatatlanul hozza magával, hogy a bajaiak em­lékezetében az egykori Udvar- di Erzsébet képe él — őt vár­ják haza, őt köszöntik a Szól­janak a bajaiak” nagyszerű kezdeményezése során. De Ud- vardi Erzsébet már messze ke­rült egykori önnönmagától —, hogy ezt megérthessük, bele kell őt helyeznünk azon erők metszőpontjába, melyek meg­határozták művészetét. A Rudnay-iskola légköréből a főiskola kemény szabályai közé került fiatalnak sok és s/üyos megpróbáltatáson kell átesnie. Miközben négy éven át megtanulja- hogyan kell a mes­terség régi szabályai szerint ké­pet festeni, értesül arról is, hogy kinn a világban valami egészen más körül viaskodnak. Rájön arra, hogy a képzőmű­vészet — miként az irodalom és a zene is — az utolsó fél évszázad folyamán némi ha­sonlatosságot mutat egy vadul rohanó kocsihoz, mely saját maga igazolására mindent le­tapos. megtagad minden régit, a legvadabb asszociációkat tár­sítja, hogy korát tükrözze, hogy képes legyen korát tük­rözni. S lassacskán azt is meg­látja, hogy a világ körülötte más, mint ami benne élt- ami a szülői ház védő oltalmában kialakult. Rá kell ébrednie, hogy ez a kor, melyben él, a legmegrendítőbb változásokat produkálja- melyeket valaha is ilyen rövid idő alatt a törté­nelem felmutatott. Mert ugyan mikor történtek alig két évti­zed alatt olyan alapvető válto­zások a világban, mint az el­múlt húsz év során? Aki egy 1944-ben kiadott térkép alap­ján akarná szemrevételezni e világot, aligha ismerne rá gló­buszainkra. S ez a világ okoz­za e nyugtalan változásokat a világ művészetében. ' azt Khelton elképzelte, már tel­jésen elmúlt. Nem vitás, az oro­szok föl sem fedezték őt. Este Bodőben vacsorázik, Khelton ezredessel. És aztán megkapja a visszatartott összeget. Éppen huszonötezer dollár jár még ne­ki. Ezzel már lehet valamit kezdeni. Már kétezer kilométert tett meg. Ha arányosan számol, több mint hatezer dollárt meg­szolgált. És akkor a pilóta tompa rob­banást hallott. Narancssárga fénybe borult minden. Ideje sem volt meglepődni, s a gép hirtelen oldalára billent. Mint­ha leváltak volna a szárnyak, és a törzs farokrésze... A gép zuhanni kezdett. Francis a műszerfalhoz szo­rult. A lélekjelenléte azonban nem hagyta el, Ha be is gya­koroltatták vele a katapultálást, óvakodott attól, hogy meg­nyomja a berendezés gombját. Nem, nem robbantja fel magát a géppel együtt. Megpróbál me­nekülni. Megpróbál? Megmene­kül, akármi is történik. Har­mincéves, nem hagyhatja itt a fogát. Élnie kell. Óriási erőfeszítésébe került, amíg sikerült megemelni a fül­ke tetejét. Kioldotta a szájakat, amelyek az üléshez rögzítették őt és kimászott a gép tetejére. Ugrott. Örökkévalóságnak tűnt. amíg az ejtőernyője kinyílt. Megis­merkedett a halálfélelemmel. És még a kissé sárgás ejtőernyőn a föld felé lebegett, amikor 'el­határozta: nem fogja használni a mérgezett tüt. Az irodalom, a film, a zene- a képzőművészet géniuszai tö­rekszenek arra, hogy kialakít­sák a kor új művészetét. Az egykori newtoni világkép el­avult —, s az einsteini még nem vált köztudottá. Ez sok konfliktus forrása művészetben és irodalomban egyaránt- mert a „valami mást kell” érzése már eltölti a szíveket, de a ,.hogyan is kell hát” még nem formálódhatott ki kellő bizton­sággal. EZEK AZOK az új erők, me­lyeknek ütközőjébe került a fiatal művész. Indíttatás és ta­lálkozás konfliktusa közepette kellett elindulnia a korántsem sima pályán, amit egy festő­művész életének neveznek. Baja — és a nagyvilág: ki­tetszik talán e szembeállítás­ból, milyen erőket jelent ez- s milyen érzéseket vált ki egy induló fiatal művészben. Hogy ez mit eredményezhjtett volna, ne elemezzük: Udvardi Erzsé­bet a szerencsések közé tarto­zik: talált magának fogódzót. Ez a fogódzó korántsem űj: er­re már rátaláltak előtte má­sok is, így a modern magyar piktúra egyik legnagyobb hal­hatatlanja, Egry József is. E fogódzó a Balaton volt. rpás szóval a természet. A felisme­rés: a természet nélkül, isme­rete nélkül, a vele együttléte- zés nélkül fontos dolgoktól fosztjuk meg magunkat — alap­vető jelentőséghez jutott a kép­zőművészetben a század köze­pére. UDVARDI Erzsébet is meg­érezte ezt, felismerte ezt —, s ennek köszönheti művészete ki- teljesedését. egyre inkább mé­lyülő gazdagodását. A Balaton­tól megkapta azt a többletet, ami segítette őt abban, hogyne merüljön el az izmusok részle­teiben, hanem megértve, meg­érlelve magában azok lényegét, azok törekvéseit, ha más út­ról is indulva, ha más irányból is közeledve, tartson arrafelé. A posztimpresszionizmus kép­alkotó világából elindulva, nem tagadva meg a. magyar piktű- rának gazdag hagyományait, mely a látványon gyulladt, a természettől kiinduló nedvdűs festészetet jelent <de nem vész Két egyenruhás ember fogta el. Géppisztolyt szegezték rá, s kiabáltak valamilyen — Ro­wers előtt — ismeretlen nyel­ven. Amikor a pilóta a tarkó­jára kulcsolta a kezét, tovább kiabáltak. Rowers csak nehezen értette meg: azt követelik tőle, emelje magasba a két karját. Hiába, itt mások a szokások. Amikor Rowers engedelmes­kedett, megmotozták, majd ki­hámozták a pilótafelszerelésből. Valamilyen köpenyt adtak az alsóruhás pilótának. Aztán egy gépkocsihoz vezették, s intet­tek neki, hogy szálljon be. Mielőtt elindultak volna, megmutatták a sofőrnek a Ro- wersnél talált selyemkendőt. A gépkocsivezető először nevetett, amikor elolvasta a szöveget. Aztán hirtelen elfogta a méreg és kiköpött. Ez volt az egyetlen inzultus, ami Rowerset érte. A kocsi be­hajtott egy épület udvarára. A pilótát tágas szobába vezették. Ott őrizték ketten is. egy szót sem szólva hozzá, amíg érte nem jönnek Moszkvából . XI. A tárgyaláson Rowers a leg­jobb civil ruháját viselte. Sö­tétkék, jól szabott öltönyt: hoz­zá fehér inget és ezüstszürke nyakkendőt. Rosa hozta magá­val Amerikából, aki Moszkvába érkezett férje tárgyalására. Egyelőre azonban a pilóta sem vele, sem az apjával nem be­szélhetett. De látta őket a vád­lottak padjáról széttekintve — a közönség soraiban. bele a látványba, az egyszeri­be), formálja, alakítja képeit. Mit mutatnak e képek? Elég­gé lezárt- körülhatárolt világot: a vizet, a hegyet, édesapját, édesanyját, a meséket- melyek élnek a hegyi emberek közt, álmait — szubjektív, lírikus hangot... Baj lenne ez? Miért — hiszen Cézanne almákat használt fel egy új világ építő­köveiül, Nagy Balogh pedig talieskázó férfiakból és önarc­képeiből alakította ki szuverén festői világát. A levegő, a tá­gasság, a napsütés boldogsága fényessége: szinte megértjük képei láttán az inkák napimá­datát. így süti meg a vizet az átsütő nap mint a Vízöntőn, így rajongunk a nap éltető meleget adó korongja iránt, mint a kezeit emelő férfi a ké­pen. A mindennapokat költi át képpé: s a várvívó lovag álma csupán kiegészítése e költői lá­tomásoknak. ÜGY GONDOLOM, sikerült rávilágítanom: mennyire más Udvardi Erzsébet került ide vissza, mint aki a bajai bará­tok és ismerősök képzeletében élt. A kedves, helyes, szelíd kis­lány bensejében viaskodó erők laknak, melyek képeket vetíte­nek a vászonra és a papírra. E képekben boldogan ismerj ük fel saját emlékeinket: a badacso­nyi fehér házat klasszicista osz­lopaival, a hegyet benneülő há­zaival, az ősz színeit, az ad­venti napok betlehemeseit: va­lóban ilyenek — és mégsem egészen. Mégis más valahogyan — több annál, amire mi em­lékezünk: s ez a több az, ami­ért most összegyűltünk, hogy köszöntsük őt e kiállítás alkal­mából. Ez a több: a művész ereje, mely képes költészetté emelni a mindennapok egyálta­lán nem költői világát. Ezt kapjuk e képektőil: művészetet, amire mindnyájan szomjazunk, vágyakozunk. mert érezzük, hogy ezzel, ettől válunk ember­ré. Ez indította egykoron a ju­hászt arra, hogy botját faragás­sal díszítse, a szövőasszonyt. hogy vásznára díszt tegyen, a férfit és a nőt, hogy indulatait dallal, tánccal fejezze ki. Ea- zel rokoníthatjuk az itt látható képeket A terem zsúfolt vcút, a leg­több érdeklődő kezében jegy­zetfüzet. golyóstoll. Az egész világsajtó elküldte képviselőit. Berregtek a filmfelvevő gé­pek, kattogtak a televíziós ka­merák, amikor a bíróság elnöke feltette Rowersnek a szokásos kérdést: — Vádlott, megértette a vá­dat? — Igen! — Bűnösnek érzi magát? — Igen. A pilóta szép sorjában el­mondott mindent. Nem hallgat­ta el, mi, s hogyan történt, mint ahogy előzőleg, a nyomozás so­rán Sem tagadta meg a vallo­mástételt. Hogyan is tehette volna? Lelőtték egy idegen ország fölött, egy felségjelzés nélküli repülőgéppel, amelynek külön­leges fényképező berendezése különböző katonai objektumok légiképét rögzítette. Megtalálták nála a fegyvert, a pénzt, a kü­lönböző nyelvű feliratokkal el­látott kendőt. Ott feküdt a bí­róság asztalán, ahol a bűnjele­ket elhelyezték, a mérgezett tű is. Rowers nem használta, s nem bánta meg. Félt, nagyon félt a börtöntől — hiszen nem babra megy a játék —, de min­dent túlélhet. Ha megejti ma­gán a végzetes karcolást, akkor már halott. Haszna lenne belő­le másoknak, de Rowers most úgy érezte, hogy kihasználták, rútúl becsapták — nem tarto­zik felelősséggel senkinek, csak saját magának. Amerika mesz- sze volt, nagyon messze. S kö­zel a szovjetek ereje, amelyet* Megtartották az éveleji szülői értekezleteket, valameny- nyi iskolában megalakították a szülői munkaközösségeket. Ez lényegében azt jelentené: a szü­lők felkészültek, hogy cselek­vőén támogassák az iskola ne­velő és oktató munkáját. Részt vettünk ió néhány szülői értekezleten, így módunkban van lemérni az aktivitást, amellyel a szülők az iskola munkájában — már az induláskor — részt vállaltak. Az otthon és az iskola kapcso­latának megteremtésére, a csa­ládi és iskolai nevelés összhang­jának elmélyítésére volna hí­vatott a szülői értekezlet, amely így tulajdonképpen taktikai megbeszélés pedagógusok és szülők között. Az új Rendtartás nem határozza meg, hány szü­lői értekezletet tartson az is­kola az év folyamán. A logikus az volna; annyit, amennyire szükség van. Annyit, ahányszor az iskola legkisebb egységének, az osztálynak dolgaiban nagyobb plénum előtt kell határozni. Eszel szemben mi a való­ság? Nagyon kevés azoknak az iskoláknak, vagy osztályoknak a száma, ahol évente kettőnél több szülői értekezletet tartaná­nak, azt is év elején és a fél­évi osztályozáskor. Azt is jelenti ez egyúttal, hogy ezekben az iskolákban a szülői értekezletet aligha érdekli más, mint az érdemjegyek. így tehát az osztályozó napló lesz a fő­szereplője az összejövetelnek, az egy-két órás együttlétet azzal töltik el, hogy az osztályfőnök a gyerekek szorgalmát ismer­teti. Gyakran a szülői értekezlet idejét egy-egy iskolai rendez­vény, kirándulás, vagy egyéb társas összejövetelre való — rendszerint anyagi vonatkozású! — felkészülés tölti ki. Szó se róla, kell ez is. Ám az a tapasz­talat, hogy ehhez hasonló ügy­ben gyakrabban és szívesebben hívnak össze szülői értekezle­tet, semmint az egész osztályt, vagy iskolát érintő fogas neve­lési, oktatási kérdések megtár­gyalása okából. Nos, mi ebben az eljárásban a helytelen? Az, hogy sem az — most értette meg — rtem is­mert, s ezért lebecsült. Ezekben az órákban, amint egy szov­jet hadbíró tábornok kérdéseire kellett válaszolnia, elátkozta azt a percet, amikor ilyen áron akart huszonötezer dolláros em­berré válni. S bár látszólag könnyedén, minden fáradság nélkül válaszolt a kérdésekre, belül fáradt, nagyon fáradt volt. Nem így képzelte el a világhírt. — Hogyan érezte magát az út során? — kérdezte az ügyész, akinek a bíróság elnöke átadta a kérdezés jogát. — Fizikailag jól, de ideges­kedtem, s féltem — válaszolta némi megfontolás után Rowers. — Mitől? — Attól, hogy a Szovjetunió felett vagyok! Ezt mondta. Hazudott. Ami­kor gépével húszezer méter ma­gasságban repült szovjet terület felett, nyugodt volt, nagyon nyugodt. Mert azt hitte, semmi sem történhet. Most, utólag már tudja, hogy nyugtalanságra, ide­gességre több mint elegendő oka lett volna. S azt is tudja, hogy az amerikai fennhéjázás egyál­talán nem válna hasznára ez­előtt a bíróság előtt. Az ügyész tovább faggatta. — Találtunk önnél egy mér­gezett tűt — mutatott az ügyész a bűnjelek között a tárgyra. — Hogyan került ez önhöz? — Parancsnokomtól, Khelton ezredestől kaptam, mielőtt fel­szálltam volna, hogy öngyilkos­ságot kövessek el esetleges el- fogatásom után, ha nem bírnám a kínzásokat. (Folytatása következik.) iskolák, s«m a szülők nem élnek azzal a nagy nevelési lehetőség­gel, amit a jól megszervezett szülői értekezlet tud nyújtani. Céloznánk itt az új Rendtartás­nak arra a javaslatára, hogy a szülői értekezleten hangoz­zék el előadás valamilyen aktuális, gyakorlati nevelési kérdésről. El is hangzanak oly­kor, de legtöbbször csak azért, mert — így kell lennie. Az elő­adás pedig alig több brosúra felolvasásánál. Mit tesznek ilyenkor a jelenlevő szülők? Semmit. Hallgatásba burkolóz­nak. I annak azonban kivéte­lek is, az utóbbi időben egyre több. Számos példát tudnánk felemlíteni, de talán csak egyet: a Kecskeméti Bányai Júlia Gim­náziumban például nem várják meg, amíg a környező falvak­ban lakó tanulók szülei bejön­nek az iskolába: maguk a pe­dagógusok mennek ki a faluba és ott tartanak — helyben — szülőd értekezletet. így válik a kapcsolat elevenné a falusi szü­lők és városi pedagógusok kö­zött. Megállapítható, hogy amelyik iskolában komolyan veszik a szülői értekezletet és élnek as adott lehetőségekkel, a szülői munkaközösségek munkája is sokkal eredményesebb. Termé­szetes ez, hiszen a szülői mun­kaközösség tulajdonképpen a szülői értekezlet munkájának gyakorlati aprópénzre váltását végzi. Ebből a szempontból nem hallgathatjuk el a Kecskeméti Béke téri Iskola, valamint a Zrínyi Ilona Általános Iskola szülői munkaközösségének ered­ményes, jó munkáját. Különösen az utóbbit lehet példamutatónak felhozni. Éh­ben az iskolában a szülői mun­kaközösség minden tanuló csa­ládi helyzetével tisztában van és ha a szükség úgy kívánja, a szülői munkaközösség beavat­kozik, segítséget nyújt akár szo­ciális, akár családjogi szem­pontból is. Az pedig ebben az iskolában már magától értetődő, hogy a hátrányos helyzetben levő tanulókat nemcsak az osz­tálytársak, de sok esetben a szü­lők is támogatják. Nem ritka például, hogy a jó tanuló szülei meghívják a gyengébbet: tanul­janak rendszeresen együtt a gyerekek. Vagy televízióval nem rendelkező tanulókat hívnak meg: nézzék náluk az iskolatele­vízió adásait. A szülői értekezlet nagy segítséget jelenthet az iskola életében, ha okosan élnek vele. Csakhogy ehhez az szükséges, hogy pedagógusok és szülők egy­aránt felismerjék a jelentőségét. Balogh József Különvonattaí színházba Kedden délben zsúfolt külön­vonat érkezett Soltvadkertről Kecskemétre. A vonat utasai — csaknem valamennyien általá­nos iskolások és gimnazisták — megtekintették a múzeumot, a városi tanácsházát és a város nevezetesebb épületeit, majd a Katona József Színházba men­tek, ahol a Szegény kis betörő című darabot nézték meg. A gyermekek kísérői elmon­dották, hogy a kollektív szín­házlátogatáson a község vala­mennyi iskolása részt vett, sőt a külterületi iskolákból is igen sokan jöttek el a megyeszék­helyre. A kezdeményezés figyelemre méltó: ahonnan könnyen elér­hető a megyeszékhely, csak szervezés kérdése egy hasonló különvonat indítása. A színház művészei közismert áldozatkész­séggel vállalják hasonló esetben az előadásokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents