Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
1966. november 13, vasárnap S. oldal Belsőnyíri lámpagyújtók Mániákus perlekedők Esőben, hóban. Bognár Ferenc, tét Ha társadalmi munkára aki most a Petőfi Tsz brigádve- kell hívni a népet, szétviszik a zetője, akkor még erősen fiatal- hírt a gyerekek. Egy szóra jön ember, volt a mozgatója a lel- a nép. Dolgozni is, tanulni is. kés csoportnak. Metszési bemutatókon tanulHatvankilenc éves Kovács Ja- ták gazdáink a szőlő- és gyüDr. Csűri Ferenctié, a városi népfronttitkár büszke arra a munkára, amit az iskola tanítónője. Dobos Menyhértné végez. Kecskemét legjobb tanyai népfrontcsoportja ez! HA MESÉT ÍRNÉK, azzal a szokásos fordulattal kezdeném, hogy hol volt, hol nem volt... Ez a per azonban sajnos, nem mese, hanem a valóságban lebonyolódott perpatvar, aminek a bíróságok úgyszólván csak mellékes szereplői. A legfontosabb az volt, hogy kinek, melyik szomszédnak, mit szabad csinálnia a saját portáján, mihez van joga, s a kerítésen túl lakó mit köteles elviselni, hiszen törvény van rá. Évek óta szinte nem is a saját problémáikkal törődtek, hanem figyelték a másik minden mozdulatát, s ha valami elvetendőt találtak benne, szaladtak a bírósághoz és pereltek. TÁLÁN nem csodálkoznánk annyira a történteken, ha elmaradott emberek lennének a per szereplői. De nem azok. Az egyik, éppen a felperes, tanár. Azt már nehéz volna kideríteni, mikor és miért romlott meg a két szomszéd között a viszony, ki volt a hibás abban, hogy a bíróságokig mentek el a torzsalkodásban, s annak még ma sincs vége, bár az ügyben jogerős ítélet született. De lehet-e véglegesen eldönteni két család ellenségeskedését ítélettel? Aligha. Hiszen akinek igazat adott a bíróság, az fölényben érzi magát a másikkal szemben, s amaz nyilván keresi az alkalmat a „visszavágásra”. KÉTSÉGTELEN, hogy a mostani per is ilyennek tekinthető. A felperes tanár birtokháborítás miatt a bírósághoz fordult, feljelentette szomszédját, mert annak udvarán van egy díszcserje, amelynek egyik ága hozzáér az ő házának a falához és azt „rongálja”. Ezenkívül — tartalmazta a panasz — az alperes meszesgödröt ásott, ami az ő falától alig egy méterre van, s így fenn áll a veszélye, hogy a fal esetleg vizes lesz. Továbbá: az alperes kertjének kerítése melletti bodzabokorról levágott néhány ágat. Ezek átestek a felperes kertjébe és ott a salátában kárt tettek. De ez még mind kevés. Az alperes kátránynyal bekente a szomszéd házának az ő — alperes — udvarára néző nyílását, s a macskák dégeinek. hiszen az ilyen jóslatért fizetnek szívesen az emberek. S különben is: miként rejthetnék a jövendőt azok a színes kártyácskák, akármilyen villámsebesen is . dobálta őket a pakisztáni? A jövőt a technika századában a technika rejti magában. Az övét az a repülőgép, a Lockheed gyár büszkesége, amellyel 20 000 méternél is magasabban szánthatja a levegőt, olyan magasra szállhat, hogy az oroszok észre sem veszik. Ez a repülőgép adja meg számára az alkalmat. hogy bebizonyítsa bátorságát, hogy gazdag legyen és boldog, híres és megelégedett! Nem tartózkodott sokáig az étteremben. Megitta a narancslevet, aztán taxit hozatott, hogy visszamenjen a repülőtérre. Délután aludnia kell. hiszen éjjel, s talán másnap délig munkában lesz majd. A taxit kétszer is megelőzte egy gépkocsi, amelyből — Rowers azonnal felismerte foglalkozásukat — a biztonsági szolgálat emberei figyelték, hogy ki ül a bérautóban. Alighanem teljes a készültség, vigyázni kell, nehogy avatatlan személy a közeibe jusson. X. Éjjel két órakor Rowers jelentkezett Khelton ezredesnél. A parancsnok álmos volt, látszott rajta, hogy addig le nem behordják a kátrányt a lakásba. Mármint a felperes lakásába. MIT TEHETETT a bíróság? Helyszíni szemlét rendelt el, szakértőt hallgatott ki. Kiderült, hogy a meszesgödör egyáltalán nem veszélyezteti a falat, de a biztonság kedvéért kötelezték az alperest, hogy helyezze el onnan a gödröt, legalább három méternyi távolságra a faltól, mert — hangzik a szakértő véleménye — a mész felhasználása során a gödörbe egyre több víz kerül, s így előfordulhat, hogy a falban károsodás történik. Kötelezték továbbá a meglepődött szomszédot arra is, hogy a díszcserje ágát vágja le, mivel az hozzáér a felperes házának a falához és megkarcolhatja. A felperest viszont kötelezték. hogy a szellőző nyílásra szereljen fel hálót, amivel megakadályozza a macskák vándorlását. Tévedés volna azt hinni, hogy a járásbírósági ítélettel befejeződött az ügy. Nem. Az „ellenfelek” ennél sokkal kitartóbbak voltak és nem számított sem fáradság- sem költség, csak kiderüljön az „igazság”. Fellebbezés folytán a megyei bíróság elé került az igazság két bajnokának az ügye. Ott azonban — egy-két apró változtatástól eltekintve — helybenhagyták az elsőfokú ítéletet, s ezáltal az jogerőre emelkedett. TERMÉSZETESEN mindenkinek joga és lehetősége van ahhoz, hogy vélt, vagy valódi sérelmére jogorvoslatot keressen és kérjen az igazságszolgáltatás szerveitől. De a joggal való ilyen visszaélés már csupán azt eredményezi, hogy még- inkább elmérgesíti az amúgy sem kifogástalan viszonyt az emberek, történetesen a két család tagjai között. Kétségtelen, hogy a bíróságot nem lehet elmarasztalni az ügyben. De annál inkább a törvényt, amely ilyen „fülemüle pereket” is a bíróságok hatáskörébe utal. Mert nem vitás, az ilyesmit néhány szóval, egy-két barátságos beszélgetéssel el lehetne intézni, de úgylátszik, ma is sokan vannak még a mániákus perlekedők. G. S. hunyta a szemét. Rowersnek azonban sikerült aludnia: frissen ébredt, s miután lezuhanyozott, pompásan érezte magát. Khelton kezet nyújtott Rowersnek. — Hajnali fél ötkor indul, barátom! Itt vannak a meteorológiai jelentések, rendkívül kedvezőek ..; A pilóta gondosan tanulmányozta a gépírt papírlapokat, amelyeket Khelton átnyújtott neki. Aztán bólintott. — Oké! Khelton folytatta az eligazítást. — Személyesen vizsgáltam felül a gépét. Kitűnően elő van készítve. A szokásos J—57 típusú reaktív hajtómű helyett Pratt-Whithey-vel repül. — Örülök neki ezredes űr. Ez a motor nemcsak erősebb és nagyobb hatósugarú, hanem bizalomgerjesztőbb is. Megvizsgálhatnám magam is a gépet? Az ezredes megrázta a fejét. — Nincs már idő, s különben is felesleges. Nyugodt lehet. Mondtam, hogy mindent személyesen ellenőriztem. A biztonsági szolgálat emberei pedig őrzik nemcsak az ön repülőgépét, hanem az egész repülőteret Is. Khelton az órájára nézett. — Szalad az idő, nemsokára indulnia kell. Közölnöm kell önnel egy rendkívül bizalmas érHetvenéves iskola Kecskemét árnyékában, hat kilométerre a várostól. A távolság nem nagy, és mégis... Három éve mindössze, hogy villanyuk van. „Szomjan halok meg forrás vize mellett”... — panaszolja a költő. íme: itt húzódik a magasfeszültségű vezeték és az iskolában petróleum- lámpa pislákolt. De nem nyugodtak, amíg fel nem villant iskolájukban a villany fénye... Nem is olyan régen, még sámlikon ültek a gyerekek, este a „petró” ontotta a bűzt. Ma? Huszonnégy neoncső díszíti a tanterem mennyezetét és a legújabb típusú Horizont képcsövén jön be a nagyvilág. Kik csinálták? Hogy csinálták? Dobos Menyhértné tanítónő csak ezt tudja mondani: — Nem én csináltam, hanem a népfrontcsoport. Mikor ide kerültem, tizenkilenc esztendeje, az öreg iskolában még itt volt a háború minden nyoma. Ajtó, ablak alig. Pad. asztal se volt, többen a földön ültek, mások téglakupacon, sámlin. Innen indultunk. Egyike volt első dolgainknak, hogy kultúrcso- portot alakítottunk. Aztán jártuk a tanyákat, messze környékre is elmentünk. Lajosmizsén, Ménteleken, Máriahegyen, Gátéren, Jakabszálláson ismerték meg műkedvelőinket. — Hogyan utaztak abban az időben? — Lovaskocsin, kerékpáron. ni bácsi, hófehér a haja. Termelőszövetkezeti nyugdíjas. És tanácstag azonkívül, ö így látja: — Nem csináltunk mi semmi különöset, csak igyekeztünk megszépíteni a tanyavilág élemölcskertészet fogásait a Mik- lóstelepi Kísérleti Gazdaságban. Motorkerékpárvezetői tanfolyamunkon 47 fiatal vett részt sikerrel. Asszonyaink-lányaink szabás-varrást tanulnak az iskolában. Orvosi előadásainkon évek óta tömegek vesznek részt. A filmvetítéseken, hetente háromszázan döngetik az öreg iskola falát. Tóth Eéla, a Petőfi Tsz elnöke: — A belsőnyíri iskola a mi területünkön van. Tagságunk nagy része ide jár szórakozni. Természetes tehát, hogy minden segítséget megadunk az iskola vezetőjének. Dobos Menyhértné- nek és férjének, aki ugyancsak több ember helyett végez hasznos munkát. Dobos Menyhért, a tanítónő férje nem nyilatkozik, ő „közember” szeretne maradni. Ha a szolgálat után leteszi rendőri egyenruháját, odaáll felesége mellé és ha kell. társadalmi munkát szervez, ha kell, javítja a padlót. Az öreg iskola húsz r . *£ äwwBHHHHHB&c Az őszhajú Kovács János nyugdíjas és Dobos Menyhért erős oszlopai a népfrontcsoportnak. Amolyan „mindenesek”, ahol szükség van a munkájukra, ott jelentkeznek. Tóth Béla, a Petőfi Tsz elnöke mindennapos vendége a belsőnyíri iskolának. Jövetelének célja legtöbbször: — Miben segíthetünk? év óta nem látott hivatásos kőművest, minden javítást Dobosék végeztek a szülők és a tanulók segítségével És: az iskola ma is csinos, tiszta, csak hát az idő... Dobosék munkája példakép. Ügyszeretetük. lelkesedésük nyomán tevékeny, szorgalmas kezek teszik egyre szebbé, kulturáltabbá a tanyavilág életét. > B. J, tesülést. Három héttel ezelőtt egy felderítő repülőgépünk, természetesen szintén U—2-es, átrepülte a Szovjetuniót, légifényképeket készített, egyszóval sikerrel végrehajtotta azt a feladatot, amely most önre is hárul. Az oroszok észre sem vették. Tessék, itt a pilóta jelentése. Khelton az asztalán heverő akták közül biztos kézzel választotta ki a jelentést és átadta Rowersnak. A pilóta átfutotta. Elődje azt jelentette, hogy a Szovjetunió felett sikerült mindvégig észrevétlennek maradnia, sem vadászgépeket, sem a hagyományos légvédelem, vagy a légvédelmi rakéták működését nem észlelte. Minden bizonnyal sikerült észrevétlen maradnia: a magnetofonszalagok, amelyeket a szovjet loká- ciós állomások rádióhullámairól készített, szintén arra vallanak, hogy az oroszok nem sejtettek semmit. Rowers visszadta a jelentést az ezredesnek. — No, tetszik? — kérdezte a parancsnok. Rowers elvigyorodott: — Mint a happy and egy jó filmben. Kitűnő! ■— Nos, az az érzésem, az ön szereplése sem végződhet másként. Jöjjön, megbeszéljük a részleteket.;. Az ezredes a tárgyalóasztalhoz lépett, s kiterített rajta egy 1:2 000 000 léptékű navigációs térképet: — Tessék, a színhely! A térképen különböző színes vonalak jelezték az útvonalakat. Khelton ceruzájával követte az előre berajzolt vonalat: — Tessék, Pakisztánból az Arai tón, Szverdlovszkon, Ar- hangelszkon, Murmanszkon át a norvégiai Bodőbe repül. Nem kérdezem, ismeri-e az útvonalat, mert nem ismerheti. De lesz alkalma rá! Hiszen éppen ez a feladata.. j — Értem, — felelte Rowers. — Ez mintegy 8000 kilométer — magyarázta Khelton. — Az Aral-tó körüli térség, különösen Aralszk érdekes... A számítások szerint valószínűleg ebben a körzetben vannak a szovjet rakéták kilövőhelyei... Ceruzájával a térképre bökött, ahol egy piros ceruzavonás jelezte a hely fontosságát.. — Általában ott lesz különösen fontos dolga, ahol a térképen piros jelzést lát... — Értettem! — A műszerék kezeléséről nem kell bővebben beszélnem. A légifényképező berendezéseket is alaposan átvizsgálták, hiszen valóban bosszantó lenne, ha valami hibájuk miatt hiába hajtaná végre a vállalkozást. A rádiólokációs berendezés is kifogástalan. (Folytatása következik.)
