Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

1966. november 11, péntek 5. oldal O/ •• .« . rr ^Kűszűnw Az Arany Trombita, — Táncsics Mihály lapja — adott először hírt 11 Mindennapjaink demokráciája Miért szocialista? műnk asm űkedvelő előadásról. En­nek idestova száz esztendeje. A körülményektől függően azóta hol bátran, nyíltan, hol burkoltan, át­tételesen ostorozták a munikásszfcn- játszók a szociális igazságtalanságo­kat, a képmutatást, elmaradottsá­gunkat, közgondolkodásunk sivár­ságát, újtól való félelmét* az osz­tály társadalmak visszáságait. Sokféle módszerrel próbálkoztak. A Katona József által dicsért „ta-* ttító játékszín” elvnek megfelelően Időnként klasszika értékű alkotá­sokat is műsorra tűztek. Egyes csoportok új kifejezési formák meghonosítását tartották feladatuk­nak. Olykor közvetlen, égetően sürgős politikai akciók „direkt” támogatására is vállalkoztak. E ne­mes törekvések kivételes össz­hangban ötvöződtek az 1942-ben tartott Bánk bán-előadáson, Kato­na József művét újszerűén, mo­dern eszközökkel, sürgető politikai célok szolgálatában \űzte műsorára a bőrösök színjátszó csoportja. Ekkoriban önálló nemzeti létünk Is kérdésessé vált. A legöntudato- sabb hazafiak függetlenségünk megvédésének jelszavával tömörí­tették a fasizmus elleni küzdelem­re sorakozó hazafiakat. Az illega­litásban dolgozó párt szövetségese­ket keresett. A múlt nagyjait is serkentő példaként idézték. Ilyen történelmi körülmények között, a legvadabb elnyomás hó­napjaiban szervezte meg és ren­dezte Szendrő Ferenc Budapesten a Bánk bán-előadást. Az Irodalmi Színpad jelenlegi igazgatója 1928 óla vett részt az illegális mozga­lomban. Ezt az, előadást a szokottnál is goncJG'^bban, körültekintőbben — szervezték. A bőrösök kitűnő erők­ből álló csoportja a mű valódi mondanivalójának kibontására tö­rekedett. A jegyeket elsősorban megbízható szakszervezeti tagok között osztották szét. Az igényes, korszerű, szenvedélyesen izzó és az adott körülmények között fájdal­masan időszerű előadás híre ennek ellenére gyorsan szétfutott. Bánk és Tiborc szavainak hatása leírha­tatlan volt. . J A szereplők többsége fasiszta ha­lál táborokban pusztult el. Nagyon kevesen élték túl a szörnyű éve­ket. Nemes kötelességének tett ele­get a Katona József Társaság, ami­kor a drámaíró születésének 175. évfordulóján tartandó felolvasó est­re meghívta Szendrő Ferencet és Álba Istvánt, Ottó egykori alakító­ját. Ma, november li-én, Katona Jó­zsef születésének 175. évfordulóján este fél 6 órakor, a városi művelő­dési házban, az első idei „fel­olvasó esten” a 24 év előtti bemu­tató rendezője személyesen idézi fel azt a nagyszerű előadást, mely­nek jelentőségét aligha lehetne túl­becsülni. H. N. * Ma. pénteken délelőtt 11 órakor a városi tanács és a kulturális in­tézményeik képviselői megkoszorúz­zák a színház mellett levő Katona József-szob rőt. Ünnepi beszédet mond dr. Orosz László. Örömteli visszatérés Perlaki István igazán kelle­mes csevegő. Élvezet hallgatni, ahogyan olaszországi kalandozá­sairól mesél-mesél, s szinte új­raéli a szép út kellemes óráit. — Januártól, amikor elhatá­roztuk az utat, készültünk a feleségemmel. A nyárra egé­szen otthonosan mozogtunk a reneszánszban. — Jóízűen ne­vet. — Én megtanultam vagy 200 szót olaszul, hogy ne lehes­sen eladni. Nahát, azt látni kellett volna, hogy megörültek nekem, mert nem angolul, né­metül gagyarászok. Ugyebár mi is mindjárt készségesebbek va­gyunk, ha a külföldi „töri ki­csi mágyár.. Lent jártak egészen Caprilg. A kék égről, kék tengerről ugyanolyan áradozva beszélt, mint Róma, Firenze, s még jó- néhány város műkincseiről. Na­gyon okosan utaztak ugyanis, úgynevezett cirkulárét váltottak itthon; ez olyan olcsó vonat­bérlet féle, amellyel egy hóna­pon át bármikor, bárhova utaz­hatnak az országban. Bármennyire élvezetes ez a beszámoló, mégiscsak eljutunk aztán Kecskemétre. A kedves Kecskemétre, ahogyan mondja Perlaki: — Négy éve búcsúztam Kecs­keméttől, de a Néphadsereg Színházával gyakran utaztam át a városon, s olyankor min­dig megdobbant a szívem: Mi­csoda szerepeket kaptam itt! Hogyan is felejthetném el a Rómeót, s mind a többit... Aztán tavaly örömmel kaptam az alkalmon, amikor meghívtak a Nézd meg az apját egyik fő­szerepére. S amilyen szeretet­tel fogadott a közönség, abból megbizonyosodtam, hogy ide kell visszajönnöm ismét. Az évadban először a Sze­gény kis betörő című kedves, üde, zenés vígjátékban látjuk november 11-én. Később pedig a Bunbury című W ilde-darab- ból átírt musical-ben. Erről különösen hosszan be­szél. Már készül rá. — A rádióban játszották a zenéjét, felvettem magnetofon­ra. Hasonlít a My Fair Lady- hez. De nekem még jobban is tetszik talán. Remek, modern zene. S hogy a darab is jó, afelől nyugodt vagyok, hiszen a Wilde-i alapanyagból nem sül­het ki rossz. A Néphadsereg Színháznál el­töltött esztendőkről kérdezem. Tanulságos időszaka volt pályá­jának. Csupa szép vállalkozás­ban vett részt. Gyakran mosto­ha körülmények között léptek fel ugyan laktanyákban, tábor­ban, s afféle romantikus hősei voltak a színjátszásnak, mint Déryné korában a vándorszíné­szek — de jó érzés volt tapasz­talni a közönség háláját, látni örömét és bízni okulásában, ne- mesedésében. Hiszen a fő cél a katonafiatalok nevelése volt. De művészi eszközökkel. Egyébként sokat találkozhat­tunk vele az elmúlt négy év alatt is — televízióban, filmen. Nemrégiben a Csodálatos vagy Júlia című filmben. Az övé volt Jean Soréi, (Tom) hangja. Gyakran szerepel szinkronban. Szereti ezt a munkát. Nemso­kára újabb két rövidfilmbfen fogjuk hallani. Azután, amikor a további tervekről kérdezem, váratlanul elhallgat. Valami egészen más­fajta mosoly fénylik fel az ar­cán, mint eddig, s csendesen csak ennyit mond: — A legfontosabb terv most: a tavaszra kicsit várunk!... Azt hiszem, valamennyi kecs­keméti színházlátogató nevében kívánhattam sok szerencsét, minden jót ehhez az örömhír­hez Perlaki Istvánéknak. Mester László A gimnázium negyedik osz­tályos tanulói arról vitáztak, mi az „igazi” demokrácia? „Min­denki azt csinál, amit akar ; nem parancsolnak az embernek; ha nem alázzák meg, hanem min­denki egyforma; jól élhet, ha becsületesen dolgozik; a nép van uralmon; ha nincs magántulaj­don”; a gyerekek véleményét — tévedéseit is! — hosszan sorol­hatnák. Akadt olyan, aki az obiigát példával hozakodott elő, az angol „demokrácia” Hyde- parkjával. ahol „bármiről lehet szónokolni”. Nagy nevetésbe fulladt azután a dolog, mert va­laki közbeszólt: te miről be­szélnél? És csak vállvonogatás volt a válasz. Mások — és szép számmal voltak ilyenek is — azt fejtegették, hogy a demok­rácia az egyén teljes szabadsá­ga, függetlensége. Kissé csaló­dottan hallgatták e csoport tag­jai osztályfőnökük összefoglaló­ját, amelyben a demokrácia fel­tételei, s az általa nyújtott jo­gok mellett tekintélyes hely ju­tott a kötelezettségeknek is. A serdülő fiatalok tájéko­zatlansága, s ugyanakkor ösz­tönös ráérzése tükre szüleik véleményének: igaz. a politika­történet egyik legvitatottabb foglalmáról van szó. Mítoszok, félreértések, szándékos félrema­gyarázások, történelmi ferdíté­sek — mi-minden kavarog egyetlen szó körül! Marx már 1848-ban világosan meghatároz­za, hogy nem létezik „tiszta” demokrácia: ameddig osztályok léteznek, addig a demokrácia is osztálytartalmú. Lenin ezt továbbfejlesztve, már a prole­tárdemokrácia létrejöttének, s gyakorlásának feltételeit hatá­rozza meg. Bárki nézeteivel vi­tatkozzék is — Akszelrodéval, Martinovéval. Kautskyéval — újra és újra hangsúlyozza, hogy a proletárdiktatúra egyben a történelem legteljesebb demok­ráciája is, mert a többség gya­korolja és élvezi. A szocialista demokrácia ma- gasabbrendúségét. tartalmának lényegét valóban ez határozza meg: a munkásosztály, a meg­szerzett hatalommal a legszéle­sebb néptömegek jogait bizto­sítja. Olyan választási rendszert teremt, amelyben a nép maga határozza meg a hatalom gya­korlásának formáit, s az azok­ban helyet foglalók személyét. A legteljesebben érvényesül az alulról jövő ellenőrzés, s bárki, bármilyen tisztségből visszahív­ható. A dolgozók a maguk sorai­rüli az ember a felesleges ka­landokat. .. Az angol nevetett: — Én kétszer jártam Moszk­vában, egyszer pedig Leningárd- ban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes tapasztalatokkal tértem haza. Ezek az oroszok nem olyan emberek, amilyeneknek festik őket. És sajnos, a Szov­jetunióba utazni ma már egy­általán nem kaland. Nyugodt le­het, Moszkva vagy Leningrad külföldi vendége éppen olyan biztonságban van, mint bármely más világvárosban lenne. Na­gyon érdekes világ! És csak úgy tudunk ellenük harcolni, ha megismerjük őket! A két szovjet vendég nyugod­tan szürcsölte italát, higgadtan, magabiztosan. Rowers nézte őket. Az igazat megvallva, 5 nem így képzelte él a vörö­söket. Nem tudni, kinek a hi­bájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüggönyön túl’’ nagy szakállal járnak, s a meglehetősen vad kinézésű em­berek bádogtányérból kanalaz­zák levesüket. A két orosz azon­ban semmivel sem ütött el más fehér vendéglői. Rowers zavar­ba jött. egy pillanatra megin­gott benne mindaz, amit az oro­szokról és a vörösökről belecse­pegtettek. De aztán azzal nyug­tatgatta magát, hogy ez a két orosz bizonyára amolyan „pro­paganda ember”, akiket megté­vesztésül küldtek külföldre. Az angol közben magyarázta amerikai barátjának, miképpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag ember”. Az egyik legnagyobb szovjet külkereske­delmi vállalat képviselői. Lehet­séges, hogy magánvagyonuk nem éppen nagy, bár bizonyo­san magas fizetést kapnak, de mint üzletemberek a leggazda­gabb nyugatiakkal vetekednek. Hiszen óriási erőforrások állnak rendelkezésükre, s ha — termé­szetesen a moszkvai válla­lat és a minisztérium megbízá­sából — üzletet kötnek, amö- gött ott áll egy hatalmas ország egész ipara és kereskedelme. Ezért veszedelmes partnerek, hiszen minden a cég, amelyik­kel tárgyal, annál nehezebb dol­ga van. — És tudja — mondta az an­gol —, ezek az oroszok nem akarják kihasználni, hogy ők az erősebbek. Meg kell monda­nom önnek őszintén, ha például pakisztáni üzletember lennék, szívesebben kereskednék velük, mint az angol cégekkel... A vita nem folytatódott to­vább, mert Harry állított be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. A nagy bőgés kö­zepette csak fél szavakat tu­dott kinyögni, s úgy mesélte el, hogy mi történt vele. A szállo­da előtt egy pakisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálló bejá­rataihoz vitte, s ráparancsolt, hogy azonnal menjen be az ét­terembe. A papa felugrott, már-már elindult, hogy személyesen álljon bosszút a fián esett sé­relemért. Felháborító! Egy pa­kisztáni vadember, aki ráadá­sul a fehérektől kapja a ke­nyerét, kezet emel az 6 fiára! Aztán megtorpant. Méltóságán alulinak érezte, hogy maga ve­gyen elégtételt. Hivatta a szálló pakisztáni vezetőjét, s ráparan­csolt, hogy azonnal intézze el a dolgot. Az üzletvezető egy negyedóra múlva tért vissza, verejtékezve, izzadtan, nagy hajlongások és bocsánatkérések közepette mond­va el, hogy, sajnos, nem tehet semmit, mert a kis gentleman érdekében történt mindez. Az történt ugyanis, hogy Harry, amikor kiküldték sétálni, egy darabig nézelődött, aztán szem­ügyre vette i szálló előtt áll­dogáló autókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótar­tójára egy kis vörös, sarló-kala­pácsos zászló van erősítve. A gépkocsi olyan márkájú volt, amilyet Harry még életében nem látott, így tehát közelebb ment, s tüzetesen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi veze­tője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Harry sokáig töprengett, vajon milyen gépkocsit is lát. Aztán eszébe jutott, valahol olvasott már ar­ról, hogy a vörösök díszítik sar­lóval és kalapáccsal a zászlói­kat. Ezen az autón olyan zászló volt, ez tehát szovjet gépkocsi. Harry elkiáltotta magát: — Kommunisták, oroszok! A sofőr a hangra felemelte a fejét az újságból, s látta, hogy a gyerek követ vesz fel a föld­ről. Körös-körül pakisztáni gép­kocsivezetők álltak, de egy sem szánta rá magát, hogy megfé­kezze és rendreutasítsa a taj­tékzó gyereket. A szovjet gépkocsi sofőrje — maga is pakisztáni — fi­gyelmeztetően felemelte a ke­zét. Volt valami a szemében, ami arra késztette Harryt —, bár mindig úgy nevelték, hogy semmibe vegye, szolgának néz­ze a bennszülötteket —, hogy leejtse a kezében tartott követ. Vad gyűlöletében, tehetet­lenségében ismét elkiáltotta magát: — Disznó! A szovjet gépkocsi sofőrje nem értett angolul, s egyéb­ként is igyekezett elkerülni a botrányt. Ezért nem tett sem­mit, csak várt. Harry pedig közben elszánta magát mégis a cselekvésre, mintha tanúje- lét akarta volna adni „bátor­ságának”, és bebizonyíthatja, hogy jó amerikai. (Folytatása következik.) ból választják képviselóiset, s ezért a sajátjuknak érzik állam- hatalmi és államigazgatási in­tézményeinket; az egész nép mindinkább részt vesz a kor­mányzásban a történelem­ben először teremti meg a nem­zetet átfogó akarategységet, ami feltétele a szocializmus teljes felépítésének. A párt, mint a munkásosz­tály élcsapata, mindenkor kö­vetkezetes harcot folytatott a szocialista demokrácia kibonta­koztatásáért. A Lenin által „a legnagyobb szabású történelmi találmánynak” nevezett prole­tárállam hazánkban formáiban és tartalmában egyaránt a leg­demokratikusabb államrendet építette ki, megszüntette a ki­zsákmányolást, minden állam­polgárnak egyenlő jogokat biz­tosított. Nagyszerű múlt ez, s legjobb biztosítéka, hogy az ed­digieknél is gyorsabban, hatéko. nyabban érvényesítsük a társa­dalmi és a gazdasági életben egyaránt a szocialista demokrá­ciát; a választási rendszer to­vábbfejlesztésével. az új gazda­sági mechanizmus megvalósítá­sával, a helyi szervek önálló­ságának fokozásával. És azzal, hogy mindezek következménye­ként a legszélesebb néptömegek ne csak sajátjuknak érezzék, hanem cselekvőén közreműköd­ve formál ják-alakítsák is a „legnagyobb szabású történelmi találmány”, a proletárdiktatúra mindennapjainak demokráciá­id. M. O. NOVEMBER 12, SZOMBAT 20.50: Prokofjev: I. zongoraverseny Az október 24-i ENSZ-koncert fel­vételéről láthatjuk-hallhatjuk a ze­neirodalom költői szépségekben együk leggazdagabb darabját. A zongoránál Lev Viaszénkó, a Stock­holmi Filmbarmonikusokat Borát! Antal vezényli. 21.05: A rádió hullámhosszán ér­kezett A humor, a szatíra őst ores apásai ezúttal a tv „ellenfelém” és testvé­rén a rádióm csatiamnak. A műsor alcíme: takarékossági kabaré. Köz­kedvelt szerzőkkel (Gádor Béla, Fe­leld. László, Komlós János. . .), ég kitűnő színészekkel (Gobbi Hilda# Mezei Mária, Pisota Irén, Major Ta­más, Pécsi Sándor, Hátonyi Kö­bért. . .) úgy látszik, nem takaré­koskodtak a szerkesztők, NOVEMBER 13, VASÁRNAP 19.50: Fény a redőny mögött Magyar krími. Ipari kémkedés a kémkedés filmá párának feldolgozá­sában. NOVEMBER 15, KEDD 19.05: Szeget szeggel Shakespeare egyik legtöbbet vi­tatott szí non ű vét fedezte fel újra a Pécsi Nemzeti Színház. Az 1927-ea sikertelen bemutató óta nem ját­szották Magyarországom. NOVEMBER 16, SZERDA 20.55: Internaziomale—Vasas A Bajnokcsapatok Európa Kupá­jáért labdarúgó-mérkőzés Milánóban. NOVEMBER 17, CSÜTÖRTÖK 19.00: Vltava-hadgyakorlat Riportfilm a szocialista országok néphadseregeinek nagy érdeklődést keltő, első közös hadgyakorlatáról. 19.50: Játék vagy szerelem Jugoszláv film két fiatalról, akik a környezet cinizmusától félve gúnyo­lódások, sértések mögé rejtik igazi érzelmeiket. Irodalmi színpadok országos fesztiválja A Kisipari Szövetkezetek Iro­dalmi Színpadjainak Országos Fesztiváljára utazik el ma dél­után Debrecenbe a Kecskeméti Szövetkezeti Bizottság irodalmi színpada. Az együttes, amely a közelmúltban négy megye ta­lálkozóján első helyezést ért el, az országos döntőben Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című oratóriumát adja elő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents