Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

1966. november 11, péntek

3. oldal

Á holnap szakemberei

Nótaszótól hangos a félegyházi határ. A Bem Tsz ültetvényein zajlik a szüret. A fürtökkel rakott tőkék közt 23 kislány és két fiú sürgölődik, hogy ennek a negyedik éves telepítésnek a 100 holdján a kövidinka, kadarka és hárslevelű termésének betakarításával hasznosan egészítse ki elméleti tudását.

A három helybeli közös gazdaság — a Bem, a Kiskunság és a Rákóczi Tsz — összefogásából létesült mezőgazdasági szakmunkástanuló-iskola egyik gyakorlati foglalkozásán vagyunk. Mindhárom nagyüzem csaknem azonos létszámban képviselteti magát.

... — A Kiskunságban kezdtünk szüretelni — újságolja Bense Marika, a brigádvezető. — Ott négy nap alatt 60 mázsát szedtünk, s a feladatnak már eleget is tettünk. És hogy az itt, a Bem-ben eddig töltött három munkanap mérlege csupán 40 mázsa, annak a magyarázata, hogy közben a szomszédos gyümölcsösben is segíteni kellett.

A fiatalok egyébként felváltva, hol brigád-, hol munkacsapatvezetők. A tisztségek sorba mennek.

gyümölcstermesztőnek készülő tanulóval. Sok a fiatal ültetvényünk, nagy szükség van olyan szakemberekre, akik nem az íróasztal mellett tevékenykednek, hanem az ollót is szakszerűen, jól fogják. Az ismeretek kellő elsajátítása után — gondolva a szakmunkásoknak járó 10 százalék többletjavadalomra is — biztos kenyér lesz a kezükben.

Napi hét munkaórát dolgoznak, s a tanulmányi előmenetelnek megfelelő, de mindenképp szép summát kapnak. A kitűnő rendűnek például 600 forintnál is több jár a gyakorlati idény egy- egy hónapjára.

Telnek a kádak a gumiskocsi platóján, vége felé jár a munkanap.

Pár száz méterrel közelebb a városhoz, a fiatalok csak nemrég birtokba vett szép otthonának a falai közt Lajos bácsi még egy röpke megbeszélésre gyűjti össze „népét”. Előkerülnek a szakkönyvek és nyomban kiderül, mit csináltak jól, szakszerűen és mi az, amit másképp kellett volna.

— Idén, a mostani elfoglaltságunkat megelőzően már szedtünk gyümölcsöt, végeztünk

Az osztályelsők — Kiss Piroska, Süveges Anna és Faragó Irén «- oktatójukkal, Baranyi Lajossal már az új tanulóotthonban vitatják meg a tennivalókat.

Baranyi Lajos gyakorlati szakoktató, a régi, jól képesített kertész nagy lelkesedéssel és szeretettel tanítja, neveli a fiatalokat.

— Tsz-közi összefogásból jött létre az iskolánk — sorolja —, s tavaly szeptember 1-én vette kezdetét az oktatás 31, szőlőzöldmetszést, fát kötöztünk a nyúlrágás ellen, és igyekeztünk a szemzés és oltás fortélyait is elsajátítani — újságolja Faragó Irén. Ök hármon, Kiss Piroskával és Süveges Annával az évfolyam legjobbjai. Hivatásuknak választották a mezőgazdaságot, Anna félfüllel már az autóGyakorlati foglalkozás a tőkéik közt.

busz kürthangjára figyel. Egyik nagy bánatuk a busz, amelyik csupán kilencre hozza ki őket, s ötkor már hazafelé ballag... Vajon, a majdani állattenyésztő-tanulók mihez fognak késő délelőtt, s mit hanyagolnak el alkonyatkor?! Hiszen ebben az üzemágban a tennivalók dandárja, köztudomásúan a hajnali, meg az esti órákra esik.

— Bízunk benne, hogy megoldódik ez is — csillapítja Lajos bácsi a kedélyeket. — Tudnak már erről a gondunkról a felettes szervek is és ha igaz, jut majd számunkra egy kimustrált, de a célra alkalmas busz.

Mire a beszélgetésben eddig jutunk, a lányok már mint a nyúl iramodtak el a tülkölő jármű irányába.

— Nem ideális riportalanyok, ugye? — kacsint felém az oktató. — Ezzel szemben jófejűek, tanulékonyak, szeretik a szakmát. Meg vagyok róla győződve, hogy a társadalomnak hasznos tagjai, s a közösnek hivatott vezető szakemberei lesznek majd. Csak ne volnának olyan hétördögök! Könnyebb egy zsák bolhát összefogni...

A „hétördövökkel” Is szót ejtettem. Mondanom sem kell, hogy tűzbe mennének Lajos bácsiért. Aki kemény kezű. fegyelmet tartó vezető, de mésis — a múlt héten valamennvi gyerekét tanulmányi kirándulásra a szarvasi arborétumba vitte...

Jóba Tibor

lakosság zöme az ellenállási mozgalmat követte. A kormánycsapatok soraiból havonta ezrével szöktek meg a katonák. Fokozódott a gyűlölet Diem rendszerével szemben. Amikor Ngo Dinh Diem megbukott abban a harcban, amelyet a tábornokok a hatalomért indítottak és amelyet az amerikai titkosszolgálat támogatott, a nép nem vált engedelmesebbé, noha az amerikaiak erre számítottak.

i

5.

Egészen természetes, hogy a Nemzeti Felszabadítási Front Észak-Vietnam támogatását élvezi. fezak-Vietnam ugyan annak az országnak a része, amelynek déli övezetét a lakosságra rákényszerített kormány igazgatja. A saigoni kormány igyekszik hatalmon maradni, s erre a legkegyetlenebb eszközöket használja fel. Az a körülmény, hogy a harc tovább tart, csupán egy csodálatos nép élniakarását, annak a népnek az állhatatosságát és hősiességét mutatja, amely minimális műszaki ellátottsággal győzelmet arat a legnagyobb katonai hatalom felett.

6.

Míg a veevi anyagokkal irtják az ország növényvilágát* az emberek és az állatok pedig a mérgező anyagoktól és gyújtóbombáktól putsztulnak el, addig az Egyesült Államokban a háború fellendíti a gazdasági konjuk- túrát. Sok iparág rekord profittal dolgozik. Növeltszik a termelés a fegyvergyártó vállalatokban, ami csökkenti a munkanélküliséget .. j

A vietnami háború — messze van. Más fajhoz tartozó /emberek ellen folyik. A 193 milliós amerikai lakosság szempontjából az elesett katonák száma 4200 fő — még nagyon elenyésző. A 26 ezer sebesült számításba sem jön. Sokan még mindig igazságos és szabadságszerető demokráciának tartják Amerikát, annak a képnek az alapján, amelyet a sajtó és a televízió kialakított. Ám nap mint nap jelentések érkeznek arról, hogy az amerikai katonák elgondolkoznak az események értelmén. Fokozatosan hatalmába keríti őket a kétely, hogy zászlóikon valóban a szabadságot és az emberiességet viszik-e idegen országokba?

7.

Az amerikai katonai vezetés azt hiszi, elérkezett a győzelem kivívásának Ideje. Az észak- vietnami városokat bombázzák.

A Vörös folyó deltájában, a földkerekségnek ebben a legsűrűbben lakott körzetében a gátak és csatornák fölött fel- tomyosult a veszély. A tábornokok’ olyan fegyver bevetését követelik, amely térdre kényszerítené az ellenséget. Az amerikai vegyipari vállalatok 250 millió napalmbombát állítottak elő. Egy részüket Kongóban és Angolában bevetették. A megmaradt napalmbombákat naponta szórják a kunyhókra, a karámokra, a raktárakra, a kórházakra, az iskolákra. A Pentagon jelentése szerint az idén 638 ezer robbanó bomba ledo- bását irányozták elő Vietnamban. Tavaly 700 ezer hektárnyi vetésterületet tettek tönkre mérgező anyagokkal.

Az idén az amerikai laboratóriumoknak 125 millió dollárt adtak arra a célra, hogy kutatásokat végezzenek a helyi és a bakteriológiai hadviselés területén. Vietnam a mérgező anyagok és gyújtókeverékek különféle fajtái kipróbálásának gyakorlótere. Az amerikaiak cinikus kijelentéseket tesznek az ellenséggel való emberséges magatartásról, s közben az emberek tömeges megsemmisítésének

—————————

Bün-e a „kétlakiság“ ?

JÓIDÉIG nem volt valami hízelgő egy munkásra nézve, ha rámondták: két la ki. Rendszerint olyan lelkülettel ruházták fel. mint aki amolyan küllőfékező valaki, hiszen félszívvel csinálja az ipart is. mező- gazdaságot • is. „Sok a kétlaki” — hozták fel nem egy üzemben érvnek, amikor a tervlemaradást meg akarták magyarázni. Ezzel azután esetleg az alól is felmentették magukat, hogy mondjuk a munkaszervezés elmaradottságában is keressék az okot, vagy a nem megfelelő légkörben, a demokratizmus hiányában. Mondták, hogy a kétlaki esze nem a gyári munkáján jár, míg ledolgozza a maga 8 óráját. Már azon gondolkodik, hogy fusson a busszal, biciklivel a tsz-től felvállalt családi területre, vagy a kis maszek parcellára —. amikor az üzemi sziréna megszólal.

Ha volt is ebben valami igazság, annyi semmiképpen sem, mint amennyit belemagyaráztak. Gépnek kellene lenni ahhoz, hogy akárki annyira abszolút mértékben csak egy valamire álljon rá 8 órán át.

mint Általában az élet más területein, ebben a problémakörben is a felszín mögé látunk, felmérjük annak összetettségét. hogy milyen tényezők játszanak közre az ipari dolgozók és a mezőgazdasági munka kapcsolatában. Tudomásul vesszük, hogy az ipari munkaerők időszakos bedolgozása, részvállalása az agrárfeladatokból —, világjelenség.

Minél előrehaladottabb lesz a mezőgazdaság gépesítettsége, annál több lehetősége lesz annak, hogy a fizikai dolgozók — úgymond — több zongorán játsz- szanak. Vannak munkák, melyeket sok gép. kevés ember végez például egy tsz-ben. És mind több lesz az ilyen munka. Vannak és még lesznek egy darabig gyorsaságot, és ezen túl is sok munkáskezet igénylő tennivalók a földeken. Vegyük a betakarítást. Mennyi földterület van még. amelyen az ember közvetlen izommunkájára épített kultúrát találunk. Itt van például a bajai Duna Termelő- szövetkezet. Számoljunk csak.

2231 hold közös és 250 hold háztáji föld megmunkálásáról kell gondoskodni. 402 tagja van a tsz-nek, de ezek közül 280-an vesznek rendszeresen részt a munkában. A többiek idősek, nyugdíjasok, betegek. Igen ám, de a 280 aktív létszámból mindegyre újabb eszközeit alkalmazzák ...

8.

Mióta a hitleri fasizmus elleni harc véget ért, azóta Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában a rendőrség és hadsereg évente rengeteg olyan személyt semmisít meg, akik szembeszegülnek a „szabad vállalkozás’’ és a gyarmati elnyomás rendszerével... Az a haladás, amelyről az államférfiak könnyes szemmel, izgalomtól remegő hangon beszélnek, egyre inkább az emberi életek megsemmisítésében való haladássá válik. Amerika, az az ország, ahol sok oly igazi demokrata él, manapság a szabadságra és függetlenségre törekvő népek szemében nem más, mint azok cselekedeteinek folytatója, akik Guernicát és Lidicét lerombolták, akik Majdaneket létrehozták.

Ha majd a nyugati országok munkásainak milliói megmondják a magukét, s ha minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználva követelni fogják, hogy az amerikaiak haladéktalanul szüntessék be a hadicselekményeket, akkor Johnson és kormánya nehezen fogja tudni folytatni a gyilkolást.

össze hatvanegynéhány a férfi. Ez persze nem hiba. Viszont ha számibavesszük. hogy 251 hold termő szőlője — melyhez még 39 hold háztáji is jön — és 79 hold gyümölcsöse van, s a szőlő hagyományos ültetésű. mindjárt belátjuk, kevés a férfi kéz. Csak a permetezést véve, nem éppen nőnek való teherpróba. Nem kis dolog a meglevő létszámmal ezeknek a munkáknak az elvégzése sem, s akkor gondoljunk még a fűszerpaprikára, kertészetre, cukorrépára, de a kukoricára is.

CSAK DICSÉRNI lehet a helyi párt- és tanácsszervek, a tsz-vezetők rugalmasságát, akik a realitásokra voltak tekintettel, s nem az adott helyzettől elvonatkoztatott „politikus elv” mindenhatóságára. Elvileg „visz- szalépést” jelent, hogy az addig gyakorolt munkaegységes jövedelmi rendszerről részes művelésre tértek át.

De vizsgáljuk a körülményeket. 1984-ben árvíz sújtotta a tszr-t. 1965-ben belvíz. Komoly mennyiségű termés odaveszett, csökkentek a hozamok; — nem szükséges ezt részletezni. A tagrészesedés csaknem felére apadt. A csapások, érthetően, kedvét szegték a tagságnak, amely mint láttuk, rendes körülmények között sem volt híján munkaerőgondoknak. A fiatalök ott tartásáért is tenni kellett.

Ezek után tegyük fel a kérdést: az lett volna-e politikus, ha megmaradnak a munkaegységrendszer mellett, és parlagon marad esetleg több száz hold föld. elmaradnak a fontos munkákkal,^— vagy az-e a helyes, ösztönző megoldás, amely „kívülről” is jobban vonzza a segítséget? A részesművelés.

EMLÍTETTÜK a nők nagy

arányát az aktív tagságban. Ezek férje, férfi hozzátartozói a helybeli üzemekben is nagy számban dolgoznak. Világos, hogy szívesebben besegítenek, ha a részes művelés révén közvetlenebbül érzik annak anyagi előnyeit, ha tudják, a család összeműködésétől, jó munkájától függ. mekkora lesz a részesedés. .. Egy szó, mint száz: a serkentő hatás következményeként többek közt csak azt említsük, hogy a tsz földterületeit idejére, kifogástalanul művelték meg.

Ehhez még sok kérdést tehetnénk fel. Nyert-e az ipari munkások segítsége révén a népgazdaság? Nem előnyös-e a tsz-kö- zösséenek: több termés, nagyobb jövedelem stb? Nem könnyíti-e a közellátást az ipari foglalkozású családtagok támogatása? Nem segíti-e elő a nem egy helységben megműveletlenül maradt földek hasznosítását, ha gyári munkások is fognak fel belőlük művelésre? A válasz csak az lehet: de igen.

MÁS aspektusból is elemezhetők ezek a kérdések. Például. Azért is szeretnek besegíteni a mezőgazdaságba ipari munkások. mert a 'családnak szüksége van arra a bevételi többletre, amihez így jutnak (Másoknak lehet másodállást vállalni?) Nem kevés azoknak a száma, akik azért vállalnak munkaidőn túli elfoglaltságot, mert többre is törekedhetnek így, mint csak a főkeresetükből: bútor, családi ház. tv, motor, de akár autó. Meg aztán, az emberek többsége nem azokból tevődik, akik „szívesen elmennének a munka temetésére.” Van. aki egészséges feloldódást, felfrissülést talál a szakma néha „egyhangú” órái után — a mezei munkában. Sót nem kis fáradság volna azokat is számbavenni. akiknek — mint Veres Péter írta nemrég — ez a h o b b y -juk. Talán a mezőgazdasági munka nem lehet éppen szórakozás is? Van annyira értékes, mint krokodilok nevelése, vagy különleges autórendszámok gyűjtése.

Tótb István