Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-10 / 265. szám
J TO8S. november 19. cstTffirfBf 5. oldat Együtt a tömegekkel Miként érrényesfil a párt vezető, irányitó szerepe a bajai járásban A párt vezető szerepéről, a politikai munka tartalmasabbá tételéről beszélgettünk Szabó Imrével, a bajai járási pártbizottság első titkárával. Először arról esett szó, hogy a járás egész lakossága nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívü- liek is érdeklődéssel tanulmányozták a megyei lapban a járási és megyei pártértekezlet anyagát és nagy várakozás előzi meg a párt IX. kongresszusát. — Ez pedig azért van — hangoztatja Szabó elvtárs —, mert a tömegek egyetértenek pártunk politikájával. A mindennapi élet, a gyakorlati eredmények bizonyítják e politika helyességét, amelyről az emberek egyszerűen, a maguk nyelvén úgy nyilatkoznak, hogy „csak így tovább , kérje a Központi Bizottság a kongresszustól az eddigi politikai irányvonal megerősítését és további folytatását!’’ A mi járásunkban is jelentős politikai fejlődés, gazdasági előrehaladás bizonyítja az előbbieket. A gazdasági eredmények köszönhetők az egyre javuló, hatékony politikai munkának. Területünkön 1963 . óta nincs mérleghiányos, két év óta pedig gyenge termelőszövetkezet. A termelőszövetkezetek 55 százaléka a jó, a többi pedig a közepes kategóriába tartozik. A közös gazdaságok vagyona á legutóbbi pártértekezlet óta 167 százalékkal nőtt. Egy termelőszövetkezeti tag közösből származó jövedelme pedig 63 százalékkal emelkedett. Még számos adatot tudfiék felsorolni, de úgy gondolom, ezek is eléggé beszédesek. Kiépül a megyei állategészségügyi állomások hálózata A harmadik ötéves terv végéig az egész országban kiépül a megyei állategészségügyi állomások hálózata —, jelentette be az állatorvos napokon dr. Kádár Tibor, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője. Az állatorvos napok a Magyar Tudományos Akadémia és az Agrártudományi Egyesület rendezésében szerdán délelőtt nyíltak meg dr. Mannin- ger Rezsőnek, az MTA alelnö- kének elnökletével a Technika Házában. A bevezető előadásban dr. Kádár Tibor, az állategészségügyi igazgatásnak a gazdaság- irányítás új mechanizmusában előtérbe kerülő feladatait ismertette. Megyei egészségügyi ankét Az egészségügyi felvilágosító munka feladataival és a foglalkozási ártalmak megelőzésével kapcsolatban rendez ankétot Kecskeméten november 17-én délelőtt a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, a Vörös- kereszt megyei titkársága, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete, a szakszervezetek megyei tanácsa, valamint az Orvosegészség- ügyi Dolgozók Szakszervezete megyebizottsága. A tanácskozáson előadást tart dr. Métneki János, az Egészségügyi Felvilágosítási Központ igazgatója, dr. Bordás Sándor, az Országos Munkaegészségügyi Intézet vezetője, dr. Soós Gábor, az Országos Munkaegészségügyi Intézet tudományos munkatársa, és Simon Istvánná, az Országos alkoholizmus elleni küzdelem bizottságának titkára. Véleményem szerint a megyei pártbizottság nelyesen dolgozta ki az egész megye politikai és gazdasági célkitűzéseit, így a mi járásunkat legjobban érintő agrárpolitikát is. A sokoldalúság, az igényesség félretétette velünk a végrehajtás régebbi gyakorlatában előforduló sablonos módszereket és jelentősen emelkedett a pártmunka színvonala. A felső szervektől rendszeres útmutatást és állandó segítséget kaptunk. A megyei párt-vb többször napirendre tűzte munkánkat. Rendszeresen beszámoltatott bennünket és segített a feladatok megoldásában. Megerősített elhatározásainkban, bátorította a járási vezetést a nagyobb önállóságra, a kezdeményezésekre, az új módszerek kidolgozására, s azoknak átvételére. A járási párt-végrehajtóbizottság mennyiben alkalmazta a maga területén a pártirányítás előbb említett helyes módszereit? — Élve a lehetőségekkel a járási vezietés igyekezett hasonlóan tevékenykedni. A pártmunkában az operatív beavatkozás helyett a célok kidolgozására, az akcióprogramok megjelölésére, a dolgozók széles körű tájékoztatására, a tartalmi színvonal javítására összpontosítottuk erőinket. Termelőszövetkezetek háromnegyed részében függetlenített párttitkárt választottak, ez elősegítette a párt politikájának, célkitűzéseinek hatékonyabb érvényesülését. A nagyobb követelmények szükségessé tették a politikai műveltség további fejlesztését. A titkároknál alapvető követelménnyé vált az öthónapos pártiskola, vagy a marxista középiskola. Ezek elvégzése után az arra alkalmasaknál a marxizmus—leninizmus esti egyetem, vagy az egyéves pártiskola következett. Míg 1962-ben 2400, addig 1965-ben már 7500 személy vett részt szervezett pártoktatásban, vagyis a termelőszövetkezeti tagoknak 35 százaléka. Eljutottunk oda, hogy jelenleg már hat marxista középiskolai és három esti egyetemi osztályunk is működhet. — Az eddigi eredmények elérésében döntő szerepet játszott a tömegkapcsolat. Ennek érdekében mit tett a járási pártbizottság? — Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy mindez. a járási vezetés érdeme. A jó eredmények fontos jellemzője nálunk a széles körű tömegkapcsolat. Bevált módszer, hogy minden termelőszövetkezeti pártszervezet mellett kialakult egy, a kommunisták számának három-négyszeresét meghaladó aktívahálózat. Ezek az aktivisták rendszeresen kapnak tájékoztatást. Nagy szerepük van a célkitűzések ismertetésében, a feladatok megvalósításában és a lakosság hangulatának, igényeinek, javaslatainak továbbításában. Igen jelentős előrelépés volt járásunkban a termelői, vagy munkahelyi pártcsoportok kialakítása. Ez különösen sürgős igényként jelentkezett ott, ahol egy tsz, egy pártszervezet, vagy sok párttaggal rendelkező nagy alapszervezelek vannak. Ezek létrehozása is a tömegkapcsolatot szélesítette. Párttagságunknak nagy szerepe van minden évben a termelőszövetkezeti tagok családi terveinek kidolgozásában és megtárgyalásában is. Milyen feladatok vannak a járási pártbizottság előtt a bevezetőben említett témakörrel összefüggésben? — Az eredmények nem tehetnek bennünket elbizakodot- tá. A járási párt-végrehajtóbizottság a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megerősítésében gyűjtött tapasztalatokat 65 oldalas tanulmányban feldolgozta és kiadtuk a párt- szervezeteknek. Ez jól segíti az alapszervezet munkáját. Érdemes lenne a megye 'területén jól bevált hasonló tapasztalatokat összegyűjteni, a pártmunka jó módszereit népszerűsíteni. Ezekből mi is tanulhatnánk, mert az eredmények mellett számos gondunk van. Tovább akarjuk javítani a pártmunka tartalmi színvonalát, a tömegpolitikai oktatást, céltudatosabbá kell tennünk a nők és az értelmiségiek között politikai tevékenységünket. Egyik nagy gondunk a faluról való elvándorlás. E tekintetben is számos tennivalónk van, mert bebizonyosodott, hogy a jövedelem még nem minden, javítani kell a kulturális körülményeket, jelentős kommunális beruházásokat kell megvalósítani ahhoz, hogy a fiatalok nagyobb számban maradjanak a termelőszövetkezetekben — hangoztatta végezetül Szabó Imre elvtárs. K. S. Huzavona a felár kSrffif A Baromfiipari Országos Vállalat Kiskunhalasi Gyáregysége makacsul ragaszkodik álláspontjához, miközben több tojástermelő társulás a feloszlás gondolatával foglalkozik. Miről van szó tulajdonképpen? Ez év elején megállapodás született a BOV és a SZÖ- VOSZ között, szakcsoportok szervezésére. A társulások megalakulásánál azt kötötték ki, hogy egy társulás legalább 10 ezer tojásra kössön szerződést. A tojás darabjáért a társulás 20 filléres felárat kap, amelynek 25 százalékából fel nem osztható közös alapot kell képezni, s azon a korszerű baromfitartást szolgáló eszközöket vásárolni. A földművesszövetkezetek szervezésében mintegy 20 társulás alakult a megyében. Az északi részen, ahol a BOV kecskeméti gyáregysége az illetékes, nincs probléma. A kiskunhalasi gyáregység viszont különböző okokra hivatkozva nem fizeti ki a felárat, ami jogosan megilleti a termelőket. • Először arra hivatkoztak a vállalat kiskunhalasi kénviselői, hogy felár csak a tojóhibridállomány hozamáért jár. Ezt azonban a rendelkezés nem írja elő. Nem is írhatja, hiszen a megyében eddig — szemben a 60 ezres igénnyel — mindössze tízezer tojóhibridet tudtak kihelyezni a háztáji termelőkhöz, ami a társulások tyúk- állományának csupán 10 százalékát képezi. Űjabban azt kifogásolják, hogy a társulások alapszabályát még nem hagyták jóvá a járási tanácsok. Igaz, kissé elhúzódtak a jóváhagyások, de azóta már ez is megtörtént. A rendelkezés szerint különben a megalakulástól jár a nagyüzemi felár. Sajnos, ki kell mondani, hogy a kiskunhalasi vállalat nem tartja be a szerződésben foglaltakat, s ez azt eredményezte, hogy a termelők bizalmatlanokká váltak. Az első félévben 7 millió darabbal kevesebb tojás került a felvásárlókhoz, a tervezettnél, s úgy is mondhatnánk, a népgazdaság igényeinél. Ezektől a társulásoktól az idén jelentős, jövőre pedig az egész megye tojásfelvásárlásának 30 százalékát várjuk. Nem értjük tehát az illetékesek álláspont ját. Hiszen a népgazdaság. a lakosság szempontjából az lenne a fontos, hogy biztosítsuk a tojásfelvásárlás alapját. Tehát a szerződések mindkét oldalú betartása nem csupán egyéni, hanem társadalmi érdek is, amit a kiskunhalasi vállalatnak is képviselnie kellene, a rendelkezés értelmében. Gál Éva A „Mama" November 7-én pénzjutalmat kaptak a Villamosszigetelő és M űanyaggyár Félegyházi Gyáregységének legjobb szocialista zói azt tartják, hogy a Petőfi CIX. brigád az ő keze alatt ko- vácsolódott élenjáró kollektívává. Tízen a Petőfi III. brigádból. brigádjai. Mint annyiszor az elmúlt hónapokban, ott volt a jutalmazottak között a Petőfi III. brigád is. A „Mama’’ lépett elsőként az emelvény elé, hogy társai nevében fogadja a vezetőség gratulációját. A kedves becenév tulajdonosa Rádi Imréné. Nem korával, hanem szerető gondoskodásával érdemelte ki munkatársaitól. A bakelit kikészítőműhely dolgoDicséretükre úgy hisszük elegendő két véleményt idéznünk. Az üzem meósa ennyit mondott: — Ha csupa ilyen brigád volna nálunk, akkor nem lenne szükség minőségvizsgálatra. Seres Józsefné, a műhely másik szocialista brigádjának a vezetője pedig így nyilatkozott: — Örök másodikok vagyunk a „Mama” gárdája mögött. Búcsúképpen Egy személyautó és vezetője társaságában várom a vasúti sorompó felnyitását. Itt, a kecskeméti fűtőház szomszédságában. Közömbös pillantást váltunk a gépkocsi gazdájával. Arra gondolok, vajon nem odatart-e, ahová én? Aztán szabad az út, a kocsi elporzik. És csakugyan ott látom ismét, a Boldogulás Tsz előtt. Vezetőjével pedig a virágkertészet kis raktárában találkozom. Alacsony, rövid hajú barna lánnyal tárgyal. Ügy veszem ki, töveket vásárol. Bizonyára engem is vevőnek vélnek, mert úgy nézelődök a felcédulázott, rendbe rakott szerszámokra, lámpákra, ládákra, fémskatulyákra, mint boltban szokott elbámészkodni az ember, míg rákerül a sor. ök ketten végeztek. A kislány, akihez mint a telep „felelőséhez” küldött a kertben ásogató testes férfi, barátságosan kér: kerüljek kijjebb a raktárból, mert különben rám zárja az ajtót. Miután gépkocsis vendégét útnak eresztette. tőlem érdeklődik, mi járatban vagyok? Majd, hogy megtudja, emlékeztet. Volt nekik, fiataloknak egy „perük” a Petőfi Népével. Kiderül persze, hogy kell ezt érteni. Valamikor a lap segített nekik bizonyos munkaügyi vitában igazságot szerezni. A neve valóban ismerős: Udvardi Katalin. — Hány éves tsz-tag, hogy már ekkora „múlt”-ra tekinthetünk vissza? — Négy éve dolgozom itt. Három évig tanultam kertészképző szakmunkás-iskolán ... Egyébként 13 éves vagyok. — Hogy választotta a virágkertészetet? Pár pillanatra körülnéz a színes ágyásokon, át a sövénykerítésen, amelyen túl üvegházak ragyognak a napoan. — Sokat jártunk mi már iskolából termelőszövetkezetbe. Kiránduláson, dolgozni, paradicsomot, egyebet szedni. Legtöbbször a lászlófalvi Alkotmány Tsz-be..: Már ott megszerettem a kertészetet... Szüleim is szövetkezeti tagok. Ahogy elvégeztük a nyolc általánost, rögtön aláírtam a szerződést — a Boldogulás-sál ... Hatan jelentkeztünk akkor a környékről, Lajosmizséről, Méntelekről. Már mindannyian végeztünk. — Hol lakik? — Lászlófalváról járok be naponta. Nyáron fél ötkor, most már fél hatkor kelek. Este hat körül érek haza. — Mennyit keres? — Januártól júliusig 5 forint volt az órabérem, azóta 5,50 Ft. Ezeregyszáz-ezerkét- száz összejön ... Kérdezem a virágok nevét. Mutogatja. Azt biztosan ismerem, margaretta, amaz dália. — Ez itt szívvirág... vagy inkább a latin nevét tetszik írni? Campanula. Az a sárga a bársonyka — Tagetes .., — Hogy képzeli a jövőjét? Kicsit gondolkodik. — Most szakmunkás vagyok... Jelentkeztem kertészeti technikumba. Ha felvesznek ... azt is elvégzem. Azután ... — Elmegy másfelé? — Miért mennék el? — mosolyog meglepetten . í. Ez szakmám nekem. A többieknek is ... Kovács Magdolna azóta férj- hezment, de azért kertész maradt. — ö mit csinál? —■ intek egy kendős nőre, aki egyik virágágy „népét” szedegeti óvatosan a puha talajból. — Somodi Mária? Évelőkitermelést végez. Elneveti magát. — Hű, de hivatalosan mondtam. Szállításra készíti elő az évelőket. Pár nap még, és megszűnünk... — Megszűnnek? A Boldogulás Tsz? — Nem, nem... Ez a telep. Kint lesz minden, Városföldön .. Ki gondolta volna, hogy amit most írok, búcsúepizód? Ez a hunyadivárosi kis porta az, amelyen tiz éve a Boldogulás Tsz elindult ,j, Tóth István
