Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
Marianne.; A megyei könyvtárban újságolták-, hogy jónéhány nappal a bemutató előtt kikölcsönözték az összes fellelhető Szophoklész- köteteket. Előbb a Devecseri fordítású Elektrát kérték, majd amikor már egyet sem találtak a polcokon, a régebbi, Szász Károly fordítások is gazdára leltek. Volt, aki azért könyörgött, hogy legalább egy éjszakára bocsássák rendelkezésére a művet, reggelre visszaviszi. Ha csak ez volna az egyetlen jele annak a kapuinkon kopogtató változásnak, mely a kulturális kérdések — a művelődés — iránti érdeklődés megnövekedését jelezné, nem mernénk megkockáztatni azt a gondolatot, azt az örvendetes felismerést, hogy a felszabadulás után színházainkba áramló új közönség gondolkodásmódjában, művelődés iránti fogékonyságában zajlik most le minőségi változás. így azonban egyéb, hasonló jelekből is következtetve, némi költői túlzással és a maximális óvatossággal vizsgálva, mégis csak jelenlevőnek kell tartanunk ezt a változást. Az Elektra kecskeméti bemutatása is bizonyítja, nem volt korai az évezredes görög művészet e csodálatos, harmonikusan tökéletes remekművének Kecskemétre hozatala. A közönség pedig tudatosan készült a hősnővel való ismerkedésre. Ügy látszik minden rétegében, mondanivalójának ösz- szes vonatkozásaiban el akarta mélyíteni az előzetes elolvasással a várható, nagy és szép élményt Az Elektra vatóban páratlan mestermű. A ma embere számára az emberi kapcsolatok legmélyebb rugóira mutat rá, a zsarnoksággal való megszállottan csökönyös szembefordulás, a leigázottságból való felszabadítás tüzes és makacs vágya napjaink világtörténelmének színSZOPHOKLESZ: ELEKTRA Udvaros Béla munkája ajándékoz meg bennünket ezzel a nagy élménnyel, sikerült lehántania a műről azokat a lerakódásokat, melyeket évszázadok változékony színpadi törekvései hagytak rajta. Nem próbál a rendezői újítás ürügyén idegen gondolatokat belecsúsztatni a tragédia lapjai közé. A műből, fenem Szophoklész hadseregnyi kommentátorából indul ki. A görög élet-művészet, tudomány, a görög szépségeszmény formavilágából indul ki a színpadkép a jelenetek megkomponálásakor. A görög geometria négyzetei, háromszögei, átlói, szelíd ívei kelnek életre a kórus mozgásában. S ezek az alakzatok a tragédia érzelemhullámzásait kísérik, azt erősítik. A szereplők mozgása minden stilizáltság Elektra és Klütaimnésztra vitája (Dévay Camilla és Göndör Klára). padáin is visszhangra találnák. Egyszerre tudja élvezni, a maga élményszerűségében felfogni a néző a múlt jelenvalóságát. Gyönyörködhet a dráma tökéletesen zárt, szinte euklideszi geometria törvényszerűségeivel mérhető harmóniájában. S ha pedig a görög dráma történelmi kialakulásának izgalmas folyamatát is ismeri, a megrendítő közelségben üdvözölheti a nagy drámai újítót, a tudatosan kiszámított hatásokra törekvő művészt: Szophoklészt, a mondák műhelyében véglegesre kiformált jellemek felrajzolásának lólegzetállítóan modern technikáját. Éppen abban a korban, amikor a drámairodalom Nyugaton a válság vajúdásait éli át és éppen a nyugati nagy színpadoktól a zavaras jelzésszerűség, a morbid intellektualizmus dramaturgiájával küszködő közönség szinte menekül a tiszta emberség, az indulataival, gondjaival, vívódásaival együtt is kristályosán szép görög tragédiák felé. A kecskeméti Élektra pedig éppen azok közé a felújítások közé sorolható, amelyik a legrejtettebb vonatkozásában is megismerhető, felfoghatóvá teszik a müvet, a benne rejlő mély emberi tartalmat. A gondosan megformált rendezői koncepció, nélkül idézi antik vázaképek alakjainak kontúrjait, pózait, mintahogy a szereplők, az egész játék stílusának kiformálásánál óvakodik az intellektuális stili- záltságtól, misztériumjátélcszerű sej teimességtől. Nem volt könnyű feladata Szöllősi Andrásnak a kísérőzene megkomponálásakor. Ügyelnie kellett arra, hogy ne legyen valamiféle antik-zenei rekonstrukció az, amit alkot. El kellett jutnia a dráma gondolati mélységeibe, fel kellett jegyeznie Elektra keserű indulatainak, jajjainak lázgörbéjét, hogy elmélyíthesse a mű befogadását. A lefojtott indulatokat, keserű érzelmi kitöréseket idéző muzsika, s a zenét erősítő kórus hangja jól jelzi a tragédia csúcsait, a konfliktusok hullámzásait, s az expozíciónak szánt élőzene maga is kerek egész, drámai feszültséggel teli nyitányt. (A rendezői gondosság jelzésére hadd emlékeztessünk: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara tolmácsolja Szöllősi András zenéjét, Lehel György vezényletével és a Földényi- kórus közreműködésével.) Dévay Camilla Elektrája csupa lefojtott lobOgás. Nélkülöz ez az alakítás minden csiszolt teatralitást, az egész alak csupa természetes vadság, kesernyés düh, megszállott bosszúvágy. Gesztusai az ősi ösztönélet határán álló ember spontán reagálásai. Hangja is ehhez igazodik. Semmi eszményítő stilizálás, lekerekítettség nincs viselkedésében. Pedig még az oly kifejező kar és kézjáték lehetőségeitől szinte teljességgel lemond. Karjait csípőjéhez szorítja, ujjai alig-alig rebbennek. Csak az arca él, fakókék, fakószürke ruhájából kiemelkedve. Valami megmagyarázhatatlan egyszerűséggel, nemcsak a legendái Élektra karakterét., hanem az alakban rejlő egyéni tragikumot is egyszerűvé érzékelteti. Megkapó pillanat, amikor Oresztészt felismerve rádöbben annak a lehetőségére, hogy saját meddő lányságának tömlöcéből is megszabadulhat a gyilkosság által. Odarohanna )a palotakapuhoz, hogy szinte Oresztész nevében ő hajtsa végre a véres tettet, de megtorpan és egy pillanatra átadja magát a szabadság mámorító közelségének, csak önmagával törődik, hogy egy lélegzetvételnyi szünet után aktív szervezőjévé, irányítójává váljék az isteni parancs végrehajtásának, a bűnösök megbüntetésének. Szakít Dévay Camilla a magyar Elektrák megszemélyesítőinek színészi hagyományaival. az Oresztész hamvait állítólagosán rejtő urna átvételének monumentális lehetőségeket kínáló jelenetében is. Mindvégig kerüli az emelt hangot, csak a jelenet legvégén érzékelteti kitömi készülő érzelmeinek ára- dását. A töbhiek is remekbe szabott alakításokkal ajándékozzák meg a nézőt. Khrüszothemisz Moót Marianne megformálta alakjából sugárzik mindaz a lányos szépség, hamvas báj és nőies hajlékonyság, ami a sors ke-. nem jelentéktelen mozzanatát. Göndör \Klára Klütaimnésztra szerepében az ősi bűn démoni vadságával lép színpadra. Mintha az erinniszek dühe költözött volna lángpiros ruhájába. Az érzéki vágy alapszínét egy- egy pillanatra azonban az anyai önvád tonjipafeketéjével színezi. Forró Pál Oresztész szerepében férfiajsan határozott, céltudatosan cselekvő hőst állít színpadra. Gyulay Antal, a Nevelő rokonszenves szerepében esz- köztelen egyszerűséggel játszik. Oresztész halálának meséjét — ezt az évezredek távolából ragyogó frissességgel elénk lépő „sportripoj'tot” nagy megjelenítő erővel adta elő. Jól jellemzi Aigiszthosz néhány vonással felvázolt alakját Jánoky Sándor, mintahogy Bokor László Püla- dész alakítására is szívesen emlékezünk jvissza. Nagy önfegyelemmel, Devecseri Gábor gyönyörű fordítása iránti mélységes tisztelettel mondja megin- „ dító költőiségű szövegét a kar, mely Mojkes Mária vezetésével az egyik erőssége az előadás- gyetlensége folytán hiányzik már nak. Borosa István monumentá- testvéréből, hiszen elrabolta tőle tis arányokat tud érzékeltetni azt az adományt az istenek színpadképével. Márton Aladár szabta végzet, kimosta szívéből jelmezein tudatosan alkalmazza Elektra: Apámért bosszút állva elbukom, Dévay Camilla és Moór kell. ÍMojzes Mária, a bosszú keserű mérge. Moór Marianne ezt a hivatását a Szophoklész teremtette nőalaknak hibátlanul megejtő egyszerűséggel tölti be. Pompásan egészíti ki az ellentét erejével az Élektra-portrét, anélkül, hogy túljátszana a drámának ezt a a színek, ’hangulatteremtő, érzeFelzenghettek tehát a kecskeméti színpadról is az ősi szavak! Hadd zárja a nagy színházi élményre való emlékezést Devecseri Gábor, a fordító erre az alkalomra irt prológusa: Királyleányak és királyfiak vagi/úrik amint eszméletünk énünkre rávilágít; s az én, mihelyt kinyílt, egész világot áhtí, egész vágyó világ születvén általufik. Az izzó, i\gtelen világra áradunk, s váratlan-feketén, ha magasul határ, mit elénk mereszt a kín — belénk tép; mitse számit, hogy régtűnt rettenet, vagy gyötrő századunk. A lélek megtelik sebekkel, féleleminel: birodalmat veszít, míg felnő, minden ember. De az argosi domb nem lesz sivár poha; / mert kélt már róla jaj, termőén messzezengö, el nem feledhető, végtelent visszaszerző, mit most tovább dalol a Psalmus íjárosa. Csáky Lajos rr GYŐZELEM! A kishilűek — kevesen — nem hittek a győzelemben. Ám a harci kedv még az utolsó pillanatban is azt diktálta: ne indulj harcba, ha nem hiszed a diadalt. És így lett. A „Tiszán innen, Dunán túl” megyék közötti rádiós vetélkedőben Bács- Kiskun megye nagyszerű vias- kodásban 57:53 pontarányú győzelmet aratott Baranya megye felett. Igazi kollektív munka volt! Túlzás nélkül mondhatjuk: megyénk minden lakosa ott virrasztóit péntek este a rádió mellett. Még így, a rádión át is hallatlanul izgalmas volt a verseny, de igazában csak az élte át, aki ott drukkolt a megyei tanács dísztermében. A rádió hatalmas apparátussal stúdióvá alakította át a termet, amelyben a megye minden részéből meghívott szakemberek ültek az asztalok körül, élükön a megye egész vezetőségével. Kérdezni lehelne: nem volt-e túlságos a felkészülés, hiszen a verseny nem is olyan nagy kérdéseken dőlt el? Nem volt túlságos. Az egész megye mozgósítása erre a kétórás szellemi harcra igenis hasznos, jó és eredményes volt. Tánc a kunszentmiklási téren Sajnos, az elején mindjárt kellemetlen meglepetés, mondhatnánk hideg zuhanynak is: a kérdésre, hány holdon telepítettek szőlőt megyénkben a második ötéves terv folyamán — a lehetőség határán — 30 másodpercen belül — nem tudtunk válaszolni. Pillanatnyi rövidzárlat? Bizonyára. Kezdett úrrá lenni a csüg- gedés: Baranya 5:0-ra vezet. Maga a rádióriporter, Sípos Tamás lelkesítette — jelbeszéddel persze — a versenyzőket: csak nem csüggedni, nem feladni a reményt! Amikor a kunszentmiklósi főtéren Szél Júlia rádióriporter kérdésére Kovács Sándor művelődési otthon igazgató elmondta á kunok törökös tár - cának eredetét és jellemzését, kezdett éledni a remény. És ahogy Száppanos Lukács, a 80 esztendősén is fürge népitáncos gyakorlatban” is bemutatta a törökö-st és egy jó szöveget is rögtönzött hozzá, már tombolt a harci kedv a kecskeméti stúdióban. fme: 9 óra 3 perckor már csak egy ponttal vezetett Baranya, az eredmény: 33:32! Helytállt a posta Az egész megye részt vett a versenyben. Az előcsarnokban 12 telefonkészülék állt harci készenlétben: bármikor felhívhatták a megye bármely pontjáról a síúdiót. A posta, amely a verseny Idejére hatvan községben rendelt el szigorított ügyeletet, egy percen belül kapcsolta a számot. Különösen nagy szükség volt a posta gyors
