Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-13 / 242. szám

A többszörös küldött A must mézédes illata ter­jeng a nagy diófa alatt, ahol a kecskelábú asztal körül néhány ember beszélget. Közöttük egy középtermetű, erőteljes férfi higgadt szavakkal magyaráz va­lami építkezésről, aztán — mert az asztal mellett ülő Klárika kiállította a csekket — lendü­letes mozdulattal aláírja a ne­vét, s ezzel „jogerős” lett az okirat, indulhat az autó Kecs­kemétre a bankba. Mindez a kerekegyházi Dózsa Termelőszövetkezet irodájának udvarán történt, s az aláíró fér­fit Krupa Jánosnak hívják. A község lakóinak nem kell őt kü­lön bemutatni, hiszen közöttük él, mióta a világra jött. Tizen­három éve elnöke a közös gaz­daságnak. A járásban úgy isme­rik, mint egy jól gazdálkodó tsz-nek a vezetőjét. Valóban. A Dózsában az ő elnöksége alatt még nem volt mérleghiányos esztendő és mindig negyven fo­rint körül osztottak zárszám­adáskor. Hiba volna, ha azt állíta­nánk, hogy a termelőszövetke­zet eddigi eredményei kizárólag az elnöknek köszönhetők. Vi­szont kétségtelen, hogy neki na­gyon sok köze van ehhez, mert hiába igyekszik a tagság, ha a vezető nem tudja összefogni a munkát, megszervezni a gazdál­kodást Krupa János világ éle­tében érdeklődött a gazdasági kérdések iránt. Gyerekfejjel ke­rült a kerekegyházi Móczár bir­tokra napszámoskodni. Most a valamikori kastély a tsz-iroda épülete, s az egykori agrárpro­letárok fia, ma abban a szobá­ban ül a kimutatások felett, ahol harminc évvel ezelőtt a birtok urai terpeszkedtek. A háborúból, illetve a kórházból 1945-ben jött haza,- majd földet kapott és azon gaz­dálkodott. öt év múlva már a termelőszövetkezetben találjuk, ahol mint munkacsapat-vezető dolgozott. Az emberek megsze­rették, becsülték a fiatal, min­denhez értő Krupa Jánost és a Eddig nyolcvan jelentkezője van a bácsalmási kislakásépíSő -akciónak A többi közülethez hasonlóan, a Bácsalmási Állami Gazdaság is megindította a maga kisla- kásépítő-akcióját. A gazdaság központja mellett, a műút két oldalán 180 házhelyet parcelláz­nak fel, s ezeket a község adja a gazdaság dolgozóinak igen ju­tányos áron. A kétszoba-kony- hás lakások természetesen köz- művesítve lesznek és körülbe­lül 100-120 ezer forintba kerül­nek. A jelentkezők 18-20 ezer fo­rintot fizetnek be egy összegben, a többit huszonöt év alatt törlesztik. Megszabják majd azt is, milyen értékű társadalmi munkát kell elvégeznie egy-egy Az új ötéves terv komoly feladatokat tűzött a szovjet lé­giközlekedés elé is. A korábbi­akhoz mérten 1,8-szer több utast kell szállítania, számos új repülőteret kell építenie és meg kell javítania a légikikö­tők műszaki berendezéseit. A nehéz gázturbipás repülő­gépek fogadására alkalmas re­pülőtereket részben újak épí­tésével, részben pedig a meglé­vő rekonstruálásával bővítik az öt esztendő alatt. Valamennyi főútvonalon új légikikötőket és tranzitszállodákat építenek. A szövetséges (országos) vonalakon mintegy 35—40, a helyi jellegű vonalakon pedig 200 új légiki- ! építtetőnek. Az építkezések elő­reláthatóan 1967—68-ban kez­dődnek. Érdekes, hogy a jelentkezők nagy része a gazdaság külön­böző kerületeiben dolgozik. Bácsalmásról viszonylag keve­sen vannak. Ugyancsak gyér az, érdeklődés az OTP társasház­építési akciók iránt is, ami az­zal magyarázható, hogy Bács­almáson jobbára több lakásos, nagy házak vannak. Apáról fi­úra öröklődnek ezek a házak, lakások, s éppen ez az oka an­nak is, hogy a községben szin­te lehetetlen kiadó lakást ta­lálni. Ságodi Győző kötő építését vették tervbe. A képen: a moszkvai domo- gyedovói repülőtér. legközelebbi gyűlésen. 1951-ben megválasztották elnöknek. — Amikor tsz-elnök lettem, már ismertem a közös gazdál­kodás fortélyait. Egyáltalán nem mondhatom, hogy minden tag arra törekedett volna, ami a kö­zösnek jelent hasznot. Bizony a széthúzás, az egyéni érdekek előtérbe helyezése akkor min­dennapos dolog volt. Igen sokat segítettek a nehézségek leküzdé­sében a kommunisták, s hama­rosan beláttam, nekem is kö­zöttük van a helyem. 1953-ban léptem be a pártba és két év múlva már tagja lettem a járási pártbizottság végrehajtó bizottsá­gának is. Természetesen a párt­munkát nem lehet úgy mérni, mint ha az ember felszánt öt hold földet, de nekünk, kom­munistáknak akkor szinte ilyen kézzelfogható eredményeket kel­lett felmutatni, hogy meggyőz­zük az embereket a közös gaz­dálkodás helyességéről, előnyei­ről stb. Ez — ma már könnyű eldön­teni •— sikerült is a kerekegy­házi Dózsa vezetőinek, élükön a lelkiismeretes, jó emberismerő és tapasztalatokkal rendelkező elnökkel. Krupa János népszerűsé­gének tehát ez a „titka”. Eddig háromszor volt küldötte a ke­rekegyházi kommunistáknak a járási pártértekezleten. Most negyedszerre is elfoglalja a he­lyét a többiek között. Hogy jól választottak Kerekegyházán, az — a fentiek alapján — előttünk is kétségtelen, G. S. Égből kapott segítség Csendes nap a légimentöknél Csendes nap lesz a mai — mondja a diszpécser, amikor útjára bocsátja reggel az egyik repülőgépet. Sem rádión, sem a közvetlen telefonon nem ér­kezett sürgős segélykérés, így csak betegeket szállítanak. Ki­lenc óra 49 perckor startolt a gép, rövidesen Tatabányán lesz a két beteggel. Győr, Esztergom és Balassagyarmat érintése után déltájban kell visszaérkez­nie. Egy-hét megnyugtató szó .. 1 1957 óta szállnak fel beteg- szállító repülőgépek a budaör­si repülőtérről, hogy az Orszá­gos Mentőszolgálat munkáját segítsék. Varga Pál pilóta az első útra így emlékszik: — Akkoriban növekedett a gyermekparalizises-esetek szá­ma. Levezényeltek Miskolcra. Délelőtt érkeztem a reptérre, s vártam az utasításokat... Az első felszállási parancs rövide­sen megérkezett. Egy kisgyere­ket vittek az egri mentők a makiári reptérre. Tíz percen be­lül indultam a géppel, s mire megérkeztem Ferihegyre, ott már újabb mentőautó várt. Drága volt minden perc; vas­tüdő pedig akkor csak pesti kórházban működött. Így kezdődik a légi mentő- szolgálat története. Ma már az Országos Mentőszolgálat köte­lékébe tartoznak, s feladatuk: elsősorban a gyors betegszállí­tások lebonyolítja, de igénybe veszik a repülőgépeket akkor PETŐFI NEPE & Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyed Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadla a Bács megyed Lapkiadó Vállalat. Felelős, kiadó: Meze! István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda v. Kecskemét Telefon: 11-81. indes: £5 065, A szovjet légiközlekedés fejlesztése Tartsuk be a tűzvédelmi Sok a gondatlanságból Bl®llÄSUk3t származó tűzkár a megyében A közelmúltban írtunk arról, hogy a tűzrendészed hatóságok és a megye társadalmi szervei­nek összefogása eredményesnek bizonyult a kenyérgabona meg­védésében, az itt fenyegető tűz megelőzésben, a védekezésben készült a harmadik negyedévi tűzkárstatisztika, azt kell meg­állapítanunk, hogy az általános megelőzésben a védekezésben korántsem értünk el jó ered­ményeket. Annak ellére, hogy a tűzren­dészet! hatóságok többször fel­hívták a lakosság figyelmét az előírások és különböző, nem ön­célú szabályok betartására, az elmúlt negyedévben emelkedett megyénkben a tűzesetek száma Majdnem mindennap előfor­dul, hogy valaki bekapcsolva fe­lejti a villanyvasalót, nem ügyel gyermekére, s az meggyújtja a szénakazlat, tiltott helyen do­hányzik stb. Sajnos, a negyed­év majdnem minden napjára jut egy-egy tűzeset, s ezek során naponta általában 5500 forint értékű termény, áru, nyersanyag semmisül meg, válik a tűz mar­talékává. A technika fejlettsége már ré­gen lehetővé teszi a villámcsa­pás elleni védekezést. Ennek ellenére még ma is több gaz­daságban csak hosszas rábeszé­lésre hajlandók felszereltetni a villámhárítót, pedig — a tapasz­talatok szerint — megyénkben elég gyakori a villámcsapás. Nem maradt el például a harmadik negyedévben sem, s egy Mély­kút környéki tsz szerfás tehén­istállójába sújtott, felgyújtotta és közel 100 ezer forintos kárt akozott. Tekintettel megyénk mezőgaz­dasági jellegére, bizonyos mér­tékig érthető, hogy a legtöbb tűzkár ezen a területen van. Szükség van a fokozott gondos­ságra, a megelőzés hatékonyabb megszervezésére, arra, hogy az állami gazdaságok, tsz-ek veze­tői rendszeresen ellenőriztessék a szabályok betartását és gya­korolják fegyelmi jogkörüket a mulasztó, a társadalmi tulaj­dont gondatlanságukkal veszé­lyeztető emberekkel szemben: Hasonlókat mondhatunk az ipa­ri üzemekben, vállalatoknál szerzett tapasztalatokkal kapcso­latban is. A tűz elleni védekezés társa­dalmi kötelesség. A kár a meg­előző rendelkezések betartásá­val elkerülhető. Főleg a kiskorú gyermekek szüleire vonatkozik ez. Ebben az évben ugyanis 48 esetben kellett kivonulniuk a tűzoltóknak olyan tűzhöz, amit a felügyelet nélkül hagyott gye­rekek okoztak. Dudás István őrnagy tűzrendészeti parancsnok­helyettes Vérplazma Veszprémnek 1957-ben 157 felszállásuk volt, idén csak az első félévben majdnem ezer. Fennállásuk óta hatezer beteget hoztak-vittek. Itt abbamarad a beszélgetés, mert sürgős hívás érkezik a mentőszolgálat központjából. Siófokon megbetegedett egy osztrák turista. Súlyos tüdő- gyulladás. Megélénkül az iroda. Telefon a siófoki reptérre, s ér­Négy pilóta repül, kilenc sze­relő vigyáz a gépekre. Érzik mindnyájan munkájuk felelős­ségét. Szinté mindenkinek van olyan élménye, amilyent Varga Pál mesélt. Három éve hozott fel egy sárhidai kisfiút súlyos ál­lapotban a fővárosba. Hóesés volt, dehát a gépnek mennie kellett. A gyerek gyógyulása után apja, Baki János, kusza sorokban mondott köszönetét. Tréfás volt a pilóta válasza: „Majd meghívnak az öcsi eskü­vőjére”. Postafordultával újabb levél jött. „El is várju*.” Jan­csika most hyolc éves lehet... B. B. L Megérkezett a repülőgép. Féltő is, ha a hosszú autóút ártana a betegnek. Itt áll előttünk a betonon az egyik gép a hét közül: fehérre festették, mint a mentőautókat, s messziről látható rajta a vö­röskereszt. Csehszlovák gyárt­mányú biztonságos gépmadár, a vezetőülés mögött a hordágy helye. A betegek gyakran félnek, amikor hordágyukat a gépbe emelik. Legtöbbjük most repül először: de egy-két megnyug­tató szó megteszi a magáét. Olyan símán széliünk: nem is érzik a sebességet, a magassá­got — mondja a pilóta, s elme­séli ,hogy egy öreg nénit szállí­tott egyszer, aki különösen félt. Az út végén azután megköny- nyebbült, de mentegetőzött: nincs nála pénz,, nem tud bor­ravalót adni. Megnyugtatták, nem is kell. Később, azonban, amikor már el is felejtkezett az esetről, hívták az irodába: cso­magot hozott a postás, A néni küldte... szeretettel segítik ki a betegeket. kezik a válasz: „Igen, fogad­juk’’, s már elhangzik a utasí­tás: „Indulás tizenkettőkor”. Elsősorban hazai útjaik van­nak, de szállítanak külföldre is betegeket, s ha szükséges, ha­zahozzák a kint megbetegedett magyarokat. Tóth György főpilóta idén ünnepelte huszonötödik évi re- pülős-jubile umá t. Elmondja, hogy Európaszerte ismerik a magyar légimentőket: a repü­lőgépekkel kiegészített hazai mentőszolgálat kiválóan műkö­dik, az ország minden táján megtalálható mentőállomások jól kombinálhatják a gépkocsi szállítást a légivel. Amikor pél­dául Veszprémben gázpalack­robbanás történt, szakorvost és vérplazmát szállítottak a három sérült gyors ellátására. Meghívták a pilótát a lagzira

Next

/
Thumbnails
Contents