Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-13 / 242. szám
1966. október 13, csütörtök 5. oldal & fep^jBgsäää^raj A Nagy Medve fiai Ha a MOKÉP szótárában volna ilyen kifejezés, akkor — csupán szakmai szempontokat tekintve — ez illene a filmre: ».Csak 14 éven aluliaknak”. Mert hiszen valóban a serdü- letlenebb ifjúság számára készült, s a megírás, a színészi jászinte saját bűnünknek kell érez- nünk. Tokei-ihto, a fiatal törzs- főnök valóban a hétfejű sárkánnyal a dakoták gazdag vadászmezőit elárasztó martalóc lelkű katonákkal küzd meg, s mégcsak nem is jobb jövőért — hiszen mi nézők tudjuk, hogy ték, a rendezés is ehhez igazodik. Tegyük hozzá: nagyon becsületesen, jó színvonalon. Kalandos, romantikus indiántörténet, nem idegfűrészelő izgalmakkal, de azért van mit szurkolni és főképp van kinek. Mert főképp ez az, ami értéke ennek a filmnek az izgalomkeltés. a szokásos lövöldözés, vad vágták, az egysíkú gonosz és a makulátlan jó romantikus ábrázolása ellenére is: a kizárólag a mi korunktól, á mi világnézetünktől tellő humánum. Az elnyomás ellen, a szabadság szellemében nevel a film. S teszi ezt olyan történelmi példán, amely valóban próbakő lehet. A fehér emberek legnagyobb bűneinek egyikéről szól — fehér emberek gyerekeinek. Az indiánok kiűzéséről ősi földjükről, rezervátumokba — magyarán koncentrációs táborokba — száműzéséről, kiirtásáról. Igazlátásra. a történelmi valóság tiszteletére nevel ezzel a film. Éppen ezért nem haszontalan a felnőtteknek sem. Még az is, akinek nem újak ezek a tények, az is megdöbben a példa szem- léletességén: Hát csakugyan lehetséges volt ez? Mindössze alig száz éve?! És el kell fogja az embert a szégyenkezés, mert annyira közelmúlt mindez, hogy végül mire jutott Amerika őslakossága — nem is a szabad múlt visszatértéért, hanem csupán az élet fenntmaradásáért, néhány évtizednyi viszonylagos nyugalomért. S küzd a fehéreken kívül a törzsbeliek ellen is, a varázsló önzése, társai rövidlátása. félelme és gyámoltalansága ellen. Megküzd valameny- nyivel és száz veszéllyel, s a többiekért önmagát is kész ‘'eláldozni. De végülis megmenekül, ami nemcsak azért * van rendjén, mert szívből sajnálnánk, hanem azért is, mert romantikus ifjúsági filmben a hős nem bukhat el. A tréfát félretéve: Csakugyan melegen ajánljuk szülőknek és pedagógusoknak, hogy minél több gyerekkel nézessék meg a Nagy Medve fiait. Ami kifogásunk viszont jogosan lehet, az a magyarországi forgalmazónak szól: Éppen elég bosszúságot okoz felnőttnek is, amikor a nagy dérrel-dúrral beharangozott színes filmek felirata rossz, olvashatatlan. Hogyan várhatnánk el gyerekektől, hogy el tudják olvasni a szinte világító, színes felületekre nyomott fehér betűket. S különben is, Ifjúsági filmet miért nem szinkronizálnak? M. L. Szárakoziafva ianíf és nevel az ískolaráciió és az iskolafelevizió Ma már alig van iskola, ahol az iskolarádió, vagy az iskolatelevízió műsorait ne kísérnék érdeklődéssel. Egy idén készült felmérés adatai szerint az általános és középiskolák 71—72 százaléka rendszeresen felhasználja az iskolarádió műsorait. A széles körű érdeklődés indokolt, mert a rádió és a televízió is felbecsülhetetlen segítséget nyújt a pedagógusoknak és főleg a tanulóknak. Az iskolarádió jelenleg öt tantárgyból heti kb. 200 percben sugároz műsort. Az öt tárgy: osztályfőnöki óra, irodalom, történelem, idegen nyelv, zene. A világnézeti, erkölcsi nevelés jól bevált formája az osztályfőnöki óra. Csak néhány érdekes cím a sorra kerülő osztályfőnöki órák anyagából: Tudsz-e titkot tartani? A hazugság útvesztői. Nekem nincs barátom, Bizalom, önbizalom, Ki a stréber? A modernségről, A nagykorúság küszöbén. Az igen népszerű irodalmi órák anyagát a következő években olyan sorozattal egészítik majd ki, amely az anyanyelv használatában tökéletesíti a tanulókat, fejleszti a .szóbeli és írásbeli fogalmazáskészséget. Ebben a tanévben 15 történelemórát' tartanak, igen átgondolt, változatos tematikával. Nagy helyet kap az orosz nyelv oktatása, valamint az ének-zeneoktatás is. Az egész évi tantervből megállapítható, hogy a műsorok elsősorban az általános iskola felső tagozatának és a középiskolásoknak szólnak, s sajnos, nagyon kevés az alsó tagozatoknak készülő műsor; Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk a rádió értékét, megállapíthatjuk, hogy a televízió iránti érdeklődés nagyobb, habár a hatezer általános iskola közül mindössze háromezer rendelkezik tv-ké- szülékkel. Az iskolatelevízió az általános iskolák számára minden kedden, csütörtökön és pénteken. a középiskolásoknak szánt műsorával pedig minden vasárnap délelőtt jelentkezik. Keddi napokon felváltva látható a mértan-számtanóra, az orosz nyelvóra, a fizika, a környezetismeret, olvasás, a kémia és a történelem. Csütörtöki napokon sugározzák a földrajz, az élővilág, a magyar irodalom, a magyar nyelvtan, az olvasás órákat és az általános iskolák nyolcadik osztálya számára új tárgyként, a kémiát. Ugyancsak idén lesz először — pénteki napokon — az általános iskola nyolcadik osztálya számára számtan—mértanóra és fizika, a kisebbeknek pedig élővilág és orosz nyelv. A középiskolásoknak az iskolatelevízió vasárnaponként, a kémiában, a fizikában, az orosz és angol nyelvben segít. Az iskolatelevízió műsorában kap helyet a pedagógusok fóruma is. Ez a népszerű műsor természetesen csak akkor igazán életképes. és eleven, ha minél több pedagógus megírja tapasztalatait, javaslatait, problémáit, vitakérdéseit, tehát ha aktívan bekapcsolódik a fórum munkájába. Az iskolatelevízió programja hűen követi az iskolai tanmenetet. Az egyes órák alatt nemcsak felidézik, vagy megismétlik az iskolai órákon elhangzottakat, hanem azokat a lehetőség szerint szemléltetik, ‘ilm- anyaggal is kiegészítik. H. A. Évadnyitó hangversenyek KÉTSZERES díjnyertes fiatal magyar zongorista, szólózott Kecskeméten., a hétfői évadnyitó zenekari esten: Kiss Gyula, akit nem sokkal a nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny előtt már volt alkalmunk hallani Kecskeméten, s most mint a verseny negyedik helyezettje lépett ismét városunk közönsége elé. Sajnos, nem állt módunkban a magas követelményeket támasztott zenei találkozót teljes egészében figyelemmel követni, de abból, amit hallottunk, kezdettől fogva joggal lehetett az az érzésünk, hogy Kiss Gyulának a győztesek között lesz a helye. Az ilyen versenyek esélyei persze béláthatatlanok előre: nemcsak tehetség és félkészültség, de legalább annyira az idegek is versengenek. Kiss Gyula művészi pályájának mégcsak a kezdetén áll. de ilyen indulás után bízvást sokat várhatunk még tőle. EZT BIZONYÍTOTTA hétfői zenekari estje is, ahol isimét meggyőzött rendkívül érett muzikalitásáról és kitűnő pianista felkészültségéről. Hogy Liszt Á-dúr zongoraversenyének mostani interpretálása egy fokkal halványabb volt. mint eddigi produkciói, az két okkal is magyarázható. Egyik az a természetes fáradtság, mely a többhónapos, szinte lélegzet nélküli felkészülés, a lényegében ötfordulós verseny, s az ezt követő szereplések után szükségszerűen fellép. Másik ok pedig a zongora volt a maga materiális valóságában. mely ellenállt a finomabb árnyalatoknak. (TéveiSTVA/vt,-BNy " 15. Francis jól érezte magát az iskolán, s így gyorsan repült el a két év, amíg elérkezett az avatás ünnepe. Kiváló eredménnyel végzett. A csillagos lobogó alatt avatták fel az amerikai légierő hadnagyává. Az ünnepi beszédet Joy ezredes tartotta: — Az elnök megbízott, hogy átadjam nektek személyes jókívánságait. Sok sikert kíván valamennyiőtöknek. Azt hiszem, az iskolán eltöltött idő nem volt hiábavaló. Sok jó pilótára van szükségünk, mert az oroszok meg akarják támadni a mi Amerikánkat» Tudjátok, hogy Amerika szabad ország. Meg akarjuk őrizni a magánkezdeményezés szabadságát, a sajtó-» a szólás-, és vallásszabadságot: Amint tudjátok, a vörösöknél ezekből semmi nincs. Éppen ezért az amerikai katona, az amerikai repülőtiszt szent hivatása, hogy ezeket a rabságban szenvedő népeket is felszabadítsa, s elvigye hozzájuk a mi rendszerünk ősi vívmányait... Ne felejtsétek el külügyminiszterünk. Mr. John Foster Dulles szavait: „Amerika számára a legnagyobb veszélyt a béke jelenti...” Mi, katonák büszkék vagyunk rá, hogy ezekben a sorsdöntő időkben egy katona, Eisenhower tábornok az állam elnöke. Az amerikai nép bölcsessége mutatkozott meg abban, hogy meglátva, háborús idők nagy katonákat kívánnak az állam fontos posztjain is, őt választotta elnökünkké. Rowers büszkén feszített az újonnon avatott pilótákkal együtt vadonatúj tiszti egyenruhájában s alig figyelt az ezredes szónoklatára. Gondolatait saját sorsa foglalkoztatta. Lám, sikerrel győzte le az első akadályt. Megfelelt a vizsgákon, biztos lehet a havi 800 dollárjában. Tizenkétszer 800, az 9600. Majdnem tízezer dollár egy esztendőben! Máris többre vitte, mint az apja. És talán még „huszonötezer dolláros ember” is lehet belőle. Szerencse kell az ilyesmihez, meg jó erős könyök. A legjobb, 1» az ember lecsatlakozik vafe- melyik nagyfejűhöz. Kisebb-na- gyobb szívességeket tesz neki, s aztán a jutalom nem marad el. Mindenesetre ez a majd tízezer dollár sem kevés. Hiszen a légitámaszpontokon nagyon olcsó az élet. Amerika gondoskodik katonáiról. Az ifjú repülőtiszt hálás volt Amerikának, hogy ezt nyújtja neki. Eszébe sem jutott azon gondolkozni, vajon milyen irányban halad az Egyesült Államok sorsa? Készen fogadott el mindent, amit kapott. Joy frázisait a szólásszabadságról, az Amerikát fenyegető veszélyről szóló hazugságokat. Amikor a páratlanul széles amerikai szabadságról hallott, eszébe sem jutott, hogy McGrathra gondoljon, a második világháború hős repülőjére, akit egy karrierista tanúvallomására „vörösnek” kiáltottak ki és megfosztották állásától, hivatásától. Arra sem gondolt: ha a „rab népek” olyan nagy vágyakozással várják az amerikai felszabadítókat, miként történhetett, hogy a nagy amerikai hadsereg és más nagy országok csapatai nem tudták legyőzni a kis Korea katonáit és a segítségükre siető kínai önkénteseket? Rowers azt sem próbálta magának megmagyarázni, hogy a koreaiak vajon mit akarhattak Amerikától, hiszen nem ők támadtak s különben is a háború az ő országukban folyt az ő városaikat pusztította el, az ö népüket, családjukat gyilkolták. És ha Rowers fel is teszí ezeket a kérdéseket, nem köny- nyen találhatott volna rá választ az akkori Amerikában. McCarthy és hivatala gondosan vigyázott rá, hogy az amerikaiak meg ne kísérelhessék megtudni a valóságot. íFolytatása következik.) dés ne essék: nagyon örülünk annak ,hogy városunknak végre van egy vadonatúj hangversenyzongorája. de — mint minden hangszernek — ennek is idő kell, míg megfelelőképpen „bejátszódik”, s ezt addig jónéhány zongorista fogja bánni.) A hangverseny egésze egyébként jó hétköznapi szintet mutatott kirívó hibák és kimagasló erények nélkül. A budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar követett el ugyan pontatlanságokat, anélkül azonban, hogy ez lett volna általában jellemző a játékára. Máskor viszont igen szépen megoldott részletekkel is találkoztunk, így például mindjárt a nyitó számban, Bartók: Magyar képek c. művében, melyben az öt miniatűr tételnek hiteles bartóki atomszférája volt. A HANGVERSENY zárószáma, Beethoven IV. szimfóniája a zenekar számára egész sor kényes problémát vet fel. Technikai nehézségein felül főleg azért, mert teljesen világos és áttetsző zene. mindenféle „al fresco” hatás nélkül. Rendkívül differenciált ritmusvilága, érzékeny hangszerelése, hol nagy ívben feszülő, máskor játékos témái bensőséges érzelemvilág, s a Beethovennél ilyen egyértelműen ritkán megnyilvánuló derű kifejezői. Mindez csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha a partitúra megszólaltatása megközelíti a tökéletest — vagyis igen ritkán. Talán ez az egyik oka annak, hogy a dirigensek olyan vonakodva tűzik műsorukra ezt az egyébként valódi remekművet. Tóth Péter, a hangverseny karnagya igen jó kedvvel vezette végig közönségét a szimfónia tételein, s ezzel biztosan meg is adta a mű alaphangulatát. Ugyanígy a többi művekben is az egyes zenei karakterek pontos érzékelése és érzékeltetése jellemezte muzsikálását. És persze az a fölényes rutin, mely másfél évtizedes operaházi működésének az eredménye. ITT EMT.É.yE7HNK MEG az idény első ifjúsági hangversenyéről is, mely időben megelőzte a „felnőtt” sorozat megnyitását. A tavalyi — utólag bevalljuk — gyengébben sikerült ifjúsági sorozat után ez a koncert biztató kezdete volt az új évnek, s ezt az őszinte és minden sznobizmustól mentes gye- rekballgatóság spontán reagálásán is le lehetett mérni. A hangverseny műsorán három bécsi zeneszerző: Mozart, Beethoven és Schubert rövjdebb lélegzetű hangszeres darabjai és dalai szerepeltek, jó összeállításban. A népes ifjú közönségnek a három közreműködő művész: Szabó Csilla, Bariba Alfonz és Kocsis Albert szóban is vallott a zenéről. s művészi pályája néhány élményéről. Hörbar Évad»»
