Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

1965. október 11, kedd 3. oldal A VÁV Kunssentmiklóson Villamosipar települ a Kunságba Kunszentmifelósről több mint ezer ember jár el naponta dol­gozni. Hetven százalékuk szak­munkás. E cikkben a község iparának közeli jövőjéről lesz szó. Előbb azonban, bemutatom azt a fővárosi üzemet — a Vil­lamos Állomásokat Szerelő Vál­lalatot — amelynek az elkövet­kező években nagy szerepe lesz a község ipari fejlesztésében, s abban, hogy a dolgozni másho­vá járók egy része helyben ta­láljon munkát. A műhelyekben — ahol villamoserőművek, transzformátorállomások bonyo­lult berendezései készülnék — Králl Endre igazgató kalauzolt. Közben felelevenítette a válla­lat — kezdőbetűiből alakított nevén VÄV — múltját, s képet adott jelenlegi tevékenységéről. Kuwaitba exportálnak Amikor tizenhat évvel ez­előtt a VÁV megalakult, nem volt központi telepe. Dolgozói az ország különböző részein — hatvan-hetven egymástól távol eső helyen — végezték munká­jukat. Akkoriban a szerelők kezdetleges szerszámokkal az elektromos berendezéseket is a helyszínen készítették el. Egyéb­ként kevés olyan nagy létesít­ményünk van. ahol ne ők sze­relték volna fel az erőműveket, transzformátorállomásokat. Dol­goztak többek között Kazinc­barcikán, Dunaújvárosban, s je­lenleg is Miskolctól Győrig, Szombathelytől Hódmezővásár­helyig megtalálhatók a VÁV szerelői. Sőt működési területük túlterjed az ország határain. Egyiptomban szivattyútelepek, Törökországban erőművek sze­relését irányítják a vállalat mérnökei, technikusai. Kuwait- ba pedig többféle elektromos berendezést exportálnak. Az ország gyors ütemű ipa­rosodása és villamosítása nyo­mán a vállalat feladatai is je­lentősen megnövekedtek. Ezért \ a felszerelésre kerülő elektro­mos berendezések előregyártá- sára korszerű üzemet létesítet­tek a budaörsi repülőtér volt hangáraiban, ötven munkással kezdték kilenc esztendővel ez­előtt a berendezések előre gyár­tását évi 8 millió forint terme­lési értékben. Jelenleg 300 szak­munkás 90 millió forint értékű erőművi és transzformátorállo­más felszerelést állít elő. A budaörsi üzem kapacitása azonban ma már kevésnek bi­zonyult, hiszen a vállalat sze­relői országszerte egyszerre 70 —80 létesítményen dolgoznak. Ezért a VÁV elhatározta, hogy létrehozza második nagy előre­gyártó üzemét. Erre legalkalma­sabb helyet a Bács-Kiskun. me­gyei Pártbizottság és Tanács tudta ajánlani Kunszentmikló- son, ahol a Kiskunhalasi Vastö- megcikkipari Vállalat telepét adta át a fővárosi üzemnek. A VÄV számára igen kedvező, hogy a község viszonylag közei van Budapesthez, az ország köz­ponti részén fekszik és jók a közlekedési viszonyai. Húszmilliós termelés Cikkemet azzal kezdtem, hogy Kunszentmiklós ipari fejleszté­séről írok. Králl elvtárs erre vo­natkozóan már megvalósulás út­ján haladó tervekről beszélt. Amikor megállapodtak a kun- szentmiklósi üzem 1967. január 1-i átvételére vonatkozóan, ott 50—60 munkás dolgozott. A meglevő 800 négyzetméteres mű­helycsarnoknak csak egy kis ré­sze volt kihasználva. A jövő év elejét azonban nem várták meg, a VÄV már az idén adott meg­rendelést az üzemnek, s ezzel lehetővé tette, hogy a munkás­létszámot 80-ra növeljék, sőt év végéig újabb 20 dolgozó állhat munkába. Jövőre egyébként 2u millió forintos termelési tervet kap új anyavállalatától, a kunszent- miklósi telep. Ennek végrehaj­tásához már 150 munkásra lesz szükség. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ez év december 31-ig 1300 négyzetméterre bőví­tik a műhelycsarnokot. Az épít­kezést már megkezdte a Bács- Kiskun megyei Építési és Szere­lőipari Vállalat és már a fö­démszerkezeteket rakják fel. (Tóth Ernő. az ÉPSZER igazga­tója arról tájékoztatott, hogy bár jóval később kapták meg a szükséges betonelemeket, mint abban megállapodtak — erről a VÁV sem tehet — tőlük tel­hetőm mindent megtesznek, hogy a műhelycsarnok-bővítés­sel év végéig elkészüljenek. Korszerű gyártmány Az üzem fejlesztése ezzel nem fejeződik be. Felállítanak egy 800 négyzetméteres Cs-barak>kot, amelynek anyaga már a hely­színen van, s a harmadik öt­éves terv végéig további’ üzem­bővítéseket valósítanak meg. 1970-ben kb. 250 munkást fog­lalkoztat már a VÁV kunszent- miMósi üzeme. Ezeknek 60 szá­zaléka lakatos. 30 százaléka sze­relő és 10 százaléka festő szak­munkás. A jövő évben tíz ipari tanulót is beiskoláznak. Új szak­mát tanulnak, az úgynevezett elektrolakatos mesterséget. A nyolc általános iskolát végzett fiúk is jelentkezhetnek az elek­tromos szereléssel kapcsolatos érdekes szakmára. Králl elvtárs megmutatta a befejezett gyártmányokat. Kü­lönböző színű lemezekből ké­szült szekrények sorakoztak egymás mellett. A hatalmas ka­zetták ajtaján és oldalán mé­rőműszerek vannak beépítve. A szekrények belsejét kábelek, hu­zalok ezrei hálózzák be. Szaktu­dásra, gondos munkára van szükség elkészítésükhöz. Ápoljuk a kun hagyományokat — Ezek a legkorszerűbb erő­művi transzformátorállomási berendezések — mondta az igazgató. Ilyen kis és nagy fe­szültségű elektromos berendezé­sek készülnek majd Kunszent- miklóson is. Minta üzemet lé­tesítünk ott nemcsak technikai felszereltség, hanem a dolgozók szociális, kulturális ellátottsága szempontjából is. Nem csupán az ebédlőről öltözőről, mosdó­ról, fürdőről gondoskodunk, ha­nem többek között az üzemor­vosi ellátást is megszervezzük. Szeretnénk, ha az üzemben a klubéleten kívül színjátszó cso­portok, tánccsoportok és egyéb művészeti együttesek ápolnák a Kunság kulturális hagyomá­nyait. Egyszóval arra törek­szünk — mondotta búcsúzáskor Králl elvtárs —, hogy az üzem beilleszkedjen a környezetébe, jól érezzék magukat benne a munkások, s meggyőződésem, hogy mi sem csalódunk majd kunszentmiklósi dolgozóinkban. Nagy Ottó Közös feladat EGYIK termelőszövetkezetünk ismét megválasztott párttitká- rától a vezetőségválasztó gyű­lés vitája felől érdeklődtünk. Elmondotta, hogy többen — egye­bek közt — arról beszéltek: füg­getleníteni kellene a titkárt. Most ugyanis a kora reggeltől alkonyaiig — tavasztól ősz vé­géig nemegyszer hajnaltól a ké­ső esti órákig — tartó gépcso­portvezetői munkája nem en­gedi meg, hogy többet foglal­kozzék a tagjelöltekkel, ezek utánpótlásával, általában a pár- tonkívüliekkel. sommázva: a pártmunkával. A közös gazda­ság területének nagysága (há­romezer hold), s az, hogy a pártalapszervezetnek — amely­be a község többi kommunistája is tartozik — a szövetkezeti gazdák közül alig tucatnyi tag­ja van, indolná a függetlení- tését. Nem beszélve arról, hogy ilyen körülmények közt a titkár valóban nehezen végezheti párt- feladatait, bővebben arról sem tóve említést, hogy a politikai munka egész embert kíván, s azt is csak érintve, hogy a párt- titkár a tsz „saját erejéből” függetleníthető —, egyszóval mindentől függetlenül a felszó­lalások akaratlanul is következ­tetni engednek egy hiányosság­ra. Arra. hogy az alapszervezet tagjai úgy vélik: a pártélet problémáinak megoldása kizá­rólag a titkárra vár. E NÉZETÜK sajnos, a gya­korlatban is érvényre jut, ami­re viszont abból lehet követ­keztetni, hogy a pártonkívüld szövetkezeti vezetők egyike-má- sika sem tudja: ki a párttag, ki nem. A titkárral a major­Egy brigád— egy aharat Hifiik rég túljutott az üzem­rész falain, mostanában egyre több a látogatójuk az ÉM Épü- letasztalosipari és Faipari Vál­lalat Kiskunhalasi Gyárában. Az üzem főmérnöke így jelle­mezte őket: — A Móricz Imre szocialista brigád a mi büszkeségünk. Huszonegyen vannak, de rájuk kivétel nélkül bármikor tudunk számítani. És számítunk is, különösen a kongresszusi mun­kaversenyben ... A „szegező”-ben folyik a szó, itt találkoztunk nem csak a brigáddal, hanem a pártoló ta­gokkal is, akik közé a főmér­nökön kívül Rácz Ottó műve­zetőt, Hegedűs János főműveze tőt is „beszervezték ..Aszta­losok festők, segédmunkáso' készítik körülöttünk az ajtóka' ablakokat, a parkettalapokot. A brigád közvetlen irányítója, Rácz Ottó viszi a szót. — Mióta együtt van a gárda, semmiféle minőségi reklamá­ció nem érkezett a termékeink­re. Hogy mi ennek a titka? — Ez az ami nem titok —, szól közbe Móricz Imre bácsi, aki 39 éve dolgozik az asztalos szakmában. — Bevezettük az önmeózást, és a „Ne add to­vább!” felszólítás minden hi­bára, hibás termékre vonatko­zik. Kékköpenyes, barna, sovány­arcú férfi közeledik, Sós! Gábor művezető, az üzemi pártszerve­zet titkára. Meghallja az utol­só szavakat. — Lehet, hogy most mór könnyű a dolgod, Imre bácsi, de a brigád nem önmagától kovácsolódott össze. Sok füg­gött attól is, hogyan sikerül a hangot megtalálni a „gyerekek­hez .. ,n Az idős szaki elgondolkozik. fgy van ez. Emberi és szak­mai önbecsülésre kellett nevel­ni ökefa Ezért nem adnak ki központban való beszélgetésünk előtt ugyanis a tsz-irodán az el­nökhelyettest megkértük, ve­zessen bennünlket egy pártveze­tőségi taghoz, vagy ennek hí­ján egy „szimpla” párttaghoz, mire ő készséggel bemutatta a könyvelőt. Kiderült azonban, hogy az utóbbi is — pártonkí- vüli. Mindez azt bizonyítja, hogy a tucatnyi párttag kevés­bé tevékenykedik — a párt ne­vében. Az eset nem általános, de nem is ritka. Több alapszervezet tag­gyűlésének a beszámolójából és hozzászólásaiból is kicsendült: nem kielégítő a tagság aktivitá­sa, pártmunkája. EBBEN PERSZE ludasak a pártvezetőságök is, mert nem bíztak feladatokat a tagságra, ha igen. kellő módon nem el­lenőrizték azok végrehajtását De nem hagyhatók bírálat nél­kül a párttagok sem, amiért nem sürgették, hogy megbízá­sokat kapjanak. Ily módon a szóban levő alapszervezetekben elszegényült, sekélyessé vált a pártélet tartalma. Nem szorul magyarázatra, hogy ezen az állásponton hala­déktalanul változtatniok kell. Pártunknak a társadalmi éle­tünkben betöltött vezető szere­pe, s az időről időre magasabb fokon jelentkező problémák bo­nyolultsága, ezek megoldásának szükségessége követeli így. PEZSGŐ, a feladatokkal meg­birkózni tudó pártmunkát csaik közös erőfeszítések eredményez­hetnek. Ha nemcsak a pártve­zetőség, netán csak a titkár te­vékenykedik pártunk politiká­jának érvényre juttatásában, hanem valamennyi kommunista. Így a terhek megoszlása ré­vén, az alapszervezetek egésze számára könnyebb és eredmé­nyesebb lesz a munka, s a ve­zetőség jobban végezheti fő fel­adatát, a pártélet irányítását. Enélkül viszont akkor sem várható javulás, ha függetlení­tik a párttitkárt. Tarján István Kilenchavi mérleg Tizenhétezer magno külföldi Az ablakkeret megmunkálása kifogástalan — állapítja meg az önmeózást végző Király Dezső, Szakáll Sándor és Tegzes László asztalos. A kép jobb szélén álló Móricz Imre brigádvezető is elé­gedett... (Pásztor Zoltán felvétele.) kezükből hibás munkadarabot, ezért tanulnak ketten is a fa­ipari technikumban, s ezért szerzett az idén érettségi bizo­nyítványt Tegzes Laci, akit a brigád nevelt párttaggá. Móricsséknál nemcsak az önmeózást vezették be, hanem a kollektív bérfizetést is. Ennek lényege: A brigád 21 tagja egy összegben kapja meg a fi­zetést és a kollektíva közösen dönt arról, — munkája alap­ján — kinek mekkora a része­sedése. Így a fizetésnek az anyagi jelentőségen túl magas­fokú erkölcsi, nevelő hatása is van. Felmerülhet az a kérdés: A „feszített”, magas követelmé­nyek elidegeníthetnek egyese­ket a brigádtól. — Ez nem igaz — cáfolta meg az állítást Szakáll Sándor, az üzemi KlSZ-azervezet veze­tőségi tagja. — Amikor vissza­jöttem a katonaságtól, mehet­tem volna máshová dolgozni, De akárcsak Bencze Balázs, vagy Gábor Lajos, én is szíve­sen tértem vissza ide leszerelés után. Mi ennek az oka? Az, hogy nem csak követelünk egy­mástól. hanem segítjük is egy­mást a célok elérésében. Ez nemcsak a termeiéire, hanem az egyéni problémák, gondok megoldására is vonatkozik. S mindazok, akik megte­szik a magukét a munkapad­nál, magasabb erkölcsi, anya­gi elismerést élveznek a bri­gád, az üzemvezetőség részéről. Mivel náluk mindenkire egy­formán építhet a kollektíva, a brigádtagok kivétel nélkül szá­míthatnak a közösség segíté­sére. Ezért jó élni, dolgozni eb­be* * hrig^lbiin & G» megrendelésre A Rádiótechnikai Gyár kecs­keméti üzemének a magneto­fonjai egyre nagyobb kereslet­nek örvendenek külföldön. 1964- ben ötezer magnót exportáltak, tavaly 17 ezret, idén pedig a harmadik negyedév végéig már ugyanennyit. Többek között a Német Demokratikus Köztársa­ságba, Svédországba, Hollandiá­ba és a Német Szövetségi Köz­társaságba szállítják a Calypsó magnetofont és a készülék to­vábbfejlesztett, két-, illetve négy. sávos változatát. A 9 hónap alatt gyártott 21 és fél ezer ké­szülékből valamivel több mint négyezer jutott a belkereskede­lemnek. A hazai és a külföldi kereslet ma már meghaladja az üzem termelő kapacitását. Az igények­nek csak azután tud maradék­talanul eleget tenni, miután megvalósul a következő évekre tervezett fejlesztés. Többek kö­zött egy új alkatrész gyártó mű­helyt építenek a nemrégiben el készült korszerű szerelőcsarnok szomszédságábanj Bizonyára az eddigi eredmé­nyes munka késztette arra a te­levíziót is, hogy bemutassa né­zőinek a kecskeméti füzemet. Szerdán délután 18.45-kor su­gározzák az érdekesnek ígérkező »>£>»!& ^ .V/1'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents