Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
IMS. «taGAer T, péatdk ». oldal (■ i A szorgalom gyümölcse Piros*» öltözött házak — megszokott látvány ez ilyenkor a kalocsai járásban. Milyen az idei fűszerpaprika? Erről érdeklődöm Tanyi Jánostól, a Kalocsai Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetőjétől. — Harminc mázsás átlagunk lesz — mondja. — A terület, a háztájival együtt, közel négyezer hold. Szépek a csövek, jól fejlettek. Cg akihát a paprika kötésekor nem a legmegfelelőbb volt az időjárás. Ez az egyik oka a viszonylag nem túl magas terméshozamnak. A másik az, hogy a szegedi fajcsípős vetőmagja fertőzött volt Ezzel a fajtával az idén próbálkoztak először a gazdaságok. A környékbeli falvakban nappal csak a betegek, a magatehetetlen öregék és az iskoláskoron aluli kicsik találhatók otthon. Még a nagyobb diákok is a földeken vannak. A hűvös éjszakák beköszöntése óta lázas iramban szedik a termést. Miként a bátyai Piros Arany Tsz határában is. — Hányán dolgozhatnak kint a földeken? Kapitány István ötödmagával 15—20 mázsát is megszed naponta. — Legalább ezren — válaszol a tsz-irodában dr. Nyári Pál főkönyvelő. A gazdák az össztermésből 40 százalékos arányban részesednek. Ez évek óta kialakult elosztási forma. Mindenkinek meg van a saját területe. Egy hold, másfélhold, esetleg — ahol nagy a család — két hold. A paprikával sok munka van, ritkán fordul elő. hogy valaki erején felül vállaljon belőle. Gondozzák is szorgalmasan, lelkiisme- meretesen. A módszernek vannak azért hátrányai is: a művelés nem nagyüzemi, a tábla nem egyöntetű. Esetenként a közös munkába ritkábban mennek a gazdák. Érzik ezt a közös gazdaságok is, ezért a munkaszervezés új formáival próbálkoznak. Erre akad példa a Piros Aranyban is: a óbb mint 200 holdnyi közös területből 20 holdat az egyik asszonvbrigád művelt, közösen. Nem rosszabbul. mint a családi művelésű területen. Ezenkívül a gyógynövény — borsmenta, római kamilla — termesztésében is dolgoztak, s itt csaknem százezer forint terven felüli bevételt produkáltak. A szedéssel nem fejeződik be a napi munka; odahaza este éjfélig is eltart a felfűzés. Csak a háztáji és a 40 százalékos részesedés termése kerül zsinegre, — a közösben maradó 60 százalékot ömlesztve adják át a feldolgozónak. Ezt már nem győznék erővel, s a többletbevétel egyébként sem fedezné a ■ ráfordítást. Legalábbis ezt tartják a szövetkezetben. Hogy emiatt mégis megéri? Az éjszakából ellopott órákat a parasztember nem számítja. Fejlesztés? Jobb agrotechnika, nagyobb talajerő, s mesterséges eső az öntözőfürt területén Eredmény: emelkedő hozam, biztonságosabb termesztés. De mindezeken túl a piros arany volt és marad a szorgalom gyüIfjú Nagy Lukácsék házának verandáján a nagymama, özvegy Argat Józsefné fűzi a paprikát. mölcse. (Hatvani — Pásztor) Egy fiatal tehenész Vén Lajos tehenész életkora alaposan rácáfol a vezetéknévre: mindössze huszonnyolc éves. Gondolom, 6 a legfiatalabb a felsőszentiváni Üj Élet Tsz tizennégy tehenésze között. — Dehogyis! — tiltakozik nevetve. — János nevű öcsém a legfiatalabb. Nemcsak mi ketten, hanem édesapánk is a tehenészetben dolgozik. Fejőgulyás-dinasztia — mondhatnánk róluk. De a Véncsalád már a termelőszövetkezetben szerveződött azzá. S azóta megtanulták azt is: mit jelent nagyüzemben állatgondozónak lenni. Ifjabb Vén Lajos kilencedik éve dolgozik a közös gazdaságban, s hatodik éve tehenész. Mikor a telepre került, a szövetkezet már bevezette a gépi fejest. Azóta jól el is sajátították a haladottabb módszereket. Mi a feladata itt a tehenésznek? — Megpróbálom elsorolni. Reggel háromtól hétig, délután háromtól fél hétig, vagy még tovább is itt vagyunk. Vagyis két részből áll a munkaidő. Hetente egyszer napos szolgálatot teljesítünk, ez huszonnégy órából áll. Nyáron, legeltetés idején hetente kétszer kerül ránk a sor. — Szabad idő? — Havonta négy szabadnapot kapunk, a beosztás szerint. Kire mikor kerül a sor. Napközben, a reggeli és a délutáni műszak között odahaza, a háztáji földön dolgozgatom. Mint a többi tehenész, ő is 17 tehenet gondoz. Ebből átlagosan 15 a fejős. Naponta kétszer fejnek. A tejet alaposan ki kell szívatni, mert ha ma benn marad két deci, másnap már félliternyit apaszt a jószág. Ehhez nagyon kell érteni, s türelem is kell a csepegtetéshez. A türelmetlenség megbosszulja magát. Az egész éves tehenenkénti hozamot 2895 literre tervezték. De ifjabb Vén Lajos több mint 3000 literes eredményt ér el az idén. hiszen az első félévben 270 hektó tejet fejt, a rája kiszabott 256-tal szemben. Hogyan lehet fokozni az eredményt? Adni kell' a tehénnek a zöldet, amennyit csak meg tud enni. Az abraktakarmányt pedig vízzel keverik — „itatóst" készítenek —, noha ez nem ;s szerepel az előírásban. De az állat így könnyebben emészt: több és jobb lesz a tej. S nem utolsó sorban, szeretni kell ez a szakmát. Vén Lajosnak ezt nem kell bizonyítania, hiszen délután három óra előtt itt találtam már, beszélgetésünk előtt épp a zöldtakarmányt villázts. Jövedelem ? — Havonta 4500 forint körül van. Munkaegységet kapunk a tej, a vemhesség és az ellés után. Azzal biztatnak, hogy az idén 70 forintot ér a munkaegység. Ezenkívül literenként 50 fillér a prémium. De csak akkor, ha az egész istálló teljesíti a tervet. Így hát mindenkinek igyekeznie kell. Az eredményeket esténként figyeljük, megvitatjuk, kinél hogyan lehetne javítani. Már csak azért is, mert versenyben vagyunk, a pártkongresszus tiszteletére külön vállalásokat is tettünk. Nincs hát panasz a jövedelemre. Ifjabb Vén Lajos most vásárolt házat, de már arra készül, hogy felújítja. Hadd legyen rangos az otthon! Mégis elgondolkoztató, hogy a fiatalok nem nagyon tolonganak a szakmába. Pedig itt a tehenészek fehér köpenyt öltenek a fejőshez, s állandó melegvizes zuhanyfürdő áll a rendelkezésükre. A korai felkelés, a kettészabdalt munkaidő, s a nagy lekötöttség sokakat visszariaszt. Ezeken is lehetne segíteni: a kettős műszak, valamint a fizetett szabadság bevezetésével. Mert a szakképzett tehenészekre itt, Felsőszentivánon is nagy szükség lesz, hiszen pár éven belül megkétszerezik a jelenlegi 230-as állományt. Törzstehenészetet létesítenek. A régi fejőgulyások helyébe a tehenész szakmunkásoknak kell lépniük. H. D. Hot gombatermesztő társulat Csaknem ötezer négyzetméternyi területen három tsz, tizenhárom földművesszövetkezet és erre a célra alakult hat társulás fogott hozzá megyénkben a sampinyon gomba termesztéséhez. A legtöbb helyütt másra már alig használható pincéket vettek igénybe, a kecskeméti Béke Tsz-ben pedig — 2500 négyzetméteren — üveg alatt termesztik a fehérjében és vitaminokban gazdag táplálékot. Asszonyok Kalocsán a munkásőrség parancsnokságán nézegetem a névsort. Ismerősöket keresek, s kíváncsisággal fut végig tekintetem az oldalakon. Egyszerre azonban asszonyok, lányok neveivel találkozom, s rögtön elhatározom, hogy megkeresek közülük néhányat. Próbálom elképzelni őket egyenruhában, s a könnyű tűsarkú cipő helyett bakancsban. Hogyan lettek ezek a családos anyák, fiatal lányok munkásőrök, mi vezette őket a fegyverrel bánó, gyakorlatokra, lövészetekre járó férfiak közé? Még alig jutottam túl az első meglepetésen, amikor halk kopogtatás az ajtón és belép egy szőke fiatalasszony. Éppen a piacról jött, s csak betekintett. Az első nő a században _ Én „öreg” munkásőr vagyok már — kezdi nevetve Mezei Józsefné. — Decemberben lesz két éve, hogy letettem az esküt. Jó baj társak közé kerültem, akik sokat segítettek nekem, amíg túljutottam a kezdeti nehézségeken. Mert nem f egyverrel volt egyszerű sem a gyakorlatokat elvégezni, sem megtanulni sok mindent, amire itt szükség van. — Mit szólt a férje ahhoz, hogy belépett a munkásőrségbe? — Lánykoromban a szabadságharcos szövetségben dolgoztam, s ott nagyon megkedveltem a fegyelmezett kollektívát, a lövészetet és egyáltalán azt, hogy nő létére az embert nem kényeztetik, hanem ugyanúgy megbízzák nehéz feladatokkal, mint a férfiakat. A férjem eleinte bizony nem örült. Soha nem mondta, de éreztem, hogy gyanakszik: annyi férfi között egy nő, ez nem vezethet jóra. Egyszer aztán baráti találkozót rendezett a századunk fehér asztal mellett. Azt mondja a parancsnok elvtárs, hogy hozzam el a férjemet is. a többieknék a felesége lesz itt. El is mentünk kettesben. Láthatta — utána említette is —, hogy rendes, becsületes emberek között, jó elvtársak társaságában vagyok. Teljesen megnyugodott, s már ő is hajlik arra a gondolatra, hogy kérje a felvételét a századbaMezei Józsefné az első nő volt a kalocsai munkásőrök között. „Árvasága” azonban nem tartott sokáig, hamarosan újabb lányok, asszonyok öltötték fel az egyenruhát. Mezeiné, mióta munkásőr, társai biztatására elvégezte a nyolc osztályt, és a konzervgyári szakiskolát. Ma konzervmester a kalocsai üzemben, kiváló dolgozó, többszörösen jutalmazott munkás. Hogy miért lett munkásőr? — Kérem, nekem nem mindegy hová tartozom. Két gyerekem van. akikből becsületes, szorgalmas embert akarok nevelni, s ezt csak úgy tehetem, ha példát mutatok nekik. Kiválót lőttem Mindössze 22 éves Koncz Ági, de még ennyi sem volt, amikor elhatározta, hogy munkásőr lesz. Persze ez nemcsak elhatározás kérdése. Ágiban megvolt a képesség, szorgalom és akarat. Június óta vesz részt a kiképzésben és ha minden sikerül, decemberben avatják. A siker — a jelek szerint — hűséges társa a magas, szőke lánynak. Augusztusban tartották az első lövészetet, s pisztollyal kiválót lőtt. Olyan örömmel beszél erről, hogy jólesik hallgatni. — Engem az üzem pártvezetősége javasolt a munkásőrségbe. A vegyesipari vállalatnál dolgozom, s egy éve vagyok tagja a pártnak. Megtiszteltetésnek vettem, hogy magamra ölt- hettem az egyenruhát. Nem mondom, először nagyon furcsa volt fegyverrel, bakancsban gyakorlatra vonulni. Pisztoly sohasem volt a kezemben, s büszke vagyok rá. hogy már elsőre kiválót lőttem. Három lövésből huszonnyolc pontot szereztem. A parancsnok elvtárs megdicsért és „jutalmul” rám bízta a híradóközpont kezelését. Aki követi a férjét — Egy este azzal jött haza a férjem, hogy jelentkezett a munkásőrségbe. Akkor katonatiszt volt, s nekem mindig az járt a fejemben: miért csak a férfiak ölthetnek egyenruhát, foghatnak fegyvert, állhatnak díszőrséget. Másnap az üzemben úgy jött ki, hogy Szőnyi Jani bácsival beszélgettünk, akiről tudtam, hogy régen munkásőr. Említettem neki, mi lenne, ha én is jelentkeznék? Felvennének-e? — mondja a hűvös, szépen berendezett szobában Lakatos Pálné, aki Kalocsán a szolgáltató vállalatnál dolgozik. Pár nap múlva már be is hivatták a parancsnokságra, beszélgettek vele. Akkor még nem tudta, hogy a munkahely vezetősége jó ajánlást adott róla. — A férjem rajparancsnok a munkásőrségben, s az ő rajába kerültem. Az első lőgyakorlaton kiválót lőtt, nekem csak jó eredmény sikerült. Pedig szerettem volna megmutatni, hogy én is értek valamihez. A kézigránát dobásnál viszont már „átvettem a vezetést”. Lakatosnét nemcsak az egyenjogúság érzése vezette el a munkásőrségbe, hanem a tanulási szándék is. Energikusan magyarázza, hogy szeretne tanulni, érteni a politikához. Eddig nem igen volt módja, alkalma rá. Két gyereket nevelnek, de most már kevesebb velük a gond, hiszen a fiú iparitanuló, a kisláng is felsőtagozatba jár. Az üzemben igen jó munkaerőként tartják számon Lakatos Pálnét, aki a „vasasok” között dolgozik. a tanulás iránti vágya bizonyára teljesülni fog, mint az a kíván, sága is. hogy szeretne párttag lenni.
