Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-06 / 236. szám

1988. október 6, csütörtök S. oldal Csak a megyeszékhelyen dolgozóknak? Náluk már sisakmának számít ÉRDEMES kézbe venni az ÉM. Bács-Kiskun megyei Épí­tőipari Vállalat művelődési ter­vét. Nemcsak azért, mert ízléses füzetben adják közre, hanem mert — mint az előző évadról szóló beszámoló is tanúsítja — ez a sok objektív akadállyal küzdő vállalat igyekszik a mű­velődés terén jó munkát vé­gezni. A sok eredmény között azon­ban akad néhány tanulságos ne­gatívum is. A vállalat működési területe az egész megyére kiterjed. Több mint háromezer dolgozója 80 munkahelyen tevékenykedik, ebből 10 kecskeméti, a többi vidéki. A vidéki munkahelyek dolgozóinak létszáma 10-től 150- ig terjed. Ebből adódik, hogy a megyeszékhelyi és vidéki dolgo­zók nem részesülnek egyformán a kulturális javakból. TALÁN VESSÜNK rövid visszapillantást a múlt évadra. A felnőttoktatás éppen a szét­szórt munkahelyek miatt igen nehezen volt megszervezhető. Pedig szükség volna rá, mert a vállalat dolgozóinak csaknem fele, 1400 segédmunkás nem vé­gezte még el az általános isko­la 8 osztályát. Tavaly csupán 37-en tanulták általános iskolá­ban. ebből is 23 Kecskeméten. De — az egyéb oktatási formák­ban résztvevők is legnagyobb­részt kecskemétiek. Középfokú — gimnáziumi és technikumi — oktatásban része­sült a vállalat 51 dolgozója, eb­ből 49 dolgozik a megyeszékhe­lyen. Felsőfokú és egyetemi ok­tatásban 52-en vettek részt, va­lamennyien kecskemétiek, vagy itt dolgozók. Lehetne tovább is sorolni, hiszen a népművelésben hasonló a helyzet. A jövő évi terv szerint a munkásakadé­miát, s az Üzemi Akadémia szakmai továbbképzésszerű elő­adásait ismét csak Kecskeméten szervezik meg. Pedig szerte a megyében min­denfelé építkezik ez a vállalat, kisebb-nagyobb munkahelyeken. Ott persze nehezebb a szervezés, Tíz megyében több mint 220 község összevonásával újabb 92 közös tanács alakult az elmúlt napokban. Az intézkedések eredményeként tovább csökkent a tanácsi szervezet elaprózott­sága; 1962-ben ugyanis még 3021 községi végrehajtó bizott­ság tevékenykedett az ország­riadók megtették a hatásukat. A tizennyolc éves fiú el sem tudta képzelni, hogy az oroszok annak a másik nagy és hatal­mas országnak a fial, akik a második világháborúban váll- ■ vetve harcoltak Amerika fiai­val, s nem akarnak támadni, henem békében akarnak élni. Rowerset az újságok a mozik, a televízió, a rádió arra taní­tották, hogy az oroszok hábo­rút akarnak, s erősnek kell lenni, hogy ezt a háborút az Egyesült Államok, vagyis az igazi demokrácia, a szabadság és a civilizáció nyerje meg. Francis otthon a szülői ház­ban egyelőre nem mert előáll­ni a tervével. Ügy gondolta, ki­nevetik és valamifajta roman­tikus álmodozónak tartják, aki ahelyett, hogy valamiféle egy­szerű, hétköznapi foglalkozást választana, például átvenné ap­ja cipészműhelyét, vagy bank­tisztviselői állást , keresne, eset­leg az állam szolgálatába állna, mint hivatalnok, — pilótának megy. A fiú maga is romantikusnak képzelte a repülőtiszti foglal­kozást. Este, lefekvéskor újra nemcsak a kis létszám miatt, hanem a munkahelyek állandó változása következtében is. Ám ha korlátozottabbak is a lehető­ségek, nem szabad lemondani arról, hogy a vidéki dolgozókat is bekapcsoljuk a kulturálódás, az ismeretterjesztés és az ok­tatás hatókörébe. A VÁLLALAT 225 ezer fo­rint kulturális alap felett ren­delkezik. Ennek csaknem két­harmad része társadalmi ösz­töndíj a különféle fokú isko­lákban tanuló leendő szakem­berek számára. A többi — egészséges megoszlásban — a művelődést és szórakozást szol­gálja. Ekkora összegből jutnia kell a kisebb munkahelyeken dolgozóknak mert az ő hely­zetük amúgy is jóval hátrá­nyosabb, mint a nagyobb kö­zösségekben dolgozóké. Mire gondolunk itt? Egyrészt, tegyék lehetővé, vagy könnyítsék meg számukra is a továbbtanu­lást, de mindenképpen jussa­nak több kultúrált szórakozás­hoz! Szervezzenek nekik isme­retterjesztő előadásakat, ha másként nem, hát a televízió előadásaihoz kapcsolódva. Fia­talokból a 100—150-es létszámú munkahelyen már létre lehet hozni ideiglenes műkedvelő ze­nekart, vagy színjátszó csoport tot. A nemrégiben megújhódott KISZ-szervezetekre is komoly feladat vár... S meg lehet szervezni egy-egy színházláto­gatást is, ha a színház a közel­ben tájol... Nincs rá igény? Biztosan van, csak el kell kez­deni. A LEGBIZTOSABB bázis pe­dig: a munkahelyhez legköze­lebb eső művelődési otthon. Örömmel nyitja ki kapuit az építőmunkások előtt. Csak oda kell irányítani őket. Éppen a megyeszékhely példa az építők és a művelődési ház jó kapcso­latára. Ugyanezt a kislétszámú munkahelyeken is meg lehet csinálni szervezetten, előrelá­tással. ban, jóllehet a települések körülbelül egyharmadának 800- nál, mintegy felének pedig 1500- nál kisebb a lélekszáma A 343 összevont végrehajtó bizottság ma már 886 telepü­lés ügyes-bajos dolgait intézi, jól képviseli a lakosság érde­keit. és újra álmodozott. Lejátszotta magában azokat a filmeket és televíziós színdarabokat ame­lyeket látott, újra írta a köny­veket, amelyeket olvasott — mindig saját magával a fősze* repben. Elképzelte magát, amint va­dászgépével ott kering New York felett, olyan magasságban, ahonnan már a hatalmas felhő­karcolók sem látszanak. Körü­lötte óriásfelhők gomolyognak. Minden szürkéskék, nem lát semmit, pedig az ellenség köze­leg. Minden idegszálával a fül­hallgatón át hozzá érkező jelen­téseket, parancsokat figyeli. — Északkeletre vörös támadó­repülőgépek! Atomtámadással fenyegetnek! Rowers főhadnagy, semmisítse meg a célt! És keményen megmarkolja a kormányt, s a megadott irány­ba indul. Az oroszok egész se­reg repülőgéppel támadnak. De 5 nem törődik a veszéllyel, épp úgy, mint... mint... (azelőtt ilyenkor azt gondolta, hogy mint McGrath 1944. júliusában a csatorna felett) Gerald Mohr, a Közel a végítélethez című Pa­— Jó híre van az itteni ifjúsági mezőgazdasági szak­munkásképzésnek. Minek kö­szönhetik? — tesszük fel a kér­dést Szántó Andor elvtársnak, a Kiskunfélegyházi Városi Ta­nács V. B. mezőgazdasági osz­tályán. — Ügy látszik, „befutottunk" — mosolyog a főagronómus. — Érdeklődnek tőlünk, tapasztalat- cserére jönnek. A megyei ta­nácstól sem tudunk olyat kér­ni, amit ne teljesítenének a leg­nagyobb készséggel... Pedig kezdetben volt egy kis hitetlen­ség, huzavona ... Ma már: le a kalappal. Hogyan is kezdődött? Ügy, hogy pár évvel ezelőtt —• a Petőfi és a Vörös Október Tsz-ben sikerült hat-nyolc fia­talt „megagitálni’’ szakmunkás- tanulónak. Egyszer kintjár a főagronómus a Petőfi Tsz-nél. Látja, hogy a kultúrterem előtt hét-nyolc lány kötöget. Másik alkalommal megint találkozott a kötögető fiatalokkal. Legkö­zelebb megkérdezte az elnököt. — Valami kötőtanfolyam résztvevői a lányok? — Ök-a mi mezőgazdasági ta­nulóink — felelte az elnök, majd kérdésekkel folytatta. — De ki foglalkozik velük? Nagy dologidőben ráér az agronómus? Jut ideje a kertésznek magya­rázásra? Nem voltak meg tehát a ta­nulóképzés feltételei. Nem cso­da, ha a szakmunkásvizsgáig se jutottak el a fiatalok. Átfogóbb, átgondoltabb, célszerűbb szer­vezésre volt szükség, összeültek a város párt-, tanácsi és ter­melőszövetkezeti vezetői, és ala­pos mérlegelések után így dön­töttek. Etosxör a mintegy 1600 holdat kitevő nagyüzemi szőlő­gyümölcs kultúrához kell szak­munkásokat nevelni. Majd a baromfi, szarvasmarha tenyész­téshez, zöldségtermesztéshez. Másodszor: ne külön-külön erőlködjék egy-egy termelőszö­vetkezet a szakmunkásképzéssel. Társuljanak. Tegyék koncent­rálttá a képzést azzal is, hogy a nagyüzemi színvonalú gyakor­lati munka előfeltételeit is a kedvező adottságokkal rendel­kező tsz-eknél teremtsék meg. Erre az egymás mellett fekvő Bem, Kiskunság és Rákóczi Ter­melőszövetkezet összesen mint­egy 300 hold szőlője — benne csemegeszőlő is — és 350 hold gyümölcsöse volt legmegfele­lőbb. Megállapodtak, hogy együttes hozzájárulással — az oktatókör­zet központjaként — ezen a te­rületen húznak fel két épüle­tet — konyhával, ebédlővel, mosdóval, öltözővel. ramounth-filmben, aki egyma­ga száz támadó vörös repülőgé­pet lőtt le. vagy mint az a te­levíziós színész, aki a szombat esti adásban egészen belopózott Oroszország közepébe és ott robbantotta fel az oroszok „szu­per atombombáját”, amelyet „Washingtonnak szántak”. Egy­szóval ő, Francis Rowers, szem­beszáll a támadókkal. Ha nern elég ügyes és bátor, akkor nem­csak ő hal meg. hanem a vö­rösöknek sikerül ledobniuk az atombombát New Yorkra és az egész város — a helyi újság vezércikkének szavai szerint — úgy néz majd ki, mint egy „tu­catnyi üres konzervdoboz, ame­lyen keresztülment egy teher­autó karaván”. De ő nem hibáz. Halálos biztonsággal siklik egy gép felé. amelyet mindkét ol­dalról több tucat repülőgép vesz körül. Az orosz gépek bal­ról, jobbról, alulról felülről tá­madják őt, de mindig kisiklik gépágyújuk fonalkeresztjéből. Aztán ő elsüti gépágyúját. A re­pülőgép hirtelen lángba és füst­tengerbe borul, s zuhanni kezd lefelé, magával ránt még két repülőgépet. A többi repülő ha­Miután a színvonalas szakok­tatás személyi feltételeiről is gondoskodás történt, hozzálát­tak tanulók toborzásához. 1964. januárjában először az iskolaigazgatókkal, majd az osz­tályfőnökökkel beszélgettek a szervező párt- és tanácsfunkcio­náriusok, tsz-vezetők. Azután a szülők, s az osztályfőnöki órá­kon a nyolcadikos tanulók ke­rültek sorra. Amellett, hogy okosan megírt szakpropaganda- anyaggal látták el a tanulókat, közvetlen véleménycsere során bizonyították be nekik, hogy a mezőgazdaság ma már tudo­mány, a paraszti foglalkozás pe­dig szakma, amely a kellő tech­nikai ismeretek elsajátítása, korszerű szakképzés révén az iparral egyenrangú kereseti le­hetőségeket nyújt. A gyerekek, pedagógusok is sorra tették fel a kérdéseket. Lesz-e munkaru­ha? Mennyi a munkaidő? Mi­lyen tantárgyakat tanulnak? Milyenek a továbbtanulási le­hetőségek? Kapnak-e bizonyít­ványt? Jóllehet, kezdetben 15—20 jelentkezőre gondoltak, s a me­gyei tanácsot is ennek megfele­lően informálták, nemvárt ér­deklődést tapasztaltak. A mint­egy 500 végzős általános isko­lásból ötvenen jelentkeztek szakmunkástanulónak. A felsőbb szervnél is megle­pődtek. ötven jelentkező az első évfolyamra? Kiskunfélegyhá­zán? Mikor összesen párszáz ta­nulóaspiráns van a megyében? A „dokumentumok” bizonyítot­tak. A valóság áttörte az óva­toskodás falát. Kisfáiban öt hónapon át a kor színvonalán álló iskolai képzésben, hat hónapon keresz­tül pedig az említett nagyüzemi szőlő-gyümölcsösben gyakorlati oktatásban részesültek a hall­gatók. Lemorzsolódás nem volt. A párt, tanács és tsz-ek vezetői hetenként rendszeresen látogat­ták az iskolában, kint a földe­ken a fiatalokat, s velük együtt örültek szemmellátható előre­haladásuknak. Ez év tavaszán alapozták a központi épületeket. Ma már állnak, s október 1-én lesz az ünnepélyes avatásuk. Milyen egyszerű ^ _ így leírva. Mennyi munka, fej­törés, szaladgálás, hadakozás, anyagi áldozat van az első év sikerei mögött! Hogy legyen is­kolabuszjárat, cement, bádog, villanybojler, melegvizes zuha­nyozó — meg a többi. A helyi szervek bátor kezdeményező­kedve, a nagyüzemek összefo­gása elhárította az akadályokat. A városi tanács mezőgaz­dasági osztályán Török Gábor — aki több mint másfél évti­nyatt-homlok menekül, ő pedig, Rowers, mint gki jól végezte dolgát, leszáll a repülőtéren. Ott a parancsnok futva megy elé: — Gratulálok, százados! Az elnök személyesen köszöni, amit tett! ö előbb rágyújt egy cigaret­tára. s csak azután fog kezet a parancsnokkal, aki izgatott, szaggatott mondatokban meséli el. hogy Rowers nem tévedett, azt a repülőgépet lőtte le, amely fedélzetén az atombombát szál­lította. A kézfogást újra és újra meg kell ismételni, mert közben oda­érkeztek a fotóriporterek, akik újra és újra elkattintják gépei­ket. A fényképek a legközeleb­bi kiadás első oldalára jönnek, köztük az is, amelyen a hős menyasszonya, vagyis Rose Ru­bin boldogan borul vőlegénye nyakába. A fényképeken kívül hosszú riport következik, amely tartalmazza majd a hőstett le­írásán kívül Rowers, Amerika elsőszámú megmentője szemé­lyes „storyjait” is. (Folytatása következik.) zede áll már városa szolgálatá­ban — jókedvűen állítgatja ösz- sze az avatóünnepségig tartó idő menetrendjét, az utolsó simítá­sok elvégzéséhez. Szántó Andor főagronómus — szintén másfél évtizedhez köze­ledik tanácsapparátusi posztján — most már ceruzát fog, ami­kor a szakmunkásképzés 1966— 1967-es helyzetéről érdeklődünk. A három éves kurzus már egy­szerre nyitott kaput, azaz min­den évfolyamon vannak tanu­lók. I. éves: 62 — II. éven 5l-en tanulnak, hatan végzik a III. évet. Milyen szakon? Szőlő, gyü­mölcs, zöldségtermesztők, ba­romfinevelők, ipari jellegű szak­képzésben résztvevők egyaránt vannak közöttük. Nemcsak a három említett ts?-ből, hanem például a Leninből, Vörös Csil­lagból is. Két végzett szakmunkás már a Bem Tsz-ben választotta meg munkahelyét. Mert az is egyik előnye a helyiek által koncent­ráltnak elnevezett szakmunkás- képzésnek, hogy a most kialakí­tott tanulóképző központ mun­kahelybázisa is lesz a végző­söknek. Vezető mérnök munka- beosztása szerint, technológusok keze alatt — a megszokott bri­gádban dolgozhatnak. Még egy érdekesség, amely azonban örvendetesen előremu­tató momentum. Az idén szer­ződött tanulók között jeles bi- zonyítványúak is’vannak. Emlé­kezzünk csak, hogy volt régen? A tanító a legrosszabb tanulók­ra fakadt ki így: „Na, fiam, te csak parasztnak leszel jó...” Tóth István Október 22-én és 23-án Országos fesztivál Kecskeméten Érdekes embléma díszíti a kecskeméti hirdetőtáblákat. Igen, díszíti, mert a fiatal Bodri Fe­renc főiskolai hallgató tetsze­tős. modern grafikája kiemel­kedik a plakátok megszokott át­lagából. Könyvek, versmondók, táncosok láthatók a rajzon, va­lamint a zeneművészetet jelké­pező hegedűsfigura. Olyan iro­dalmi színpadok látogatnak el ugyanis rövidesen Kecskemétre, amelyek már eddig is sikerrel ötvözték a különféle művészeti ágakat. Kecskeméten sokan hallottak már a Budapesti Ifjúsági Szín­padról, a népszerű Pinceszín­házról. „Vonulnak századok ...” című új műsorát itt mutatják be első ízben. Brecht műveiből játszanak részleteket Langmár András zeneszámainak kíséreté­ben. A szegediek ismert együt­tese a „Költők—képek—szinek” című összeállításában a képző, művészet és az irodalom közös szálait keresi. Nagy várakozás előzi meg a dunakesziek „Gil­games eposz” című oratorikus feldolgozását. Igen eredetinek ígérkezik az orosháziak vidám műsora: „Csali mese” a címe. Közreműködik az ottani Petőfi kamarakórus. Megyénket a Ke­lemen László Irodalmi Színpad „Kecskemét" című és a duna- patajiak „Elindultam szép ha- zámbul” című. Bartókról szóló összeállítása képviseli. Remél­jük sikerrel. A rendezőség nagy szeretettel várja a fesztivál töb­bi részvevőjét is. Az „estj Buda­pestet" énekes-táncos revümű- sorral bemutató KPVDSZ együt­test, az Egyesült Izzó irodalmi színpadának tagjait, s a szol­nokiakat. Biztosra vesszük, hogy Kecs­kemét irodalomkedvelő közön­sége kihasználja a ritka alkal­mat. Október 22-én és 23-án, szombaton és vasárnap a városi művelődési házban, illetve a Kecskeméti Óvónőképző Intézet dísztermében zajlanak majd le a bemutatók. H. N Balogh József Újabb 92 közös községi tanács alakult

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents