Petőfi Népe, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

1965. október 5. szerda *. oldal Ki elves jogvédettséget? Vila lanulsäga'i Ot gazdából négy versenyez Igen tanulságos munka­ügyi vitában hozott határozatot nemrégiben a Területi Munka­ügyi Döntőbizottság. Kötelezte az egyik megyei tszcs vezetősé­gét, hogy állítsa vissza az ag- ronómus munkaviszonyát és fi­zesse ki neki az elbocsájtás óta eltelt hat hónapra járó 12 ezer forint munkabért is. A határozat indokolása sze­rint a termelőszövetkezeti cso­port vezetősége figyelmen kívül hagyta, hogy az érintett dolgo­zó népi ellenőr és ezért — a jogvédettségről szóló törvény ér­telmében — elbocsájtásához a megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ságnak is hozzá kellett volna járulnia. Utólag megpróbálták ugyan beszerezni az egyetértő nyilat­kozatot. de a NEB — az elbo­csájtás körülményeinek a kivizs­gálása után — elutasító választ adott. Az ügy „pikantériáját” az ad­ja, hogy a szóban forgó agronó- mus korábban felhívta a NEB figyelmét a munkahelyén ta­pasztalt néhány visszáságra és Hatásosabb talajerőutánpótlás A bajai járás termelőszövet­kezeteiben mind nagyobb szerep jut a zöldtrágyázásnak. Csak­nem 5 ezer holdon termesztet­tek a gazdaságok erre a célra különféle növényeket. Különö­sen jó eredményeket hozott a zöldtrágya és műtrágya kombi­nációja. A szűkös istállótrágya-készlet miatt évente több ezer vagon lápföldet, illetve tőzeget is fel­használtak a gyenge termőké­pességű, rossz szerkezetű tala­jok javítására, a kukorica sor­trágyázására, a szőlők és más növények talajerőpótlására. Korszerű termelési eljárásnak számít a különböző növények karbamidos lombtrágyázása, amelyet 1965-ben kezdtek és azóta rendszeresen alkalmaznak a járás közös gazdaságid. Ez idén a gabona vetésterület több mint 10 százalékán, 4300 holdon használták fel a növény fejlő­désének serkentésére, sikerrel, hiszen egyedül ez 1,5—1,6 mázsás terméstöbbletet eredmé­nyezett. A lombtrágyázást a gazdasá­gokban a vegyszeres gyomirtás­sal összekötve, egy munkamű­veletben végezték. Ez különö­sen a termelési költségek ala­kulására volt kedvező. e bejelentés utólag jórészt meg­alapozottnak bizonyult. Kézzel fogható bizonyíték nincs arra, hogy a tszcs vezetősége megtor­lásnak szánta az elbocsájtást — határozatát egyébként szakmai hiányosságokkal indokolta — de az emberben óhatatlanul felme­rül a kérdés: vajon nincs mégis összefüggés a feljelentés és a munkaviszony megszüntetése között? Maradjunk azonban a két­ségtelen tények mellett. A jog­védettséget szabályozó rendelet figyelmen kívül hagyása mellett a tszcs vezetősége abban is hi­bázott, hogy visszatartotta az agronómus munkáltatói igazolá­si lapját (mii-lap) és ezzel meg­akadályozta, hogy ismét elhe­lyezkedjen. Mint utóbb kiderdt a vezetőség saját maga. helye­sebben a tszcs tagsága „itta meg a levét” ennek, mert így az ag­ronómus teljes munkabérét kel­lett megtéríteni hat hónapra visszamenőleg Törvényeink messzemenően védik azokat, akik társadalmi megbízatásuk gyakorlása közben esetenként kénytelenek felette­seikkel ellentétes álláspontot képviselni. Így a népi ellenőrö­kön kívül jogvédelmet élveznek például a munkaügyi döntőbi­zottságok tagjai is. Munkaviszo­nyuk megszüntetéséhez a fel­sőbb szakszervezeti szervek, il­letve — az elnök és elnökhe­lyettes vonatkozásában — a Te­rületi Munkaügyi Döntőbizott­ság elnökének a hozzájárulása szükséges. Megnyugtató, hogy a TMDB elnökének a tapasztala­tai szerint általában tiszteletben tartják e jogvédettséget a veze­tők. Ritkán fordul elő olyan eset, mint amiről a fentiekben szóltunk. És ha előfordul, ak­kor sem húzhatja a társadalmi munkás a rövidebbet — feltéve természetesen, hogy az igazság mellette szól — erkölcsi és anyagi elégtételt kell kapnia. Joggal el is várhatják mind­ezt a társadalomtól azok, akik anyagi ellenszolgáltatás nélkül önként vállalják a nagy felelős­séget igénylő társodalmi megbí­zatást, fáradságot nem kímélve őrködnek közös vagyonunk és törvényeink fölött. B. D. A zöldre festett faoszlopos tor­nácon a versenyhíradó nagymé­retű táblája állja útját az ide­érkező tekintetének. Nevek hosszú sora, pontszámok: a vál­lalat teljesítései. A bajai Vörös Fény gazdáinak négyötödrésze vesz részt a versenymozgalom­ban. Első hallásra az adat hihetet­lennek tűnik. Gácsér Gyula párttitkártól meg is kérdezem: hogyan csinálták, miként szer­vezték a versenyt. — Hogy miként? — feleli el­gondolkozva. — A KfSZ-szel, a szövetkezeti nőtanáccsal és a brigádvezetőkkel együtt. A párt- szervezet mind a huszonhét tag­jának megvolt a feladata, meg­beszéltük: ki miért, melyik te­rületen felelős. Aztán az el­múlt évben is jól sikerült a ver­sengés, a gazdák megfelelően részesedtek a többletbevételből. Még soha ilyen jól... Kik nem vesznek részt a ver­senyben? Ezt könnyebb megkér­dezni, mint azt, hogy kik vesz­nek részt. Bercit belepi a hó? — Itt lep be a hó Berci, ha így haladsz! — kiáltotta fejcsóválva a mellette kerékpározó férfi. Szeme irányát követve, megpillantot­tam én is azt a fiatal­embert, akinek a gú­nyos megjegyzést cí­mezte: egy jókora lét­ra hegyében üldögélt a sarki ház eresze alatt. Balkezében szerszám, jobb kezében zsebrá­dió. Éppen a füléhez illesztette, hogy job­ban hallja a finom gi­tárzenét. Csak addig szakítot­ta félbe a műélvezetet, amíg visszakiáltott a kerékpárosnak: — Nem szabad ezt elkapkodni apuskám! A ház falából huza­lok meredeztek, a sza­ki tehát valószínűleg villanyt szerelt. Persze csak akkor, amikor rossz műsort sugárzott a rádió. Azon a dél- előttön éppen jót su­gárzott és ezért inkább ezt hallgatta. Órabér­ben. Képzelete talán ott kalandozott, ahonnan a sodró ritmusú táncdal jött. Ha így volt, ak­kor bizonyára csak a miniszoknyás lányok­kal „rázó”, hosszúhajú Jimmi-k és Bobby-k jelentek meg a lelki szemei előtt. És ezen bizony jól el lehet an- dalodul ott fönt az eresz alatt. Azok a Jimmi-k és Bobby-k viszont valószínűleg nem rémlettek föl a képzeletében, akik ilyenkor, kora délelőtt, ugyanúgy dolgoznak mint ő. Illetve nem egészen úgy. Mert ar­rafelé, ahonnan ez a zene szólt, nem igen lehet órabérben rádióz- gatni. Nálunk lehet? Ügy­látszik, hogy időnként és egyeseknek lehet. Hangsúlyozom, hogy időnként és egyesek­nek. legfeljebb még a ketteseknek és a hár­masoknak. A létrán kuksoló fiatalember ugyanis nem tipikus. A négyes, ötös stb. fia­tal szakmunkások lel­kes buzgalommal dol­goznak, akkor is, ha nincs ott a művezető. Bercit tehát nyugod­tan ott lephetik a téli havak az eresz alatt, mivel ő az egyáltalán nem tipikus kisebb­ség? Nem. Ebbe nem szabad belenyugod­nunk. Megfázhat. Mi pedig, mint az ilyen Bercik mondani szok­ták: „ráfázhatunk”, ha a dolgozók kisebbik, de még mindig tekin­télyes hányada köz­pénzen müélvez, lazsál. Hogyan bírhatnánk őket jobb belátásra? Lankadatlan felvilágo­sító, nevelő munkával? Kétségtelen, hogy van akinél ez használ. De ahogy a mi emberünk válaszolt a kerékpá­rosnak, abból az kö­vetkezik, hogy nem mindenkinél. Tiltsuk meg a zseb­rádió munka közbeni használatát? Erős a gyanúm, hogy ezt már meg is tiltottuk. De ha sikerülne is érvényt szerezni az írott vagy íratlan törvénynek, ak­kor sem könyvelhet­nénk el feltétlenül si­kert. Zsebrádió híján ugyanis esetleg bélyeg­gyűjteménnyel foglal­kozna Berci a létra he­gyében. Alkalmazzunk álru­hás ellenőröket, akik a munkahelyen kívül is figyelemmel kísérnék a dolgozók tevékenysé­gét? Ez sem az igazi. Túl drága. Ráadásul vitát szülne az is, hogy munkaruhának számit e az álruha, továbbá mennyi egy álszakáll kihordási ideje. És mi lenne ha?... Nem, ez túl merész öt­let. Alig merem leír­ni... Mi lenne, ha egy­szer így szólna Berci­hez a főnöke: — Immáron tizen­hat órahosszája szereli azt á vezetéket, amit közepes erősségű ellen­szélben is fel lehet sze­relni négy óra alatt. A népgazdaság momen­tán — sajnos — szű­kében áll a felesleges forintoknak, így mun­kabért csak pontosan négy órára fizethetünk. Belátom, hogy ez szokatlan, talán meg­valósíthatatlan ötlet. De valamit tennünk kell. Különben szá­molnunk kell azzal, hogy Bercit ott lepi a hó az eresz alatt. Békés Dezső Gazdasági anyagi vezetők érdekeltsége Időszerű közgazdasági témák 8. MA, AZ ŰJ irányítási rend­szerre való áttérés gyakorlati előkészítésének időszakában, az ország figyelme a gazdasági ve­zetőkre irányul. Népgazdasá­gunk újabb fellendüléséhez a központi gazdaságvezetés csak az általános feltételeket te­remti meg. A fellendülést elő­idéző cselekvést a vállalatok, gyáregységek, üzemek vezetői­től várják. Olyan gazdaságirá­nyítási rendszerben, ahol a népgazdasági feladatokat nem „bontják le” vállalatokra, ha­nem a vezetőknek maguknak kell saját feladataikat megha- tározniok, rajtuk múlik szinte minden. Felelősségükhöz, munkájuk eredményéhez mérten kell majd díjaznunk is őket. Aki kockáz­tatni mer, aki kellő bátorság­gal és felelősséggel önállóan dönt, aki nagy befolyással van a vállalat helyzetére, azt meg is kell fizetni. A munka sze­rinti elosztás törvénye volta­képpen a munkateljesítmény szerinti elosztás elve. A veze­tő teljesítményét a vállalati nyereség alakulása fejezi ki. Aki sokat ad a népgazdaság­nak, anyagiakban is elvárhat­ja az elismerést. A gazdasági vezető: szocia­lista vállalkozó. A vállalkozó­nak pedig nemcsak bér jár, hanem vállalkozói díj is. Ez a dolog egyik oldala. A másik az, hogy nemcsak a nyereség­ből kell részesednie, hanem — a veszteségből is. Akinek jó munka esetén jelentős többlet- jövedelem üti a markát, an­nak viselnie kell az esetleges veszteségek egy részét is. A VÁLLALATI vezető koc­káztat. Kockáztatja az állam pénzét, de a sajátját is! Az új mechanizmusban az állam, mint tulajdonos, nem garantálhatja a vezetők bérének 100 százalé­kát. Ha a vállalat nem elég jövedelmező, vagy veszteséges, akkor a vezetők alapbérét sem fizetik ki teljesen: a beosztá­suknak megfelelően 10—20, esetleg 30 százalékot is levon­nak belőle. Ez a vezetőket ter­mészetesen érzékenyen érinti. Mégis: az egyetlen objektív és tárgyilagos mérce a vállalati vezetők munkájának megítélé­sében a nyereség. EZ AZ EGYETLEN megol­dás olyan viszonyok között, amikor a vállalatok nagyfokú önállóságot kapnak feladataik meghatározásában és teljesíté­sében. Valószínűleg a vezetők­ben egészséges nyugtalanságot támaszt, hogy jövedelmük elég­gé jelentős ingadozásoknak lesz kitéve. Minden tudásukat latba kell vetniük, hogy a lehetséges maximumhoz közeli jövedelmet kapják; ez a maximális erőbe­dobás, ez az egészséges „ide­gesség” szükséges feltétel a ve­zetői munka hatásosságának növeléséhez. Feltehető, hogy lesznek vezetők, akik nem bír­ják majd ezt az iramot. A többség azonban bírni fogjai rutinos, képzett vezető gárda áll népgazdaságunk rendelke­zésére. A vállalati igazgatónak és helyetteseinek az alapbéren fe­lüli jövedelme nem közvetle­nül függ majd a vállalati nye­reség alakulásától. A felügye­leti szerv mérlegelni fogja a vállalati munka egészét, s en­nek alapján állapítja meg ré­szesedésük nagyságát. Ezzel elejét veszik annak, hogy a vállalat vezetőállású dolgozói a nyereséget mindenáron nö­velve, esetleg a népgazdaság átfogó érdekeivel ellentétes irányba kormányozzák a válla­latot. IGAZ: szokatlan lesz a ve­zetők ilyen, „vállalkozói” bére­zése, de nem szokatlanabb, mint az új mechanizmus többi eleme. Eredményesnek bizo­nyulna, ha a vállalatok veze­tői már most vizsgálni kezde­nék, melyek azok a feltételek, amelyek mellett 1968-ban, majd azt követően, a lehető legna­gyobb jövedelmet elérhetik. Gondos előkészítő munkájuk­kal nemcsak a maguk, hanem vállalatuk jövőjét is megala­pozzák! Dr. Pirityi Ottó — Néhány idősebb gazda. Akik koruknál fogva már nem végezhetnek rendszeres munkát. De ilyen nem sok van a bajai Vörös Fény-ben. Mutatja ezt, hogy az őszi munkákkal még soha nem álltak ilyen jól, mint az idén. Háromszázan szedik a fűszerpaprikát. Ügy tervezik, egy hét alatt betakarítják a 170 hold termését. Egyúttal törik a kukoricát is. A besegítő diákok naponta 70 forintot is megke­resnek. A gazdák és a család­tagjaik ennél többet: 90—100 forintot. Készpénzfizetés, premi­zálással — a jövedelemosztás­nak itt ez a formája. S egyúttal alapja a versengésnek. Érdemes a jövedelem növekedést szem­ügyre venni: 1960-ban hatezer* tavaly 13 és fél ezer volt, az idén 15 és 17 ezer forint között lesz az egy tagra jutó átlagos részesedés. A nem egészen két és fél ezer holdas gazdaság ösz- szes bevételének idei terve: 18 és fél millió forint. Ám ennél több lesz. Dehát milyen is ez a verseny? A fegyelem is követelmény A vállalásokat a IX. párt­kongresszus tiszteletére tették. Az ifjúsági és az állattenyésztő brigád egyúttal célul tűzte ki a szocialista cím elnyerését is. A versenyszellem erősödik, iz­mosodik, — mind sokoldalúbb értelmet adnak a munkának, magukban rejtik a szocialista együttélés lehetőségeit. A trak­toros-brigádban nemcsak a jobb minőségű munka, az üzemanyag­gal való takarékosság, hanem a fegyelem betartása is követel­mény. Hasonlóképpen az állat- tenyésztőknél. Manapság már nem fordul elő, mint még pár évvel ezelőtt is. hogy napköz­ben magukra hagyják az állato­kat, vagy nem szakszerűen rak­ják össze a trágyát. Ezzel nyil­ván összefügg, hogy a hízó mar­hák négyötödét kiváló minőség­ben értékesítik, vagy az, hogy a 70 ezer csibe nevelését mind­össze három gondozó látja el, igen jól. Törődik vele a pártszervezet A már tavaly megalakult ver­senybizottság valójában az idén tett eleget hivatásának: negyed­évenként rendszeresen értékelte az eredményeket. Méghozzá nyilvánosan, a brigádgyűlése­ken, s döntéseit indokolni is kellett. Nem egyszer parázs vi­ta kerekedett, s az értékelést csak a végleges döntés után függesztették ki a táblára. Ez­után már senki nem vitatkozik, ki miért kapott ennyi, vagy annyi pontszámot. S ez így van rendjén; dolgozni, versenyezni csak nyugodt légkörben lehet. — Májusban kerültem ide, ebben az évben — mondja a párttitkár. — Most, az újjává­lasztó taggyűlésen újból rám szavaztak az elvtársak. Jólesett a bizalom, s ebben az is benne volt, hogy a vérsenymozgalom- mal legalább úgy kell törőd­nünk, mint eddig. Máris azon töprengünk, hogy tudnánk a versengést újabb formákkal gazdagítani, az önállóság na­gyobb lehetőségeit is kiaknázni. Sok hasznos javaslattal élnek a gazdák a melléküzemágak lé­tesítésére vonatkozóan. Közülük néhányat már meg is valósítot­tunk: a városban zöldségüzle­tet nyitottunk, s baromfit áru­sítunk a Sugovica partján. Rö­videsen lángos- és pecsenyesütő részleget nyitunk a piacon. Lám, a versengés ilyen kez­deményezésekkel is szolgál; p leleményességnek jó talajává vált. És manapság erre nagy szükség van. /* h, r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents